A Prater, a nagy Ungarn Tour és ami még azután jött

Már régen nem írtam, nem igazán volt kedvem, meg hagytam, hogy inkább történjenek a dolgok, ne tudósítsak mindenről. De azért a legfontosabbakat összefoglalom.

Október 21-én voltunk a Praterben. Mivel 22-én hazajöttem 14 napra, és mivel a vidámpark 31-én bezárt a szezon végeztével, így ez volt az utolsó estém / lehetőségem erre. Edittel ketten mentünk, de ő már megjárta Disneylandet is, nem volt annyira extra neki, mint nekem. Nekem, aki 20 éve volt utoljára vidámparkban :). Akkor is Budapesten, most meg már itt sem lesz - mert ha minden igaz, elköszönhetünk a Fővárosi Vidámparktól örökre. A most vagy soha alkalom nagyon jól sikerült, jól éreztem magamat. Először körbesétáltuk a terepet, megnéztük, hogy mire szeretnénk felülni.

 A nagy tipikus bécsi óriáskereket kihagytuk a maga 9 vagy 12 (?) eurós áráért és legfőképpen azért, mert ez nekünk túúúl uncsi lett volna xD. Azért a shopping boltjába bementünk, az érdekes volt. Az óriáskerék helyett bemelegítettünk a Wiener Turmmal, majd mentünk egy kis szellemvasutazásra. Aztán ettünk egy wiener schnitzelt, beszélgettünk, pihentünk kicsit.

Óriás lánchinta

 

Képen nem tűnik veszélyesnek :)

 Nem túl normális módon csak ez után ültünk fel a legdurvább hullámvasútra, ami bizony igen vérfagyasztó-adrenalinlöketnek bizonyult. Érdekes volt mind Edit, mind a magam reakcióját figyelni a rövid, de intenzív esemény alatt. Ő sikított, én pedig lefagytam, mint egy szobor. Sajnos nem mert olyan kemény vagyok, hanem mert másképp bírjuk a stresszt :P.

Bár csak 3 dologra ültünk fel, mégis eltöltöttünk 2 és fél önfeledt órát a Praterben. És ez így összességében elég is volt.

Másnap óra után hazajöttem. Eurolines busszal (Volán járat), amin volt wifi is (bár mesebeli jellegű... hol volt, hol nem), meg olcsó volt eléggé. Mivel euró alapú bankkártyával fizettem, így 4000 alatt kijöttem oda-vissza útban. Pestig meg sem álltunk. 

24-én jöttek Herr Martinék hozzánk (Barbihoz és hozzám). Ezt már majd' egy éve megterveztük, megvolt a repjegyük is már egy jó ideje. 24-én késő este érkeztek hozzám Tatára, 

 másnap megnéztük az egész kisvárost, hogy aztán késődélután továbbhajthassunk Ászárra (www.ászár.hu), ahol borkostoló, magyaros vacsora, jó hangulat várta őket.

Zséfár úr kóstoltat az Aranyfürt vendéglő borpincéjében

Ászáron 3 igazán jó borospince van, a Matyi Pincészet, Gábor pincészete az egykori Eszterházy Sörházban és ez az Aranyfürt Vendéglőhöz tartozó pincészet (az ételük is finom). Mindhármat szívből tudom ajánlani.

Reggel még a kisbéri Mini Magyarország és az Ászári Mini Skanzen és Tájház várta őket.

Mini Magyarország - Kisbér

Mini Skanzen és Tájház - Ászár

Délben már Győr utcáit járták. Itt Barbi volt a Reiseführerin, hiszen ez az ő városa :). Itt is sok élménnyel gazdagodtunk mindnyájan. 

Egy igazi hajós - meg egy rosszul beállított fényképező

Szombat-vasárnapra maradt Budapest. Nagyon büszkék vagyunk középkorú barátainkra, mert sosem panaszkodtak, hogy sokat mentünk, mindent lelkesen szemléltek és mindennek tudtak örülni. Én azért a vásárcsarnokban a 80'-as évekbeli retro büfék tisztaságára igen haragudtam, de ez is sajnos a miénk... A parlamentben is voltunk (időben kell foglalni időpontot) egy vasárnapi német vezetésen.Igazából minden  fontosabb nevezetességet megnéztünk (Citadella, Szabadsághíd, Vásárcsarnok, Nemzeti Múzeum, Parlament, Andrássy utca, Oktogon, Liszt Ferenc tér, Kisföldalatti, Vajdahunyad Vár, Széchényi Fürdő, Hősök tere és a Várnegyed).

Úgy gondolom, hogy egy kicsit teljesebb képet kaphattak az országunkról (ahol először jártak), mert a legtöbb turista számára Mo.=Budapest (+ Plattensee), de ők most láttak kisvárost, nagyvárost, főváros és egy kis falusi magyarost is. Csoda, hogy mindenre volt időnk és nem egy nagy rohanásból állt az egész. 

Aztán pár napot otthon töltöttem a szeretteimmel, meglátogattam mamát, a pesti rokonokat

Legkisebb rokonom. Tündéri!

és két barátomra is jutott időm (a többieket majd decemberben kapom karközé). Apropó, filmek! Nagyon meghitt perceket jelentett számunkra a Kegyelem kártyája, a Békés harcos útja, a Találkozás és a Fireproof (Szerelempróba) című filmek megnézése. Ezeket az interneten el lehet érni, az első hármat itt (jobb oldalsáv), az utóbbit pedig itt, ajánlom sok szeretettel azoknak, akik szeretnének kicsit lelkiekben töltekezni!

Most pedig újra Bécsben, rögtön kicsit meg is fáztam, pedig már jó a fűtés... Életemben először hagytam el nehéz szívvel az országot. Hiába, Bécs nem az én városom... olyan nekem, mint Pest, jó ott tanulni, jó néha fent lenni, de túl nagy számomra. És persze nagyon vár valaki otthon :). Ettől a valakitől különleges útravalót kaptam, 30 db egyenként becsomagolt követ, amikre írt egy-egy szép idézetet, főként Bibliait, de a legjobbakat. Köszönöm, minden napom szépen indul legalább!