Carnuntum, a római kori település

2012. október 20-án Carnuntum felé vettük az irányt az ESN-esekkel. Végre adtunk a kultúrának megint! :) Talán ezért is nem voltunk csak 27-en? Na jó, ez egy csúnya epés megjegyzés volt...

csoportkép

Szóval "Carnuntum a Római Birodalom Pannonia, majd Pannonia superior provinciájának fővárosa, katonai tábor és polgárváros volt az ókorban. Ausztriában, Bécstől keletre, Alsó-Ausztria tartományban, Petronell-Carnuntum és Bad Deutsch-Altenburg települések mellett fekszik." (forrás: Wikipedia)

60 percnyi S-bahnozás

Igen, ez már vidék. Integetett a fotósnak :)

"A 19. század második felében elkezdődött régészeti ásatások eredményei a Carnuntum Archeológiai Parkban (németül Archäologischer Park Carnuntum) kerülnek bemutatásra:

A polgárváros romjai (Antik Stadtviertel): Szabadtéri múzeum (Freilichtsmuseum) Petronell településnél. Jelenleg ásatási és építési terület. Az itt feltárt régészeti leletek a Carnuntinum Múzeumban láthatók. A jelenleg folyó építkezések a 2011-re elkészülő idegenforgalmi fogadóépület (ˇ"Visitor Centre") létesítését szolgálja. Maga a polgárváros még további feltáratlan területekre (külsőváros) is kiterjed, az u. n. II. amfiteátrum környezetében.

Diana-templom (körtemplom) romjai

Juppiter Opt. szentély

Nagy fürdő (Grosse Therme, "Palastruine") romjai, Petronelltől északi irányban.

Fórum: Petronelltől északi irányban.

II. Amfiteátrum: (az úgynevezett polgárvárosi): A 2. századból való, az idők során többször átépítették. A polgárváros falaitól délnyugatra fekszik. A nézőtér (cavea) 3000 férőhelyes. Kialakításánál fogva mind klasszikus szinházi-, mind gladiátor-küzdőjátékok rendezésére is alkalmas volt. Az építmény déli és északi részén a kapu-építményekkel összeépített hosszú folyosókkal készült. Bejáratát erős, keményfából készült kapuk zárták. Nézőterének alépítményeit kőből falazták, az üléssorok fából készültek. (Az ásatásból kikerült földtömeget most a nézőtér alatti töltés tartalmazza.) Az erezeti falazatrendszer a déli kapu környezetében tekinthető meg. Ezen a részen egy lemélyített helyet később, a kora keresztény lakosság keresztelőmedenceként használta (lásd: merítéses keresztelés). A létesítmény arénáját fesztivál-rendezvények során antik darabok színháztereként hasznosítják.

Pogány-kapu: II. Constantius a 4. század közepe tájáról származó diadalíve. (Németül: Heidentor) A polgárvárostól mintegy 2 kilométernyi távolságban).

Légiós tábor:

Légiós külsőváros (canabae): Feltáratlan terület

I. Amfiteátrum: A katonai tábor 2. századbeli 8000 férőhelyes amphiteatruma (Bad Deutsch-Altenburg településnél).

Helytartói palota

Lovassági (auxiliáris) tábor

Kora keresztény templom maradványai

Pfaffenberg: Juppiter Optimus Szentély"

forrás: Wikipedia

Az egész terület kiterjedése

Talán maga Marcus Aurelius is ezen állt egykor

Nagyon nem IKEA asztalok és székek
igen nehéz volt kihúzni is a széket...

Padlófűtéses fürdő

Jaj, de jó meleg volt ott!

Mivel a WG-ben jelenleg nincs fűtés, ellenben 16-18 fok az igen, így eléggé tetszett a jó kis meleg fürdő. A jövő héttől lesz már 2 kisebb fűtőtestünk. Bár nekem a jövő héten organikus fűtőtestem is lesz :) - hazamegyek végre kicsit.

Jó fej magyarok is voltak (már ismertük egymást), meg persze megint jó vegyes társaság. Megismerkedtem egy másik cseh lánnyal, aki még nem volt Bp-en, de nagyon szeretne jönni, én meg nagyon elmennék Prágába, ahol lakik. Kilátásba helyeztünk egy couch surfinget.

Az idegenvezetés sajnos angolul zajlott, az is igen kemény "osztrákangol" volt, a hölgy olyan akcentussal beszélt, h néha elgondolkoztam, h ez most angol vagy osztrák szó volt-e... A mínuszos angol tudásom és az előbb említett szomorú tény miatt nem is értettem, csak az elhangzottak 40-50%-át :).

Grüner veltliner - tipikus helyi bor
(száraz, gyümölcsös, 11,5%)

Wiener schnitzel - tipikus bécsi óóóóriás szelet

A jó hangulatban elköltött ebéd után megnéztünk még egy körtemplomot és mentünk a vissza S-bahnhoz. Tetszett ez a nap, nagyon.

A kurzusokról és a magyarok Bécsben témáról

Bécsben mindennap hallani magyar szót. Ha valaki kiköltözésen gondolkodik, akkor sok olyan FB csoportot  és blogot találni, amelyek megkönnyítik ezt (pl. kiköltözés Bécsbe, uniwien group, At4Hu, MDE group, bécsi magyarok oldala, stb. Az At4Hu-nak pl. sok tematikus oldala van, ki mit keres, ahhoz csatlakozzon.). És valóban, az ember sohasem tudhatja, h mikor beszél németül egy magyarral. Ez megtörtént velem már kétszer is eddig. Egyszer az A1 mobilboltban. Már majdnem mindent elintéztem bent, mikor leteszteltük, h akkor már lehet-e sms-t küldeni. Mondtam, h átállítottam a nyelvet angolra, h nekik egyszerűbb legyen. Kérdezte, h mi az eredeti nyelv, válaszoltam, h magyar. Erre: "Ó, akkor beszélhetünk magyarul is!" xD. A másik egy kurzus után történt. Egymás mellett ültünk és rettegtünk egy lánnyal, néhány szót váltottunk olykor. Utána gondja volt a moodle-lel, amin a tanár nem akart segíteni, mert nem ér rá ilyesmikre. Felajánlottam neki, h szívesen elküldöm neki az olvasmányokat, mert nekem van hozzáférésem. Adnám meg a nevem és e-mailem, mire a nevem hallatára: "Te magyar vagy?". Na bumm. Tök jó fej csaj, aki szinte születésétől kezdve itt él, bár haza is tértek pl. gimnazista éveire.

A kurzusokról

Amiért rettegtünk ezzel a magyar lánnyal és még sokakkal, az az, hogy a tanár rettenetesen viselkedett, de tényleg. Bejött, felhúzták és elmondta ezt. Majd lecseszett egy lányt, h minek vette fel az órát, ha ez csak szabadon választható neki. Válasz: "mert érdekel". "Ugyan már! Ezt mondja mindenki, de egy nagy frászt. Mi érdekli, mondja már meg?" A lány érvelt, stb. de a tanár nem hagyott fel a provokációval: "mit olvasott mára?" Elmondta, de feleltette is rögvest. Szörnyű volt. Ezek után az együttérzés és a részvét fogalmával foglalatoskodtunk, de szörnyen "hülyék" voltunk, mert nem tudtuk megmondani neki, h ki volt, aki ezek ellen írt könyvet (Nietzsche amúgy...). Persze érdekes volt elmélkedni arról, h mi van az együttérzéssel, ha az emberek mégis megeszik egymást pl. egy vészhelyzet esetén, de nem különösebben éreztem, h ettől épülni, gyarapodni fogok. A tanár mint megtudtam, egy nagyon hangulatember. De arról kétségem sincs, h mennyire nagy tudású férfi, mert igen intelligens, tanult, okos, de az EQ-ja az nem mutathat magas értéket.

Volt egy kurzus, amin a prof csak felolvasta a feladaott olvasmányt. De kajakra! 2-3 oldalanként megállt megkérdezni, h van-e kérdés. Néha volt... de gyanítom, h csak az udvariasság vagy az unaloműzés jegyében. Az óra utolsó 2-5 percében mutatott egy oktatási anyag videót, egy KENGURUSAT, kb. ennyit kaptam ettől az egésztől.

Az interkulturális tréning az nagyon jó volt viszont. Végre órán is feloldódtam és kicsit kibontakoztam. Csoportmunkában is részt fogok tudni venni.

A gender az iskolai könyvekben kurzus igen kemény. Húzni kell majd a belemet, ha teljesíteni szeretném... de meglesz ez.

Összességében eddig vegyes a bennem kialakult kép az egyetemről és annak színvonaláról. Az osztrákok nem kapkodják el az egyetemi éveiket, 5-6 tárggyal/szemeszter megelégednek, van, h kevesebbel is. Nálunk azért nagyobb a strapa. A diszkussió is erősebb nálunk (leszámítva azt a sokkoló alkalmat, amin egyébként a tanár nem osztrák származású). Az elvárások és feladatok is nehezebbek eddig, ahogy látom Mo-on. Ha anyanyelvi beszélő lennék, nem hiszem, h komolyabban gondot okozna a tanulás. De így, h nem vagyok az, legalább marad kihívás :D.

Travelshack és a kenguruk

Az Erasmus keretén belül az ESN iroda minden hétre szervez nekünk programokat, h ismerkedhessünk, szórakozhassunk, (olykor) művelődhessünk. Hétfőn van rendezvény a NachBar-ban és a Ride Clubban, keddenként a Travelshack nevű bárban. A NachBar-ban még nem voltam, a travelben már igen. Nagyon megnyerő kis hely. És legalább felfedeztük a felszíni közlekedési hálózatot is. Nem maradtunk sokáig, és kellett is ez a lélekápoló élmény, mert gyakran érzem úgy magam, mint a hullámvasúton. Nagyon nagy mélységek és magasságok között száguldom időnként, amiből kifelé semmit sem mutatok... de ettől még megélem az utat. Közben az introspekció hasznos szakmai és fejlődési lehetőség...

A székek olyan magasak, h nehéz volt felmászni rájuk :)

almás Rekording - a legjobb ital, amit valaha ittam

A Rekording egy tipikus ausztrál (nem ausztriai!) ital, amire azt hittem, h alkoholmentes, aztán kiderült, h 4,5%-os alkohol tartalmú. Nem tudom leírni, h milyen, de tényleg iszonyat finom. Sajnos boltokban eddig nem találtam, e-bayen vagy amazonon lehet rendelni.

A kenguruk

Zoli és Dénes barátaim az első kinti FB bejegyzésemre (vmi olyasmi volt, h "megérkeztem Ausztriába, minden ok") hozzászóltak, h fotózzak majd kengurukat xD. Hülyéskedésnek szánták, és direkt félreértették, de gondoltam, h figyelem a várost és ha lesz kenguru, akkor lefotózom. Hát, egyik az éjszakai séta alatt tűnt fel:

A másik(kettő) pedig a travelben:

Ha esetleg elmegyünk az állatkertbe, majd akkor is elkapom Skipit.

Osztrák házitalálkozó és ami utána jött

Már említettem, h a partykból egy időre elég, de egy igazi osztrák házibulit csak nem hagyhattam ki. Chiara (olasz) ismer egy osztrák fiút, aki meghívta és mehettünk mi is Zuzaval. Odaértünk a Radetzky utcába, egy kedves kis udvarba. Mivel nagyon sok lakás volt a házban, fel kellett hívjuk a srácot, aki azt mondta, h lejön elénk. Jött kb. 2 perc múlva egy fiú, akinek mi Zuzával lelkesen köszöntünk, Chiara pont elfordult. Jól beégettük magunkat, mert nem a Paul volt az xD. Aztán fent találkoztunk még egyszer ezzel a fiúval is.

Jó sokan voltunk, és sokkal jobb volt, mint amire számítottam, mert ez nem egy vadulós IHB buli volt, hanem kedvesen halkabb zene mellett beszélgettünk, ettünk-ittunk találkozó. Sütöttem laktóz mentes waffelt és vittem egy magyar bort. Többféle bor volt, így kóstolót tartottunk. Volt egy pszichológus lány, aki 27 éves és klinikai gyakorlatot végez most. Másokkal is csevegtem, de főleg vele beszélgettem az este során. Ő is házasság előtt áll és ő meg én voltunk a rangidősök (leszámítva egy iráni srácot még). Tök jó volt megismerni olyan osztrákokat, akiknek nem feltétlenül csak megszületni volt nehéz. Többen dolgoznak suli mellett.  Jó, voltak itt is sokféle nemzetből, úgy, mint osztrák, magyar, olasz, cseh, iráni, bolgár, német. Remélem, h találkozunk még máskor is.

A lakás nagyon tetszett, hatalmas belmagassággal, tágas terekkel és minden szobának másmilyen hangulata volt - a hippitől a rockeren át a "sztenderdig". De fényképeket nem csináltam, mert mások sem kattintgattak és meglehetősen illetlennek találtam volna, ha én meg igen. Éjjel egykor elköszöntünk.

Utána még beültünk a Karlsplatzon egy söröző pubba, de számomra ez igen szörnyű volt. Vágható cigifüsttel a levegőben, hangos zene... de csak nem léptem le. Kb. egy órát voltunk ott, hála az égnek zártak is 2-3 között.

Ezt osztottuk 5felé

Azért annak volt egy hangulata, hogy éjjel mászkáltunk a Stephan és a Karlsplatz környékén. Ez nagyon bejött! Szép volt, jó levegő és sokat beszélgettünk és nevettünk, mi, a két olasz, az egy német, magyar és a cseh. :P

Bildungswissenschaftos Erasmusosok

Nagyon kedves gesztus volt a Bildungswissenschafthoz tartozó Erasmuskoordinátortól és néhány hallgatótól, hogy szerveztek nekünk, akik ezen a szakon csereprogramban tanulunk most, egy informális találkozót. A helyszín a Cafe der Provintz volt, amely egy francia hangulatot idéző, kedves kis hely. Italt és ételt egyaránt lehet fogyasztani. Mi egy-egy üdítőt / sört ittunk, páran goffrit is ettek. Nagyon finom illatok között ültünk, de nem régen ettem, így nem akartam sem pluszkalóriákat bevinni, sem pénzt költeni feleslegesen. (Mert az ügye itt kint gyorsan és könnyen megy...)

A kép azért homályos, mert a fókusz a zöld löttyön van!
Nem abszint! :)

Nem életem képe, az biztos, de az emlék kedves.

Itt végre találtam olyan embereket, akik nem igazán bulifanok, és akikkel színházba, múzeumba is jó lesz együtt menni. Persze egy görög táncházba a szerb lánnyal szívesen elmegyek majd! :)

Templomos shopping kirándulások :)

Amikor Barbival találkozunk, akkor viszonylag kevés időnk van, ezért megnézünk egy-egy szép teret, sétálóutcát. Beszélgetünk, eszünk közösen és neki vissza is kell mennie a gyerekekre vigyázni. A tereken pedig általában található egy templom. Mivel ezek eléggé impozánsok, be is megyünk. Nem mert annyira "fahajcsattos hívők" vagyunk, hanem mert szépek és fenségesek, és nagyon megnyugtatóak a templomok. Ha valaki nem hisz Istenben, szerintem az sem tud teljesen közömbös maradni egy olyan atmoszféra iránt, amit az ember akkor érez, amikor vagy 15-17 méternyi kupola alatt áll a csendes félhomályban és ilyenkor az ember olyan apró, olyan kicsike lesz. A képek nem adják át az ezt az érzést, de bizonyára mindenki tudja, hogy mire gondolok.

Reumannplatzon a templom

Templom belülről - fűtött padsorokkal :)

Ez igen szimpatikus: gyereksarok egy katolikus templomban

A következő héten a Keplerplatzot választottuk ki, ahol igazi mini bevásárlóközpontra leltünk. Könyvesboltok, Müller, dm, Deichmann, Hoffer (otthon: Aldi - ez a legolcsóbb bolt kint), Spar, Billa, Bank Austria (otthon: Uni Credit), kis pláza, szökőkút, büfébódék, stb. Szóval minden egy helyen. És természetesen itt is van egy szép templom! :)

Keplerplatzi templom

Csinos ez a szószék

Keplerplatz

Jó, hogy ezeken a találkozásainkon valóban mindig van szellemi, lelki és fizikai eledel. Csinálunk valami értelmeset, kulturális vetületűt, kicsit shoppingolunk és persze jót beszélgetünk. Örülök, hogy fejlődik a barátságunk.

Bécs sötét oldala

Már vártam, már felkészültem az érzésre, ami majd a fellegek után fogad, amikor elkezdem látni, tapasztalni a kolbászos kerítés mögötti valóságokat. Hamarabb jött, talán mert már egyszer megéltem hasonlót és megtapasztaltam a külföldi lét pszichológiáját. Akkulturalizáció után meg majd a visszaakkulturalizáció lesz fájdalmas. Jól érzem magamat Bécsben, de a varázs hamar elszállt - nono, azért nem teljesen.

Figyelem az embereket az utcán, figyelem, hogyan viselkednek, milyen proxemikai eszközökkel élnek (például távolságtartás a tömegben, a várókban és a mozgólépcsőn), ki mennyire siet, milyen (leginkább tudattalan) mimikát alkalmaznak, ha látható kisebbségek, bevándorlók lépnek például a metróba vagy a villamosra. Igyekszem figyelni, hogy más etnikumú bevándorlók milyen reakciókat adnak egymásra. Érdekesek a tapasztalataim. Jó (szakmai) játék ez!

Bécs nagy város, képes felfalni az embert - minden értelemben. Vannak már helyi ismerőseim, akik képzettek, mégis rosszul keresnek, vannak szinte minden nemzetből már ismerősök az Erasmus és az egyetem révén. És természetesen vannak magyar ismerőseim is. És köztük van, akit megrágott és kiköpött a város. Szomorú sorsok és vidám mesék tarka kavalkádját szívom be általuk. Az egyikük például majd' 6 hónapja lépcsőházakban csövezik. Ezt elsőre nem is gondoltam volna róla, mert értelmes és tiszta embernek ismertem meg egy fél óra beszélgetés után. (Találkozni már kétszer találkoztunk, csak nem álltunk le beszélgetni.) Otthon mindent felégetett maga mögött, tehát se oda vissza, se itt nem megy. Tovább fog állni, talán ez a város nem az övé. Van, aki a Práterben "dolgozik", az úgymond helyi piroslámpás negyedben...

Nehéz ügy interkulturális pszichológiát tanulni. Meg a gyógyped. is hasonló ebben kicsit. Az ember eleve meglévő empátiáját és toleranciáját fokozatosan fejleszti és gyakorlati képzést is kap az elmélete mellé ezt a fejlődését elősegítendő. Egyre jobban és könnyebben megy előítéletmentesen reagálni vagy legalábbis a felbukkanó előítéletet rögvest a helyére tenni. Egyre jobban tudok nem ítélkezni. Ez jó. De közben gondjaim vannak azzal, hogy: akkor mégis hol a határ? Meg kell őriznem a magam kialakított, stabil értékrendjét, amibe kapaszkodhatok, ugyanakkor állandóan el kell engednem ezt a fogódzót, hogy közeledhessem mások értékrendjéhez. Ez akkor érdekes, ha az pontosan szögesen ellentétben áll az enyémmel. Feloldódnak a határaim?

A kulturális különbségeket érthetjük nemzeti, etnikai alapon és egyének közötti kulturális értelemben, hiszen minden ember egy egyéni mikrokörnyezet, mikrouniverzumal a lelkében. Sokszor fojtogat a gondolat, hogy esetleg én és az én kulturális hátterem gondol valamit rosszul és a másik - akár ellentétes értékrendet képviselő - kultúrának van "igaza". Nem akarok rab lenni, nem akarok a neveltetésem korlátaim miatt szemellenzős lenni SEMMIBEN sem. De néha iszonyú nehéz... nem lehet nem etnocentristának lenni. Valahol kell lennie stabil pontoknak, különben csak sodródnék az árral az "így is jó", "ez is elfogadható", "így még jobb", "lehet, hogy én csinálom rosszul" gondolatok vizén.

Hogy oldódjam fel egyszerre és maradjak szilárd? Kell-e ez feltétlenül a teljes elfogadáshoz? Véleményem szerint egy kicsit kell, legalább addig, amíg a másik "bőrébe bújok" és átgondolom az ő szempontjait. Utána visszatérek a saját bőrömbe, a saját álláspontjaimhoz, de nem szabad bemerevednem annyira, hogy elfelejtsem azt, h meg szeretném érteni őt, a MÁSIKAT.

Ilyesmiről ilyen direktben nem írtam még, pedig évek óta foglalkoztatnak az ilyen kérdések. Most Bécs, ez a veszélyesen nagyszerű és totálisan interkulturális nagyváros megnyitott egy új kaput előttem. Időm is és lehetőségem is van most az elmélyedésre. Hálás vagyok, még akkor is, ha ez az egész belső feszültséggel jár. De mi nem jár azzal? :)

Lange nach der Museen (Múzeumok éjszakája)

2012. október 6-án szombaton volt a múzeumok éjszakája itt Bécsben meg még több helyen Ausztriában. Nyilván örültünk, ha a bécsi lehetőségek közül legalább a lehető legtöbbe eljutunk. 17:30-18:00 között gyülekeztünk a "pucér pasasnál" (a napokban fektették ki a Leopold Múzeum elé, mert a meztelenség képei vannak éppen odabent). Bármilyen fáradt is voltam az elmúlt napok miatt, ezt ki nem hagytam volna! Kultúrpatkány... xD.

A Jacobs kávékülönlegességeit promótálta, így ittunk Verával egy-egy kapucsínót, amíg vártunk a többiekre.

Aztán a többiek is szerettek volna inni, így beálltunk a sorba. Mivel már mások voltak a kiszolgálók, ittunk még egy-egy Latte Machiatot is :). De jó lassan készültek el a termékek és volt probléma a gépekkel. Az egyik dolgozó lány mondta, h csak azért, mert ekkora nagyüzemben nem bírják azért ezek a masinák, nem erre vannak tervezve.

A Leopold Múzeumban kezdtünk, de nem igazán győzött meg bennünket. Sőt! Kb. 30-40 perc elteltével indultunk tovább a mumok névre hallgató épületbe. 

Férfi ennyire még sosem tartott fogva :)

A kitárulkozás magas foka

A mumokról is azt kellett mondjuk, hogy nagy szerencse, hogy 11 euróért vettünk egy mindenhova jó belépőt, mert ezért a gyökérségért, amit itt látunk, dehogy adnánk ki máskor 12 eurót (annyi lenne oda a beugró), sőt, nekik kéne fizetniük nekünk... De komolyan, a legnagyobb látványosság a lift volt, üvegliftek nagy magasságból fel-le jöttek és a hajtószerkezet, meg minden látható volt. Maga a kiállítás az a "modern képzőművészet" jegyében zajlott... értsd: pár fadarab, betondarab, képkocka letéve a padlóra vagy felrögzítve a falra és ez a "művészet". Amire jó volt, az a csoportkép elkészítése vaku nélkül, mert nagy fehér falfelület és jó fényviszonyokat garantált.

Még a képet készítő férfi is azt kérdezte, hogy:
"Az objektum is benne legyen?"

Bent voltunk vagy 30 percet, azt is azért, mert egy cseszett labirintus volt az egész és alig találtunk ki.

A következő állomásaink a szépművészeti és a természettudományi múzeumok voltak. Ezek egyikében legalább már mindannyian voltunk, de mégis arra gondoltunk, h nézzünk be, legalább egy-két tárlat erejéig. Megérte, csak ezekre valóban egy fél nap kell... vagy több, h az ember valóban mindent tüzetesen, elmélyedve megnézhessen.

Eredeti Rubensekkel, Brueghelekkel és társaikkal
találkozhattunk - elolvadtam tőlük :)

Az egyik kedvenc festményem

A természettudományiban egy Afrika tárlatot is megtekintettünk

A fenti két múzeum után a Zsidó Múzeumot vettük célba. Nekem (és még többünknek a csapatból) ez tetszett a legjobban.

Nagyon sok kreatív ötletet, szimbolikus megvalósítást láthattunk, amelyek elég tered engedtek a látogatónak, h előzetes ismeretei és intuíciói alapján kibontakoztasson egy történetet. Passzívabb és interaktívabb részei egyaránt voltak a kiállításnak. Ami vicces volt számomra újfent, csakúgy, mint tavaly az otthonin, h egyeseket beengednek nagy táskával, másokkal meg letetetik a ruhatárban. Engem átengedtek, mert kedvesen köszöntem a szemükbe nézve vagy mit tom én miért...

Képek és üzenetek

A hétköznapi emberiséget jelképező képek

Példa a nyitva hagyott kérdésekre
Neked mit üzen?

Innen a Cirkusz- és Bohócmúzeumba vitt az utunk.

Nagyon nem volt nagy durranás. Az előadás, amire be akartunk volna ülni, késett fél órát és nem tudtuk megvárni, ha a Csokoládé Múzeumba is oda akartunk érni időben.

A Csokoládé Múzeum jóóóó messze volt, 60 percet utaztunk csak oda. Előbb átsétáltunk a ciruszosoktól a Prateren keresztül a cél villamosig.

A Prater fényei

Ide még egyszer eljövünk

 Jaaa, a metrón életem egyik legfurább élménye ért a csoki múzeum felé. Láttam már drogos embereket, de ez azért odavágott. Egyszer csak halljuk, h valaki hörög, meg ilyesmi, odanézünk, habzik a szája, forog a szeme. Azt hittem először, h epilepsziás roham, de nem. Gyorsan félrehúzódtunk, mert ki tudja, h mit ránt elő a kabátja alól. Megállt a metró, leugrott, összecsuklott, felpattant, elkezdett rohanni, hörgött... Ami azt illeti, örültünk, h leszállt.

Éjjeli egyre értünk oda. Nagy csalódás volt, h senki nem foglalkozott velünk, még köszönni sem igazán akartak, pedig már csak mi voltunk az előtérben. Már bezárt a tárlat fent és az utolsó vetítés ment bent éppen a mozi részen, pedig 2-ig még vetíthettek volna bőven nekünk is. Kitöltöttünk egy szerencse játékos, tippelős papírt, aztán megettünk egy fél tálca csokit és mentünk.

Finom volt a nápolyis-mogyorós csoki, de oda-vissza majd 120 percet utazni kissé sok volt ezért. És persze engem mindenki felettébb utál, h "jaj ne, már megint fényképezik", de utána meg mindenki kéregeti a képeket, mert csak én viszek masinát :). Ezt már megszoktam... Jó program volt, jó társasággal, annyi bizonyos.