A legutóbbi bejegyzés óta bizony történt egysmás és igazából
fenekestül felfordult az életem. 2013 az események és a költözések éve a
családban. Anyós, sógornőm és mi is költözünk, ill. költöztünk (már múlt
időben). És a baráti körben is vannak még páran hasonló cipőben. De vegyük
sorra ;).
Hazajöttem Bécsből, lezárult az adminisztráció. Ezzel
párhuzamosan intéztük az esküvővel kapcsolatos feladatokat és elkezdtünk
házakat nézni. Sokszor tűnt úgy, hogy belelóg a bilibe a kezünk… csak
álmodozunk. De végül sok Isteni közbenjárással, összejött egy ház. Ezen sorokat
ennek falai közül írom. Előtte-közben terepgyakorlatra jártam, az Artemisszió
Alapítványhoz.
Gyakornok lettem
Az Artemisszió Alapítvány egy (akkor még) fiatal
antropológusok által megalapított közhasznú, nonprofit szervezet, amelynek
célja az interkulturalitás kezelése, a hátrányos helyzetű csoportok segítése és
még több nemes és humánus cél. Jó volt köztük lenni, két nemzetközi projektjükben tevékenykedtem, sokat tapasztaltam náluk
és végre láttam az egyetemen tanult elmélet gyakorlatban való megvalósulását. A
néhány heti irodai előkészületek után egy 4 napos tábor következett Kőhegyen,
ahol 16 fiatal közül kiválasztottunk 12-őt, hogy külföldre mehessen szakmai
gyakorlatra (6 fő Németországba, 6 fő Olaszországba). Természetesen ők már egy
számos jelentkezős interjúzási kör kiválasztottjai. Ez a tábor már a sokadik
tábora az Alapítványnak. A fiatalok mind hátrányos vagy halmozottan hátrányos
háttérrel rendelkeznek és ez a külföldi 3 hónapos gyakorlat valóban egy nagy
lehetőség számukra. Életem legjobb tábora volt!
Interaktív német óra után |
15 km-es túra Szentendre-Kőhegy oda-vissza |
Napi blogok csapatonként |
Önkéntes némettanárként és fotósként
„praktizáltam” a legtöbbet, de néhány szituációs gyakorlat és játék levezetése
is hozzám tartozott. A fiatalok fantasztikusak voltak, jó volt velük együtt
dolgozni. Megerősödtem, mint pedagógus és mellette nyaralás volt nekem is.
Drágáim, ha olvasnátok a blogomat, akkor innen is: köszönöm. Én tuti követni
foglak titeket kint a ri blogotokon ;). Csak hajrá odakint!
Romániában jártam – életemben először
Drága barátaim, Enikő és Sándor esküvője miatt utaztam
kalandosan 12 órát oda, meg ugyanennyit vissza. Vicces, hogy azért már elég
sokfelé jártam Európán belül, de időzónát most először léptem át (-1 óra). A
menyegző az erdélyi Magyargoroszlón volt. Nagyváradig vonattal, onnan pedig
autóval mentem tovább (az ara Aradról érkező nagybátyja és felesége vettek fel
az állomáson). Nem „egyszerű” vendégként mentem, hanem fotós és
ceremóniamesterként. Ez már az 5. esküvőm volt, amit végigfotóztam, de az első,
amin ceremóniamesterkedtem is. Az eddigi párokat is kedveltem (távolabbi
rokonaimat), de most először végre barátaimat fotózhattam. Persze fotósként nem
voltam sosem csak fotós, hanem inkább a menyasszony segédje is. Az összes
arával együtt keltem és indultunk a fodrászhoz, követtem végig a napját. Még
egyszer sem volt olyan, hogy ne kellett volna varrni – szóval csajok, tű-cérna
mindig legyen készen! :)
Az április 6-i esküvő sajnos nem volt a megszokott
tavaszi hangulatú, de hálát adhatunk az Istennek, hogy aznap legalább nem esett
– ill. a délelőtti fotózásra már elállt. Azért a kiskabátka maradt, mert elég
hideg volt eső nélkül is. Szerencsére minden rendben ment, a gép mindig jókor
merült le és tudtam aksit cserélni meg tölteni is. A játékokat jókor
időzítettem, az énekesek remekek voltak, a hangulat pedig vidám és meghitt is.
A programot is tudtuk tartani, egészen 21 óráig (mindössze 5 perc késés volt),
de akkor a konyhában történt valami gubanc és égett szagok terjengtek kifelé J. A krumpli
újrakészítése jó egy órás késést generált… Sebaj, belefért. A rendezett és
helyenként retusált képeket már el is küldtem nekik a múlt éten. Éljen az ifjú
pár!
Diplomamunkám, drága gyermekem
A fent leírtakból is érzékelhető, hogy a bécsi hazatérés
után eléggé felgyorsult az életem. Miközben terepgyakra mentem, közben
háznézőbe majd ügyvédhez jártunk, de ezzel párhuzamosan a meghívókat is vittük
ki a családtagoknak éééés írtam a szakdolgozatomat. A témavezetőm, Dr. Szabó
Mónika nagyon sokat segített, főleg a véghajrában.
A diplomamunka írásának tapasztalatai:
1, A szakdolgozat maga egy diéta.
2, Nem létezik olyan, hogy elég idő, csak határidő.
3, A lelkiismeretes konzulens is hulla fáradt, nem csak a szakdolgozó.
4, A statisztika nem mágia, de nem is mindenható - ezért legyőzhető.
5, A számítógépet nem érdekli, ha mosdatlanul és kócosan ülsz le mellé - ez akár több nap esetén is szignifikánsan fennáll.
1, A szakdolgozat maga egy diéta.
2, Nem létezik olyan, hogy elég idő, csak határidő.
3, A lelkiismeretes konzulens is hulla fáradt, nem csak a szakdolgozó.
4, A statisztika nem mágia, de nem is mindenható - ezért legyőzhető.
5, A számítógépet nem érdekli, ha mosdatlanul és kócosan ülsz le mellé - ez akár több nap esetén is szignifikánsan fennáll.
Elégedett vagyok a
végeredménnyel. Még van egy védés és meglesz a diplomám! - a második ;)
Élet Kocson
És akkor jöjjön a várva várt ház téma. Isteni és családi
segítséggel sikerült megvennünk Kocson egy házat. Egy régi kockaház, amelyet
átalakítottak, felújítottak nemrég. Szép nagy telekkel, olyan, amilyet
szerettünk volna. Van lehetőség gazdálkodni és állatokat tartani. Egyelőre
megelégszünk a macska-kutya-tyúk kombóval. A tyúkok még váratnak magukra,
macska már van, a kutyus meg jövő héten érkezik.
Itt a „tanyán” olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek eddig
sosem környékezték meg elmémet, pl. hogy miért kotkodácsol a tyúk, miután
letojt, mert bizonyára nem a házigazdának rikácsol, h fossza már meg a
tojásaitól. De akkor mi lehet az evolúciós ok?
Fel kellett idéznem gyerekkoromban tanult veteményezési
ismereteimet – amelyek igen hiányosan hívódtak elő. Papa sokat segített, így
egy nap alatt elveteményeztünk. Már kel minden, a babfélék és a tökfélék erősen
vezetnek a növekedési versenyben. Olyan jó látni, hogy a munkának látszatja is
van! :) Megtanultam, hogy a jérce a tyúk egy fejlődési fázisa… jól kinevettek.
„De én nem jércét szeretnék, hanem tyúkot!” „De a jérce az is tyúk, csak a
fiatalabb fajta.” Na igen, that’s folk!
Nekiálltunk a matracrugókból, vasakból álló "kerítést" lebontani |
Ez az én veteményesem - csak a kerítésig:) |
Minden rendrakás még nagyobb kupival kezdődik - kipakolsz, szétpakolsz, rendezkedsz |
Itt lakunk látod, ez az a ház! |
Annyira szeretem! |
A dobozok közül előkeresett első kávé - 1. nap |
Mióta itt lakunk, iszonyatosan eseménydúsak a napok- ja, meg iszonyatosan fázom xD (nem melegedtek át a részben vályog falak, mert nem volt rendesen fűtve). Fogalmam sincs, h mikor mit történt, melyik nap mi, mert összefolyik minden a nagy hajrában és a kevés alvásban. De régen tudtam magamtól ennyi erővel és motivációval kikelni 5:30-kor az ágyból. Szépül a ház, egyelőre még sok mindennel, pl. a konyhai bekötésekkel izmozunk :P. Vannak szépséghibái a háznak, de amúgy remek a ház, persze alig várom, h ne 18-19 fok legyen. Szellőztetünk, h bejöjjön a meleg. A kutyus 1 hét múlva érkezik, akkor remélhetőleg lesz olyan bölcs a mindennap átrepülő kakas, h nem jön többet. Ha nem, majd Vica tesz róla :D.
Sokat nevettünk azon, h mekkora parasztok vagyunk, főleg mikor Gábor hazajött a munkából a traktorral és másnap azzal ment újra Környére a melóba :D. Fel van szántva és el van boronálva a kertünk többi része is, a kukorica is el van vetve.
Boldog vagyok, meg fáradt... meg allergiás. De megéri fáradtnak lenni, mert nap mint nap van
új látszat és csoda. Azért már pihenésre is volt alkalom. Persze olyan tapasztalatokat le lehet vonni, hogy:
1. Sosincs olyan, h elég idő.
2.. Sosincs olyan, h elég pénz.
3. Sosincs olyan, h elég hely.
DE minden happy! :) És most tényleg! Juppi!