Újabb összefoglaló, avagy újra blogolok

Már 3-4 hónapja nem írtam a blogomat. Na nem azért, mert nem történt semmi - éppen ellenkezőleg. Persze, aki ismer, az tudja, hogy azt vallom, hogy arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen (mindössze prioritásokat kell állítani). Szóval karácsony óta nagyon intenzíven éltem meg az életet, sok változáson vagyok túl és még többet tervezek az énjobbítás felé lépni.

A blog folytatására többször éreztem komoly motivációt, de vagy ihlet nem volt elég vagy valóban nem tudtam priorizálni az írást az ihlet megléte ellenére sem. Aztán nemrégiben írt egy férfi, hogy felhasználná a blogomat kutatása céljából. Azt vizsgálja, h a női és a férfi bloggerek között milyen nyelvi, nyelvtani különbségek figyelhetők meg, mutathatók ki. Remélem, hogy majd egyszer kapok róla értesítést - azt ígérte, hogy igen. Ez is adott egy nagy adag motivációt a folytatásra... ha úgy tetszik: újrakezdésre. Az egyes történéseket különbontva teszem fel - még ha egy időben is - úgy jobban követhető szerintem. 

Karácsony után is van élet

A karácsony-szilveszter közötti időszak sajnos nagyon betegesen telt, ezért nagyon nehezen tudtam felkészülni a vizsgáim közül kettőre, de nem tudtam arrébb tenni őket a szoros vizsgarend miatt. Ágynak estem, de úgy, hogy egy nap ki is esett a betegségem 4 napjából.

A Gábor-készítette ajándékomban. Ekkor még úgy volt, hogy nyugdíjas-szilveszterezünk :)

Aztán felgyógyultam annyira, hogy a várva-várt és tervezve tervezett szilveszterre fel tudtunk utazni. Gábor is elég taknyos volt... de a jelen lévők közül mindenki, ezért is döntöttünk úgy, hogy mégis megyünk, délután 3-4 felé (addig úgy terveztük, h rehabilitálódunk még otthon és nem fertőznénk meg másokat). Úgy örülök, h végül elmentünk!!! Sokat nevettünk, beszélgettünk, a csajokkal az elmaradt, szokásos közös karácsonyunkat is megtartottuk. Nagy bánatunkra Katit sajnos idén nélkülöznünk kellett :(. Triviálisoztunk, activityztünk meg ilyesmi. Ez egy nagyon józan szilveszter volt Nikiék új fészkében. 

B.Ú.É.K!

Január 3-án visszaestem, és még egy napot öntudatlanságban lebegtem. Aztán még 3-at ágyban töltöttem.

A vizsgák utáni hetekben sokat pihentem, 8 éve először engedtem meg magamnak azt a luxust, h nem dolgozom suli mellett. Az újság főszerkesztést nem tartom tipikus munkának, mert heti 5-6 óra fizetetlen elfoglaltságot jelent. Készítettem egy interjút Tóth Mercédesz pszichológus, íróval, aki felajánlott 10 könyvet, hogy megnyerhetik az olvasók. Ezen kívül otthoni nagytakarítás és tunyulás történt. Találkoztam néhány baráttal, eljártam edzeni. Aztán kezdtem azt érezni, h haszontalan vagyok... Ezen az új és meglehetősen hajtós (heti 4 nap, kb. 10:00-17:30, + 3 szombat tömbösített) egyetemi fél év sem tudott átlendíteni. A megoldást egy későbbi bejegyzésben írtam meg.