Az előkészítő évfolyamok (preschool) Magyarországon

Először is leszögezném, hogy még kevés az információm ahhoz, hogy erről a témánál a felvetésnél és latolgatásnál többre jussak, de azért mégis hozzászólok a témához. Majd idővel tájékozódom és akkor pontosabb véleményalkotást tudok majd tenni. Azért is írok még, mert hátha olvas olyan személy is, aki ebben a kérdésben kompetens és további támpontokat ad a többi olvasónak és nekem.

Sokan kíváncsian várjuk, hogy mit hoz majd az új, érkező köznevelési törvény. Lesz benne egy előkészítő évfolyamról szóló rész is, amely koncepcióról és részleteiről nem találtam sajnos információt, egyelőre csak az egyik kurzusunkon hallottam erről. Ezzel az 1 vagy 2 plusz évnyi lehetőséggel sokan nyerhetnek és veszthetnek rajta. Lehetségessé válik az is, hogy egy gyermek csak 8 általánost végezzen el 16 éves korára úgy, hogy nem is ismételt osztályt. Ha pedig egy tanulási teljesítésre alulmotivált gyermek/fiatal be sem jut középiskolába, leginkább szakmát adó középfokú intézménybe, akkor még lemorzsolódni sem lesz esélye, nem hogy bennmaradni. (A 9-10. évfolyamon a legnagyobb a lemorzsolódás aránya.) A tanköteles kor 16 évre való visszaállítása, levitele meglátásom szerint hibás intézkedés, amely maximum rövid távon képes gyorsabban bevonni kisebb tömegeket a munkaerőpiac történéseibe (ha egyáltalán képesek lesznek elhelyezkedni ezek az aluliskolázottabb emberek ebben a nehéz helyzetben), de hosszútávon sok lemaradó, szegénysorba kerülő embert generál. De ne legyen így! - én is jobb szeretném.

A tanköteles kor csökkentésével amennyire tudom, a legtöbben nem értenek egyet a szakmában, viszont az előkészítő osztályokkal kapcsolatban már erősebben megoszlanak a vélemények. Hallottam olyan markáns véleményt, hogy ez a roma/cigány gyermekek ellehetetlenítéséhez vezet majd, és a két intézkedés egyben kifejezetten a 8 általános elvégzéséig kíván csak velük foglalkozni. Az én véleményem szerint ez akár történhet majd így is, de tudom azt, hogy nagyon sok gyermeknek szüksége lenne az Angliában is működő preschoolszerű oktatási szintre. Ez már nem óvoda, még nem iskola, egyfajta játékos-fejlesztő átmenet a kettő között. Az ép értelmű gyerekek között is sok az éretlenebb, a különböző képességterülete(ke)n elmaradás(oka)t mutató 6-7 éves, akiknek ez egy hatalmas lehetőség lenne arra, hogy behozzák magukat, az elmaradásukat és ne kelljen megalázó módon osztályt ismételniük (traumatikus élményt elszenvedve). Vagy vannak enyhén értelmi fogyatékos gyermekek, akik az előkészítő osztályokban végzett intenzív fejlesztéssel sokkal nagyobb eséllyel és nagyobb százalékban tudnák később megállni a helyüket integrációban is (többségi általános iskolában). Mindent átgondolva én nagyon jó lehetőségnek tartom az előkészítő osztályt. Esély sok megkésett fejlődésű gyermeknek, sok fogyatékos diáknak, de esély lehet akár a HH és a HHH tanulók számára is (akik közül sok a roma/cigány származású). Minden azon múlik, hogy vajon miként fog megvalósulni a elképzelés?!

Még utána kell keresnem, hogy ez a 0. és még egy 1. osztály előtti előkészítő év

- hol valósulna meg (óvodában/iskolában)

- milyen bizottság sorolja majd be ide a tanköteles korba lépőket (TKVSZRB?, Nevelési Tanácsadó?)

- milyen felmérés követi a 0. év befejeztét, mi lesz a 1 vagy 2 előkészítő év megítélésének alapja (teszt?, pedagógiai vélemény? szakértői bizottság szakvéleménye?)

- milyen szakemberek, pedagógusok foglalkoznának azokkal a gyerekekkel, akiknek fokozottan fontos a differenciált, fejlesztés orientált, játékos, modern pedagógiát alkalmazó oktatás-nevelés (gyógypedagógusok/fejlesztőpedagógusok, többségi pedagógusok, esetleg óvodapedagógusok?)

- hosszútávon milyen előnyökkel és hátrányokkal kell számolni?

Csak remélni tudom, hogy a koncepció lefektetői kellő bölcsességgel és átgondolással közelítik meg az előkészítő osztályok minden részletét és sok pozitív hatást fog majd eredményezni az előkészítő; nem pedig a szegregáció és a stigmatizáció egy új eszköze lesz.

Újra együtt a nagy csapat

Nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, amiért a nagy csapat újra együtt tölthette az idejét április 28-29-én. Nekem szombaton tanítás volt (resztoratív technikák), meg a többieknek is volt mit csinálniuk, így 17:20-ra beszéltük meg a találkozót. Ildi kollégiumába költöztünk be így hatan. (A körülmények átlagban korrektnek mondhatók ott, de azért a komfortzónánkból ki kellett picit helyezkednünk; a hajnali zuhany például nagyon frissítőleg hatott, tekintve hogy azon ritka esetek egyike fordult elő pont akkor, hogy nem volt meleg víz.)

Az odaérkezés sem ment mindenkinek zökkenőmentesen, mi Petrával véletlenül egy odatartó villamosra szálltunk fel és néhány megálló után 25 perces várakozás következett. Felpúposodott a sín, úgy kb. térdmagasságig egy 4 méteres szakaszon. Ilyet sem láttam még J, de mások sem nagyon - a sok telefonnal fényképező emberből ítélve. Minden elismerésem a BKV üzemzavar-elhárítóinak, akik gyorsabban a helyszínre érkeztek, mint egy mentőautó, nagy rutinnal kivágtak egy darabot a sínből, visszarendezték azt a helyére és már mehettünk is tovább.

A villamospálya mint hullámvasút

Jó, hogy nem próbált meg áthaladni rajta

Miután mind megérkeztünk, elmentünk bevásárolni.

Hosszú lista alapján...

Majd bevetettük magunkat Ildi szobájába, majd a kicsit tágasabb közösségi szobába és éjjel 3-4-ig megpróbáltuk pótolni azt a lemaradást, amelyet az elmúlt 3 hónapban szedtünk össze. Néhányan találkoztunk kétszer ezalatt az idő alatt, de a „nagy hatos” most tudott szűk keresztmetszetet találni. Ez van sajnos… bármennyire vagyunk közeli barátok, a munka, a mesterképzés és ki-kinek megannyi plusz elfoglaltsága megnehezíti a rendszeres és személyes kapcsolattartást. Az e-mail pedig nem képes mindent helyettesíteni.

Amikor kiderült, hogy "kicsi a világ"

Jó volt hallani, hogy kivel mik történtek, mik a következő időkben a tervei. Jó volt kibeszélni a problémákat és közösen, megoldási utakra világítani rá. A kihagyhatatlan pizza melletti beszélgetés alatt szerintem mindannyiunk sokat töltődött lelkileg, sokat kapott a többiektől. Ugyanakkor azt is észleltem, hogy azáltal, hogy kiszakadtunk a közös egyetem, közös kar által alkotott közös gondolkodási térből, némileg változtak az egyéni vélemények egyes szakmai és egyéb dolgokkal kapcsolatban – természetesen, hogy változtak! De kulturáltan adtunk helyet a nézetkülönbségek megbeszélésére is, és az is látszott, hogy vannak dolgok, amelyekben soha sem fogjuk meggyőzni a másikat, olyannyira távolodtak a nézőpontjaink tavalyhoz képest. Sebaj, ilyesmiken nem veszünk össze és majd az idő igazolni fogja valamelyikünket – csak ki kell várni.

Nagyon szeretem őket

Mindannyiunk épülésére vasárnap reggel fel tudtunk kelni 3-4 óra alvás után, hogy közösen megreggelizzünk, majd elmenjünk a misére. Utána sétáltunk, fényképeket készítettünk, beszélgettünk 

Az esernyős szobrok papíron...

...és a valóságban

és visszatérve a kollégiumba megebédeltünk. Sajnos a közös, de minőségi együtt töltött idő fél egy körül véget ért és mindenki elindult haza. A megannyi közös program és közös években immáron ez volt talán a hatodik ilyen együtt töltött néhány nap (Balaton, Szerbia, Tata, Pest…). Jó lenne, ha a nyáron megint tudnánk együtt nyaralni kicsit, de ez még a jövő zenéje. Most egyelőre elégedett vagyok, hogy ennyi jutott nekünk J. Köszönet érte!

Ki (és mennyire) szereti az államot? Rendelkezz adód 1%-áról (amíg teheted)!

Itt az adóbevallás időszaka. Hallottam már olyan emberekről is, akik nem szeretik az állami irányítást, nem szeretik a kormányt (általában véve semelyiket sem). Állítólag léteznek ilyen emberek... nem árulom el, hogy a tükörbe nézve találkozom-e nap, mint nap ilyen emberrel. Na de már most, aki nem bízik az állambácsiban/néniben, az vajon bízik-e abban, hogy a hozzá befolyó adó 1%-ok jó helyre fognak kerülni? Ha nem rendelkezünk felőlük, akkor nem is tudhatjuk, hogy mi fog történni a pénzünkkel. Én amondó vagyok, hogyha már (és még) itt van ez a lehetőség, akkor ne hagyjuk veszni, legalább erről a kevésről tudjuk biztosan, hogy jó helyre kerül!

Persze, lehet jönni azzal, hogy hány alapítvány/szervezet/egyesület, netán egyház (!) alakult azért, hogy így is növelje bevételeit és "lenyúlják" a pénzt. De kérdem én, ha nem nyilatkozunk erről a kevéskéről, akkor mi történik vele? (Na, nem vagyok irredentista, a világért sem, így tehát a válasz: "jól" használják fel.)

A tőlem megszokott tudatos állampolgári aktivitás sem maradhatott el. Viszont törlesztettem ezzel együtt a lelkiismeretemnek, ugyanis tavaly is terveztem már ezt a buzdító akciót, de csak idénre tudtam cselekvésbe is fordítani.

Itt még lemaradt az azóta pótolt
Országos Mentőszolgálat Alapítvány

A kutyusos miniprospektust már valaki el is tiedölte :)

Szóval felhívtam kedves tömbtestvéreim figyelmét, hogyha ők abba a bizonyos fent említett, állítólag létező "bizalmatlanok" közé tartoznak, akkor tegyék meg legalább a tőlük telhetőt és adományozzák 1% adójukat szervezeteknek, alapítványoknak, példaként a/az:

Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány http://www.pirosorr.hu/ado-1-felajanlasa/    18090628-1-41
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület http://www.mme.hu/     19001243-2-43

Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége http://www.mvgyosz.hu/     19002464-2-42

S.O.S Leukémiás Gyermekekért Alapítvány http://www.sosleukemia.hu/hu/fooldal.html   18682238-2-43

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány http://barathegyisegitokutya.hu/   18449149-1-05

Bársonyszív Alapítvány http://barsonysziv.hu/     18700482-1-43

Országos Mentőszolgálat Alapítvány http://www.mentoalapitvany.hu/     18252831-2-41

JAVÁRA!

Mindössze annyit kell tenni, hogy az adóbevallás kitöltésekor a megfelelő mezőbe beírja az ember a fenti szervezetek/alapítványok/egyesületek/egyházak adószámát! De nem kell ezekét, hiszen annyi sok jó célért küzdő szervezet/alapítvány/egyesület/egyház létezik ma Magyarországon, hogy bőven van választék.

Én annyit tudtam még tenni, hogy megírtam egy kevés szabadidős napon (csak ilyen van :D) ezt a bejegyzést, amit pedig még te tehetsz, hogy továbbítod, postolod ezt másoknak is vagy csak szólsz nekik továbbítás nélkül.

A nagy házalakítás

Húsvét vasárnap vége volt a böjtnek és édesanyáméknál dajdaloztunk. Nagyon jó volt tágabb családi körben tölteni a napot. A hétfő is eseménydús volt, megdolgoztunk az eredményekért. A párom testvéréék vettek tavaly egy kis házat Kocson. Hazaköltöztek Debrecenből és igyekeznek mielőbb lakhatóvá tenni a kuckót. Amennyire időnk és lehetőségeink engedik, mi is segítünk. És természetesen Tilda (anyósom) is lelkes és tehetséges munkaerő. De komolyan, ha festésre vagy apróbb famunkálatra keresnék szakembert, egyből rá gondolnék. Igazi barkács ezermester!

Annyi glett-és falport szívtunk aznap, hogy 2 évre
elegendő szutyok ült le a tüdőnkbe

Mert ki kellett bontani a lambériát, hátha pókok laknak alatta :D
Plusz egy pár nap munka (gipszkartonozás)

Frissen mázolva

Asztor, aki "tettestársával" együtt elintézte, h belelépjek egy szögbe
(tüzeltem el a szemetet és elloptak belőle egy szöges fadarabot
ezt persze a fűben hagyták... nem lett bajom)

Így telt számunkra a húsvét hétfő. Legalább senki sem gyakorolta rajtam az antifeminista népszokásunkat, azaz senki nem locsolt meg - idén sem. Majd ha a nők újra locsolhatnak kedden (mint a két VH előtti-közötti időkben), akkor jó bulinak fogom tartani ezt az egészet én is. De ez csak egy vélemény a sok közül, akinek nem tetszik, csukja be ezeknél a soroknál a szemét! :)

Kirándultunk

Az első jó idők és még a nagy mezőgazdasági hajtás előtt (Gáborom növénytermesztési mérnök) elmentünk egyet kirándulni. Igazából egy tartós izom-ideg becsípődés miatti MRI-t kötöttünk össze meghitt városnézéssel. Nagyon szép város Veszprém! Nagyon jól éreztük magunkat. Az előző este sütött palacsinta a vár környékén még ízletesebbnek bizonyult. Az egyetlen gond a hatalmas szél volt... de azért sütött a Nap, ami a komfortérzetet erősen feltornázta :).

Várnál, a templomban éppen esküvő volt

Egy régi, fekete-fehér filmben látott póz egy olyan tárgynál, amiről sok gyerek ma már el sem hiszi, h létezett és valami viccet sejt az elbeszélés mögött. Hihetetlen, hogy nem tudják elképzelni, h volt élet a mobilkorszak előtt is. De még hihetetlenebb, h már mi sem nagyon tudjuk elképzelni nélküle a mindennapjainkat. Nem is emlékszem pl., h én mikor használtam utoljára telefonfülkés telefont...

Egyetlen közös kép aznapról

Végre élőben is láttam olyan tetőt, amin növény terem

Nagyon élhető város Veszprém, gyerek- és felnőtt paradicsom :)

Pompás kis szökőkút (még sajnos nem üzemelt)

Orkán erejű szélben a hegy orma

A sapka majdnem lerepült a szélben

Feltöltött kicsit mindkettőnket ez a nap, ami kell is, mert nyár végéig nem igen lesz alkalmunk ilyen hosszú kirándulásokra. Megint kezdődik a vetés-aratás, nekem meg a tanul-zh-zik körforgása, amely tevékenységeket megspékelnek egyéb mindennapi feladatok és kihívások. És végül is ez így van rendjén... :)

Megindultak a szülinapok

A január vége-február eleje lázas izgalmú szervezéssel telt. Gáborom 30. életévének kezdetét igyekeztem emlékezetessé tenni számára. Már a nap elején felhívtam rá a figyelmét, hogy ha azt mondom, hogy el kell mennie, akkor el kell mennie valahova a közelbe, álljon készen erre. Masszőrhöz küldtem, aki feltartotta, amíg a család megérkezett és gyönyörű batyus bulit rendezett be neki.

Mindenki hozott valamit.

Charlotte torta.

Meglepetéééés!

A következő szülinap az enyém és a papáé volt. De idén mindkettőnké kicsit félre lett téve. Eddigi években közösen ünnepelte a család, de most mindenki szanaszét volt. És őszintén én szerettem volna idén kihagyni ezt... A tavalyi volt éltem legjobb születésnapja!!! Így minden további csak ááááááá és öregszem :). A papát felköszöntöttük ki-ki egyénileg, tőlem kapott egy batyu sütit pl.

Ahhoz képest, hogy kihagytam volna az ideit, nagyon meghittre sikeredett. A párom és a bátyám a kedvenc sütimmel - somlói galuska - fogadott (felgyertyázva).

Így örültem a kedvességüknek

A Facebookon és e-mailen keresztül is sokaknak eszébe jutottam (kb. 120 embernek), ami szintén kedves és elérzékenyített.

Március végén-április elején anyós 50. születésnapját szerveztük. A gyerekei és a párjaik, valamint a mama nagy titokban összebeszélt. Közösen elkészítettük nálunk az ebédet, azaz a kínai levest és a besamell mártásos, aszalt szilvás csirkemellet. Ezt felvittük Miklósra, megkértük Tildát, hogy menjen fel 10 percre a szobájába. Megterítettünk és ünnepi terítékkel, valamint tortával köszöntöttük fel.

Meglepődött, meghatódott :). De mérges volt, h át sem tudott
öltözni, én meg fotózok... szóval ne a z otthoni ruhát nézzétek!

Ajándékba orchideát, néhány apróságot kapott és valami igazán személyeset. 50 bölcsességet, jókívánságot szedtünk össze, felosztottuk, h ki melyikeket másolja egy-egy egyenpapírra és ezeket összekeverve egy díszes "hand made" dobozkába tettük. 50 év, 50 lapocska, naponta egyet olvashat, így 50 napig legalább érezni fogja, h szeretjük és gondolunk rá.

Melyik kézírás kié?

Ilyenek vagyunk mi!

Most áprilisban még após, és 3 nagyon kedves barátomnak volt/lesz születésnapja, amelyekre nem nagyon, de azért készülök, készülünk :).

A semmirekellőség érzésének vége

Végre márciustól van egy kislány, akivel foglalkozom, fejlesztem, h az iskolára kicsit felkészültebben mehessen. Van néhány képességterület, amin dolgoznunk kell még, de menni fog ez. A szerkesztőséggel, a tanulással, a háztartással és a szakmai (gyógypedagógusi) feladattal elfoglalva már ismét hasznos embernek érzem magam.

Egy gyűrű mind felett

A november-január egy másik, komoly feladatot adott. Találnom kellett egy olyan gyűrűt, amelyik megfelel az ízlésemnek (ami nem egyszerű, mert nem csak a szépség-egyediség-elegancia-modernség-tartósan divatos kritériumoknak kellett megfelelniük, de az ár-érték aránynak is kedvezőnek kellett lenni, h elégedett is lehessek). Ez a karikagyűrűnk, nem igényeltem eljegyzésit, úgysem hordanék kettőt. Január 31-én kb. az 5000-6000. darab után megleltem Őt, ill. Őket. Gábornak is tetszett a férfi része, minden egyéb dimenzió is stimmelt és ez volt az egyetlen a számtalan megtekintett közül, amiből rejtélyes módon 48-as méret is volt (ja, mert ilyen pálcika ujjam van...). A gyártó belement, h legyártsa fehéraranyban, pedig állítólag ők nem igazán hajlanak ilyesmire, de szerencsénk volt. Szóval minden klaffolt, leelőlegeztük, március elején átvettük őket. Nem tehetek fel képet, mert még csak megvannak. Nem tudom, h hol. Még nem vagyok eljegyezve, csak megvannak, majd egyszer előáll vele. Ha már nem vehette meg egyedül és lephetett meg vele, akkor legalább így :). Lehet, h jövő héten, lehet, h jövőre. Esküvő az még messze lesz.

Fotózás

2012. február 6-án egyik barátommal, Márkkal elmentünk fotózni és lefagytak az ujjaim, olyan hideg volt, h a tükörreflex reflexei sem voltak már az igaziak :). Azért jó volt újra találkozni és hódolni a fotózás szenvedélyének. Majd lesz még egy budapesti kör és május közepén egy rokon esküvője, ahol kattogtatni fogok.

Márk és a gőzölgő hideg víz

Kacsákok a Cseke-tavon

Kazinczy ilyen időben nem ült ki...

És készült egy közös kép is, mikor a drágám csatlakozott

Újra Erasmus

A téli vizsgák utáni szünetben elkészítettem az Erasmus-pályázatomat, amelyben Bécset jelöltem meg első helyen. Sikerült. Jövőre ott végzem el a 3. Ma félévemet. Alig várom :)!!! Persze, vannak bennem egészséges félelmek is :D. Még sok mindent le kell szervezni, legfőképpen a lakhatás ami izgat, a többi egyszerűbb történet.

Újabb összefoglaló, avagy újra blogolok

Már 3-4 hónapja nem írtam a blogomat. Na nem azért, mert nem történt semmi - éppen ellenkezőleg. Persze, aki ismer, az tudja, hogy azt vallom, hogy arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen (mindössze prioritásokat kell állítani). Szóval karácsony óta nagyon intenzíven éltem meg az életet, sok változáson vagyok túl és még többet tervezek az énjobbítás felé lépni.

A blog folytatására többször éreztem komoly motivációt, de vagy ihlet nem volt elég vagy valóban nem tudtam priorizálni az írást az ihlet megléte ellenére sem. Aztán nemrégiben írt egy férfi, hogy felhasználná a blogomat kutatása céljából. Azt vizsgálja, h a női és a férfi bloggerek között milyen nyelvi, nyelvtani különbségek figyelhetők meg, mutathatók ki. Remélem, hogy majd egyszer kapok róla értesítést - azt ígérte, hogy igen. Ez is adott egy nagy adag motivációt a folytatásra... ha úgy tetszik: újrakezdésre. Az egyes történéseket különbontva teszem fel - még ha egy időben is - úgy jobban követhető szerintem. 

Karácsony után is van élet

A karácsony-szilveszter közötti időszak sajnos nagyon betegesen telt, ezért nagyon nehezen tudtam felkészülni a vizsgáim közül kettőre, de nem tudtam arrébb tenni őket a szoros vizsgarend miatt. Ágynak estem, de úgy, hogy egy nap ki is esett a betegségem 4 napjából.

A Gábor-készítette ajándékomban. Ekkor még úgy volt, hogy nyugdíjas-szilveszterezünk :)

Aztán felgyógyultam annyira, hogy a várva-várt és tervezve tervezett szilveszterre fel tudtunk utazni. Gábor is elég taknyos volt... de a jelen lévők közül mindenki, ezért is döntöttünk úgy, hogy mégis megyünk, délután 3-4 felé (addig úgy terveztük, h rehabilitálódunk még otthon és nem fertőznénk meg másokat). Úgy örülök, h végül elmentünk!!! Sokat nevettünk, beszélgettünk, a csajokkal az elmaradt, szokásos közös karácsonyunkat is megtartottuk. Nagy bánatunkra Katit sajnos idén nélkülöznünk kellett :(. Triviálisoztunk, activityztünk meg ilyesmi. Ez egy nagyon józan szilveszter volt Nikiék új fészkében. 

B.Ú.É.K!

Január 3-án visszaestem, és még egy napot öntudatlanságban lebegtem. Aztán még 3-at ágyban töltöttem.

A vizsgák utáni hetekben sokat pihentem, 8 éve először engedtem meg magamnak azt a luxust, h nem dolgozom suli mellett. Az újság főszerkesztést nem tartom tipikus munkának, mert heti 5-6 óra fizetetlen elfoglaltságot jelent. Készítettem egy interjút Tóth Mercédesz pszichológus, íróval, aki felajánlott 10 könyvet, hogy megnyerhetik az olvasók. Ezen kívül otthoni nagytakarítás és tunyulás történt. Találkoztam néhány baráttal, eljártam edzeni. Aztán kezdtem azt érezni, h haszontalan vagyok... Ezen az új és meglehetősen hajtós (heti 4 nap, kb. 10:00-17:30, + 3 szombat tömbösített) egyetemi fél év sem tudott átlendíteni. A megoldást egy későbbi bejegyzésben írtam meg.