Már itthon vagyok két hete, de be szerettem volna fejezni a történetemet a gyakorlatról. Tartozom még 3-4 bejegyzéssel, amelyet ezennel most törlesztek.
Amint Frau Weßelmann visszatért az iskolai sítáborból, egy napot jött még iskolába és kedden első két órában is (a délután eleve rám volt bízva egyéb közbejött elfoglaltsága miatt), de elég betegnek nézett ki. Meg is beszéltük, hogy sms-ben jelzi, ha másnap nem tud jönni és akkor úgy készülök, hogy helyettesítem. Ez este meg is történt, neki is álltam a másnapi órákat megtervezni. Írtam Franknak, hogy úgy készültem, hogy helyettesítek, de egy kommunikációs hiba miatt sajnos nem voltam kiírva reggel helyettesítésre. De aki be volt írva, megbeszéltem vele, hogy tudom tartani az órákat, mert úgy készültem. Csütörtök reggelre a beírt helyettessel pedig azt beszéltem, hogy a Plusquamperfekt tanítására megköszönöm, ha bejön besegíteni. Így is történt. A feladatlapok megvoltak rá a nagy mappában, ellenőriztem, hogy mindenkinek jut-e, ill. fénymásoltam a hiányzók számára is. (Ezek bekerültek a „hiányoztál” mappába, ahol megtalálták, mikor újra jöttek.)
KEDD (március 29.)
3-4. óra
Természetfilmet néztünk. A tanulókat kevésbé, ill. időközönként kötötte csak le. Rá akartak venni, hogy nézzük inkább azt a dvd-t, ami az egyiküknél volt, de szó sem lehetett róla, hiszen nem ismertem, hogy mi van a dvd-n, erőszakos-e, a korosztályuknak való-e, stb. Nyögve nyelősen, de végignézték. A maradék fél órában belekezdtünk egy Disney filmbe, aztán rendrakás és mentünk tesire. Sokan nem hoztak tornafelszerelés, aminek a testnevelő tanárok érthető módon nagyon nem örültek... Azok közül, akik nem vettek részt a testnevelésben, feladatokat csináltattunk. Nem kíméltem őket :), aki készen volt, annak írtam még fel matematika példákat vagy adtam egyéb feladatot nekik. Akik részt vettek a sporton, azok játékos feladatokat csináltak, reakcióidőt mértek, stb.
SZERDA (március 30.)
A helyettesítés tisztázása után mentem az órámra, Herr Martint váltva (a 45 perces történelem óra után). Elmondtam, hogy az osztályfőnök sajnos beteg, ma én helyettesítem. Az egyébként megbeszélt szabályaim érvényesek, de nincs pluszfeladat többé, a 3. rendzavarás után rögtön Trainingsraum következik. Még ez is eggyel több, mint egyébként...
2. óra - angol
Egy játékos feladatot hoztam a szóismétléshez. 3 csoportot alkottunk, a tagokat én mondtam. A csoportalkotás szokásosan kisebb zajjal és kavarodással járt, a gyerekek igencsak elevenek voltak és zizik. Az egyik fiúval megint komolyabb fegyelmezési gondjaim voltak. 9-kor át kellett küldjem Frau Witte-hez, mert órán összeverekedett egy társával. Hisztizett, hogy nem ő kezdte, stb. De megmondtam, hogy nem érdekel ki kezdte, nem maradhatnak mindketten a teremben, ezért menjen át. Sírt is, meg az ilyenkor nála szokásos műsorral élt, de miután átment a másik osztályhoz, sokkal jobban lehetett haladni. Nem csak azért, mert nem volt ott rendetlenkedni, hanem mert a többieket is meglepte, hogy így kezeltem ezt a helyzetet. Szavakat diktáltam az eddig tanult témákból vegyesen, mindenkinek írnia kellett a füzetébe. Utána egy kiválasztott csapattagnak fel kellett írnia a táblára a szavakat. Az a csapat nyert, amelyik a leggyorsabb és a leghibátlanabb tudott lenni. Közösen ellenőriztünk, közben mondtuk a német jelentésüket is. Ellenőrzés közben A. is visszatért Frau Witte-től és megkérdezte, hogy visszajöhet-e. Megígértettem vele, hogy viselkedik és akkor maradhat.
A maradék kb. 15 percben új témát kezdtünk (Food). A hozzá tartozó szavakat előmondtam, nekik utánam kellett mondaniuk. Aztán a jelentésüket is megbeszéltük. Házi feladatként át kellett még ismételniük néhányszor, mert a következő órára kellenek majd.
3-4. óra – német és matematika
Német
Mindenkinek egyéni puzzle-t készítettem egy új, rövid fabulából. Ezt kellett kirakni, beragasztani a füzetbe és a párbeszédes formákat egy jelölőfilccel kihúzni. Szokatlanul csendben és jó kedvvel kirakóztak és ragasztottak. Ezt követően egy párhuzamos történetet kellett írniuk hozzá (hasonló történet, csak emberi szereplőkkel, ugyanazzal a tanulsággal.) Az utolsó feladatrészhez természetesen nem volt kedvük és bele kívántak halni, hogy írni kell. De meg lehetett velük beszélni, hogy csak 10 perc koncentrált és folyamatos munkát kérek. De akkor mindenkinek dolgozni kell. Megegyeztünk, de a félidőnél páran fel akarták rúgni az egyezséget :(. Aztán a kérlelgetés után folytatták, csak ezzel elment egy kis idő. A 10 perc munka után elpakoltattam velük a német cuccukat és elővetettem a matekot.
Matematika
Szöveges feladatot csináltunk, ami elég gyakorlatias példa volt, vásárlással kapcsolatos (igyekeztem előkészíteni a búcsútanításomat). Elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó idegeskedni, sikerül végigvenni, amit sikerül, igenis laza leszek. Arra gondoltam, hogy annál mindenképpen többet fognak tanulni, mintha csak bejönne valaki helyettesíteni és színeznének vagy ilyesmi.
Ezután továbbülős játékkal folytattuk. Felírtam 5 db egyszerűbb számítást a tábla hátuljára. Előkészítettem velük a füzetüket egy ceruzával. Kinyitottam a táblát és gyorsan le kellett másolniuk, kiszámolniuk, és ha kiszámolták, akkor tovább kellett ülniük. Ha még a társuk nem végzett, akkor is tovább kellett ülniük és valahogy odaférniük mellé :). Aki a leghamarabb és a leghibátlanabbul jutott el 5 hellyel arrébb, az nyert. Öröm volt látni, hogy igyekeznek és aztán „repülnek” ki hozzám, hogy ellenőrizzem az eredményt. Sok figyelmetlenségi hiba volt, mert vegyes számolásokat írtam fel. Ezért a plusz, majd mínusz többeknél 2 összeadássá változott. Mondtam, hogy a felírt feladat eredménye jó, de nem ez volt a feladat, nézzék meg és javítsák. Aztán folytatódott a verseny az első 3 gyors és hibátlan megfejtőig.
A maradék 8 percben 5 db szöget kellett felírniuk a táblára és aztán a füzetbe. Aki jelentkezett, az mérhette fel a 90, 120, 360, 180 és 60 fokokat. A szögfajtát meg is kellett nevezni. Hangzavar lett, csendben vártam, néha megjegyeztem, hogy „én laza vagyok és a ti időtök megy... ha kell, a szünetben is maradunk”. Lassan is ment miattuk, bent is maradtunk 2-3 percet a szünetből, de végre volt ám igyekezet! Úgy begyorsultak, hogy nagyon :). Akinek ellenőriztem, hogy a füzetében van a lemásolt, helyes példa, az már mehetett is ki.
5-6. óra – politika és földrajz
Herr Martin óráján is velük maradtam, mert a szünetben történteket meg kellett beszélnünk. Egy fiú a másik osztályból rasszista és igen sértő megjegyzéseket tett az egyik lányra az „én” osztályomból és az ő védelmére kelő másik lányt pofon is vágta. Kellemetlen helyzet, mert egyébként ez a fiú normális, kedves... akinek most problémái vannak. A 7. b osztályból O. ezt nem hagyta és a lányok védelmére kelve összeverekedett D-szel. Én arra értem oda, hogy közéjük kellett állnom, még jó, hogy ők nem a legnagyobb fiúk! Amíg a tanár úrra vártunk, elkezdtük megbeszélni a történteket. Herr Martin mondta, hogy a történtek illenek ahhoz a témához, amellyel ma fogunk foglalkozni. Kellett neki egy laptop és én aznap pont vittem magammal. Kis videókat néztünk az emberi jogokról a youtube oldalon (ugyanezek megtalálhatók az említett filmek hivatalos oldalán: http://www.jugendfuermenschenrechte.ch/welcome.php?lang=de ). Én voltam a vetítő ember, a technikus ezen az órán. Ketten levelet fogalmaztak D. osztályfőnökének a történtekről. A kész levelet odaadták nekem korrekcióra. Okos ötlet volt a levél a tanár úrtól, mert lehiggadtak a gyerekek, az osztályfőnök is értesült a történtekről, és nem lett további probléma.
CSÜTÖRTÖK
1-2. óra – német, matematika
Német
Frau Kummer is velünk tartott, ezért megcseréltem a harmadik és első órát (matek, matek, német helyett, német, matek, matek). Első kérdésük volt, miután ismertettem, hogy az osztályfőnök beteg és hogyan lesz az aznap, hogy Frau Kummer meddig marad. Nem voltak valami udvariasak vele. Az óra és a nap menetének megtervezése az enyém volt, Frau Kummer pedig remekül megalapozta a Plusquamperfektet. A következő alkalomra már nem volt nekik ismeretlen és néhányan tudták alkalmazni is.
Matematika
Szögekhez, háromszögekhez készítettünk egy tablót. Vittem különböző háromszögeket, feliratokat kinyomtatva, kivágva. Nekik csak párosítaniuk kellett a háromszögeket a hozzájuk tartozó szöveggel. Egy nagy csoportban dolgoztak egy asztal körül. Az eleje nehezen indult, de aztán lecsendesültek és ragasztgattak. A kész munkát felcsíptettem a terem hátsó részében a nyelvtani tablók mellé.
Az óra további részére páros feladatokat vittem. A kb. azonos matematikai képességgel rendelkezőket tettem párba. Egy lapra írtam fel a nevüket, alá egy kis táblázatot, három körre elegendő számolásnak hagytam helyet. A következő párosnak kellett a feladatot felolvasnia (pl.: 3x4; 27+13; 36-12), amely szintén differenciált volt, az adott páros képességeihez mért nehézségi szintű. A táblán többféle megoldást írtam fel, helyeseket és hibásakat vegyesen. A páros mindkét tagja kapott egy légycsapót és aki gyorsabban csapta le a helyes megoldást, az kapott egy pontot. Hibázni egyszer lehetett. A feladatot felolvasó páros ellenőrizte, hogy ki volt gyorsabb és hogy helyes-e a megoldás (rajta volt a kártya hátulján a megoldás). Aztán a felolvasó páros következett, mint játékos és az őket követő két tanuló olvasta fel a feladatokat. Nekem csak mindig fel kellett írnom gyorsan a jó és rossz megoldásokat. Ehhez a táblát két nagyobb részre osztottam. Egyszer az egyik felére írtam fel, egyszer a másikra, amíg ők a feladatot oldották meg. Az elején nagyon jól ment, de a végére sajnos hangoskodni kezdtek azok, akik már befejezték és nem figyeltek a társaikra. Talán kellett volna számukra egyéb feladattal készülnöm... Hamarosan kicsöngettek.
3-4. óra – matematika, PC
Következő feladatként a szögekkel játszottunk 3 csoportban. Ők választhattak társakat, minden csapatba legalább 3 emberrel. Minden csoport kapott egy borítékot, amelyben lelaminált, mágneses csíkkal ellátott kártyákat találtak szögelnevezésekkel, fokokkal és -tól-ig szögjelzésekkel (pl.: hegyes szög, 0 fok < alfa < 90 fok, stb.) Gyorsan párosítaniuk kellett és a mágneses, 3 részre osztott táblára illeszteniük. A feladat Frau Weßelmanné volt, a tanulók már ismerték, így nem kellett nagyon magyarázni, gyorsan és motiváltan vettek részt a kivitelezésben. Leellenőriztük, kijavítottuk a feladatot, győztest hirdettünk.
Utolsó feladatként mindenkinek rajzolnia és megneveznie kellett szögeket (előre felírtam a kihajtott táblára egy-két nevezetes szöget). Ehhez kevésbé volt kedvük, nagyon nehéz volt rávenni őket. A hangzavar közepén felírtam a táblára, hogy: „Már csak csütörtökig kell elviselnetek engem.” Ez hatott, mert egyre többen olvasták el és meglepetten kérdezték, hogy de miért. „Mert letelt a három hónap... és megyek vissza Magyarországra”. „És nem jön vissza soha?” Nehéz volt elmondani, hogy valószínűleg Németországba még vissza-visszatérek, de Osnabrückbe nem :(. Nekiálltak a feladatnak és megcsinálták még pont a PC óráig.
PC
Ezt az órát az igazgató asszony tartja, de az utóbbi hetekben mindig közbe jött neki valami halaszthatatlan teendő és mivel én úgyis ott voltam, így megkérdezte, hogy tudnék-e egyedül maradni a gyerekekkel. És tudtam... bár egy kis szünet, fellélegzés jól jött volna. Begépelés, szövegformázás, stb. Plusz megbeszéltem velük, hogy mivel relatív jók voltak és meg tudtunk csinálni minden feladatot, amit vittem, így az ötödik órában angolozás után nézhetünk filmet (Lecsót), amit nem tudunk befejezni vagy angolozhatunk tovább. Na ná, hogy inkább a félig nézhető mesét választották :).
5-6. óra – angol, angol
Az új szavakhoz voltak képek. Direkt rosszul rendeztem egymás mellé őket és mindenki egyet kellett a megfelelő helyre illesszen. Aztán volt velük egy komolyabb nehézségem, ami miatt fel kellett emelnem a hangom. Nagyon igyekeztem laza maradni, mit keménykedjek?! De akkor nagyon pofátlannak éreztem, hogy megbeszéljük, hogy filmezhetünk, csak 3 feladatot kell megcsinálnunk előtte, meg rendet rakni a teremben. Erre felrúgnák az egyezséget... Kérdeztem, hogy unalmasak voltak eddig a feladatok? Azt mondták, hogy nem. Kérdeztem, hogy akarnak-e inkább egész órán feladatlapokat megoldani vagy csináljuk a játékos feladatokat, amiket hoztam. Persze, hogy játszani akartak inkább. Így elkezdtük a légycsapós-angolt. Eredeti terveim szerint én osztottam volna párba őket, de arra gondoltam, hogy miért ne dönthetnének ők. Párt kellett választaniuk, de figyelmeztettem őket, hogy jól gondolják meg, mert sokkal jobb angolossal biztos, hogy ők vesztenek majd. Volt is rá példa, hogy mondta az egyik a barátjának, hogy: „Nem leszek veled, te túl erős vagy nekem!”. Angolul írtam fel az összes új szót a témához, amely a tankkönyvben volt. Bekarikáztam őket. A jobb képességű pároknak németül mondtam a szót és csapniuk kellett az angol változatot. A gyengébb képességűeknek angolul mondtam és csak egyeztetniük kellett a hallott és leírt szót és aztán ütni a légycsapóval. Minden páros 5 szót kapott, a pontokat legtöbbször Almedina számolta. A többieknek figyelniük kellett, hogy ki volt a gyorsabb. Az első néhány párosig jól ment, fegyelmezetten, jó hangulatban. De utána már megint káoszt generáltak. Akkor vesztettem el a türelmemet és leültem csendben a terem közepére egy székre. Kicsit elhalkultak és akkor mondtam, hogy mindenki vegye elő a szótárfüzetét (ha az nincs, akkor egy lapot) és írják le a táblán szereplő összes szót. Miután készen voltak, megkérdeztem, hogy tudnak normálisan tovább játszani vagy diktáljak még szavakat? Tudtak tovább játszani, minden páros végzett. Tartottunk egy rövid értékelést arról, ami az elmúlt napokban történt. Sok nehézség volt mindkét oldalról, de összességében sokkal jobban mentek a dolgok, mint a sítáboros héten. Azt hiszem, hogy sokat tanultam arról, hogy a lazaság mit jelent. Gyorsan rendet raktak, addig én összekötöttem a laptopot a projektorral és beállítottam a filmet.
Így telt el a néhány napunk. Ahhoz képest, hogy az eredeti terv szerint hazaküldték volna őket csütörtökön az utolsó két órában, köszönet, hogy Frank engedte, hogy tartsam azokat az órákat is és úgy vélem, hogy jó, hogy nem engedtem elveszni egy angol órát, amely eredményt ért el.
A következő héten hihetetlenül jól esett, amikor emlékeztek a szögekre és az új szavak többségére is. Láttam Frau Weßelmannon is, hogy egy kicsit őt is meglepte, és büszke is volt, hogy tudták a tananyagot. Egyszerre minden bosszúság, vesződség és nehézség értelmet nyert számomra :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése