2011. október 22., szombat

Kenyérsütés - hetvenedszer is

A névnapomra (május elején) kaptam a családtól egy kenyérsütőt. Két keverő lapátos, 1300 g-os kenyér sütéséhez. Nagyon szeretem, sőt: szeretjük :). Azóta sokkal jobb minőségű kenyeret fogyasztunk. Ma sült ki a 70. darab, gondoltam, hogy ide írni erről... hátha mások is kedvet kapnak hozzá. Higgyétek el, megéri!

Ez a 70. - mire lefényképeztem, már el is fogyott a fele :).

Egy régebbi kenyérke, ez ropogós lett















Mivel alapreceptet - vagy bármilyet is - nem mellékeltek a géphez, így fogalmam sem volt, hogy mennyit kell beletenni. Neten keresgéltem, de ilyen nagy kenyerekhez nem találtam semmit. Ezért egy 500 g-os változatot szoroztam fel. Az első kicsi lett, a másodikból kifutott és csak úgy füstölt a tészta a sütőszálon... A harmadiktól már be tudtam lőni a pontos arányokat.

Az alaprecept:
  • 42 g margarin (nagyon fontos, hogy jó minőségű legyen, mert különben morzsálódni, sőt töredezni fog a kenyér)
  • 420 ml víz és tej fele-felében (ez pont a keverőlapátok tetejéig ér)
  • 150 g teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 500 g fehér liszt (ennek is jó minőségűnek kell lennie)
  • 50-60 g mag vegyesen (lenmag, napraforgómag, szezám mag, köles)
  • 10 g élesztő (a lisztbe vájt lyukba szétmorzsolva)
  • 1 sütőkanál cukor (a sütőhöz adott kanál a mérce; az élesztőre kell szórni a cukrot)
  • 1 kissütőkanál só
Figyelni kell, hogy ebben a sorrendben menjenek bele a hozzávalók.
A sütőmasina

Mák, lenmag, napraforgómag, szezámmag













Egyéb variációim
A magok helyett vagy mellé lehet tenni
  • apróra vágott vöröshagymát (ízlés szerint)
  • majoránnát (0,5-1 csomaggal)
  • szárított vagy aprított konzerv gombát
  • fokhagymát (4 gerezdnyit)
  • mákot (5-10 dkg-ot)
Mákot gyakran teszek hozzá, mert lágyabb lesz és tovább friss marad a kenyér. Alapból 3 napig áll el, maximum 4 napig. A magok közül a lenmag a legfontosabb. Segíti az emésztést, sok benne a vitamin és szépíti az (arc)bőrt.

Én a magokat a Patkó és Társa Kft.-nél veszem Tatán. Egy fél kilós lenmag nincs 400 Ft és elég több hónapig. A napraforgómag is csak picit drágább. 

Két keverőlapátos sütőalkalmatosság; elmosni sem kell, csak kitörölni egy nedves,
puha ronggyal - még nem tettem meg ezt a képen 
Nem csak kenyér, hanem kalács vagy egyéb sütemény sütésére is alkalmas a gép. Eddig én csak kalácsokat próbáltam. Ehhez kalácslisztet vásároltam (természetesen amikor akciós volt :D). Ezen egy nagyon jó és felettébb egyszerű receptet olvashatunk. És bátyám szerint az a "best of".

Nem csak gépben süthető ezen receptek alapján kenyér! Próbáltam már augusztus 20-án kemencében is az alapreceptemet. Kicsit több élesztő kell bele ilyenkor (kb. 20-25 g). 

Jó sütögetést mindenkinek!

2011. október 6., csütörtök

Goldenblog 2011

Némi baráti és oktatói bátorításra neveztem júniusban a Goldenblog 2011 nevű blogok között futó versenyre. Eredetileg az Erasmus blogokhoz gondoltam a nevezést, de azért nem csak arról szólt. Néztem, hogy hova is férne be. Az egyéb leírásnál viszonylag kevésbé definiálták, hogy milyen jellegű blogokat várnak ide, de a kevés leírás alapján az enyémet "egyéb"-nek gondoltam - bár valószínűleg az Erasmus változattal több esélyem lett volna. Nézegettem a lezárás után az eredményeket, de ennek a kategóriának adták ki a legkésőbb az összesítését. Ma néztem rá újra. Egyszerre vagyok lelkes és csalódott miatta. Lelkes azért, mert a 306 helyezettből és az azonos helyek ismétlődése miatt a kb. 1200 nevezőből 96. lettem. Kicsit csalódott azért, mert ez mindössze 14 szavazatot jelentett... http://goldenblog.hu/hirek/20110829_goldenblog_2011_egyeb_blogok_kozonsegszav.aspx. A páromon kívül további 13 ember vette a fáradtságot, hogy 3 percet áldozzon egy gombnyomásra. Vagy ennyire lusták voltak az ismerőseim vagy tényleg feleslegesen írom ezt a blogot?! :) :(

2011. október 1., szombat

XVI. Által-ér Mikoviny emléktúra


Már kora reggel gyülekeznek az indulók

Az első vízre szállók egyike

A "Cápák" csapata











2011. október 1-jén 16. alkalommal rendezték meg a  Zöld Sziget Kör Egyesület szervezésében az Által-ér Mikoviny emléktúrát. A politikusok és képviselők közül jelen voltak: Bereznai Csaba (Tatabánya alpolgármestere), dr. Nagy Sándor (Vértesszőlős alpolgármestere) és Michl József (Tata város polgármestere). „Folyásiránynak” megfelelő sorrendben mindegyikük rövid szöveggel buzdította a résztvevőket néhány mondatban. Bereznai úr – aki a túra induló helyszínétől pár percnyire él – 12 évvel ezelőtt írt egy könyvet szerzőtársaival együtt az Által-érről és a környékbeli vízhálózatról, így pontosan tudja, hogy mennyire szükséges lenne ezek rehabilitációja. Michl polgármester úr Mikoviny Sámuel fontos munkájáról beszélt, az általa vezetett vízrendezésről, mocsárlecsapolásról, majd mindenkinek igazán szép napot kívánt. Többek között Molnár András helyi vízmérnök munkája tette lehetővé, hogy ezen a szombati napon megfelelő legyen a vízállás.

Sokféle helyről és közegből érkeztek résztvevők. A hagyományos csónakosok, kenusok és kajakosok mellett voltak, akik egy Magyarországon még kevésbé elterjedt sportágat képviseltek, a kajakpólót.
Kajakpólósok (labda éppen a partra repült)
Extrémsport
Rajtuk kívül vízre szálltak zsiráfos ugráló várral, raklapokból összeállított tutajjal vagy magyaros ladikkal – természetesen betyárruhába öltözött legénységgel.
Gumicsónakkal

Raklaptutajon a "Rózsaszín párducok"

Betyárladik
Fogynak a stratpontról a hajók 
A borulásoktól sem mentes, kb. 13 km hosszú szakasz megtétele után az alapító ötletgazda emlékkövét koszorúzták meg. Az előző évek esős, hideg tapasztalatai ellenére idén az időjárás is kegyes volt hozzánk. Így a vizes ruha is könnyebben száradt. A vendégmarasztaló, finom gulyásleves mellett vidám arcokat, gondtalanul beszélgető embereket láthattunk. Sikeresnek könyvelhetjük el a XVI. Által-ér Mikoviny emléktúrát.

Képek és további információk itt:
http://goo.gl/0DUxH (Tata-Tóvárosi Vízisport Egylet)

Kutatók éjszakája 2011

Az idén is voltam Kutatók éjszakáján. Bár idén sajnos Kati barátnőmet külföldi tartózkodása miatt mellőznöm kellett, azért megtaláltam a magam társaságát idén is. A tavalyi nekem jobban tetszett a programok tekintetében – persze könnyen lehet, hogy én választottam rosszul.

Az ELTE-IK-n kezdtünk, hogy testünket számítógépes analízisnek tegyük ki. A testzsír összetétel mellett azt is kimutatták elvileg, hogy ki miként fog kinézni ha ugyanazt az életvitelt folytatja, amit éppen folytat, vagy akkor, ha változtat, stb. Sajnos fél órás csúszásuk miatt nem tudtunk maradni, mert át kellett érjünk 17 órára az ELTE Füvészkertjébe (Klinikáktól pár saroknyira). Ott részt vettünk egy 80 perces sétában a Füvészkert körül.
A séta kezdete
Egy kis zöld sziget Budapest szívében
 Az egykori Pál utcai fiúk helyszínéből mára igen kevés maradt meg, de ettől függetlenül is gyönyörű volt és modern is.
Ez még a megmaradt, régi medence

A természet szépségei















A vezetett séta után gyógyteák közül választhattunk, én konkrétan bio bodzásat, ami nagyon jó választásnak bizonyult.

Gyógyteák

Innen a PPK-ra utaztunk vissza. Ettünk és sétáltunk a közeli utcákban – ahol valóságban is kutatók éjszakája volt. Értsd: a lomtalanítás halomba rakott és végeláthatatlan kupacai között mindenféle ember kutatott. Ez a sok külföldi érdeklődését is felkeltette J. Este fél 10-kor kezdődött egy szenzitivitás tréning virtuális környezetben. Gyógypedagógusként és interkulturális pedagógiát hallgatóként különösen érdekes volt számomra a kezdeményezés – amelyet már tavalyról, leírásokból és személyes elbeszélésekből is ismertem.
Second Life kerekesszékkel (fel tudtunk állni belőle)
Már ismertem a Second Life-ot, de saját empirikus tapasztalattal nem rendelkeztem korábban. Magának a virtuális érzékenyítésnek elég sok előnyét lehet leírni, például, hogy részvevői otthonról is beszállhatnak, időtől és tértől függetlenebbül. Aki nem nagyon ért – az egyébként nem triviálisan könnyű program – kezeléséhez, az még jobban át tudja érezni, hogy milyen akadályozottnak lenni, lassabbnak lenni másoknál, ügyetlenkedni, stb. Ha mondjuk direkt egy olyan csoportot hozunk létre, akik között egy olyan személy van, aki még soha nem próbálta ezt a felületet, a többiek pedig viszonylag jártasak benne, de mindenki azt vallja, hogy ez lesz az első próbálkozása, akkor az új próbálkozó bizonyára ügyetlenebbnek fogja magát érezni a többiekhez képest (akkor is, ha egyébként számítástechnika területén jártas). Az nagyban elvett az élvezeti értékéből és a hatásfokából is, hogy nem vagy alig hallottuk a másik teremben ülő trénert és ő sem minket. Mindig valakinek hangosan, érthetően el kellett ismételnie az elhangzottakat vagy leírni… A korábbi 2 csoportnál nem volt ilyen nehézség… jellemző, hogy ahol én megjelenek, ott lesz J. Majd részt veszek egy ilyenen máskor is. Anita sokat mesélt már jó példákról, biztos egyet meg is tudok majd élni.

Élet az Interkulturális pszichológia és pedagógiai szakon

Idén szeptemberben, némi intermezzo után, megkezdtem a mesterképzést az Interkulturális pszichológia és pedagógiai szakon az ELTE PPK-n. Augusztus 7-én nyújtottam be a fellebbezést, ami végül szeptember 30-án zárult le végérvényesen és sikerrel. Még a diákigazolványt kell megcsináltatni és végre teljes értékű és jogviszonyú hallgató leszek (TB-vel, juttatásokkal, stb.-vel). Az volt a gond, hogy sajnos nem a megjelölt 1. helyre vettek fel, holott a 74-es ponthatárt 10 ponttal felül is teljesítettem… A bürokrácia útja pedig lassú, de elégedett vagyok, mert rendesek voltak az ügyintézők. A HÖK és a DJB is meglepően jól kezelte az ügyet és segítettek.

Az órákra az oktatók engedélyével bejártam, így nem maradtam el és a közösségből sem rekesztődtem ki. A csapat nagyon jó! A negyedik hét kezdetén továbbra is így hiszem.

Az előző négyéves alapképzésem után most érzem magam igazán egyetemistának. Ugyanis van óránk az alapkaron a Kazynczi utcában, de a Lágymányoson a Campusban is (TTK/TáTK épületeiben). Fantasztikus végre ennyi más és vegyes nemű hallgatótárs között tanulni – számomra legalábbis! Vicces, hogy most először volt órám igazi nagyelőadóban (az ELTE-BGGYK-n a legnagyobb terembe is kb. 140-en fértünk be tömötten). Tetszik nagyon a suli, érdekesek a kurzusok, jó fejek a társak és az oktatók is emberiek (nem mintha eddig korábban nem ilyen típusú oktatóim lettek volna). A tanulnivaló viszont meglehetősen sok, óráról órára való készülést igényel ez a szak… emiatt egy kicsit a gimnáziumi éveimre emlékeztet. 26-an vagyunk, harmadszorra indul ez a szak az ELTE-n (ha jól tudom, akkor az országban is). Osztályfőnököt is kijelöltek minden évfolyamnak, hogy még induviduálisabb és hallgatóbarátabb lehessen az oktatásunk. Rendszeres találkozók és időnkénti közös projektek teszik összetartóbbá a csapatunkat. Mondhatni, hogy erős csoportidentitást alakítunk ki J.