2012. december 13., csütörtök

Pörgő kinti élet, karácsonyi Bécsi hangulat, közelgő vizsgák és én

Már magamat sem tudom követni, nem hogy ezt más tegye, de ezt a félévet arra szántam, h kicsit nyissak a bezártabb világomból. Az utóbbi években az évi 2-3 buli, a sok feladat, a kevesebb új arc megismerése egyesek szerint kissé öregasszonyos életformához hasonlít. Nem tudom... csak azt tudom, h vannak sokkal-sokkal értelmesebb és maradandó dolgok az életben, mint a partyk és a pezsgő élet. A legfontosabb barátaimra mindig volt időm (ha túl bőven sajnos nem is), a családomra szintén, némi közösségi szolgálatra és olykor jótékonyságra is futotta a 24 órákból. Most Bécs viszont életem egy olyan szakasza ismét, mint kb. 14-16 "rossz-kislány-korszakomban" volt utoljára. Most pezsgek és behoztam az elmúlt évek buliátlagát is... ehh. Élvezem az új emberek megismerését, volt köztük jó pár, akikben sok értékre leltem és akikkel bizonyára sokáig fogjuk tartani a kapcsolatot. Megengedtem magamnak egy kicsit többet, h őszinte legyek, számos aspektust tekintve. Vásároltam magamnak néhány új pólót, nadrágot, kardigánt (amikre 3-4 éve mindig vágytam, csak spulltam magamtól), többször mentem csatangolni, könyvtáraztam, tanultam (akár éjjel is), kipróbáltam magam szituációkban, játszottam a női lét hatalmával (ó te csúnya lány xD), sőt, egyszer táncoltam is egy fiúval kint, de úgy igazán. Ha lett volna valami igazi latin zene vagy azoknál táncosabb, akkor tuti izomláz lett volna a vége. Még többet sportolok, fittnek érzem magamat és jól is. Ez egy kalandos félév, azt hiszem, h életem utolsó lehetősége ilyesmire... és úgy érzem, h elég is lesz ez utoljára. Minden egyes buli kettős érzéseket kelt bennem; már kinőttem belőle és bölcsebb felem tiltakozik az ilyen világi, értéktelen, felesleges-felszínes dolgok ellen, a másik meg menne. Mivel minden bulin megtalálom azokat az arcokat, akikkel érdemes beszélgetni, így agyam racionalizál, h jó ez így - és hála az énvédő mechanizmusoknak: valóban jó ez így :).

Na, akkor lássuk csak a skicceket, h mik is történtek mostanság. Eléggé összefolynak a napok a nov. utolsó és a dec. első hétvégéjén tartott hétvégi blokkszemináriumok óta, az a két hét halál volt. Minden nap reggel mentem, délutánig suli volt, utána munka, másik nap meg gyülekezet, éjjel meg még olvasás és reflexió írás a következő napi órára. Kát megfeszített munkatempójú hét után voltam egy "interkulturális Küche" eseményen Chiaránál, az olasz barátnőmnél. Ez nagyon kedves volt, jó hangulatban telt.
Nekem az ilyen együtt töltött beszélgetős programok jelentik a "bulit".
A legjobb fej olaszok: Luigi és Chiara

Másnap (nov. 23.) volt ismét Bildungswissenschaft Erasmus, ami igen kellemes programnak bizonyult. Az első kinti sütimet is elfogyasztottam, mi mást, mint Sacher tortát.



Következő hétfőn voltunk megint ott, ahol az első héten is koktéloztunk, na, hát itt táncoltam...  Meg megismertem egy jó fej szlovákiai magyar csajt, akivel közös szerelmünk a Linkin Park zenéje. Ezt az eventet az At4Hu szervezte, csakúgy mint a Nikolaustag-ot kint a Panoráma kollégiumban, egyenesen a város peremén :P. Életemben nem voltam még úgy el buliban ilyen későig... ill. koránig. Az eleje jónak ígérkezett, iszogattam, találkoztam már ismert arcokkal, aztán arra eszméltem, h állok a szexista plakát előtt és elemzem egy csapat embernek :D. Valakit annyira lekötött a téma, h utána még kimentünk a plakáthoz diskurálni. Ezt követően megkértek, h helyettesítsek kicsit a ruhatárban, ez a "kicsi" 3,5 órára sikeredett. Hmm, elvoltam végül. Az utolsó 30 percben az első metróig kibekkelve még német nyelvtudás fejlesztésbe kezdtem, beszélgettem egy osztrák csávóval. Ezekről az eseményekről nem is baj, h nincs képem :D.

Még 5-én voltunk egy egyetemi projekt miatt a Neustart Organisationnál, amely Bécs legnagyobb szociális területtel foglalkozó szervezete. Interjút készítettünk ott dolgozó szociális munkásokkal és mediációt végző hölggyel. Igen komoly menete volt az oda való bejutásnak, sok egyeztetés, mailek, majd papír aláírása a látogatás megkezdése előtt. Hasznos tapasztalat volt, majd írok még erről.

December 7-én újra Bildungswissenschaft Erasmus programot rendeztünk, onnan mentem az én drága Katim elé. A találkozót az Öreg AKH-nál szerveztük és késtem (mert lefeküdtem egy órát aludni délután), de nem tudtam senki számát. A karácsonyi vásár forgatagában nem sok esélyét láttam megtalálni pár embert, de bíztam a "deus ex machina" eposzi kelléktár gyöngyszemében és alleluja, 5 perc alatt meg is lettek. Ők is csodálkoztak, h hogyan :).

A punsch melegítőképessége is korlátozott, ezért bementünk az Irisch Pub-ba, elég frankó hely.

Bécs és a maga karácsonyi csodája
Bárhogy nem érzem magaménak ezt a várost, azért meg kell hagyni, h van egy atmoszférája és évek óta nem voltam még ennyire ünnepre hangolva, mint itt kint. Gyönyörűek a díszes utcák, a fények és a punschot iszogató embereket is jó látni.

Még nem volt lehetőségem nekem sem nagyon Christkindlmarktozni, de így legalább megoszthattunk az élményt egymással Katival.
Bár én az orrommal fényképeztem az iPhone-nal,
a képkészítő hölgynek nem fázott a keze :)
Rathaus Christkindlmarkt
ez csak a turistáknak... amúgy rossz a punsch és zsúfolt a hely

Stephansdom
Az Aida cukrászdában is megfordultunk, sokat beszélgettünk, tornáztunk és a Prater vásárába is kimentünk. Egy bögrét is kaptam! :)

Hétfőn interjúkat készítettünk a nyelvkurzusra a koszovói sráccal közösen. Én zaklattam az embereket, ő meg felvette :). Érdekes módon minden megszólított belement a kérdez-felelek típusú gyors videós interjúba. Na jó, gondosan kifigyeltük, h ki/kik potenciálisan megfelelők. A feladat kipipálása után könyvtáraztam, majd találkoztam egy bécsi magyar származású lánnyal, akivel megint együtt csodálhattuk a fényeket és a város egy részét. Szerdán még voltunk páran egy süti mellett kicsit csacsogni. Tartalmas hét volt és még nincs vége! Ha vége lesz, akkor már itt lesz Gábor!!! :) Várom már, ahogyan anyuékat is. Dúl bennem a közös figyelmi viselkedés (azaz, amikor az ember meg akar valamit mutatni, amire felfigyelt, ami tetszik neki, h a másik is lássa). 

2012. november 20., kedd

Minden nehézség egyben egy újabb lehetőség is, nemde?!

Az elmúlt hetekben megint csak intenzív időszakot éltem meg. Megkérték a kezemet a metrón, egyetem, TANULÁS, prezentációk, barátok, shoppingolás, istentisztelet, sport, nem adtuk el semminket sem és az élet...

Nehéz volt a hét, mert terhelt volt mind fizikailag (éjszakázások a tanulás miatt), mind pszichikailag (barátok feltűnnek és örökre kilépnek, civódnak, vívódnak, sebeznek és sebeződnek, hegednek és gyógyítanak). Nagyon felemelő és töltekeztető volt a vasárnap esti különleges istentisztelet, amely a Kenyon gasse-n volt egy nagy felekezeti központban. Évente egyszer rendez a bécsi magyar baptista gyülekezet ilyen hálaadó istentiszteletet, ahol az egész évi szeretetért és gondoskodásért mondhatunk köszönetet. Mosonmagyaróvárról is jöttek többen.
Ünnepélyes keretek: díszterem, zene, "hálaadó" asztal
Ünnepélyes volt, szép és megrázó is, főleg egy 81 éves bácsi története, aki 61 évig atomkomonista, istentagadó-, káromló, alkoholizáló, dohányzó, családját terrorizáló ember volt. Majd 20 éve a kereszténység szellemében és Krisztussal a szívében él. 
A bácsi pont féloldalt profilból itt a szélén
Mindenki elhűlt, h mennyi idős, holott olyan 70-nek tűnt. A történetét még az egyébként folyton nyüzsgő, rendezetlen hátterű és/vagy hajléktalan tagok is szájtátva koncentrálva figyelték. Hálás vagyok, amiért eljött Kriszti barátnőm is velem. Ő az a lány, aki akkor jött az életembe, amikor kértem, h adjon valakit Isten itt kint, akinek mély a hite és segíthet nekem megtartani az én hitemet. Németül beszéltünk az óra után, mert segítettem neki moodle probléma kapcsán, aztán elérhetőséget cseréltünk és kiderült a nevünkből, h folytathatjuk magyarul is :D. Ő itt élte élete nagyobb részét kiskorától, szóval nem ismertem volna fel másként, h magyar :).

Olyan jó volt utána közösen enni az ünnepélyes asztalok körül, beszélgetni, jobban megismerni a többieket, akik közé vasárnaponként járok és akikkel csak 15-20 perceket beszélgettem az alkalmak után.

A péntek-szombat-vasárnapi szeminárium kicsit megterhelő volt, főleg, h utána való programok miatt (könyvtárazás, istentisztelet, stb.) mindig csak 21 óra felé értem haza. Még lesz egy péntek-szombat és egy p-sz-vasárnap hosszú hétvége, mármint h reggeltől késődélutánig szeminárium, de egyébként megleszek. A sok feladatnak olvasnivalónak megvan a hatása, végre úgy érzem, h túllendültem azon a nyelvi szinten, ahol már régen toporogtam :). A másik hatás, h az olvasószemüveget már mindig hordanom kell... de ez van.

Nagyon örülök, h sikerült nyelvileg fejlődnöm, bár olykor pokoli nehéznek éltem, élem meg az egyetemet.  Több csoportmunka, megbeszélésekkel, 2-szer már tartottam előadásrészt is (egyik jól sikerült, a másik elment).
Csoportmunka megbeszélés
Pavla és én, a képet Gabi készítette
A gender órák jók, érthetőek és néhol több mindent tanultam már, mint az osztrák társaim. De máshol Nietzsche, Kant és egy csomó pedagógiai-pszichológiai-filozófiai elméletalkotótól olvasunk és mélységekig beszélgetünk és ez azért pokoli nehéz. A Bildung-Alterität-Kulturalität kurzusra pl. 5 szöveget kellett elolvasni, 20-30 oldalasokat, a másikra ugyanaznapra szintén és persze, h nem ment mindegyik... Azokat olvastam, amihez reflexiót is írtam (4-szer 1,5 oldal), meg belenéztem még a többiekből néhányba. De iszonyat aprólékosan beszéltünk róla! Nem hittem volna... szóval nem csak a nyelvi hátrányaim miatt égtem. Kaptunk feladatlapot, igen nehéz kérdésekkel a szöveghez és az elméletekhez kapcsolódva. Szerencsére bőven nem én voltam az egyetlen, akinek nehézséget okozott ez, ami kicsit megnyugtatott :). És olyan is régen volt, h 20:30-ig könyvtárban ültem szombaton is, ill. tanulóban 18:30-tól, mert a könyvtár is bezárt... A vasárnap már könnyebb volt annyiból, h akkor többet tudtam hozzászólni és kicsit többet is értettem mindenből - mert a szövegek egymásra épültek és az előző napi értelmezésekkel már tisztább volt a kép. Sőt, még új ismerettel is elláttam a csoportot a Goldman-féle jéghegymodellt és a Berry-féle modellt interpretálva. Kellett is már, mert a szombati napon a sírás kerülgetett, h nem igaz, h ennyire nyomorék vagyok. Nyugtatgattam magamat, h ez más, mint otthon, h otthon lehet, h a felső X%-ban teljesítő diákok közé tartozom, de itt ezt nem tudom és nem is cél nyújtani. Itt a túlélésre és a fejlődésre játszom. Meg kell tegyek minden tőlem telhetőt, de nem tudom ugyanazt produkálni, mint egy anyanyelvi kiváló teljesítményű diák. Az igényszint lejjebb szállítását is tanulni kell olykor. Introspekció, monitoring... és legalább ebből is tanulok szakmailag. Minden nehézség egyben egy újabb lehetőség is, nemde?!

Ma volt tankönyvvásár, meg olcsóbb könyvvásár, közben felfedeztem, h az egyetemen a főépületben van audio guide (fülhallgatós vezetés) 154 audioponttal, amire rá lehet irányítani a beszélőt. 3 euróért felfedezheti akárki ezt a nagyszerű, öreg és impozáns épületet. 

Vmelyik héten (összefolynak a napok, szóval nem tudom, h mikor) voltunk Barbival a 2 hete nyílt G3 bevásárlócentrumban, azon belül a Primarkban, ami egy HATALMAS ír ruhaüzlet és elég olcsó - nem a legjobb minőséggel, de azért ki lehet fogni. Szép, nagyon designes ez az új center, pusztán a világ végén van... xD.

Tegnap voltunk a Plazmazentrumban, gondoltuk, h adunk vérplazmát, 20 eurót adnak érte, az 5. alkalom után 30-at. Aztán az a szag, meg látvány... körbevezettettük magunkat - naná, h tele volt magyarokkal (a dolgozók is magyarok voltak többnyire). Mivel én gyűlölöm az érzést, h a tű benne van a vénámban, és ez vastagabb is, mint a normál véradós tű, így nem vállaltam be testem (részeinek) áruba bocsátását. Vera sem. Inkább maradok az ingyenes és valóban segítő szándékú véradásnál (11. alkalommal fogok adni majd). Ott legalább nem "hősnek" érzem magamat és nem szutyoknak, h pénzért segítek. Ők azt mondják, h az ember idejét fizetik meg, de szerintem nem (csak)... És a bejegyzés végére: végre voltam megnézni a Dunát :).
 Ja, ez asszem aznap volt, amikor megkérték a kezemet a metrón xD. Fiatalok szombat reggel már józanon, de a buli hevében csajokat néztek ki, beültek egymás ölébe, miután a néni mellettük nem hagyta, h az övébe tegyék ugyanezt (amúgy poénosak voltak inkább és nem bunkók) és elkezdte a szépfiú a hódolatait felém áramoltatni és megkérte a kezemet :). Mutattam a gyűrűt. "O, shade!" Kérdeztek még ezt-azt, aztán odébbálltak a kettesszámú jelöltre.

Ez kevésbé volt sokkoló, mint a tegnap előtti este, amikor konszolidált aranyos tinipárral eredtem beszélgetésbe. Magáztak, én tegeztem őket, de nem vették a lapot. Süti volt a kezükben, kérdeztem, h szülinapi party lesz? Válasz: "Á, tudja, mi egyetemisták vagyunk, nekünk nem kell külön alkalom a bulikhoz!" Nem akartam elrontani az illúziójukat, sem kellemetlen helyzetet, nem mondtam hát, h én is... Jó bulit kívántam, ők meg magázódva elköszöntek. Hány évnyi fáradtságot sugallhatnak a szemeim??? :D
Egyelőre még csak metróból, mert hulla voltam kiszállni
de ami késik, nem múlik :)

2012. november 6., kedd

A Prater, a nagy Ungarn Tour és ami még azután jött

Már régen nem írtam, nem igazán volt kedvem, meg hagytam, hogy inkább történjenek a dolgok, ne tudósítsak mindenről. De azért a legfontosabbakat összefoglalom.

Október 21-én voltunk a Praterben. Mivel 22-én hazajöttem 14 napra, és mivel a vidámpark 31-én bezárt a szezon végeztével, így ez volt az utolsó estém / lehetőségem erre. Edittel ketten mentünk, de ő már megjárta Disneylandet is, nem volt annyira extra neki, mint nekem. Nekem, aki 20 éve volt utoljára vidámparkban :). Akkor is Budapesten, most meg már itt sem lesz - mert ha minden igaz, elköszönhetünk a Fővárosi Vidámparktól örökre. A most vagy soha alkalom nagyon jól sikerült, jól éreztem magamat. Először körbesétáltuk a terepet, megnéztük, hogy mire szeretnénk felülni.

 A nagy tipikus bécsi óriáskereket kihagytuk a maga 9 vagy 12 (?) eurós áráért és legfőképpen azért, mert ez nekünk túúúl uncsi lett volna xD. Azért a shopping boltjába bementünk, az érdekes volt. Az óriáskerék helyett bemelegítettünk a Wiener Turmmal, majd mentünk egy kis szellemvasutazásra. Aztán ettünk egy wiener schnitzelt, beszélgettünk, pihentünk kicsit.
Óriás lánchinta
 
Képen nem tűnik veszélyesnek :)
 Nem túl normális módon csak ez után ültünk fel a legdurvább hullámvasútra, ami bizony igen vérfagyasztó-adrenalinlöketnek bizonyult. Érdekes volt mind Edit, mind a magam reakcióját figyelni a rövid, de intenzív esemény alatt. Ő sikított, én pedig lefagytam, mint egy szobor. Sajnos nem mert olyan kemény vagyok, hanem mert másképp bírjuk a stresszt :P.


Bár csak 3 dologra ültünk fel, mégis eltöltöttünk 2 és fél önfeledt órát a Praterben. És ez így összességében elég is volt.

Másnap óra után hazajöttem. Eurolines busszal (Volán járat), amin volt wifi is (bár mesebeli jellegű... hol volt, hol nem), meg olcsó volt eléggé. Mivel euró alapú bankkártyával fizettem, így 4000 alatt kijöttem oda-vissza útban. Pestig meg sem álltunk. 

24-én jöttek Herr Martinék hozzánk (Barbihoz és hozzám). Ezt már majd' egy éve megterveztük, megvolt a repjegyük is már egy jó ideje. 24-én késő este érkeztek hozzám Tatára, 
 másnap megnéztük az egész kisvárost, hogy aztán késődélután továbbhajthassunk Ászárra (www.ászár.hu), ahol borkostoló, magyaros vacsora, jó hangulat várta őket.
Zséfár úr kóstoltat az Aranyfürt vendéglő borpincéjében
Ászáron 3 igazán jó borospince van, a Matyi Pincészet, Gábor pincészete az egykori Eszterházy Sörházban és ez az Aranyfürt Vendéglőhöz tartozó pincészet (az ételük is finom). Mindhármat szívből tudom ajánlani.

Reggel még a kisbéri Mini Magyarország és az Ászári Mini Skanzen és Tájház várta őket.
Mini Magyarország - Kisbér
Mini Skanzen és Tájház - Ászár
Délben már Győr utcáit járták. Itt Barbi volt a Reiseführerin, hiszen ez az ő városa :). Itt is sok élménnyel gazdagodtunk mindnyájan. 
Egy igazi hajós - meg egy rosszul beállított fényképező
Szombat-vasárnapra maradt Budapest. Nagyon büszkék vagyunk középkorú barátainkra, mert sosem panaszkodtak, hogy sokat mentünk, mindent lelkesen szemléltek és mindennek tudtak örülni. Én azért a vásárcsarnokban a 80'-as évekbeli retro büfék tisztaságára igen haragudtam, de ez is sajnos a miénk... A parlamentben is voltunk (időben kell foglalni időpontot) egy vasárnapi német vezetésen.Igazából minden  fontosabb nevezetességet megnéztünk (Citadella, Szabadsághíd, Vásárcsarnok, Nemzeti Múzeum, Parlament, Andrássy utca, Oktogon, Liszt Ferenc tér, Kisföldalatti, Vajdahunyad Vár, Széchényi Fürdő, Hősök tere és a Várnegyed).

Úgy gondolom, hogy egy kicsit teljesebb képet kaphattak az országunkról (ahol először jártak), mert a legtöbb turista számára Mo.=Budapest (+ Plattensee), de ők most láttak kisvárost, nagyvárost, főváros és egy kis falusi magyarost is. Csoda, hogy mindenre volt időnk és nem egy nagy rohanásból állt az egész. 

Aztán pár napot otthon töltöttem a szeretteimmel, meglátogattam mamát, a pesti rokonokat
Legkisebb rokonom. Tündéri!
és két barátomra is jutott időm (a többieket majd decemberben kapom karközé). Apropó, filmek! Nagyon meghitt perceket jelentett számunkra a Kegyelem kártyája, a Békés harcos útja, a Találkozás és a Fireproof (Szerelempróba) című filmek megnézése. Ezeket az interneten el lehet érni, az első hármat itt (jobb oldalsáv), az utóbbit pedig itt, ajánlom sok szeretettel azoknak, akik szeretnének kicsit lelkiekben töltekezni!

Most pedig újra Bécsben, rögtön kicsit meg is fáztam, pedig már jó a fűtés... Életemben először hagytam el nehéz szívvel az országot. Hiába, Bécs nem az én városom... olyan nekem, mint Pest, jó ott tanulni, jó néha fent lenni, de túl nagy számomra. És persze nagyon vár valaki otthon :). Ettől a valakitől különleges útravalót kaptam, 30 db egyenként becsomagolt követ, amikre írt egy-egy szép idézetet, főként Bibliait, de a legjobbakat. Köszönöm, minden napom szépen indul legalább!

2012. október 21., vasárnap

Carnuntum, a római kori település

2012. október 20-án Carnuntum felé vettük az irányt az ESN-esekkel. Végre adtunk a kultúrának megint! :) Talán ezért is nem voltunk csak 27-en? Na jó, ez egy csúnya epés megjegyzés volt...
csoportkép
Szóval "Carnuntum a Római Birodalom Pannonia, majd Pannonia superior provinciájának fővárosa, katonai tábor és polgárváros volt az ókorban. Ausztriában, Bécstől keletre, Alsó-Ausztria tartományban, Petronell-Carnuntum és Bad Deutsch-Altenburg települések mellett fekszik." (forrás: Wikipedia)
60 percnyi S-bahnozás
Igen, ez már vidék. Integetett a fotósnak :)


"A 19. század második felében elkezdődött régészeti ásatások eredményei a Carnuntum Archeológiai Parkban (németül Archäologischer Park Carnuntum) kerülnek bemutatásra:
A polgárváros romjai (Antik Stadtviertel): Szabadtéri múzeum (Freilichtsmuseum) Petronell településnél. Jelenleg ásatási és építési terület. Az itt feltárt régészeti leletek a Carnuntinum Múzeumban láthatók. A jelenleg folyó építkezések a 2011-re elkészülő idegenforgalmi fogadóépület (ˇ"Visitor Centre") létesítését szolgálja. Maga a polgárváros még további feltáratlan területekre (külsőváros) is kiterjed, az u. n. II. amfiteátrum környezetében.
Diana-templom (körtemplom) romjai
Juppiter Opt. szentély
Nagy fürdő (Grosse Therme, "Palastruine") romjai, Petronelltől északi irányban.
Fórum: Petronelltől északi irányban.
II. Amfiteátrum: (az úgynevezett polgárvárosi): A 2. századból való, az idők során többször átépítették. A polgárváros falaitól délnyugatra fekszik. A nézőtér (cavea) 3000 férőhelyes. Kialakításánál fogva mind klasszikus szinházi-, mind gladiátor-küzdőjátékok rendezésére is alkalmas volt. Az építmény déli és északi részén a kapu-építményekkel összeépített hosszú folyosókkal készült. Bejáratát erős, keményfából készült kapuk zárták. Nézőterének alépítményeit kőből falazták, az üléssorok fából készültek. (Az ásatásból kikerült földtömeget most a nézőtér alatti töltés tartalmazza.) Az erezeti falazatrendszer a déli kapu környezetében tekinthető meg. Ezen a részen egy lemélyített helyet később, a kora keresztény lakosság keresztelőmedenceként használta (lásd: merítéses keresztelés). A létesítmény arénáját fesztivál-rendezvények során antik darabok színháztereként hasznosítják.
Pogány-kapu: II. Constantius a 4. század közepe tájáról származó diadalíve. (Németül: Heidentor) A polgárvárostól mintegy 2 kilométernyi távolságban).
Légiós tábor:
Légiós külsőváros (canabae): Feltáratlan terület
I. Amfiteátrum: A katonai tábor 2. századbeli 8000 férőhelyes amphiteatruma (Bad Deutsch-Altenburg településnél).
Helytartói palota
Lovassági (auxiliáris) tábor
Kora keresztény templom maradványai
Pfaffenberg: Juppiter Optimus Szentély"
forrás: Wikipedia
Az egész terület kiterjedése
Talán maga Marcus Aurelius is ezen állt egykor

Nagyon nem IKEA asztalok és székek
igen nehéz volt kihúzni is a széket...
Padlófűtéses fürdő
Jaj, de jó meleg volt ott!
Mivel a WG-ben jelenleg nincs fűtés, ellenben 16-18 fok az igen, így eléggé tetszett a jó kis meleg fürdő. A jövő héttől lesz már 2 kisebb fűtőtestünk. Bár nekem a jövő héten organikus fűtőtestem is lesz :) - hazamegyek végre kicsit.

Jó fej magyarok is voltak (már ismertük egymást), meg persze megint jó vegyes társaság. Megismerkedtem egy másik cseh lánnyal, aki még nem volt Bp-en, de nagyon szeretne jönni, én meg nagyon elmennék Prágába, ahol lakik. Kilátásba helyeztünk egy couch surfinget.

Az idegenvezetés sajnos angolul zajlott, az is igen kemény "osztrákangol" volt, a hölgy olyan akcentussal beszélt, h néha elgondolkoztam, h ez most angol vagy osztrák szó volt-e... A mínuszos angol tudásom és az előbb említett szomorú tény miatt nem is értettem, csak az elhangzottak 40-50%-át :).
Grüner veltliner - tipikus helyi bor
(száraz, gyümölcsös, 11,5%)
Wiener schnitzel - tipikus bécsi óóóóriás szelet
A jó hangulatban elköltött ebéd után megnéztünk még egy körtemplomot és mentünk a vissza S-bahnhoz. Tetszett ez a nap, nagyon.

A kurzusokról és a magyarok Bécsben témáról

Bécsben mindennap hallani magyar szót. Ha valaki kiköltözésen gondolkodik, akkor sok olyan FB csoportot  és blogot találni, amelyek megkönnyítik ezt (pl. kiköltözés Bécsbe, uniwien group, At4Hu, MDE group, bécsi magyarok oldala, stb. Az At4Hu-nak pl. sok tematikus oldala van, ki mit keres, ahhoz csatlakozzon.). És valóban, az ember sohasem tudhatja, h mikor beszél németül egy magyarral. Ez megtörtént velem már kétszer is eddig. Egyszer az A1 mobilboltban. Már majdnem mindent elintéztem bent, mikor leteszteltük, h akkor már lehet-e sms-t küldeni. Mondtam, h átállítottam a nyelvet angolra, h nekik egyszerűbb legyen. Kérdezte, h mi az eredeti nyelv, válaszoltam, h magyar. Erre: "Ó, akkor beszélhetünk magyarul is!" xD. A másik egy kurzus után történt. Egymás mellett ültünk és rettegtünk egy lánnyal, néhány szót váltottunk olykor. Utána gondja volt a moodle-lel, amin a tanár nem akart segíteni, mert nem ér rá ilyesmikre. Felajánlottam neki, h szívesen elküldöm neki az olvasmányokat, mert nekem van hozzáférésem. Adnám meg a nevem és e-mailem, mire a nevem hallatára: "Te magyar vagy?". Na bumm. Tök jó fej csaj, aki szinte születésétől kezdve itt él, bár haza is tértek pl. gimnazista éveire.

A kurzusokról
Amiért rettegtünk ezzel a magyar lánnyal és még sokakkal, az az, hogy a tanár rettenetesen viselkedett, de tényleg. Bejött, felhúzták és elmondta ezt. Majd lecseszett egy lányt, h minek vette fel az órát, ha ez csak szabadon választható neki. Válasz: "mert érdekel". "Ugyan már! Ezt mondja mindenki, de egy nagy frászt. Mi érdekli, mondja már meg?" A lány érvelt, stb. de a tanár nem hagyott fel a provokációval: "mit olvasott mára?" Elmondta, de feleltette is rögvest. Szörnyű volt. Ezek után az együttérzés és a részvét fogalmával foglalatoskodtunk, de szörnyen "hülyék" voltunk, mert nem tudtuk megmondani neki, h ki volt, aki ezek ellen írt könyvet (Nietzsche amúgy...). Persze érdekes volt elmélkedni arról, h mi van az együttérzéssel, ha az emberek mégis megeszik egymást pl. egy vészhelyzet esetén, de nem különösebben éreztem, h ettől épülni, gyarapodni fogok. A tanár mint megtudtam, egy nagyon hangulatember. De arról kétségem sincs, h mennyire nagy tudású férfi, mert igen intelligens, tanult, okos, de az EQ-ja az nem mutathat magas értéket.

Volt egy kurzus, amin a prof csak felolvasta a feladaott olvasmányt. De kajakra! 2-3 oldalanként megállt megkérdezni, h van-e kérdés. Néha volt... de gyanítom, h csak az udvariasság vagy az unaloműzés jegyében. Az óra utolsó 2-5 percében mutatott egy oktatási anyag videót, egy KENGURUSAT, kb. ennyit kaptam ettől az egésztől.

Az interkulturális tréning az nagyon jó volt viszont. Végre órán is feloldódtam és kicsit kibontakoztam. Csoportmunkában is részt fogok tudni venni.

A gender az iskolai könyvekben kurzus igen kemény. Húzni kell majd a belemet, ha teljesíteni szeretném... de meglesz ez.

Összességében eddig vegyes a bennem kialakult kép az egyetemről és annak színvonaláról. Az osztrákok nem kapkodják el az egyetemi éveiket, 5-6 tárggyal/szemeszter megelégednek, van, h kevesebbel is. Nálunk azért nagyobb a strapa. A diszkussió is erősebb nálunk (leszámítva azt a sokkoló alkalmat, amin egyébként a tanár nem osztrák származású). Az elvárások és feladatok is nehezebbek eddig, ahogy látom Mo-on. Ha anyanyelvi beszélő lennék, nem hiszem, h komolyabban gondot okozna a tanulás. De így, h nem vagyok az, legalább marad kihívás :D.

Travelshack és a kenguruk

Az Erasmus keretén belül az ESN iroda minden hétre szervez nekünk programokat, h ismerkedhessünk, szórakozhassunk, (olykor) művelődhessünk. Hétfőn van rendezvény a NachBar-ban és a Ride Clubban, keddenként a Travelshack nevű bárban. A NachBar-ban még nem voltam, a travelben már igen. Nagyon megnyerő kis hely. És legalább felfedeztük a felszíni közlekedési hálózatot is. Nem maradtunk sokáig, és kellett is ez a lélekápoló élmény, mert gyakran érzem úgy magam, mint a hullámvasúton. Nagyon nagy mélységek és magasságok között száguldom időnként, amiből kifelé semmit sem mutatok... de ettől még megélem az utat. Közben az introspekció hasznos szakmai és fejlődési lehetőség...
A székek olyan magasak, h nehéz volt felmászni rájuk :)
almás Rekording - a legjobb ital, amit valaha ittam
A Rekording egy tipikus ausztrál (nem ausztriai!) ital, amire azt hittem, h alkoholmentes, aztán kiderült, h 4,5%-os alkohol tartalmú. Nem tudom leírni, h milyen, de tényleg iszonyat finom. Sajnos boltokban eddig nem találtam, e-bayen vagy amazonon lehet rendelni.

A kenguruk
Zoli és Dénes barátaim az első kinti FB bejegyzésemre (vmi olyasmi volt, h "megérkeztem Ausztriába, minden ok") hozzászóltak, h fotózzak majd kengurukat xD. Hülyéskedésnek szánták, és direkt félreértették, de gondoltam, h figyelem a várost és ha lesz kenguru, akkor lefotózom. Hát, egyik az éjszakai séta alatt tűnt fel:

A másik(kettő) pedig a travelben:

Ha esetleg elmegyünk az állatkertbe, majd akkor is elkapom Skipit.

Osztrák házitalálkozó és ami utána jött


Már említettem, h a partykból egy időre elég, de egy igazi osztrák házibulit csak nem hagyhattam ki. Chiara (olasz) ismer egy osztrák fiút, aki meghívta és mehettünk mi is Zuzaval. Odaértünk a Radetzky utcába, egy kedves kis udvarba. Mivel nagyon sok lakás volt a házban, fel kellett hívjuk a srácot, aki azt mondta, h lejön elénk. Jött kb. 2 perc múlva egy fiú, akinek mi Zuzával lelkesen köszöntünk, Chiara pont elfordult. Jól beégettük magunkat, mert nem a Paul volt az xD. Aztán fent találkoztunk még egyszer ezzel a fiúval is.

Jó sokan voltunk, és sokkal jobb volt, mint amire számítottam, mert ez nem egy vadulós IHB buli volt, hanem kedvesen halkabb zene mellett beszélgettünk, ettünk-ittunk találkozó. Sütöttem laktóz mentes waffelt és vittem egy magyar bort. Többféle bor volt, így kóstolót tartottunk. Volt egy pszichológus lány, aki 27 éves és klinikai gyakorlatot végez most. Másokkal is csevegtem, de főleg vele beszélgettem az este során. Ő is házasság előtt áll és ő meg én voltunk a rangidősök (leszámítva egy iráni srácot még). Tök jó volt megismerni olyan osztrákokat, akiknek nem feltétlenül csak megszületni volt nehéz. Többen dolgoznak suli mellett.  Jó, voltak itt is sokféle nemzetből, úgy, mint osztrák, magyar, olasz, cseh, iráni, bolgár, német. Remélem, h találkozunk még máskor is.

A lakás nagyon tetszett, hatalmas belmagassággal, tágas terekkel és minden szobának másmilyen hangulata volt - a hippitől a rockeren át a "sztenderdig". De fényképeket nem csináltam, mert mások sem kattintgattak és meglehetősen illetlennek találtam volna, ha én meg igen. Éjjel egykor elköszöntünk.

Utána még beültünk a Karlsplatzon egy söröző pubba, de számomra ez igen szörnyű volt. Vágható cigifüsttel a levegőben, hangos zene... de csak nem léptem le. Kb. egy órát voltunk ott, hála az égnek zártak is 2-3 között.
Ezt osztottuk 5felé
Azért annak volt egy hangulata, hogy éjjel mászkáltunk a Stephan és a Karlsplatz környékén. Ez nagyon bejött! Szép volt, jó levegő és sokat beszélgettünk és nevettünk, mi, a két olasz, az egy német, magyar és a cseh. :P

Bildungswissenschaftos Erasmusosok

Nagyon kedves gesztus volt a Bildungswissenschafthoz tartozó Erasmuskoordinátortól és néhány hallgatótól, hogy szerveztek nekünk, akik ezen a szakon csereprogramban tanulunk most, egy informális találkozót. A helyszín a Cafe der Provintz volt, amely egy francia hangulatot idéző, kedves kis hely. Italt és ételt egyaránt lehet fogyasztani. Mi egy-egy üdítőt / sört ittunk, páran goffrit is ettek. Nagyon finom illatok között ültünk, de nem régen ettem, így nem akartam sem pluszkalóriákat bevinni, sem pénzt költeni feleslegesen. (Mert az ügye itt kint gyorsan és könnyen megy...)
A kép azért homályos, mert a fókusz a zöld löttyön van!
Nem abszint! :)

Nem életem képe, az biztos, de az emlék kedves.
Itt végre találtam olyan embereket, akik nem igazán bulifanok, és akikkel színházba, múzeumba is jó lesz együtt menni. Persze egy görög táncházba a szerb lánnyal szívesen elmegyek majd! :)