Szabad tanulás kurzuson többféle (4) esélyegyenlőséget boncolgató megközelítést vettünk sorra. A digitális eszközök segíthetik az esélyegyenlőség kialakulását, de legalább ugyanannyira adhatnak olyan felületeket, amelyek pont, hogy növelik az esélyegyenlőtlenséget. A fogyatékos embereknek segédeszközökkel, e-környezettel, stb. könnyítjük meg az életüket, de ezzel kiszorítunk egy másik csoportot a digitális világból: a digitális analfabétákat (akik egyben bevándolók - illetve még azok sem).
A blogom szakmai(bb) és magán jellegű bejegyzéseket egyaránt tartalmaz (címkézve). Sokáig azt gondoltam, hogy több szempontból is hasznos egy blog vezetése, például mások is értesülhetnek az általam felvitt dolgokról vagy sok évvel később is visszatekinthetek az egykori énreprezentációimra. Ma már pusztán sajnálom kitörölni... xD. A képem csak, illeszkedve a blogom címéhez, szösszenetek a világomból, amelybe Te is némi betekintést nyerhetsz azáltal, ha olvasol.
És kinek a kezében, hol van a megoldás, hogy ezen változtasson, hogy ezt csökkentse?
VálaszTörlésSzerintem erre nem egyedül te vagy én keressük a választ :). Elméletileg ügye az esélyegyenlőtlenségek csökkentése az állam feladata lenne, de egyedül - az állampolgárok pozitív hozzáállása nélkül - még egy hatékony állam sem képes megváltást elérni. Hát még egy nem hatékony... Pff. És a cseverből a vederbe esete... mert ha ügye az állampolgárok mogorván állnak a jobb világ eszméjéhez, akkor az állam dolga is megnehezül, ha meg az állam nem elég jó e téren, akkor a kispolgárok megszakadhatnak. Mikor fog végre a két szál találkozni, s mi több összefonódni? Kb. semmikor, hiszen komoly érdekütközés áll fenn! Amíg a média is direkt népbutító, addig hogy várjuk el, h feléledjen egy olyasféle civil öntudat, amely képes változtatni?
VálaszTörlésMindegy is, a keserűség hangjai zenélnek most belőlem. Bosszantó. Amikor azt mondják, hogy minek mész gyógypedagógusnak? Azoknak már mindegy! A fentiekben leírtakhoz és a fogyatékos tanulók tanításához kapcsolódva is azt tudom mondani rendíthetetlenül: hogy azért, mert nem tudok megváltoztatni valamit, már meg se próbáljam? Nem hálás feladat az árral szemben úszni, de ha halálom perceiben visszatekintek majd az életemre, legalább értelmesnek, céllal telinek találjam. És tudom, hogy ez a hozzáállás magam mellé állít még sok-sok úszót, akikkel együtt veszünk nagy lélegzeteket a szembe csapkodó, érkező hullámok előtt.