2010. december 29., szerda

Szépítsd meg mások karácsonyát is!

Az idén már 3. alkalommal szerveztem meg egy rövidke, kedves karácsonyi előadást a helyi idősek otthonába. Alapvető cél volt korábban és most is, hogy szépítsük meg azon embertársaink karácsonyát, akiknek nincsenek hozzátartozóik vagy valamiért nem tartják a kapcsolatot velük, vagy egyéb okból az otthonban maradnak az ünnepek idejére is. Persze, érheti a vád a szereplőket, hogy a jó szándék és a tenni akarás mellett bizonyára ott húzódik az a hátsószándék is, hogy a jó cselekedet miatt a mi saját karácsonyunk is szebb legyen. De ez igaz is, és nem is feltétlenül probléma. :)

KÖSZÖNÖM szépen mindenkinek, aki jött, aki szerepelt! Nem szóltam túl sok embernek, de akik igent mondtak, őket nem kellett győzködni. E-mailen keresztül egyeztünk meg abban, hogy ki mit ad elő, majd előtte való délután tartottunk egy próbát (egyben ez volt a főpróba is).

Judit, Suni, Csaszi és Norman
Volt benne egy kis innováció, ugyanis a felvezetés után karácsonyi viccekkel hangolta első előadónk mosolyra az időseket. Majd egy szintetizátoron előadott zeneszámot hallhattak, amit egy ismert Ady-vers követett (az én tolmácsolásomban). A kb. 20 perces műsorunk első prózája után egy újabb zenei betét, egy hegedűjáték  tette meghitté a karácsonyváró perceket. A zárótörténet előtt még egy verssel örvendeztettük meg a nagyérdeműt.
Balázs, Norman, Zoli, Judit, Pít, Eszter és Peti
Végül egy kis süteménnyel és a folyosókon haladva énekszóval búcsúztunk.
Éneklés után.
 A csillogó tekintetű nénik és bácsik valóban megszépítették a mi karácsonyunkat is. Jövőre is megyünk, lehet csatlakozni!

Online távoktatás

Már 2 alkalommal is kipróbálhattam, hogy milyen is a magyar felsőoktatás távoktatás formája. Na jó, talán ez egy picit túlzás, mert nem hivatalos, jóváhagyott távoktatásról van szó. "Csupán" két lelkes és IT-ban jártas oktatóm hagyta, hogy kísérletet tegyek erre. Az egyik alkalommal kicsit megcsúsztam a teendőimmel és a vonatot már nem értem volna el, hogy beérjek az órára (bejárós vagyok). És egyébként is csak este 18 órakor volt a következő programom (ugyanis ez a pedofília prevenciós előadás napján történt). A laptopot a konyhapultra helyeztem, miközben sütöttem a rendezvényre a sütit. A számítógépes tanulássegítés kurzus keretein belül Kati barátnőm volt az összekötő kapocs. Kellett volna egy headset meg egy webcamera és máris sokkal teljesebb értékű tagja lehettem volna az adott órának. De így is érdekesnek tartottam, mert bár fizikai valómban nem voltam ott, mégis tudtam, hogy mi történik ott, kérdeztek és válaszoltam is. A nézett programot én is megnyitottam és kerestem rajta a "vonszolás" funkciót. Mivel másnap már tudtam, hogy nem tudok visszaérni az IKT eszközök és web 2.0 a gyógypedagógiában kurzusra, így elterveztem, hogy azon is hasonlóképpen veszek részt. Egyfajta mini kísérlet, pilotprojekt :).

Számítógépes tanulássegítés kurzuson:

én: Eddig be voltam, jelentkezve
  nem tudom, h mi történt.. :)
 Katalin: szia:)
  mi a véleményed?
  a tollas, vagy az ujjas interaktív tábla a jobb?
9:57 én: az ujjas egyértelműen, de van, ami mindkettőt érzékeli
  a rendezgetésre nagyon az ujjas
  de írni meg tollal kellene
  feladatfüggő és fejlesztési / oktatási céltól is függ
  de inkább az ujjas többnyire
  ott vélemények?
9:58 Katalin: mindkettőnek vannak előnyei
9:59 Brigi üzeni neked:
  vannak olyan táblák, amik le tudják kezelni, ha egyszerre 2-3 gyerek dolgozik rajta
  az oktatási célhoz
 én: :)
  ezt is érdemes majd megskubiznotok
  fent van a blogomon is
10:04 Katalin: megnéztük, köszönjük
  hozzáfűzés
  :
  ha ilyen nincs is
  már az is jó, ha érintőképernyős monitor van a suliban
10:05 én: :D, hát igen
  no, meg ha használják a meglévő állományt!
 Katalin: na jaa
  :P
10:06 én: a mostani konfin megint hallottam egy-két érdekes helyet, ahol pl. nem, de persze azért ezek csak a kirívó negatív esetek

5 perc
10:11 én: Na, mi történik?
10:12 de jó lenne egy webkam, amin láthatom az órát
 Katalin: arról beszél Brigi, hogy milyen jó, ha van egy számítógép a teremben
  :)
10:16 most a beadandó ötleteket nézzük
10:17 én: ó :(
  ott akarok lenni! :)
10:18 tegnap kipróbáltam a fejlesztésen a kirakót - 2féle, de nagyon hasonló mikulásos kép a két gyereknek... kirakás után meg kellett beszélniük a különbségeket is a két kép között

7 perc
10:26 én: Fejlemények?
10:28 Katalin: Móni mutata be az övét
  és megbeszéltük, hogyan kell a scratchben vonszolós játékot csinálni
10:30 én: hmm, ezt szombaton megmutatod :)
10:31 mondd meg Briginek, h a konyhában vok és közben sütök a rendezvényre
10:34 :)

6 perc
10:41 én: ?
10:43 Katalin: van kérdésed a beadandóhoz?
  mindenki csendben dolgozik a sajátján
  ha van kérdés, Brigi segít
10:44 én: nincs, nekem már megvan, h mi lesz, meg hogy, csak még össze kell tisztességesen állítanom
 Katalin: ok:)
10:45 én: Kérdezd meg pls, h írhatok-e erről a félig-meddig online óráról a blogomban?
 Katalin: ok
10:48 én: holnap ugyanezt kipróbálom Anitánál is, mert vagy nem mennék be a gyak miatt (45-50-ig tanítok), vagy online ott leszek
  csak akkor Johannával v vkiel...
10:49 egy 2 alkalmas kísérletsorozat a távoktatásról, mini pilotprojekt
10:51 ?

7 perc
10:59 Katalin: írhatsz nyugodtan
11:00 én: oksi
11:01 na, a süti sül, a konyha rendben
11:04 Katalin: szupi vagy:)
11:07 én: pill
  kapsz egy képet
11:08 és kösz a tudósítást!
11:10 puszi!
11:15 Vége?

7 perc
11:22 Katalin: aham
11:23 én: puszi!!!
Sütisütés órán, de nem technikaórán :)

Másnap a szakpedagógiai gyakorlat 3. klinikai modulját teljesítettem, és kivételesen maradtam a 7. órában is a fejlesztésen. Aztán beültem a könyvtárba, ahol kaptam áramot és a mobilnetemmel csatlakoztam a web 2.0 óra maradék részéhez.

14:00 én: Hy!
  
  most jutottam áramhoz és normális elyhez
  a könyvtárban :)
 Katalin: ok
 én: mi ez a sütis cucc?
 Katalin: szia
  jövő heti óra helyett
14:01 én: elmarad?
  vagy Anita is jön?
 Katalin: jön
  az ő ötlete volt
 én: :)
  jó ötlet
  és mi történik most ott?
14:02 tudósítást!!! :D
  az összefoglalónkkal mi a helyzet?
14:03 Katalin: a böngészőket tárgyaljuk
 én: éppen melyiket most?
  Opera, Firefox, IE, Chrome
  Safari?
  gondolom Anita Safarizik, ha nem Chrome-zik
  a mac miatt...
 Katalin: mindet
14:04 én: ezeken kívül még miket?
 Katalin: ezek
  de csak felületesen
14:05 én: de franyó lenne egy webcam + mic...
 Katalin: jAJA
 én: van is fent a polcon egy
14:06 Katalin: OK
 én: az ajtó mellett jobbra
  :D
 Katalin: kérésed számunkra parancs
  5 perc
 én: ne már
  de nekem nincs itt :(
 Katalin: és jön a kami:P
 én: de nézni tudok :)
14:07 elvileg Gtalkban már van ilyen funkció, de itt még nem próbáltam
  skype?
  vagy hol?
14:08 Katalin: mindjárt jön Anita
14:09 én: :)
  Hova ment?
 Katalin: a laptopért
  akkor skype-on
14:10 én: ok, bent vok ott is már
14:12 Katalin: Anita szt nem vagy skype-on
 én: de, és már lát is


A skype lett a fő kommunikációs csatorna, eleinte kicsit képpel és hanggal, majd csak hanggal (mert a mobilnet nem bírta kezelni ezt az adatforgalomi mennyiséget). Mivel nálam sajnos nem volt headset, így Anita kivetítette az interaktív táblára, amit írtam, az ő / a hallgatótársaim beszédét vagy kérdéseit pedig hallottam. Egy felettébb érdekes tapasztalat volt, rendkívül feldobódtam tőle. Mert szerettem volna jelen lenni az órán, de sehogy sem tudtam volna visszaérni, így pedig mégis részese lehettem a folyamatnak. Köszönet érte mindazoknak, akik lehetővé tették!

Őszintén szólva nem hiszem, hogy a távoktatás képes lesz valaha is felváltani a tényleges, fizikai jelenléttel együtt megvalósuló oktatást - legfőképpen az alsóbb osztályfokokon nem tartom járható útnak ezt -, de a közoktatás felsőbb osztályfokain vagy a felsőoktatásban igenis komoly szerepe lesz a jövőben. Méghozzá  nem is a távoli jövőben! Jómagam valahogy úgy képzelem el, hogy egyrészt mindenkinek lesz egy avatarja, aki bent ül egy virtuális osztályteremben,
Avatar tanár - akár jelnyelven is
 másrészt pedig lesznek olyan alkalmak is, amikor ténylegesen jelen kell lenni (amíg rátanul a többség, amíg elterjed és elfogadottá válik a köztudatban is, addig pl. minden második héten és a vizsgák esetén mindig). Ez a jövő, csak egyelőre még sokaknak idegen ez a lehetőség. De majd eljön az az idő is, amikor általános lesz az oktatás ezen formája. És ahogy a népmesékben szokott lenni: "aki nem hiszi, járjon utána!". 

2010. december 20., hétfő

IKT felhasználói szokások tanulásban akadályozott fiatal szemével

Az IKT, web 2.0 a gyógypedagógiában című kurzuson az elkészítendő házi feladataink közé tartozott egy interjú elkészítése is, amely interjú alanya lehetőleg a szakirányunknak megfelelő fogyatékossági típusba tartozónak kellett legyen. A feladat teljesítéséhez legrelevánsabbnak azt gondoltam, hogy a szakdolgozatomhoz már korábban összeállított kérdőív kérdéseit használom fel. Ugyanazokat a kérdéseket tettem fel, csak – interjú révén – nem adtam válaszlehetőségeket. Mivel a kérdőív tanulásban akadályozott tanulók számára is készült, így interjúalanyomnak, Janónak is nyugodtan feltehettem a kérdéseimet a digitális eszközökkel (számítógép, telefon, kivetítő, interaktív tábla, stb.) kapcsolatos szokásairól.

Janót tízedikes koromtól ismerem, együtt jártunk a busszal, amikor még a gimnáziumba jártam. Ő az anyukájával utazik azóta is az egyik helyi speciális iskolába (amely diákotthon is egyben). A fiúval gyakran összefutunk a mai napig, hiszen közel lakunk egymáshoz és reggelente át is integetünk egymásnak az út túloldaláról (ők a buszmegállóban állnak, én meg a vonathoz futok...). Janó immáron 13 éves fiú, a kamaszkor kapujában.

Anyja középiskolát végzett, édesapja technikumi végzettséggel rendelkezik. A család egy 60 négyzetméter körüli tömblakásban él, normál anyagi körülmények között. A fiút csecsemő korában fogadták örökbe, mert a párnak nem lehetett saját gyermeke. De mindez mit sem számít! Jobban szeretik, mint sokan az édes gyermeküket. Testvére nincs.
    Sajnos a hangfelvétel közzétételéhez nem járultak hozzá (sem szülei, sem ő), de az írás rész-vagy egész részeit minden megszabás nélkül terjeszthetem.

1, Ismersz-e olyan számítógépes programokat, amelyek segítenek neked a tanulásban?
- Ismerek.

2, Mesélj arról a programról, amit ismersz vagy használsz a tanuláshoz! (Számítógépes program, telefonon lévő tanulós játékok, stb.)
- A Google-t, a worldot, a wikipediát használom a tanuláshoz. Meg a telefonomon van Legyen Ön is milliomos játék.

3, Milyen gyakran használod ezt a programot?
- Ritkábban, csak mindig, amikor van időm.
- De mégis, milyen gyakran, hetente?, havonta?, ritkábban?
- Havonta biztos.

4, Mit hiányolsz belőle, milyen lenne, ha te tervezhetted volna?
- Hogy ne kelljen írnom. Utálok írni. Jó lenne, ha nem kéne írni, csak mondanám és írná magától.

5, Hol használod a tanulós programot?
- Otthon.
- Iskolában is használod?
- Igen, de az iskolában nem játszunk, ott komolyak vagyunk!
- Barátoknál?
- Ott is, de ott inkább játszunk.
- Rokonoknál?
- Ott nem, mi nem tartjuk a kapcsolatot annyira.

6, Janó, otthon van számítógéped?
- Van, de már vacak, régi. Kellene majd új...

7, Tanuláson kívül mire használod még a számítógéped (iskolában vagy otthon)?
- Játszom… akkor zenélek…, írok a barátoknak.

8, Milyen tanórákon használtok interaktív táblát vagy egyéb digitális eszközöket? Felolvasom, te pedig szólj!
biológia
földrajz
idegen nyelv
informatika
kémia
magyar nyelv- és irodalom
matematika
médiaismeret
művészettörténet
osztályfőnöki óra
pszichológia
rajz- és vizuális kultúra
szakmai órák
tánc és dráma
társadalomismeret
technika
testnevelés
történelem
még sosem használtunk ilyet
egyéb, mégpedig:

10, Szerinted hogy érdekesebb az óra, ha van digitális eszköz vagy ha nincs?
- Ha van minden. Nekem van a kedvenc eszközöm, amelyikkel megnézzük a csillagokat.

11, Ha izgalmasabbnak tartod a digitális eszközös órát, akkor indokold röviden, hogy miért gondolod így!
- Mert ez olyan jó. Mindenkinek van. Jól lehet látni apró vagy láthatatlan dolgokat is.

12, Használtál már feleltető rendszert?
- Neeem. Az meg mi??? Nem használtam, és nem is tudom, hogy mi az.

Összefoglalás:
  Janó iskolája egészen jól felszerelt a 3600 közoktatási intézmény átlagos felszereltségét hozza legalábbis. Értem ez alatt, hogy van néhány interaktív tábla, projektorok és laptopok is, bár közel sem minden terembe jut belőlük. A fiú tudja kezelni a számítógépet "ügyetlenebb felhasználói szinten". Felismeri az IKT eszközök tanórai alkalmazásának pozitív lehetőségeit (pl. csillagnézés, kísérletek megtekintése, stb.), szereti őket, rá mindenképpen motiváló hatásúak ezen eszközök. Ugyanakkor családja anyagi lehetőségei nem engedik meg, hogy a legújabb technikai kütyüket megvegyék, de azért az alapvető lehetőségei adottak a digitális létezéshez és ahhoz, hogy részese lehessen az IT-nak. Mert jelenleg már nem biztos, hogy az a kérdés, hogy digitális bennszülött-e valaki vagy bevándorló, hanem hogy egyáltalán részese-e az IT-nak avagy sem.

2010. december 13., hétfő

Pedofília prevenciós előadás - Valós és virtuális zaklatók

   Időnként az embernek belső késztetése van arra, hogy ahogyan csak lehetőségei engedik, tegyen jót és cselekedjen olyan dolgokat, amelyekre visszatekintve úgy tud majd gondolni, hogy véghezvitt vagy legalább célhoz segített értelmes cselekedeteket. Nekem a pedofília ellenes és prevenciós program népszerűsítése, szervezése például egy ilyen.

  Az egész az Országos Gyermekmenő Szolgálat "Az internet és a média hatása a gyermekekre és fiatalokra" Konferenciáján kezdődött. Ott ismertem meg Vári Andrást, Malota Lászlót és Pál Tamást. Az első két kedves úr az Ártatlan angyalok című könyv szerzője, András az ugyanezen név alatt működő mozgalom vezetője. Tamás pedig a konferencia idején lett a BRFK Számítógépes Bűnözés Elleni Alosztály vezetője. Az állófogadás vacsoráján a kellemes és igazán emberi beszélgetés mellett további közös munkálkodás is körvonalazódott. Andrisék a 2008-as kiadású könyv megjelenése után sokfelé járták az országot Dr. Parti Katalin (Országos Kriminológiai Intézet kutató munkatársa) és Schiroky Vilmos (Biztonságos Böngészés Program) társaságában és igyekeztek a megelőzés fontosságát minél inkább hangsúlyozni. Már egy ideje nem tartottak előadást, de örömmel tettek eleget az általam szeptember óta szervezett előadás meghívásának.

Pedofília prevenciós előadás -Valós és virtuális zaklatók


Civilek és szakemberek összefogásával 2010. december 7-én 18:00-tól az Újlipótvárosi Galériában (XIII.Tátra utca 20/b), a Gyermekmédia Egyesület Szalon rendezvénysorozata darabjaként, hangos együttgondolkodás közben próbáltak meg képet adni és kapni például arról, hogy milyen veszélyek leselkednek a gyermekekre, fiatalokra, milyen apróbb-nagyobb óvatossági trükkökkel vértezhetők fel ők és a szüleik, hogy milyen hatása és mellékhatása van az internetnek a felnövekvő generációra vagy hogy mit tehet a szülő és mit tehet a pedagógus és nem utolsó sorban mire figyeljen a gyerek.

Kezdődik az előadás

"A kiskorúak az internet elterjedésének következtében sokkal inkább kiszolgáltatottá váltak a beteges fantáziájú perverz alakoknak, akik a látszólagos anonimitást kihasználva férkőznek a közelükbe. A legtöbb szülőnek fogalma sincsen, hogy milyen nagy veszély leselkedik internetező gyermekére, aki szégyenében, vagy félelmében nem mer beszélni a zaklatásokról, amik már naponta érhetik. Pedig némi odafigyeléssel, többek között a könyvben lévő borzalmas esetek elkövetési módját megismerve, szinte teljesen megvédhetnék gyermekeiket, elkerülve ezzel, hogy az interneten rájuk leselkedő pedofil egyének a naivságukat kihasználva tönkretegyék az egész életüket.”(Malota László-Vári András – Ártatlan angyalok című könyv).

A sok intézményi képviselő és magánszemély meghívása ellenére is csak szerény számban megjelentek egy olyan rendezvényen vehettek részt, ahol erről az igen komoly és súlyos témáról szakemberek és a témával évek óta együtt élő civilektől hallhattak a könyv megszületéséről. Elhangzottak igazán megdöbbentő történetmorzsák, Tamás beszámolt a jelenlegi bűnmegelőzés állásáról, például arról, hogy hogyan képzik a nyomozókat erre a speciális feladatra, milyen eszközei vannak a nyomozóknak, a rendőrségnek arra, hogy felkutassa a kiskorúak internetes zaklatóit.

Schiroky Vilmos úr betegség miatt nem tudott részt venni az előadáson, de ettől függetlenül elhangzott, hogy a Biztonságos Böngészés Program korai életkorban is jól alkalmazható eszköze lehet a védekezésnek, de a szülői odafigyelést semmi semmi sem tudja helyettesíteni. Tudva levő az is, hogy az interneten nem csak pornográfia és veszély leselkedik, hanem sokféle tudás elsajátításának lehetősége is. Csak segíteni, tanítani kell a gyereket, hogy megfelelően tudjon élni ezzel a lehetőséggel.


Sajnos kiderült az is, hogy hazánk nem áll a legjobb felkészültségi szinten sem a technikai háttér, sem a jogi,  sem pedig a pszichológiai gondozás terén. Szomorú, hogy nincs útó-illetve nyomonkövetés a bántalmazottak, érintetteket részére; nincs lehetősége azoknak az igen ritka pedofil embereknek kitől segítséget kérniük, akik szeretnének beteges vágyaiktól szabadulni. A jog csak akkor ismeri el bűncselekménynek, ha sziklaszilárd bizonyítékok állnak rendelkezésre (pl. bizonyítottan képek, filmek terjesztése vagy maga a tett) a szóbeli zaklatást, mint olyat, nem is bünteti...

Ami talán fontos eredményként hozható fel, az az, hogy néhány óvoda és iskola értesült arról a programról, amelyet  Dr. Parti Katalin kutatómunkája mellett szabadidejében támogat, segít, és amelyet egy kisebb csapatnyi lelkes emberrel együtt vezet. Havonta csak 1-1 iskolába jutnak el és tartanak rövid, de praktikus tanácsadó képzést az egyik teremben a szülőknek, a másikban pedig a gyerekeknek - természetesen életkori sajátosságokhoz igazítottan. Erre a programra lenne igénye még további intézményeknek is.


A beszélgetés közben


Szervezői tagként én így éltem meg, de a közönség soraiban ült Atkári Józsefné óvodapedagógus, gyermekvédelmi felelős, munkaközösség vezető is, aki a következőképpen nyilatkozott:
"Nálunk az óvodában 8 csoportból 5 csoportban van számítógép, amit a gyerekek meghatározott szabályok között, ellenőrzött időkeretben használnak.A gyerekek különböző fejlesztő játékokon keresztül ismerkednek a gép használatával. A gondot az otthoni, felügyelet nélküli gépezés jelent. Mivel ez a korosztály még nem tud olvasni - ez is inkább mese nézést vagy fejlesztő - esetleg lövöldözős játékokat jelent. Nagyon örülök, hogy részt vettem ezen az estén, a legfontosabb gondolata számomra az volt, hogy nagyon fontos, hogy a  civilszervezetek, a hatóság együttműködve és külön-külön is minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyermekeket a legérzékenyebb, legsebezhetőbb korban megpróbálja megvédeni! Érdekes volt hallgatni a különböző tájékoztatókat az Intézet, a Főkapitányság képviselőjétől és szerzői oldalról. Ki, milyen eszközökkel tud részt venni a "harcban", milyen lehetőségei vannak. Megerősítést kapott, hogy nemcsak a bűnüldözés fontos, hanem ugyanakkora - ha nem nagyobb - hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre. Erre minden fórumot fel kell használni a siker érdekében.  Sajnos mi a mindennapi életben tapasztaljuk, hogy sok esetben a szülő magára hagyja gyermekét, nem áll mögötte, nem szereti feltétel nélkül. Ilyen esetekben a  gyerek ott és abban keres (és talál) megoldást, ami a legegyszerűbb, ami kéznél van.... és nem látja mögötte a veszélyt. A kerületben példaértékű együttműködés folyik az óvodai és az iskolai gyermekvédelmi felelősök között, magas szintű szakmai munka jellemzi a kerületi felelősök munkáját. Az iskolai gyermekvédelmi felelősök ismerik a problémát, érdeklődnek a megoldások, a lehetőségek, a segítő szándék iránt. Ezért továbbítottam az elérhetőségeket és tudom, hogy a közeljövőben mind a szakmai, mind a civil szervezetek felé megtörténik a kapcsolatfelvétel!"

A másik fontos hozadéka a rendezvénynek annak a gondolatnak a megszületése, hogy ahelyett, hogy beszélünk a megoldásról, inkább igyekezzünk meg is találni azt, de legalább az ahhoz való utat. Bár sajnos túl optimisták sem lehetünk, de tény, hogy minden résztvevő vitt magával tájékoztató anyagot és ahogy a fenti sorokból is tudható, ezzel együtt a program hírét is. Továbbá a Gyermekmédia Egyesület rádió műsorában és remélhetőleg egyéb médiumokban - bár mérsékelt mennyiségben - de helyet kaphatnak ilyen típusú prevenciós tartalmak is.


A képen (b-j):  Parti Katalin, Pál Tamás és Vári András

Előadók voltak:
Dr. Parti Katalin - Országos Kriminológia Intézet munkatársa
Pál Tamás - rendőr százados a BRFK, Számítógépes Bűnözés Elleni Alosztály vezetője
Vári András - Ártatlan angyalok című könyv társszerzője és a könyvvel azonos nevű mozgalom vezetője
Moderátor volt: Kovács Tímea


A rendezvényt végül Kárász Eszter Edit Piaf dalcsokra zárta.


Kárász Eszter énekel


További információk, érdekességek a témával kapcsolatban:


http://www.saferinternet.hu/ (Safer Internet Plus Program)
http://biztonsagosbongeszes.hu/hu/ (ingyenesen letölthető program)

2010. december 6., hétfő

Hatalmas e-munkaasztal

Addikció kezdete

  Rákattantam a blogra. Egyre nagyobb késztetést érzek, hogy engedjek grafomán hajlamomnak és írjak és írjak és írjak. Pláne, ha ennyi forrongás van az életemben, mint most. Megbolydult méhkas mind a magán, mind a szakmai életem. Csupa izgalom, lehetőség, feladat, öröm és szenvedés. Pont, mint az élet! És végre érzem is hogy élek... noha időm nem mindig jut rá :).
  A verseim is háttérbe szorultak. Az ihlet is mindig a leglehetetlenebb pillanatokban tör rám. Akkor intellektualizációs folyamatokkal meggyőzöm magam, hogy "nyugi, majd leírod, amikor lesz időd". De már akkor tudom, hogy becsapom magam, mert az ihlet pillanata nem elnapolható, sőt, még csak órákkal későbbre sem tehető át. Vagy akkor és ott megfogom és élek a talán Isten által adott lehetőséggel vagy még egyszer ugyanazt, ugyanúgy nem fogom tudni leírni. Valamit valamiért... hisz helyette mást csinálok. Azért születnek, születgetnek a versek. A Diáktoll találkozók is sokat adnak, olyankor egy kis új lendületet kapok. A nagy számadások időszaka és a szárnyalások korától hasonlóképpen. Bár az időfaktor sajnos mindig és továbbra is kritikus tényező...

A véletlenszerűség a neten

Valamelyik nap elkezdett követni engem egy vhonnan ismerős nevű férfi a twitteren. Robert Fekete folgt Dir jetzt auf Twitter! jött az üzenet... mert hogy németül használom. Megnéztem, de nem volt időm jobban utánanézni az ismerősen csengő névnek. Majd szintén a napokban megnéztem Virányi Anita blogját (ha már ő is nézi az enyémet :), meg kíváncsi voltam írásaira). Ott találtam egy Frobben bejegyzést. És talán oda volt írva, h Fekete Róbert. Hmm, akkor állt össze a kép. Jobban megnéztem magamnak Fekete Róbertet és megvolt a kapcsolati szál, hogy hogyan, s miként követhet engem :). Ennyit a véletlenszerűségről... :).

2010. december 5., vasárnap

Sulinetwork 2010 Konferencia

   2010. december 2-4-e között rendezték meg a Sulinetwork 2010 nevű konferenciát. A debreceni rendezvény színvonalas és szakmai volt. A nyitóelőadást Könczöl Tamás a rendező "cég", az Educatio Nonprofit Kft. Digitális Pedagógiai és Közoktatási Osztályának vezetője tartotta, melyben röviden beszámolt az eddig megtett útról, a jövőtervekről és pályázati lehetőségekről és hosszabban adott képet a legújabb sdt-s történesekről.


Könczöl Tamás megnyitja a konferenciát

  A következő előadók a konferencia első napján Bánhegyesi Zoltán (Löwey Klára Gimnázium ig.; témája: 27 év 45 percben - a helyét kereső informatika) és Főző Attila (Educatio; témája: Innováció és műhely - suli.net.tan és ASPECT) voltak.
  Az nyitónapot egy remekül megszervezett Gála est zárta, ahol a suli.net.tan pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére, díjátadójára került sor. A Garami Gábor vezette eredményhirdetési ceremóniát több etapra osztották, közben szolgálták fel a fogásokat, majd a figyelem ismételten az ünnepeltekre szegeződött. A program színesítése végett egy ismert humorista is fellépett. A gála az éjjeli órákig tartott, ahol a szakmabelieknek végre lehetőségük nyílt hosszabb gondolatcserékre.


A nívós Gála-est a meglepetés "humorbonbonnal"

  A másnapi műhelymunkákon jómagam sajnos nem tudtam részt venni, mert a Kitárt Ajtók Ünnepére utaztam vissza Budapestre a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karra (ELTE), ahol segítőként végeztem a feladatomat. De a pénteki nap (hajnalban ismét Debrecenbe mentem vissza) elmesélték a többiek, hogy a gyakorlatorientált műhelymunka foglalkozásokat követően milyen fantasztikus Magyarország formájú torta készítős meglepetésben lehetett részük. (Képek a honlapon!)

 Szombaton az első és egyben utolsó plenáris előadást Dr. Ollé János tartotta (ELTE PPK),  "Az iskolapedagógia jövője az osztályteremben és online környezetben" címmel. Nekem nagyon tetszett a hangulata és jórészt egyet is tudtam / tudok érteni az általa elmondottakkal. Szokása szerint ezt az előadását is rögzítette és elérhetővé teszi (podcasting).


Dr. Ollé János előadása - az utolsó közös, mindenkinek szóló előadás

  Az eznapi műhelymunkán már én is ott lehettem. A kezdő minielőadások tetszettek, de az azt követő gyakorlathoz kevéssé kapcsolódtak. Kissé anarchiába torkollott kezdetben a feladatvégzés, de aztán rendeződtünk és elkészültünk. Szerintem túl sok feladat közül választhattunk. Érdemes lett volna szűkíteni a lehetőségeken.


Mirella (Sulinet Junior-díjas) előad
Farkas Bertalan Péter (szintén Junior-díjas) előadó
Janzsó Gábor, Adorján Anikó, Jura Balázs és én alkottuk az egyik csapatot
Jó csapat volt! ;)

A rendezvényt Facebookon, twitteren is végig tudósították, tudósítottuk, de az elkészült munkák, előadásanyagok szintúgy nyilvánosak, a honlapon megtekinthetők! 

ill. a twitteren, a Facebookon, az Edukatio honlapján (és a google-be beírva még számos találaton)