Pít világa :) :(

A legutóbbi bejegyzés óta bizony történt egysmás és igazából fenekestül felfordult az életem. 2013 az események és a költözések éve a családban. Anyós, sógornőm és mi is költözünk, ill. költöztünk (már múlt időben). És a baráti körben is vannak még páran hasonló cipőben. De vegyük sorra ;).

Hazajöttem Bécsből, lezárult az adminisztráció. Ezzel párhuzamosan intéztük az esküvővel kapcsolatos feladatokat és elkezdtünk házakat nézni. Sokszor tűnt úgy, hogy belelóg a bilibe a kezünk… csak álmodozunk. De végül sok Isteni közbenjárással, összejött egy ház. Ezen sorokat ennek falai közül írom. Előtte-közben terepgyakorlatra jártam, az Artemisszió Alapítványhoz.

Gyakornok lettem

Az Artemisszió Alapítvány egy (akkor még) fiatal antropológusok által megalapított közhasznú, nonprofit szervezet, amelynek célja az interkulturalitás kezelése, a hátrányos helyzetű csoportok segítése és még több nemes és humánus cél. Jó volt köztük lenni, két nemzetközi projektjükben tevékenykedtem, sokat tapasztaltam náluk és végre láttam az egyetemen tanult elmélet gyakorlatban való megvalósulását. A néhány heti irodai előkészületek után egy 4 napos tábor következett Kőhegyen, ahol 16 fiatal közül kiválasztottunk 12-őt, hogy külföldre mehessen szakmai gyakorlatra (6 fő Németországba, 6 fő Olaszországba). Természetesen ők már egy számos jelentkezős interjúzási kör kiválasztottjai. Ez a tábor már a sokadik tábora az Alapítványnak. A fiatalok mind hátrányos vagy halmozottan hátrányos háttérrel rendelkeznek és ez a külföldi 3 hónapos gyakorlat valóban egy nagy lehetőség számukra. Életem legjobb tábora volt!

Interaktív német óra után

15 km-es túra Szentendre-Kőhegy oda-vissza

Napi blogok csapatonként

Önkéntes némettanárként és fotósként „praktizáltam” a legtöbbet, de néhány szituációs gyakorlat és játék levezetése is hozzám tartozott. A fiatalok fantasztikusak voltak, jó volt velük együtt dolgozni. Megerősödtem, mint pedagógus és mellette nyaralás volt nekem is. Drágáim, ha olvasnátok a blogomat, akkor innen is: köszönöm. Én tuti követni foglak titeket kint a ri blogotokon ;). Csak hajrá odakint!

Romániában jártam – életemben először

Drága barátaim, Enikő és Sándor esküvője miatt utaztam kalandosan 12 órát oda, meg ugyanennyit vissza. Vicces, hogy azért már elég sokfelé jártam Európán belül, de időzónát most először léptem át (-1 óra). A menyegző az erdélyi Magyargoroszlón volt. Nagyváradig vonattal, onnan pedig autóval mentem tovább (az ara Aradról érkező nagybátyja és felesége vettek fel az állomáson). Nem „egyszerű” vendégként mentem, hanem fotós és ceremóniamesterként. Ez már az 5. esküvőm volt, amit végigfotóztam, de az első, amin ceremóniamesterkedtem is. Az eddigi párokat is kedveltem (távolabbi rokonaimat), de most először végre barátaimat fotózhattam. Persze fotósként nem voltam sosem csak fotós, hanem inkább a menyasszony segédje is. Az összes arával együtt keltem és indultunk a fodrászhoz, követtem végig a napját. Még egyszer sem volt olyan, hogy ne kellett volna varrni – szóval csajok, tű-cérna mindig legyen készen! :)

Az április 6-i esküvő sajnos nem volt a megszokott tavaszi hangulatú, de hálát adhatunk az Istennek, hogy aznap legalább nem esett – ill. a délelőtti fotózásra már elállt. Azért a kiskabátka maradt, mert elég hideg volt eső nélkül is. Szerencsére minden rendben ment, a gép mindig jókor merült le és tudtam aksit cserélni meg tölteni is. A játékokat jókor időzítettem, az énekesek remekek voltak, a hangulat pedig vidám és meghitt is. A programot is tudtuk tartani, egészen 21 óráig (mindössze 5 perc késés volt), de akkor a konyhában történt valami gubanc és égett szagok terjengtek kifelé J. A krumpli újrakészítése jó egy órás késést generált… Sebaj, belefért. A rendezett és helyenként retusált képeket már el is küldtem nekik a múlt éten. Éljen az ifjú pár!

Diplomamunkám, drága gyermekem

A fent leírtakból is érzékelhető, hogy a bécsi hazatérés után eléggé felgyorsult az életem. Miközben terepgyakra mentem, közben háznézőbe majd ügyvédhez jártunk, de ezzel párhuzamosan a meghívókat is vittük ki a családtagoknak éééés írtam a szakdolgozatomat. A témavezetőm, Dr. Szabó Mónika nagyon sokat segített, főleg a véghajrában. 

A diplomamunka írásának tapasztalatai:
1, A szakdolgozat maga egy diéta.
2, Nem létezik olyan, hogy elég idő, csak határidő.
3, A lelkiismeretes konzulens is hulla fáradt, nem csak a szakdolgozó.
4, A statisztika nem mágia, de nem is mindenható - ezért legyőzhető.
5, A számítógépet nem érdekli, ha mosdatlanul és kócosan ülsz le mellé - ez akár több nap esetén is szignifikánsan fennáll.

Elégedett vagyok a végeredménnyel. Még van egy védés és meglesz a diplomám! - a második ;)

Élet Kocson

És akkor jöjjön a várva várt ház téma. Isteni és családi segítséggel sikerült megvennünk Kocson egy házat. Egy régi kockaház, amelyet átalakítottak, felújítottak nemrég. Szép nagy telekkel, olyan, amilyet szerettünk volna. Van lehetőség gazdálkodni és állatokat tartani. Egyelőre megelégszünk a macska-kutya-tyúk kombóval. A tyúkok még váratnak magukra, macska már van, a kutyus meg jövő héten érkezik.

Itt a „tanyán” olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek eddig sosem környékezték meg elmémet, pl. hogy miért kotkodácsol a tyúk, miután letojt, mert bizonyára nem a házigazdának rikácsol, h fossza már meg a tojásaitól. De akkor mi lehet az evolúciós ok?

Fel kellett idéznem gyerekkoromban tanult veteményezési ismereteimet – amelyek igen hiányosan hívódtak elő. Papa sokat segített, így egy nap alatt elveteményeztünk. Már kel minden, a babfélék és a tökfélék erősen vezetnek a növekedési versenyben. Olyan jó látni, hogy a munkának látszatja is van! :) Megtanultam, hogy a jérce a tyúk egy fejlődési fázisa… jól kinevettek. „De én nem jércét szeretnék, hanem tyúkot!” „De a jérce az is tyúk, csak a fiatalabb fajta.” Na igen, that’s folk!

Nekiálltunk a matracrugókból, vasakból álló "kerítést" lebontani

Ez az én veteményesem  - csak a kerítésig:)

Minden rendrakás még nagyobb kupival kezdődik
- kipakolsz, szétpakolsz, rendezkedsz

Itt lakunk látod, ez az a ház!

Annyira szeretem!

A dobozok közül előkeresett első kávé - 1. nap

Mióta itt lakunk, iszonyatosan eseménydúsak a napok- ja, meg iszonyatosan fázom xD (nem melegedtek át a részben vályog falak, mert nem volt rendesen fűtve). Fogalmam sincs, h mikor mit történt, melyik nap mi, mert összefolyik minden a nagy hajrában és a kevés alvásban. De régen tudtam magamtól ennyi erővel és motivációval kikelni 5:30-kor az ágyból. Szépül a ház, egyelőre még sok mindennel, pl. a konyhai bekötésekkel izmozunk :P. Vannak szépséghibái a háznak, de amúgy remek a ház, persze alig várom, h ne 18-19 fok legyen. Szellőztetünk, h bejöjjön a meleg. A kutyus 1 hét múlva érkezik, akkor remélhetőleg lesz olyan bölcs a mindennap átrepülő kakas, h nem jön többet. Ha nem, majd Vica tesz róla :D.

Itt jött a traktor a képbe - szó szerint.

Sokat nevettünk azon, h mekkora parasztok vagyunk, főleg mikor Gábor hazajött a munkából a traktorral és másnap azzal ment újra Környére a melóba :D. Fel van szántva és el van boronálva a kertünk többi része is, a kukorica is el van vetve.

Indulok ki - hogy ne szívjak annyi port a sufniban pakolás közben.

Boldog vagyok, meg fáradt... meg allergiás. De megéri fáradtnak lenni, mert nap mint nap van új látszat és csoda. Azért már pihenésre is volt alkalom. Persze olyan tapasztalatokat le lehet vonni, hogy:

1. Sosincs olyan, h elég idő.

2.. Sosincs olyan, h elég pénz.

3. Sosincs olyan, h elég hely.

DE minden happy! :) És most tényleg! Juppi!