Érdekes írás, tetszik. Jól összefoglal többféle szakirodalmat, összegzi belőlük a már megtárgyalt és általunk tudott gondolatokat - úgy, hogy mégis ad valami többletet (nekem legalábbis). És átgondoltatta velem, hogy igen, nincs időkorlát, vagy legalábbis nem olyan rövid, mint a közvetlen személyközi kommunikációban. Most is 3-an írnak rám egyszerre skypeon, de befejezem még előbb ezt. Megvárják, nem baj, ha nincs azonnali válasz, nem hisz majd bambatöknek miatta. Ellenben ha élőben nem reagálnék 1 percig, csak bambulnék... :).
A másik, hogy mennyire igaz, hogy elhalványodik a határ a szóbeli és írásbeli kommunikáció között! Sokszor valóban nem tudom, hogy ezt most valakivel élőben vagy nem élőben beszéltem meg... A valós és virtuális lét összemosódása. :)
A blogom szakmai(bb) és magán jellegű bejegyzéseket egyaránt tartalmaz (címkézve). Sokáig azt gondoltam, hogy több szempontból is hasznos egy blog vezetése, például mások is értesülhetnek az általam felvitt dolgokról vagy sok évvel később is visszatekinthetek az egykori énreprezentációimra. Ma már pusztán sajnálom kitörölni... xD. A képem csak, illeszkedve a blogom címéhez, szösszenetek a világomból, amelybe Te is némi betekintést nyerhetsz azáltal, ha olvasol.
2010. október 23., szombat
Marton Klára: Rejtőzködő fogyatékos-közösségek és a többségi társadalom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése