Hollandia - még egy újabb és másabb világ

Hollandia

  Ha Németország egy más világ, akkor Hollandia még inkább az. Csodás tájakon, imádni való helyeken és gyönyörű városok takaros kis utcáin jártunk 2011. február 3-6-án. Az apropó, ami miatt magunk is csatlakozhattunk a kiválasztottakhoz, az a "Gyermekszegénység projekt". A projektben Egyesült Királyságok (Wales), Winscoten (Hollandia) és Osnabrück (Németország) vesz részt.

Az első nap (csütörtök)

Az úticélunk Winscoten volt, ahova csütörtökön, iskola után indultunk. Herr Böttger autójával 2 óra autózás után el is értünk a helyi Dollard Collage, De Flint testvériskolába. Út közben sokat beszélgettünk. Kifaggattuk az integráció állapotáról a Bundeslandban, a városban. Náluk jövőre lesz bevezetve az, hogy a Förderschule kifejezést (mint nálunk annó a kisegítőt) megszüntetik. De itt az iskolatípust is megszüntetik, csak az integráció maradjon - ez a hosszútávú cél. Az iskolában a teljes integráció felmenő rendszerben még hosszú éveket vesz majd igénybe. Az egész helyességéről és kifutásáról megoszlanak a vélemények. A szakiskolák többségébe mehetnek fejlesztőiskolából tovább.

Megtudtuk, hogy Németországban, Európában egyedülállóan, nincs sebességkorlátozás az autópályákon. Valószerűsíthetően a komoly és híres autóipar miatt. Természetesen ha valahol korlátozó táblát helyeznek ki, akkor azt be kell tartani.

Csütörtökön a testvériskolában igen kedvesen fogadtak bennünket (2 fiú a "mi" iskolánkból, Herr Böttgert és minket). Kávé, beszélgetés, stb. Majd elmentünk egy rövidebb városnéző körútra is. Szép városka ez A Winnscoten. Késődélután elfoglaltuk a szállást, de sietnünk kellett, mert 19:00-ra hivatalosak voltunk a nyitóvacsorára. Sajnos miattunk néhány perccel később érkeztünk, aminek Frank (le is tegeződtünk :D) bizonyára kevésbé örült, de hősies türelemmel várt ránk az ajtó előtt. 

Ilyen gyönyörű házakat és utcákat láttunk.

Új fényképészeti irányzatot indítottunk. Olyan ez, mint a futva fényképezés, csak autóból. Bármerre mentünk, a gép szinte mindig a kezünkben volt készenlétben. Rengeteg fotót csináltunk az autóból. Igaz, néha Frank volt oly kedves, hogy meg is állt (ekkor is csak egyszer szálltunk ki).

A képen látható ház egy tipikus holland ház. Mögötte található az istálló, mellyel a ház egybeépült. Ennek kivételesen 2 istállója is van.

Annyi biztos, hogy ezek közül bármelyiket szívesen elfogadtam volna lakhelyemül :). Beleszerettem Winscotenbe. Érdekes információ, hogy míg régen a németek mentek át Hollandiába házat venni, addig most a hollandok teszik ugyanezt fordítva (legalábbis a határ mentén). Ezt egy holland iskolás lány példája is alátámasztotta, mert 10 km-ről jár át biciklivel Németországból. Hiába, a Nyugat szele jobban fúj... értem ezt átvitt és tényleges értelemben is. De össze is lehet e két értelmezést oly módon is kötni, hogy belegondolunk abban, hogy a szélmalmok milyen sok energiát termelnek.

Winscoten főutcája.

Az 1. nap még szép volt az idő,
majd igazán viharos.

Gyönyörű szélmalom.

A Pavilonban.

A csütörtöki fogadóvacsorát egy nagyon szép étteremben rendezték meg, ami pavilon is egyben. Az előétel füstölt lazac, paradicsomszósz kenyérkockával és vaddisznószelet salátaágyon volt. A főételt lazac, hering, sült hús és vagy 5-féle csodásnál csodásabb köret tette ki. Desszert gyanánt pedig fagylaltot és csokihab-süteményt tálaltak fel. És aztán a lecker-lecker Schokolade-t :)! (Ez egy szlogen maradt.)

Vorspeise

Nem a legelőnyösebb, de ez van :)

Horgászparadicsom, szép camping.

Egy ilyen takaros kis bungalóban szálltunk meg.

A bungalókban a reggelihez mindig Frank terített és iszonyat figyelmességgel ellátta a fiúkat és minket is.

A második nap (péntek)
Reggel az iskolában találkoztunk. Egy iskolavezetésben részesültünk. Az igen jól felszerelt csodatantermeken kívül a kedvencem a tornaterem volt. Kajakokkal a tárolóban és egy hatalmas mászófallal a hátsó falán.

A technikateremben
- áramszerelés

A mászófal - tényleg mozgásra csábít

Az egykori testvériskola emléke
6 éven keresztül az egri Bornemissza iskolához jártak Mo-ra

A projekt munka része

 A gyermekszegénységről szóló projekt munkarésze, ill. a munkarész ismertetése is pénteken történt. A Dollard Collage, De Flint iskola egy néhány hónapos projektet vitt, melyben a tanulók megpróbáltak 70 Euró / család / hét összegből kijönni (élelmiszerekről fotókkal, kártyákkal, bevásárlásokkal, stb. modellezték az állapotot). Interjúkat készítettek, előzetes ismereteket szereztek a témáról. És gyűjtöttek a szegényeknek, majd részt is vettek a szétosztásban.
   A város szegénységi mutatóit egy táblázat ismertette.

A kóstoló a közös főzés közben.

 A projektnapon mi magunk is prezentáltunk. Előadtuk országunkról és egyetemünkről szóló ppt-nket és lejátszottuk a youtube-ról a régebbi ország image filmet. Tetszett nekik!
  Ennél azért kicsit többel is készültünk. Sok és sokféle adatot szedtünk össze a gyermekszegénység tényéről Magyarországon (szegénységi küszöb, számadatok, statisztikák, területi különbségek, stb.) Ebből is készítettünk egy német, néhol német-angol nyelvű diasort. Végül az előadására nem került sor, de április 7-én majd igen.
   Az előadások után termálfürdőbe ment kis csapatunk, amely víz sós volt és Osnabrück felől folyt. Igazán exkluzív hely volt ez is, különösképpen a relax-terme a fűtött ülésekkel, a sírbolti csenddel, a levendulával.

Az első alkoholom mióta kint vagyunk.

A termál után közös főzés következett az iskola tankonyhájában a mesterszakács Tonyval. Ő irányította, hogy ki mit csináljon. Rám a lazac, petrezselyem, paradicsom, foghagyma, só összekészítése és turmixolása várt, majd nagyobb darabka lazachúst is hozzákevertem.

D., Frank és A. 

Így is kinézhet egy tanári szoba

      










A vacsorán a főzőcske közben is ettük egyszer, majd megint 3 fogást szolgáltak fel - ezeket ezúttal mi készítettük. És persze az elmaradhatatlan sajttál meglepetés!

A szegénység szó angolul és tán hollandul is úgy hangzik, hogy poverty. A hollandoknál pedig létezik egy olyan festészeti irányzat, hogy poverty painting. Ezt a szójátékot kihasználva mentünk el harmadnap egy galériába festeni. Természetesen ez is meglepetés volt.



A harmadik nap (szombat)

Az elkészült festményeink

 A feladat az volt, hogy válasszunk ki egy képet a fénymásolt képek közül és azt fessük meg. A hagyományos holland poverty paintinget próbáljuk meg mi is átélni. Az elkészült festményekből kiállítást csináltunk, majd a galéria vezetője, egy művésznő értékelte mindegyiket egyesével.

Mindenki kapott védőruhát. A legtöbben valamiféle tanári vagy orvosi köpenyt vettek fel, de én találtam egy csinos keki színű blúzt. Kár, hogy nagy volt :D.

A képem és én

Mindenki festménye olyan vidám volt, csak az enyémet fedte valami melankolikus szürke fátyol. Szentimentalista lett. Sokat gondolkodtam, hogy miért. Meg azon is, hogy miért választották emberek ugyanazt a képet.

A festészet után a 12 holland tartomány közül Groningen tartomány fővárosába, Groningenbe utaztunk. A belváros rész valami fantasztikusan szép volt.

Az egykori aranykereskedelem

 Egy régi étterembe mentünk enni, amelyben a középkorban aranykereskedelemmel foglalkoztak. Igazi holland specialitást kóstoltunk meg.

Innen a turisták számára fenntartott szuvenírboltba igyekeztünk, majd fel a Martin-toronyba. Nagyon magas volt és nagyon-nagyon lökdöső, félelmetes szél a tetején. Hasznosnak bizonyult a nemrégiben felszerelt biztonsági korlát (amelynek beépítését egy 2 éve kiugrott ember miatt tettek szükségessé). Felmásztunk, megtekintettük, megcsodáltuk a várost felülről. Még egy juharszirupos tallérra volt idő a közös találkozási ponthoz sétálás előtt.

A találkozás valami fantasztikusan kialakított bárban történt. Többféle kreatív ötlet és helyszín, mégis egy helyen! Álomszép volt! Lovely place (ahogy a Wales-iek mondták)!

Groningen felülről

Groningen felülről II.

Groningeni fények

"Az utolsó vacsora"

Groningenből vissza egy régi kovácsműhelyből étteremmé alakított vendéglátóipari egységbe mentünk. Ahol a változatosság kedvéért már megint csak ettünk.

Tony ült velünk szemben és lelkesen kente nekünk az előételes kenyérkéket. Talán eljön hozzánk látogatóba egyszer.

A vacsorák jók a beszélgetésekre, ismerkedésekre. Például megtudtam Filiptől, hogy Hollandiában a nagyobb városokban vannak olyan iskolák, amelyekben reggelente fémdetektoros kapu várja a diákokat.

A negyedik nap (vasárnap)
Vasárnap reggeli után összepakoltunk és nekiindultunk Winscoten leggazdagabb környékének megtekintésére (egy ház 1 millió euróba kerül ott). Mindenféle építészeti stílus keveredett, amitől a városrész meglehetősen eklektikus hangulatot árasztott.

Ezt követően az Északi-tenger kapuöbléhez autóztunk. Hatalmas volt, víz, ameddig a szem ellát... és ez még nem az igazi tenger volt!

"És ott már Németország látható" (Frank)

A kis csapat

Azt beszélgettük Barbival, hogy a Jóisten szerethet minket, ha ilyen helyekre és ilyen apropóból eljuthattunk. Már az is hatalmas adomány az égtől, hogy Németországban tölthetjük a szakmai gyakorlatunkat, de hogy még ebben a projektben is részt vehettünk, az valami meghálálhatatlan az égieknek. De azért majd igyekszem nagyon! "Kénytelen" leszek belekezdeni valami nagyobb szabású társadalmi szerepvállalási projektbe :).

Múzeumi szélmalom,
forogj csak békésen!

 Köszönet és hála legyen mondva mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy láthassam ezt!