A búcsú nehéz pillanatai

Az utolsó 1-2 hetünk meglehetősen sűrű volt és alig aludtunk a sok készülődés miatt (ajándékok elkészítése, a búcsú előkészítése, pakolás, utolsó kirándulások, stb.) Voltunk április 1-jén Brémában,

A brémai muzsikusok szobra

másnap találkoztunk egy magyar barátnőm jó barátjával (aki segített szállást találni annak idején),

Köszönjük Christopher!

Herr Martinékkal volt még egy közös esti programunk. Vasárnap pedig Franknál és kedves családjánál töltöttünk egy szép délutánt és estét. A biciklis kirándulás alatt az erdőben egy egykori koncentrációs tábori épület mellett emberekkel találkoztunk. Kiderült, hogy az esti színházi előadásra készülődnek. Ezen az emigránsokról szóló darabon mi is részt vettünk – nagyszerű élmény volt ez a spontán színház!

Egy helyi művész egyik munkája és a szép táj

Bicózva fotóztam + a művész egy másik munkája jobbra.

Az egykori KZ Lager

A főszereplőkkel

Az első néhány percben történtek.

Egy teremnyi nézővel - az összes jegy elkelt.

A búcsúzkodás jegyében telt az utolsó hét, az utolsó szakkörökkel. Hétfőn a Theater-AG-n rajtunk kívül álló nehézségek miatt, sajnos nem annyira volt meghitt a hangulat. De azért aranyos és vidám drámapedagógiai kelléktárból merített játékokkal és csokoládéval köszöntünk el.

Kedden a Sport-AG-n vittünk 1-1 sportjátékot, amelyek sikert arattak. A többi játék, amit Frau Krüwel és Herr Pothoff hoztak is mind a mi tiszteletünkre szóltak, mi választhattunk, hogy mi legyen a következő játék, stb. A gyerekek is azt mondták, hogy jó, hogy itt voltunk és hiányozni fogunk. Nagyon jó érzés volt a figyelmességük!

Szerdán Herr Martin egy Emden-i humorista, Otto Waalkers Katastrophen Film című filmjének (http://www.youtube.com/watch?v=HZpHe9o3DqE) vetítésével lepett meg engem és a diákokat. Egészen jó volt a film is, de nyilván nem ez maradt meg a legjobban.

A PC teremben a film közben

Szerdán az Europa-AG-n egy rendhagyó alkalmat kaptunk ajándékba. Városvezetésre vittek minket – vicces mód, hiszen már mindent láttunk. Aztán betértünk a város legfinomabb fagyizójába és egy igen dekoratív és ízletes fagylaltkelyhet ettünk, miközben jót beszélgettünk. Onur felajánlott az eprei közül néhányat, mert én nekem „csak” mangóm volt :). Soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire kedvesek voltak velem, velünk.

Az Europa-AG tagjai

Csütörtökön a kollégáktól, barátoktól az órák után búcsúztunk, egy ppt-vel, amelyben összefoglaltuk a 3 hónapos gyakorlatunkat és a kinti életünket köztük és velük. Látszott többeken, hogy ők is sajnálják, hogy megyünk. Herr Martintól, Meiketól és Annatól (ők a frieslandiak) egy közös képet kaptunk egy elegáns keretben. A tanári kar nevében Frank köszönt el tőlünk - azóta van igazi Osnabrück-i bögrénk.

A gyerekektől csütörtökön az 5-6. órában köszöntünk el – természetesen mindenki a saját osztályától, aztán utána a tanáriban a kollégáktól. Az első dupla órában nem voltam, a harmadik óráról egy trükkel átküldtek más osztályhoz, aztán nem mehettem vissza a terembe, Susanne meghagyta, hogy egyenesen a PC terembe mehetek, onnan pedig a tanáriba. A legnagyobb ajándék az volt, hogy úgy viselkedtek, mint az angyalok. Egyedül maradtam velük PC-n, az igazgató asszony kedves szavakkal bejött elköszönni és megadta a magán elérhetőségeit. Megdicsért, hogy sem én, sem Barbara nem hiányoztunk egy napot sem, nem voltunk betegek és ő ilyet még nem látott. Az órán a tanulók választhattak egy klipet a youtube-ról, beírták és megnéztük, meghallgattuk. Közben netezhettek, de közösségi oldalakra és „káros” oldalakra nem mehettek fel. Hihetetlenül fegyelmezettek voltak! Annyira jó volt velük. Szünetben volt két fiú között összezörrenés, de odamentem és azt mondta az egyik a másiknak: „Szerencséd, hogy Frau Kovács ma megy haza, és hallgatok rá, ha azt kéri, hogy hagyjalak!” Totál kedves volt tőle.

Az 5. órában léphettem be a terembe. Egy gyönyörűen, ünnepélyesen terített asztal várt. Két fiú 2 teljes órán keresztül (és még a „szent” szünetükben is!) sütötték a goffrykat az osztálynak és nekem. Kaptam tőlük egy lefűzött mappát, amelynek minden egyes lapja egy-egy dísze, színes levél volt egy-egy tanulótól. Hozzá igazi Osnabrück-i csokoládét. Ha nagy önfegyelemmel el nem is sírtam magam, de megkönnyeztem. De ezek az öröm könnyei voltak!

A táblát is feldíszítették

Az osztály és a búcsú meglepetésük nekem. KÖSZÖNÖM!

 Tőlem egy-egy ceruzát és szerencse csokitallért kaptak, egy személyre szóló kis üzenettel, Susanne pedig egy cd-t a képekkel, sálat és teát. Vittem még négercsókot és fő ajándékképp egy ppt-t készítettem nekik a közös három hónap képeivel, amelyek közül néhányra vicces feliratot is tettem :). Szép zene szólt alatta és tetszett nekik. Utána megnéztünk még egy rakás képet. Három hónap alatt minden fontosabbnak vélt szituációban kattintgattam, már akkor tudtam, hogy jól fog esni nekik is az emlék. Valami fantasztikus volt ott lenni, bár igaz, néha nagyon nehéz volt, de a mindenféle tapasztalatok mellett igyekszem csak a jóra emlékezni és soha-soha nem fogom elfelejteni őket!