Pít világa :) :(

Újra együtt a nagy csapat

Nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, amiért a nagy csapat újra együtt tölthette az idejét április 28-29-én. Nekem szombaton tanítás volt (resztoratív technikák), meg a többieknek is volt mit csinálniuk, így 17:20-ra beszéltük meg a találkozót. Ildi kollégiumába költöztünk be így hatan. (A körülmények átlagban korrektnek mondhatók ott, de azért a komfortzónánkból ki kellett picit helyezkednünk; a hajnali zuhany például nagyon frissítőleg hatott, tekintve hogy azon ritka esetek egyike fordult elő pont akkor, hogy nem volt meleg víz.)

Az odaérkezés sem ment mindenkinek zökkenőmentesen, mi Petrával véletlenül egy odatartó villamosra szálltunk fel és néhány megálló után 25 perces várakozás következett. Felpúposodott a sín, úgy kb. térdmagasságig egy 4 méteres szakaszon. Ilyet sem láttam még J, de mások sem nagyon - a sok telefonnal fényképező emberből ítélve. Minden elismerésem a BKV üzemzavar-elhárítóinak, akik gyorsabban a helyszínre érkeztek, mint egy mentőautó, nagy rutinnal kivágtak egy darabot a sínből, visszarendezték azt a helyére és már mehettünk is tovább.

A villamospálya mint hullámvasút

Jó, hogy nem próbált meg áthaladni rajta

Miután mind megérkeztünk, elmentünk bevásárolni.

Hosszú lista alapján...

Majd bevetettük magunkat Ildi szobájába, majd a kicsit tágasabb közösségi szobába és éjjel 3-4-ig megpróbáltuk pótolni azt a lemaradást, amelyet az elmúlt 3 hónapban szedtünk össze. Néhányan találkoztunk kétszer ezalatt az idő alatt, de a „nagy hatos” most tudott szűk keresztmetszetet találni. Ez van sajnos… bármennyire vagyunk közeli barátok, a munka, a mesterképzés és ki-kinek megannyi plusz elfoglaltsága megnehezíti a rendszeres és személyes kapcsolattartást. Az e-mail pedig nem képes mindent helyettesíteni.

Amikor kiderült, hogy "kicsi a világ"

Jó volt hallani, hogy kivel mik történtek, mik a következő időkben a tervei. Jó volt kibeszélni a problémákat és közösen, megoldási utakra világítani rá. A kihagyhatatlan pizza melletti beszélgetés alatt szerintem mindannyiunk sokat töltődött lelkileg, sokat kapott a többiektől. Ugyanakkor azt is észleltem, hogy azáltal, hogy kiszakadtunk a közös egyetem, közös kar által alkotott közös gondolkodási térből, némileg változtak az egyéni vélemények egyes szakmai és egyéb dolgokkal kapcsolatban – természetesen, hogy változtak! De kulturáltan adtunk helyet a nézetkülönbségek megbeszélésére is, és az is látszott, hogy vannak dolgok, amelyekben soha sem fogjuk meggyőzni a másikat, olyannyira távolodtak a nézőpontjaink tavalyhoz képest. Sebaj, ilyesmiken nem veszünk össze és majd az idő igazolni fogja valamelyikünket – csak ki kell várni.

Nagyon szeretem őket

Mindannyiunk épülésére vasárnap reggel fel tudtunk kelni 3-4 óra alvás után, hogy közösen megreggelizzünk, majd elmenjünk a misére. Utána sétáltunk, fényképeket készítettünk, beszélgettünk 

Az esernyős szobrok papíron...

...és a valóságban

és visszatérve a kollégiumba megebédeltünk. Sajnos a közös, de minőségi együtt töltött idő fél egy körül véget ért és mindenki elindult haza. A megannyi közös program és közös években immáron ez volt talán a hatodik ilyen együtt töltött néhány nap (Balaton, Szerbia, Tata, Pest…). Jó lenne, ha a nyáron megint tudnánk együtt nyaralni kicsit, de ez még a jövő zenéje. Most egyelőre elégedett vagyok, hogy ennyi jutott nekünk J. Köszönet érte!