2011. április 7-8-9-én esélyünk volt még egyszer találkozni a holland és walesi ismerőseinkkel, barátainkkal. A csapattagok sajnos cserélődtek, de a már februárban megismert jó emberek közül viszontláthattuk sokakat és megismerhettünk új embereket is.
A csütörtökön az Alandoban tartott üdvözlő vacsora keretében társaloghattunk velük, majd másnap az iskola- és városvezetés alatt.
 |
| Kedélyes társalgás az üdvözlő vacsorán |
 |
| Johs (holland) és Meike (német kolléga és barátnő) |
 |
| Az eredeti K. A. |
 |
| Vidám hollandok (a férfi nekünk a holland Kautzky Armand) |
Pénteken volt a prezentáció napja, a Schule an der Rolandsmauerben folytatott projektet ismertette Frank, amely a gyermekszegénységről, ill. az ellen szólt és amelyre az elmúlt 1,5-2 hónapban az Europa-AG-n készültünk. Ötleteket gyűjtöttünk össze arra, hogy milyen helyi megoldásokat látunk a gyermekszegénység enyhítésére, ellátogattunk a helyi Kindermahlzeitba, ahol olcsón étkezhetnek a szegény gyerekek és szüleik, stb.
 |
| Frank prezentál |
 |
| Kindermahlzeitba mentünk interjúzni, megfigyelni |
 |
| A prezentáció után |
Frank beindított egy együttműködést az Osnabrück-i Tafel-lal (ingyen / nagyon olcsón étkeztető szervvel), akik gyümölcsöt, müzlit és egyéb hideg élelmet szállítanak a Schülertreffbe hétfőtől szerdáig. Így azok is ehetnek, akiket nem tudnak vagy nem akarnak a szüleik 1,5 Euróért befizetni a menzára (a felét a város fizeti az iskolásoknak, de sajnos így sem veszik elegen igénybe). Németországban többnyire a szegényeknek is fizetniük kell egy keveset, semmit nem akarnak teljesen ingyen adni, hiszen amiért valamennyit fizetni kell, azt általában jobban megbecsülik és jobban is érzik a felelősséget is érte.
A prezentáció után következett az iskola,-majd a városvezetés. Vicces volt, hogy mi „helyiként” vehettünk részt az eseményen. Én is kísértem egy vendégcsoportot, ill. az Europa-AG-ra járó gyerekek vezették őket, de „tanárként” mégiscsak segítettem az időbeosztásban és a kalauzolásban (mennyi időnk van még, melyik termet mutassák még meg a maradék időben, stb.). Büszke voltam a fiúkra, mert nagyon ügyesen végezték a feladatukat.
 |
| A tanári szobában |
 |
| Az Eisenbahn-AG termének szemlézése |
 |
| A fiúk bemutatják a biológia-kémia labort |
 |
| Az iskolamúzeum |
 |
| This is a lovely place! |
 |
| A legmodernebb terem |
 |
| Gázok és egyéb anyagok a "plafonból" |
 |
| A NAWI (Naturwissenschaft) teremben |
 |
Az iskola előcsarnokában
bal oldalon az "osztályomból" S., jobb oldalon egy másik osztályból M.
Nagyon fogtok hiányozni! |
Nagyon nehezen váltunk el és hagytuk ott az iskolát Barbival, mert tudtuk, hogy mire délután a focimeccs előtti gyülekezésre visszatérünk, már nem lesznek ott a tanulók és a kollégák sem. Könnyes szemekkel búcsúztak ők is és mi is. A búcsúzkodással egy pár perces csúszást generáltunk az egész delegációnak... de azt hiszem megértette mindenki, hogy nagyon nehéz volt a szívünk.
Az ebéd a Westerberg szakiskolában volt, ahol előtte egy röpke vezetés is dukált az intézmény falain belül. Az ebéd elkészítésében és felszolgálásában a mi iskolánkba járó tanulók közül többen részt vettek – mint szakképző osztályosok. Nagyon színvonalasan igyekeztek megoldani a vendégek étkeztetését (szép terítés, felszolgálás, igazi pincérattitűd felvonultatása, stb.). Apoloniától (egy kedves, fiatal kolléganőnktől) itt búcsúztunk.
 |
| A lelkes főző, felszolgáló csapat (jobbra a tanár: Apolonia) |
 |
| Nélkületek éhen maradtunk volna! :) |
 |
| Háttérben a többiek... |
Barbival a közös ebéd utáni városvezetés felén vettünk részt, aztán rohantunk vissza a WG-be még pakolászni. Megálltunk végre a Johannis Kirche előtt, hogy bemenjünk abba a templomba, amely előtt nap, mint nap elhaladtunk, de egy rendezvény miatt nem mehettünk be. Sebaj, nyilván így kellett történnie. Nem sok időt töltöttünk otthon, elintéztük, ami csak 1,5 óra alatt elintézhető volt, majd vissza kellett mennünk a focimeccsre.
 |
| Komoly készültség a meccs miatt |
 |
| Egy igazi drukker :) |
 |
| Ha a meccset nem is, de egymás társaságát élveztük! |
 |
| Bemelegítés |
Ez volt az utolsó találkozás a delegációval és Frankkal is. A Bielefelder-Osnabrück meccs unalmas volt, nem született gól. De kárpótolt minket a jó társaság! Viccelődtünk azzal, hogy nem tudjuk, hogy kinek drukkoljunk, hiszen mi a Bielefelder Strasse-ban lakunk... A meccs után vagy 30 percet fagytunk a flaszteren, mert a kommandó által lezárt területet előbb a Bielefelderieknek kellett elhagyniuk, utána engedték haza a helyieket – elkerülve ezzel a szurkolói összecsapásokat.
 |
| Az utolsó viszontlátás :( |
Az autóknál elköszöntünk Jennytől (az egyik legszuperebb örökifjú hölgy, akit megismerhettünk) és a többiektől. Frank hazavitt minket és könnyezve indulhatott a majd' egész éjszaka tartó csomagolás. Éjjel 4-kor kerültünk ágyba, 8:30-kor pedig már indulnunk kellett a vasútra, ahova Lea kifuvarozott minket.
Bár azt kell mondjam, hogy személy szerint a hollandiai találkozó jobban tetszett, de ez az esemény legalább annyira jó lehetett volna, ha nem árnyékolja be az idegeskedés és a búcsúzás fájdalma. Sajnáltam, hogy a szombati kincskeresésen a Pye-hegységben már nem tudtunk ott lenni. Frank elárulta, hogy eldugott kincs után kell a delegációnak kutatnia, a néhány résztvevő gyereknek pedig édességek lesznek eldugva. Biztos vagyok benne, hogy sok vidám pillanatot éltek meg. Remélem, hogy majd néhány képet láthatok róla valamikor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése