Playbach Theater, csajok és a maradék idő kihasználása

Igyekeztem a maradék két hetemet teljesen kihasználni. Még a suliban várt ebben az időszakban vizsga, előadás és szimpózium is, de voltam azért egy úgynevezett playback színházban, ahol a nézők által elmesélt történetekből (egy adott téma köré) épül fel az előadás. Igazi élmény volt!

Playback Theater egy pincében

Az utolsó előtti kinti csütörtökömön voltunk az operában. Nagyon vicces volt, mert majdnem a Volkstheaterbe mentünk a Volksoper helyett... aztán még időben kapcsoltunk. A My fair Lady c. darabot néztük meg. Az elején elég nehezen értettük a szöveget, de aztán a beszédjavításnak köszönhetően egyre többet és többet. Csak állóhelyre váltottunk jegyet, mindössze 2 euróért, de jól láttunk, kényelmes volt és karfánk is volt a támaszkodáshoz. A ruhatár 1,1 euróba került, tehát összesen vagy 900 Ft-ot költöttünk az operára. Wow!

Edittel örültünk az operának

Kezdés előtt 20 perccel

Találkoztam még a kinti „barátaimmal” egy kis sörözéssel egybekötve, voltam egy baráti párnál ebédelni-vacsorázni, menyasszonyi ruhát próbálni és meglátogattak engem a csajok is, így újra együtt lehetett a „legendás hatos”.

A legfinomabb ebédet Enikő főzte, amit kint ettem

Enikő és Sándor igazán jó pár, nagyon szép délutánt-estét töltöttem a társaságukban. Tulajdonképpen ők voltak az egyetlenek, akik meghívtak ilyen programra. Vele mentem el menyasszonyi ruhákat próbálni és vele rendeltük meg közösen a ruháinkat. Az esküvőjükre is várnak, én is/mi is a miénkre. Ha másért nem, hát ezért a barátságért "megérte" Bécs. És még sok minden másért is... :)

Chiara születésnapi köszöntésén

Én ekkor találkoztam velük utoljára :(

Egészségünkre és viszlát!

A szülinapról hamar el kellett jöjjek, mert a lányok elé ki kellett érjek a 21:55-ös buszhoz. Pont már jöttek fel a metróhoz, mire odaértem.

Grüß Gott in Wien!

Pózolj Niki-mobilszekrénnyel

Welcomedrink

A játék neve: Klopfer

Nosztalgiáztunk kicsit

Karácsonyoztunk (egyen pólót mindenkinek!)

Türkisch style-ban

Példa a divat gyors terjedésére

A Dunánál (József Attila nélkül...)

Florisdorf egyetlen "nevezetessége"

Árpi, Ildije és a fiúk

Ildi párja is egy időbe szervezte a barátaival a találkozót, így a szombat estét együtt töltötte a mi hatosunk és az ő hármasuk a "Der Wiener Deewan" pakisztáni étteremben. Vasárnap elmentünk a Karlskirche-be misére (végre bementem abba a szép templomba!), majd közös ebéd következett a Centimeter nevű étteremlánc II. éttermében. Nagyon finom ételek, kreatív tálalással, nagy adagokkal - ja és megfizethető áron. A kora délutáni busz haza is szállította az én barátaimat, utána mentem a gyülekezetbe búcsút venni. Megható volt és csodákkal tűzdelt. Reggel arra gondoltam, h olyan jó lenne egy német nyelvű Biblia, mert akkor egyszerre tanulmányozhatnám Isten igéjét és a németet, estére pedig egy férfi, akit ritkán láttam ott, elkiáltotta magát, h.: "Kinek kell ez a német nyelvű Biblia, mert én letöltöttem a telefonomra és nem kell?" Senki másnak nem kellett rajtam kívül :).

Még hétfőn elmentünk Veráékkal utoljára partyzni is egyet a Loco-ba. Meg átugrottam Krisztivel egy kicsit a karaokis-rockos buliba, így legalább tőle is elbúcsúzhattam. Kedden vizsgáztam délután, az utolsó szerdán pedig még egy szauna-filmezés program is belefért szerencsére Réka kollégiumában.

Szóval tényleg szerettem volna még egy plusz fantasztikus élménylökettel elbúcsúztatni ezt a félévet. Bécsre inkább úgy akarok emlékezni, mint egy helyre, amely még ifjúságom utolsó kiélési lehetősége és egyedülálló élménye volt. Féltem kicsit hazajönni, mert sok feladat (mint diplomamunka, pótlások, adminisztrációs futkosás, stressz) és egy szomorú esemény, meg egyebek miatt, de mindennek meg van az ideje és ez így van jól.