Szakiskola (Berufsschule)

A városban 7 Förderschule és 5 Berufsschule található. Szándékosan így írom őket, mert ehhez jól körül kéne írni magyar szavakkal, hogy mit is takarnak ezen kifejezések a német iskolarendszerben. Az előbbit egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem, az utóbbit pedig nevezzük csak egyszerűen szakiskolának, ahová a Förderschule-ban végzett diákok is mehetnek. Ha le tudnak tenni egy jó bizonyítványt, vizsgával, akkor szélesebb kínálatból választhatnak, ha nem, akkor egy plusz osztályba kerülnek, ahol megismerkednek néhány szakmával sok gyakorlat, kevesebb elmélet segítségével és ezek közül választhatnak majd és tanulhatnak ki egyet. A plusz évben pedig el tudják dönteni, hogy melyik legyen ez az egy. A munkaerőpiacon természetesen annak van több esélye, aki rendes záróbizonyítványt kapott, szélesebb kínálatból választhatott és abból egyet jól kitanult (pl. a Fachoberschule egy magasabb szintje a szakmát oktató iskoláknak).

Elsőnek a Westerberg nevű szakiskolába mentünk. Innen nem is tudom, hogy ki az, aki el akarna lógni?! A folyosókon és a nagy hallban 4 billiárdasztal, 2 ping-pongasztal és 2 csocsóasztal is maradásra csábítja a diákokat - még lyukas órában is.

Westerberg Berufsschule

Az órarendek kijelzőn is megjelennek.

A billiárdasztalok

A szakoktató termek nagyon profin felszereltek. Olyan körülményeket teremtenek, amelyek a valóságos munkahelyeken is vannak. Például a konyhák igazi konyhák, ahol megbeszélik egy tábla segítésével, hogy miket fognak aznap készíteni, kik milyen folyamatokat fognak végezni, stb. Eközben elolvassák hozzá a kiosztott recepteket. Nekiállnak a munkának. A folyamatot egy tanár és egy mester segíti, ők ketten vezetik az órát. A szünet után még egyszer megbeszélik a továbbhaladás fázisait és összefoglalják, hogy addig mi történt. A kész ételeket elfogyasztják.

A mester úr mutatja nekünk
a mosogatógépet és a konyhát.

A gépek nem mindegyikét használhatja diák. Egy részüket
felügyelettel, egy részüket pedig teljesen önállóan.

A húsfeldolgozó részleg.

A diákok elmesélték, hogyan készítik a tiramisut.

Kőművesek tanműhelye.

A kőművesek és az ácsok műhelyrészlegét tekintettük még meg. Ami a legjobban tetszett nekem, az az, hogy nem csak egyszerűen falat emelnek, aztán lebontják és mint Sziszifuszi dolgoznak, hanem amikor csak alkalmat találnak rá a vezetők, különféle projektek keretében értelmes munkát végeznek. Például padokat gyártottak betonból, vasból és fából az udvarra, vagy padokat az iskolába.


A másik Berufsschule a Dammstraße Berufsschule., ahol a Schule an der Rolandsmauer-ból is átjárnak a gyerekek pályaorientáció céljából. A 8 fős csoportot (melyből pénteken 5-en voltak jelen) Herr von Bäumen és egy asztalos mester (ha jól emlékszem a nevére, Herr Jürgen) tanította. Éppen kis ládákat kezdtek el gyártani a Schule an der Rolandsmauer egyik osztálya számára, amelyben a tanulók könyveiket, füzeteiket tárolhatják.

Magam is kipróbálhattam a fűrészelést.

Az előtérben látható ládákat készítik.

Holz terem

A "Holz" részleg szakmáin kívül festő-mázolókat, kőműveseket, fémmegmunkálókat és élelmezéssel foglalkozókat is képeznek ebben az intézményben is.

Komoly géppark, önállóan nem is használhatják őket.

"Ernährung" - élelmezési részleg

A kőművesek részlege

10-12:30-ig Internet caffe várja a diákokat.

Az Internet caffe egyik fele.

Az internet caffe pult része.

A német szakképzési rendszer legalább 3-4 különféle szinttel és úttal rendelkezik. Ha a tanuló nem képes a szakmát oktató intézménybe rendszeresen és pontosan (kezdésre) bejárni, akkor van egy olyan lehetősége is, hogy a munkaügyi hivatalba / központba jár el délutáni időpontokban és ott tanulja ki a szakmát vagy segítenek neki abban, hogy tudjon magával mit kezdeni és ne pedig egy céltalan életet éljen. Mivel a csellengőkre is ilyen jól felkészültek, így nem csoda, hogy Németországban a munkanélküliségi ráta kellőképpen konszolidált számokat mutat. 

Szelektív szemétgyűjtés (hulladék vagy alapanyag?)

Már ígértem, hogy erről a témáról külön írok. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a környezetet, a fákat és egészében a természetet. Otthon szelektíven gyűjtünk és másokat is erre buzdítottam, buzdítok, 3 embert sikerült is elkötelezni eme irányba :). Részt vettem már néhány szemétszedő akción, és a vízzel is mindig próbálunk spórolni. Ehhez jó kis svájci szűrőket is vettem, amelyek már visszahozták az árukat (4 hónap alatt). Az áramfogyasztásra is figyelek, figyelünk, a számítógépet áramtalanítjuk, a lámpákat nem égetjük olyan helyiségben, ahol nem vagyunk. Vagy ha csak pár percre megyünk ki az adott szobából, akkor érdemes úgy hagyni, hiszen az energiatakarékos izzók a felkapcsoláskor vesznek fel több energiát... Ilyen apró trükkökkel mind a pénztárcánkat, mind a környezetet kímélni tudjuk. Nekem utóbbi fontosabb, viszont sokak csak az előbbivel motiválhatók kellőképpen. Bár persze a megmaradt pénz nekem is jól jön :), az már évente egy cipő / ruha vagy sör... ki miben méri.

Itt Németországban alapvetően négy kuka van: barna: bio (ez kis kukák esetén zöld általában), papír (kék), csomagolások (sárga), vegyes (fekete) és ezen kívül egyes részeken külön gyűjtik a fémeket és minden esetben külön a veszélyes hulladékot, mint pl az elemek (ez már nálunk is így van egy ideje). Ami nagyobb különbség, az az, hogy a PET palackok visszaválthatók az élelmiszerboltokban 10-15 eurocentért / db. Igaz, hogy az üdítők árában benne van alapból a begyűjtési, újrahasznosítási költség, de ebből a fentebb ismertetett összeget visszakaphatjuk. Az üvegre ugyanez igaz. A begyűjtők pedig ugyanolyanok, mint nálunk pl. a Tesco-kban a palackvisszaváltók. Utoljára Horvátországban láttam ilyet, de ott gépesítés nélkül, emberi erőforrással megoldva vették vissza a pillepalackokat (akkor, amikor ott voltam, még kunaért). A visszakapott összeg levásárolható (a horvátoknál akár vissza is adták kézbe).

A szelektálás miatt az utcán nehéz találni kukát, ezért megesik, hogy a türelmetlen emberek lusták magukkal hurcolni a szemetüket addig, amíg azt a megfelelő helyre dobhatják. Az utcák azért nem szemetesek, de megesik, hogy itt-ott találkozunk eldobált hulladékokkal. Az utcai szemetesek vagy négy fakkosak vagy sajnos némelyikbe egybe megy minden.

Állomáson a gyűjtő

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, itt az iskolákban is külön kukákba szortíroznak, megtanulják, hogy a szemét az egy olyan hulladék, amely nagyon sok esetben egyben alapanyag is. A WG-ben is természetesen több szemetesünk van. Persze ez nem is lehetne másként, hiszen ami a legnagyobb különbség e téren hazánk és Németország között az az, hogy itt kötelező a szelektív gyűjtés, tehát a környezettudatosság egy magasabb foka törvényileg is szabályozott. Így az is kénytelen kialakítani saját háztartásában is az ilyen típusú gyűjtést, aki egyéb esetben nem tenné ezt. 

Ilyen egy igazi szórakozóhely!

Péntek este Herr Böttger volt olyan gáláns és kedves, hogy meghívott minket egy helyi diszkóba, ami egy étterem is. Sajnos a gyakorlatvezetőink, Frau Weßelmann és Frau Schmelzer nem tudtak csatlakozni, így hármasban mentünk. Az Alando diszkó étterem része Ess-Theater, ahol az étlap háromfelvonásosra van elkészítve - mint egy színházi darab. Mangólé is volt :). 

A helyszín, ahol ezt a csodás péntek estét töltöttük: http://www.alando-palais.de/. Igazán szép volt! Vacsora közben érdeklődtünk Osnabrück történelméről, hogy mennyire bombázták le, mik ezek a római korra emlékeztető maszkok az óvárosban, milyen múzeumokat érdemes megtekinteni. Meg az iskoláról persze. A nációk és a szülők viszonyulásáról az iskolához. Sok érdekességet megtudtunk. Az étteremben a felszerelt plazmákban akváriumi közvetítés fokozta a kellemes hangulatot. A chef is üdvözölt minket és érdeklődött, hogy ízlik-e az étel.

Pont itt ültünk

Ezt a desszertet ettem :)

Az igazán exkluzív helyhez egy különleges DJ is dukált. Egy idősebb, örült dolgokat csináló DJ volt a 3 lemezlovas közül a legismertebb, aki 5 millió megtekintéssel rendelkezik a youtube-n. Kicsit viccesek lehettünk (vagy szánalmasak?), ahogy hüledeztünk, mint valami vidékről jött csajok, akik még nem láttak ilyet. És tényleg nem. Egy uszodából kialakított, 2 emelet plusz pincés pro szórakozóhely. Nem tudunk most betelni vele. Mintha egy filmben lettünk volna.

Az "úszómedence"

Igazából itt ez egy kb. mindenki számára elérhető szórakozási lehetőség, nálunk pedig egy hasonló hely státuszszimbólumnak számít. Erősen gondolkozom, hogy Budapesten merre található hasonló szórakozóhely. Szerintem sehol sem. Bár a drogkartelek magasabb tisztségű tagjai talán tudnának tippeket adni :). De most komolyan, ha valaki tud egy helyet, ami a fővárosunkban hasonló (akárcsak megközelíti ezt), akkor szóljon, mert feladták a leckét :D, májusban ugyanis jön hozzánk Frank...

Egészségnap - ismeretek az AIDS megelőzése érdekében

Az iskolában időnként egészségnapot rendeznek, így volt ez a múlt pénteken is (2011. január 14-én is). Ekkor éppen az AIDS témakörét dolgozták fel. Külsős szakemberek jöttek, akik 5 állomást alakítottak ki a tornateremben, és cselekedtető feladatokon keresztül ismertették meg diákokkal (hatodik osztálytól felfelé) a kialakulás, a védekezés, megelőzés lehetőségeit. Nagyon élvezetes, izgalmas program volt. A szomszéd iskola diákjai is részt vettek. Rólunk, tanárokról sem feledkeztek meg, a főszervező úr körbekalauzolt bennünket, activityztünk is (na ná, hogy ki találta ki az orális szexet... :D, esküszöm, hogy vártam, hátha megy másnak, de a második "fúj?", "szív?" válaszpróbák után csendesen benyögtem a megoldást...).

Activityzünk

Az "osztályom" az 1. állomáson

Minden állomásra 15 perc jutott, a helycseréket pörgős zene jelezte, amely értelemszerűen csak addig szólt, amíg minden csapat elfoglalta új állomását. Az egyik legmeglepőbb tanulsággal az szolgált, hogy a tanulók olyan csendben figyeltek és olyan aktívan részt vettek mindenben, hogy ilyen igazán információbefogadó tekinteteket korábban nem láthattam tőlük.

1. állomás

Ezen az állomáson arról volt szó, hogy milyen helyzetek milyen fertőződési eséllyel rendelkezik. A legveszélyesebb a szürke színkódú volt, amikor is szinte biztos a HIV átterjedése, aztán jött a piros, a sárga és a zöld. Ez utóbbi legfőként az olyan tévhitek eloszlatására épült, mint hogy egy AIDS-es beteg után hiába mossuk el a tányért, villát, vagy hogy a szúnyogok is terjesztik - mert ez sem igaz természetesen! A cselekedtetés abban volt, hogy a képen látható szituáció alatt volt a színkód, a csapatnak pedig közösen kellett kigondolnia, hogy az adott kép milyen veszélyességi faktorba tartozik. Ha megvolt a megoldás, egy mágnest helyeztek a színkódra. Az előadó magyarázott, segít és javította az esetleges tévedéseket.

2. állomás

Itt azzal foglalkoztak, hogy miként lehet megelőzni az AIDS-et. Megbeszélték, sőt,két bátor jelentkező segítségével meg is tapasztalták, hogy mi az a gumióvszer. Az volt a feladat, hogy egyik rágörgesse a másik ujjaira. Majd kihúzták, megvizsgálták a szakadó-és nyúlóképességét. Nekünk pedig addig minél több kifejezést kellett gyűjteni a gumira (a 12-ből 3-mal gyarapítottam a gyűjteményünk). Fontosnak gondolom, hogy a homoszexualitásról is beszéltek, és arról, hogy két fertőzöttnek is óvszert kellene használnia a vírusmutáció elkerülése, további betegségek terjesztése megelőzése érdekében.

3. állomás

Ezen az állomáson egy nagy puzzle-t kellett kirakni egy kép alapján, és közben a szexuális viselkedés, magatartás formáiról volt szó. És szintén itt történt az activity is.

3. állomás

4. állomás

A szex-védekezés, terhesség, terhesség-AIDS témaköröket próbálták minél alaposabban körüljárni a 15 perc alatt.

4. állomás

5. állomás

Talán ez a legszomorúbb állomás, hiszen itt arról beszéltek, hogy mit lehet tenni, ha pozitív a HIV-teszt. Kihez kell, lehet fordulni, milyen prognózisra számíthatunk, stb. A korábbi állomásoktól eltérően, talán a komolyságot ekképp is hangsúlyozva, székekre ültették a tanulókat egy félkörívbe.

5. állomás - Mit tehetek, ha a teszt pozitív?

Az aktív kérdezz-felelek és a feladatok miatti tapasztalásokból bizonyára megmaradt valami a fejekben, de a rögzülést segítendő, az állomások körbejárása után egy közös nagy kört alkottak és eredményt hirdettek a csapatok között - ez leginkább csak szóbeli értékelés volt. Végül pedig kérdéseket tettek fel, amelyre a leggyorsabb jelentkező válaszolhatott, amennyiben helyesen, kapott valami tárgyi jutalmat. És hogy senki se távozzék üres kézzel, színes tájékoztató füzeteket, brosúrákat, flyereket osztottak ki / vehettek el.

A közös körből a tájékoztató anyagokért mennek

Nálunk otthon is rendeznek hasonló programokat december 1-je környékén (amely az AIDS világnapja), de nem mindig ilyen jól megszervezett és átgondolt koncepcióban. Vagy csak én nem voltam még olyanon otthon... Azt hiszem, hogy ebből igazán meríthetnénk.

És egy kép, hogy mosolyra húzódjon a szánk:

"Minden uborkára passzol!" :)

Az iskola felszereltsége, tárgyi, személyi feltételei

Az iskola elég modern és igen jól felszerelt. Bár Herr Böttger elmesélése szerint itt a helyi 7 fejlesztő iskola (nálunk inkább a sajátos nevelési igényűek iskolája vagy a gyógypedagógiai fejlesztést igénylők iskolája szavak jobban lefedik azt, amire gondolt) közül a értelmi fogyatékos és a mozgáskorlátozott gyerekek, fiatalok iskolája sokkal felszereltebb és igazi luxusiskolák. Ha pedig magyar viszonylatban nézem - és miként is tudnám másként -, akkor a "Schule an der Rolandsmauer" egy jól felszerelt, tiszta, rendezett intézmény.

Nagyjából ugyanazon infrastruktúra található meg minden osztályteremben; mindegyikben találhatók szekrények, tárolók (tanárnak, diákoknak egyaránt), könyvek, szótárak, állítható tábla, rengeteg tanulást segítő tananyag és eszköz, pluszfeladat, játékok, stb. A német precizitást nem lehet letagadni (és minek is?), mindent felcímkéznek az iskolában. Ez a kategorizálás olyannyira belenevelődik a gyerekekbe, hogy itt a WG-ben is sok mindent hasonlóképpen megjelölve találhatunk.

Ha végeztél, akkor ebből vehetsz még feladatot magadnak.

A különböző órákhoz tartozó feliratok és tárolók

Újabb példa a címkézésre

A szekrény egyik fele a tanáré, másik a diákoké.

Példa egy osztályteremre.

A termekben mindenhol van beszerelt projektor, amelyhez a tanár csatlakoztathatja laptopját, amiből általában mindenkinek van sajátja. Ha arra vagy az iskolaira telepítenek valamilyen programot, ami a tanítással összefügg, vagy ahhoz kell, akkor megkérdezik a vezetőséget előtte.

A szakos termek:

- 2 PC-terem
Egy régi és egy új, mindkettőben teázó sarkot és középen tanuló asztalokat is kialakítottak Nem félnek, hogy a gyerek leönti a gépeket... vagyis biztos tartanak tőle, de a komfort és az életközeliség fontosabb. Nem kérdeztem meg, hogy hányszor volt ebből valamiféle probléma, de valószínűleg nem vagy nem sokszor.

- zene-terem
Sok-sok hangszer egy kisebb teremben; 2 dobfelszerelés, vagy 7 gitár, csörgődobok, kongák, triangulumok, didzseridu, stb. A sokféle hangszer illeszkedik az Orff-koncepcióhoz is, természetesen időnként ezt is alkalmazzák.

- tornaterem
Régi, de mégis nagyon korrekt, minden van benne, ami csak kellhet. A szomszéd iskola is ezt használja. A gyerekek zenére futnak körbe az óra elején, nincs annyi kötelező felmérés, több a játék. Amelyik órákat én látogattam, ott többször volt beszélgetőkör, ahol megbeszélték, hogy mit fognak csinálni, miért fontos egy új játék szabályrendszerének megismerése és az alapok elsajátítása. Fegyelmezetlenség esetén szintén megbeszélés követte a padra kiültetést. Az egyik fiú kissé bántóan megmondta a tanárnak, hogy igazságtalannak tartja, hogy kiültette, és haragszik rá. A tanárnő nyugodt maradt és rávezette a gyereket, hogy miért történhetett ez és elárulta, hogy neki sem öröm kiültetni őket - csak néha rákényszerítik és igyekszik következetes maradni. (Képek az egészségnappal kapcsolatos bejegyzésemben találhatók.)

- technika
Van egy műhely és egy textilterem is külön. Prímán felszerelt termek nagy asztalokkal, sok szerszámmal és szerszámgéppel. Egy másik épület pincerészében található a kerékpárszerelő műhely, ahol egészen jó állapotú kerékpárokkal foglalkoznak.

Textil terem

A műhely (éppen színjátszó szakkör kulisszamunkái készülnek)

- tankonyha
Meglepődtem, hogy milyen igazán profi konyhájuk van. Szakácskönyvek, receptek a szekrényekben, minden fázisnak hely, stb. Hátul egy kisebb teremben pedig a hűtők, mosó- és mosogatógépek találhatók, plusz egy vasaló is a konyharuhák, kötények rendbetételére. A szakmaválasztást segíti elő ez is, csakúgy mint a szerelőműhelyek, a technika- és textilterem. Az életre, a munkára nevelést igazán komolyan veszik; orientáció is működik, pályaválasztási tanácsadáshoz két külön szakembert is alkalmaznak (természetesen nekik egyéb teendőik is vannak és nem konkrétan az iskola a munkáltató).

A tankonyha (az "osztályommal")

- kémia-fizika-biológia labor
Ez a kedvencem! Van egy hatalmas interaktív táblájuk egy nagyon modern géppel hozzá - minden vezeték nélkül persze. A plafonon egy panelből csapok lógnak ki (nyilván nem egyszerű csapok), amelyekből különböző kémiai anyagokat, gázokat lehet csövekbe, pipettákba engedni gombnyomásra, beállított mennyiségben. Meg még sok egyéb különleges funkció is tartozik a panelhez, a teremhez. A raktár rész alatt sem egy zsúfolt tárolót kell értsünk, hanem egy komoly készletet, amely ismét csak a német precizitásnak megfelelően, szépen rendezve, polcokra téve tárul elénk. Na jó, az asztalon is volt széthagyva ez-az, egy nagyobb láda, de az szortírozás alatt volt... (KÉPEKET KÉSŐBB TUDOK BEILLESZTENI IDE.)

-  múzeum-terem
Ez hatalmas ötlet!!! Egy terem berendezve régi idők eszközeivel, kis padokkal, parafa táblákkal, ronggyal, egy 19. századi öltözködésnek megfelelő tanári bábuval (kb. mint Mis King a Váratlan utazásokból :D). Vitrinekben régi könyvek, pennák, stb. (KÉPEKET KÉSŐBB TUDOK BEILLESZTENI IDE.)
- tantermek

- "Soziales Trainingsraum"

Egy kb. 2 éve indult programról van szó, amely segíti a tanulókat abban, hogy metakogníciójuk fejlődjön, visszajelzések és önreflexión keresztül képesek legyenek belátni a helytelen magatartásformákat és esetleg változtatni is azokon. Ha kevésbé tudományosan, de még inkább konkrétan szeretném megfogalmazni, akkor ez az egész annyi, hogy a gyerek 3 alkalommal zavarhatja meg az órát (úgy komolyabban). Aztán a harmadik után a tanár fogja a trainingsraumos lapot és kitölti. Leírja, hogy mi volt az első, mi a második, mi a harmadik rendzavarás és mi a problémája az adott személlyel és annak viselkedésével. A gyerek lefárad a lappal Herr Potthoff-hoz és nála saját maga is kitölt egy hasonló lapot (miért kellett lemennie, mit vétett, stb.), majd közösen összevetik a kettőt és utána visszamehet az órára. Néha be is kell számolnia az osztály előtt arról, hogy miért került le, mit beszéltek meg és hogyan javítja ki ezt a történést (ez utóbbi beszámoltatást csak egyszer tapasztaltam). 5 alkalom után a szülő levelet kap, majd 10 után ismét és be kell fáradnia egy elbeszélgetésre. Ha pedig nagyon sokszor fordul elő ilyen viselkedési probléma, akkor az iskola igyekszik megtalálni a legjobb megoldást és viselkedésjavító tréningre "kötelezik" vagy valamilyen programban való részvételre.


- Lernbüro
Tanulószoba, amely egyértelműen a házi feladatok elkészítésére szolgál; a PC-termekben és szükség szerint a Schülertreffben tanulnak egy-egy tanárral.


- Schülertreff
Ha a diák elkészült a házi feladatával a tanulószobában, utána lemehet a közösségi tanulóba, amelyben sokféle játék, számítógépek és klassz pihenősarok fogadja. Itt töltheti el az időt, amíg érte nem jönnek vagy spontán maga haza nem mehet (15:30).

Gépek, babzsákok, ülőkék... igazi komfortfokozat.

Még egy kép a Schülertreffről - itt minden a gyerekekért van.

A szakos tantermeken kívül vannak ügye a normál osztálytermek, a szociális munkás irodája, ahová várja a gyerekeket szünetben, hogy a problémájukról beszélgessen velük akár széken, akár babzsákfotelben ülve. A tanáriról pedig már írtam.

Szelektív hulladékgyűjtés

A képen csak: vegyes, csomagolások, bio, papír

Ez egy külön bejegyzést fog kapni - ahogy az a zöld-identitásom diktálja :). De természetesen az iskolában is szortírozva gyűjtik a szemetet. Felteszem a kérdést: hogyan is várhatnánk, hogy a felnövekvő generáció szelektíven gyűjtse a hulladékot, ha az iskola nem nyújt példát és már kisgyerekkortól nem látja és tapasztalja ennek fontosságát és gyakorlatát?

A Wohngemeinschaft (WG), avagy így élünk mi

Jó helyen lakunk. Óriási szerencsénk volt (vagy csak jó a kapcsolati tőkém? :D), mert ilyen helyre kerülhettünk. Kiváló fejek a lakótársak, jobbat nem is kívánhatnánk. A négyzetméter is bőven elég ennyi embernek - 3 hónapig egészen biztosan, de tovább is. 3 lakószoba van, plusz egy kisebb közösségi tér, egy szép és jól felszerelt konyha, közepes méretű fürdőszoba és egy mellékhelyiség. A konyhában van mosogatógép, így csak a nagyobb edényekkel kell kézi mosogatással bajlódni.

A tök jó konyha

A mi szobánkban én alszom alul. Kicsit zavar, hogy nincs ágyneműtartó, de vendég esetén is van elég szekrény elrejteni a takarót... :)

Az én vackom

Barbi pedig felettem egy nagyobb "trepnin" tölti az éjjeleit.

Barbi ágya

Az íróasztalunk

A nappaliban elég hely van ahhoz, hogy társasozzunk (pull billiárdszerű ujjfocit pl.) A közösségi helyiségben van egy szép nagy tévé és kanapé, no meg egy klassz üzenőfal.

Komfortos nappali

A nemzeti identitást kifejezi a folyosóban lévő német zászló is. Amúgy igen jó ötlet, hogy a cipőket a lépcsőházban tároljuk, kint az ajtó előtt. A takarításban sokat számít, hogy nem hordjuk be a koszt. Na igen, itt meg lehet tenni, hogy kint tároljunk, mert reggelre megmarad a drága csizma is... Egyébként 3 család lakik a házban összesen.

Az előtér, folyosó

És már egyszer feltettem a lakóházunk külterét, most egy kicsit távolabbi perspektívából is megmutatom.

A metál-királytemplom, ott megyek mellette :)

A tanárság idekint

A tanári szakma a leggyönyörűbb hivatások közé tartozik. Kétségtelenül fontos, hogy akik tanárok lesznek, kellőképpen felkészültek, megszűrtek legyenek, és érezzék a társadalom támogatását maguk mögött. És emellett az anyagi lehetőségeik is bizonyos tágabb keretek között tudjanak mozogni... Sajnos nálunk, Magyarországon ezeken a területeken van még mit javítani. A tanárok presztízse itt magasabb, mint nálunk, mind társadalmilag, mind anyagi szinten jobban megbecsültek. Náluk az a 120 ezer forint körüli fizetés a segélyt jelenti... meg is lepődtek. És a következő kérdés rögtön az, hogy de akkor az árak is alacsonyabbak, ügye. De megint ki kell ábrándítsam őket, mert nem. Van, ami ugyanannyiba kerül, van ami idekint valóban drágább, de van, ami olcsóbb is - összességében ugyanannyit tesznek ki a költségek.

A Schule an der Rolandsmauer (korábbi nevén: Pestalozzi Schule) iskolában annyira türelmesek és toleránsak a tanárok. A gyerekek mindig tudják, hogy mit miért tanulnak, gyakorlatiasak a példák, a TK-ekben leírtak is. Ha valami probléma adódik, rögtön megbeszélik azt, ha kell, elküldik egy Trainingsraum nevű szobába (ahol elmélkedik a gyerek, leírja, hogy miért küldhették oda, mit vétett, stb.), és egy külön ezért fizetett szociális munkással / szociálpedagógussal meg is beszéli ezt. Rengeteget beszélgetnek órán a tananyaggal és nevelési szituációkkal kapcsolatban. És nem érezni azt a nyomást, ami otthon van, hogy sürget az idő, sok a tananyag. Az órák sok esetben 1,5 órásak (duplák), persze vannak 45 percesek is. De mindig mindenre van idő. :)

A szociális munkás szobájában egy kényelmes sarkot is találunk

A tanárok fiatalok, lendületesek és pozitívak. A kb. 160 tanuló tanulmányait, életét cirka 25 tanár vigyázza nagy gonddal, pluszban alkalmaznak továbbtanulással, orientációval foglalkozó szakembert és szociális munkásokat is. Az utóbbi státuszt direkt azért tartják fent, hogy a gyerekek a szünetekben bemehessenek beszélgetni a problémáikról vele vagy a verekedőket kibékítse, szükség esetén elszeparálja. Minden szünetben nagy a forgalom, a diákok számára fontos, hogy legyen, aki meghallgatja és megérti őket - a tanárok mellett.

Ruhatárhoz tartva

A megbecsültség abban is megnyilvánul, hogy kulturált ruhatár, "fénymásoló iroda", tanári szoba és konyha várja a dolgozókat. A születésnapjuk táblázatban kint lóg és nem pusztán csak udvariasságból. Bárki bárhova ülhet, bármelyik bögrét elveheti, hogy igyon egy kávét vagy teát és a mosogatógépbe kell csak beletenni az üres csészét.

Tanári szoba

Tanári konyha egyik oldala a Szüli-naptárral

Ilyen környezetben egészen más dolgozni. Mindig van eszközöd, jól felcímkézett, szép tárolóid, van segítség, jó indulat és KÖZÖSSÉG. (Nem állítom, hogy nálunk Magyarországon ezek nem lennének meg! Csak még én nem találkoztam vele ilyen formában.)

A legtöbbet talán az árulja el, hogy a féléves tanmenet kívánságlisták alapján állítódik össze. A kollégák elmondják, hogy milyen tárgyakat szeretnének tanítani, melyik délutáni nap szeretnének bent maradni, mikor szeretnének ügyelni, stb., az órarendet összeállító (az elmúlt hat évben Herr Böttger) pedig ezt a lehetőség szerinti legnagyobb mértékben figyelembe veszi.

A színkódoddal egyszerűsített, összesített órarendnek köszönhetően mindenki tudja, hogy melyik kolléga, mikor, melyik osztályban tanít. A gyorsan átlátható rendszer szintén a tanári szobában van kifüggesztve.

Színkódos összesített órarend a tanáriban