Turistaként Bécsben

Bár a cím egyre kevésbé (lesz) helytálló, mert már egészen jól tájékozódom az amúgy tök logikus közlekedéssel ellátott Bécsben. Később ez csak fokozódni fog :). Tegnap (28-án) találkoztam Barbival, akivel viccesen mindig ugyanott és ugyanakkor vagyunk tartósan külföldön. Ő jelenleg itt dolgozik, de nagyon kint a város szélén, így az eddigi 3 hete alatt még csak kétszer volt bent a városban, akkor sem túl sokáig. Így hát nagyunkba vettük az osztrák fővárost és kicsit alaposabban szemügyre vettük a felszínt is. 

Első állomásunk Schönbrunn volt, ahol korábban már mindketten jártunk, ámde továbbra is kihagyhatatlan élményt nyújtott. Az idő kegyes volt hozzánk, szép napot töltöttünk együtt.

A bokron is megáll a kamera :)

A japánok szeretnek fényképezni

Rilla barátnőm néhány évvel ezelőtt hasonlót
fotózott rólam ugyanitt.

Ezután elindultunk a Karlsplatz, majd a Stefansplatz felé.

Karlsplatzon egy gyönyörű épület

Stephanskirche

Stephanskirche belülről - szerintem egy
szentmisére eljövök még ide

Azt hiszem, h ez lesz az egyik kedvenc templomom.

Azért természetesen betértünk egy kicsit shoppingolni is :) a környező internacionális boltokba, úgy, mint H&M...

Mivel a lábunkat tisztességesen legyalogoltuk, így leültünk egy gyönyörűséges parkba. Tele volt rózsákkal, ahol ha minden igaz, szerelmes párok táblácskái hirdették, hogy ki kinek ültette. A szerelemlakatnál jobbnak gondolom az ilyesmit, mert ez valóban olyan, mint a szerelem - ha nem ápolják, nem metszik, nem öntözik, akkor elhal.

A padról ülve

Hálás vagyok Barbinak a jó beszélgetésért, sokat segített a megértésével és azzal, hogy meghallgatott egy friss nyomasztó élménnyel (és egyben visszatérő "problémával") kapcsolatban.  Ő is örült nekem és a megértésemnek az ő nehézségeivel kapcsolatban. Azt hiszem, h a mi barátságunk kiépüléséhez igen sok idő kellett, de beért a dolog :).

Kár, h hamarosan hideg lesz és nem lehet majd annyira élvezni a parkokat, a kinti lehetőségeket, de a karácsonyi vásár hangulata kicsit feledtet majd ebből a szomorúságból.

A metróhoz a parlamenttel szemben sétáltunk vissza. Impozáns kis épület ez is - bár szerintem azért a miénken ez nem tesz túl. Viszont kétség kívül látni kellett!

Bécs Parlamentjének épülete

Ez volt a 4. napom Bécsben, szuper volt eddig. Hazafelé lett telefonom is, aki kéri ismerőseim közül, annak megadom a számomat. Most hétvégén egyedül vagyok, de legalább behozom magamat kicsit, tervezek este konditerembe menni (itt van mellettünk 3 percnyire), holnap megy Erasmus sport programra reggel. Majd meglátom, az egyiknek legalább bele kell férnie :). Hétfőtől indul az egyetem, kicsit parázok miatta, de meglesz ez, csak nem lesz sétagalopp.

Második napunk Bécsben

A mai napon elég sok mindent sikerült elintézni. Ezek közül a legégetőbb az internet kérdése volt, mert anélkül nem lehet élni, sokszor estünk a 21-es csapdájába, miszerint „keresd meg a neten, hogy hol vehetsz internetet olcsón”. A net kell, nem kérdés. Meg kulcs is kell, ez sem kérdés. Az, h 10 eurót fizettünk érte, az már más kérdés… Az internetet egy török telefon-internet üzletben vettük. A tulaj igen kedves volt, segített kiválasztani a legjobb ajánlatot és aztán a helyszínen beüzemeltük a netünket. Meghívott minket egy-egy Red Bullra is :). Meg bejött egy vak ember is, és vele is olyan nagyon figyelmesen, kedvesen, de mégis természetesen bánt, bár mindenki így tenne fogyatékos embertársainkkal  - meg úgy általában. A mobilnetet 65 euróért vettük stickkel, 10 mb/sec adatforgalommal és korlátlan nettel. A következő hónapban már csak 10 eurót kell fizetnünk ezért (a kezdés mindig beruházás). Nagy ügyködések árán sikerült az egyikünk gépét egy programmal hot-spottá alakítani és most ezt az egyet használjuk ketten. Így már megéri… pláne, h 4 hónapra nem lehet beköttetni kábeles netet itt sem.

Voltunk ma a bevándorlási hivatalban is (vagyis a Meldeservice-ben), ahol kb. 5 perc alatt elintéztük a bejelentkezést. Még vissza kell mennünk egyszer, 3 hónapon belül egy pár irattal. Bécsben ugyanis 3 napon belül be kell jelentkezni tartózkodásra. Mi állandó tartózkodást jeleztünk, így 75 euróért tudtunk délután venni semesterticketet. Már bejártuk szinte az egész várost, csak nagy kár, hogy a föld alatt a metróban :). De majd lassan felderítjük a felszínt is.

Az egyetemet ma kicsit jobban átjártuk, és nagyon szépnek találtuk, kár, h nem is lesz óránk a díszes főépületben... Az udvar az valami csodás, bár minden egyetem ilyen lenne! Itt egészen más hallgatónak lenni, mint otthon - és nem csak mert ez külföld.

Zöld terület

Impozáns, patinás épület

Este készítettünk bundásalmát és a szomszédot is megleptük egy adaggal. Már be akartunk mutatkozni neki, ennek az ötvenes, ősz, hosszú hajú rocker bácsinak. Asszem ez jó belépő volt és jó alap a jó szomszédsághoz.

Tervezgetjük, h mikor, hova, hogyan megyünk és néhány bulit is előirányoztunk azért. Kell nekem is a fiatalodás :). Hamarosan újra jelentkezem.

Bécs, a lehetőségek és a sokszínűség városa

Találtam lakást úgy 1-1,5 hónapja, de sajnos a tulaj még szerződéskötés előtt lemondta, mert megváltoztak az életkörülményei és mégis szüksége volt a lakásra. Kicsit paráztam, de irány volt a FB, ahol ezt kipostoltam és jöttek az ismerősök, barátok és segítettek. Így jutottam el egy oldalra, ahol magyar egyetemisták Bécsben tömörülnek. Itt hozzászóltam egy lakáskereső csapathoz és egy lányka később írt nekem, h lenne egy albérlet, társulnék-e. A szövetség megköttetett. Gond annyi volt csak, h bútorozatlan… A végén őt is, meg engem is egy-egy autóval hoztak ki a szüleink (neki csak anyukája ért rá).

Köszönöm mindenkinek, aki segített nekem, aki adott kölcsön asztalt, mobil ruhatartókat és köszönöm anyuéknak, akik kihoztak!

Egész jó csapatépítésnek bizonyult, h összepuzzleoztuk a hozott szekrényt, mobilszekrényt, ruhafogast, stb. A pakolás-rendezkedés 3 órán át tartott, utána bementünk a városba és lesétáltuk a maradék erőnket is. Sajnos a legszebb részeket – mivel pont ellenkező irányba indultunk – nem sikerült megtalálni L, de mi másnap már megtaláltuk – pedig nem is kerestük…  J Anyumnak tetszett a város azon része, amit látott belőle, de majd jönnek az adventi vásárra, amikor is majd jól megmutatjuk, hogy mi is a szép itt – addig még mi is rájövünk J.

KÉP - pakolás (pótlandó)

Példa a sokszínűségre

Az este meg a második nap az ismerkedésről szólt, ez utóbbi nem csak egymás megismeréséről, hanem az egyetem és a város felderítéséről is szólt. Vera jó fej csaj, megleszünk, eléggé megnyugodtam, ami azt illeti. Kicsit szeleburdi még és tapasztalatlanabb nálam, de milyen is legyen, ha nem ilyen egy frissen érettségizett ifjú titán?! Megleszünk jól, formáljuk majd egymást és biztosra veszem, h hiányozni fog, ha nem lakunk majd együtt.

Oroszokkal cserefénykép-üzlet :)

Szép város Bécs

Most is, amíg írom ezt a bejegyzést, jókat derülök rajta olykor, mert el is felejtettem már, hogy milyen is az egyetem előtti időszak, h az ember még baromira nem vágja, h mi h lesz, vannak előismeretei és mások által mesélt tapasztalatai, de nem tud biztosra dolgokat.  Ma (26-án) bementünk az egyetemre, ami igen szép és nagy. Meg persze egyelőre labirintus. Kaptunk ingyen kávét reklámozók hadától, elintéztük az erasmusos dolgaimat, majd mentünk Verának az ügyei után. Ezt végül halasztanunk kellett, mert a Studenten Pointban nem a munka hősei az ott dolgozók, mert 8-11 között várták csak a hallgatókat. Mi jobb híján leültünk netezni, mert az albiban még nincs ilyen. Segítettem felvenni a tárgyait, ő meg kifigyelte, h lesz vezetés az épületben a napokban, meg ő volt a térképes navigátor a városban, én meg a kommunikátor. Összességében azt kell mondjam, h jó csapat vagyunk már most J.

A suliban a net arra is jó volt, h konstatáljuk, h a bevándorlási hivatal sincs már nyitva 13 után szerdán, így neteztünk még és elintéztünk ezt-azt (pl. nekem a postán az ÖH-Beitragot), futottunk net után, de még nincs. Meg persze sétáltunk kicsit erre-arra.

Bécs egyik legismertebb részén

Egész napos mászkálás után az első hazatérés

Elpakoltunk :)

Köszi Niki a szekrényt!

Ilyen, ha hülye fejet vágok

27-ére marad a kulcsmásoltatás, a net, a bevándorlási és a studenten point. Utána a szomszédot gondoltuk meglepni egy kis édességgel bemutatkozás gyanánt.  Majd meglátjuk. Most egyelőre még el sem hiszem, h itt vagyunk.

Interkulturális ismerkedő est és étkek

A nagy Erasmus szervezkedésem közepette valami mást is intéznem kellett, de örömmel tettem, és a végeredmény kárpótolt az időmért. Sajnos a képdokumentáció nem az igazi, ha tudom, hogy csak én viszek fényképezőt, akkor a nagy gépemet vittem volna... Szeptember elején az oktatói tájékoztató után harmadmagammal a szakunkról és az azzal kapcsolatos diákéletről, tudományos életről számoltunk be hallgatói szemmel a Ma gólyáinknak. Már a tavalyi szemeszter végén felvetődött az ötlet, hogy kellene csinálnunk egy interkulturális főzést, ismerkedést, így ez a gólyák fogadására és a tanév indítására épp aktuálissá is vált. Így mi, azaz ELTE Interkulturális Pszichológia és Pedagógia Központ (PPK Kara) rendezett egy interkulturális ismerkedő estet és interkulti étkek kóstolását, egyszóval egy igazi szakos programot.  A főzésből az lett, hogy mindenki maga hozta elkészítve a (többnyire) kultúraspecifikus ételt, de ez véleményem szerint így is megfelelő volt. Sajnos az időjárást nem tudtuk befolyásolni és ezért a szép egyetemi kert helyett egy kisebb teremmel kellett beérnünk. Jó, hogy a csapat végül azt szavazta meg, hogy legyünk fent a teremben, mert a program 1/3-a után leszakadt az ég.

Dominó ismerkedés

Bal kezem felől...., jobb kezem felől...

Ki is csatlakozhat hozzám?

Tekeredett a dominó-kígyó

A szülinaposokra is gondolt a mi Krisztink

Lecsaptunk Luu N. Lan Anh docens asszony vietnami tavaszi tekercsére

Relatíve elég sokan el tudtak jönni mind oktatói, mind hallgatói oldalról, ami jó alapot teremtett arra, hogy a családias légkört és a kapcsolatokat megerősítse az IPPK-n.

Amikor kívül tágasabb :)

Mivel nagyon közel állnak hozzám a szak, a szaktársak és a kedves oktatók, így nehéz szívvel búcsúztam tőlük erre a szemeszterre. Talán kissé furcsa is voltam, amikor Győri tanár úr méltatott, mert nehezen fogadom a dicséretet. Legtöbbször nem érzem megérdemeltnek és attól még, hogy sok dolgot szerveztem meg az elmúlt 1 évben az IPPK, mint évfolyamfelelős, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyedül. A többiek hozzáadott értéke legalább annyira - sőt, jobban - számított, mint az általam végzett facilitáció-koordináció. Jó lesz nagyon Bécs, várom, de azért a másik szemem sír. Pápá IPPK, februárban visszatérek! :)

5 éves érettségi találkozó

Közhelyes, de igaz mondás az, hogy az évek csak úgy rohannak. Valóban és megállíthatatlanul. Már 5 éve, hogy elhagytam az Eötvös József Gimnáziumot.

2012. szeptember 8-án 16 órakor találkoztunk az egykori osztálytermünkben. Szabó tanárnő, a mi Andi nénik lehozta a kikért osztálynaplónkat és névsor szerint a "beszélő székre" invitált minket.

mesélek...

Andi néni, Bálint és a főszervező Zsófi (kösziii)

A 36-ból azt hiszem, hogy 24-en tudtunk eljönni, de egy FB felületen 3 főt kivéve mindenki jelentkezett azért. Jó volt hallani, hogy kivel mi történt az elmúlt években, bár azért sokakról tudtam ezt-azt, hiszen 3 alkalommal rendezett Zsófi már náluk Tarjánban egy kis "összeröffenést", meg persze hála a modern technikának, így is követtem azokat, akiket szerettem volna, és ők is engem, ha érdekelte őket, h mi van Píttel :).

Az osztályban mesélt élménybeszámolók után megindultunk a Pikantó felé. 2 nagy asztalnál helyezkedtünk el, ez a kommunikációs lehetőségeket helyből 2 klikkre osztotta, de azért mindenki megtalálta a maga társaságát és vándorolni is lehetett.

Bepi, én és Nettke

A zene beindulása után elindultunk lassacskán a táncparkett felé és végül egy jót buliztunk együtt. A következő találkozónkkor már valószínűleg több házasság, több gyerek lesz porondon a jelenlegi egyen felül :). Te jó ég! :D