Közkívánatra: újra az interkulturális pedagógia és pszichológia szakról

Kedves Érdeklődő, remélhetően leendő interkultis hallgató!

Mivel már vagy 15 ember keresett meg engem az IPPK-val kapcsolatos igen rövid és semmitmondó blogbejegyzésem kapcsán, hogy írjak milyen vagy milyen volt az interkulti, így jobbnak láttam, hogyha készítek egy új bejegyzést. De nem volna fair, ha nem szólnék szaktársaimnak is, hogy írjanak kommenteket, mert ettől lesz objektív a paletta. Szeretném, ha teljes képet kapna az érdeklődő és senki nem miattam érezné, hogy nem azt a szakot választotta, amit szeretett volna... ha ilyen történik, mosom kezeimet xD.

VOLT CSOPORTTÁRSAK és IPPK-sok!

Kérlek válaszoljátok meg, hogy:

1, Melyik szakról mentetek tovább?

2, Mi volt szerintetek a leghúzósabb tantárgy?

3, Mi volt a legkedvesebb / egyik legemlékezetesebben kedves pillanatotok (órai vagy egyéb)?

4, Most az IPPK-val kapcsolatos munkakörben dolgoztok-e?

5, Mit kaptatok az IPPK-tól?

6, Mit nem kaptatok meg az IPPK-tól, amit vártatok?

(lehet, hogy nem lehet mindet / mindet jól megválaszolni)

Egy újabb bejegyzésben itt vagy máshol adhatunk még teret az új kérdéseknek, új válaszoknak.

1, TOVÁBBLÉPÉS

Én gyógypedagógiáról mentem IPPK-ra tovább.

Nagyon szerettem, érdekesek, elgondolkoztatóak voltak az órák, a tanultakat a "szakma krémjétől" hallgathattuk. A 4 félév oktatói közül mindenkivel elégedett voltam, ami a szaktudását illeti, de az IPPK-s oktatók személyiségével is. A csoporttársak is igen jól jöttek össze, 30 alatti csoportlétszámmal voltunk, tehát igazi osztály feeling volt :). Minden évfolyam kap osztályfőnököt is - iskolásnak hangzik, de jól jött, mert volt, aki összefogta a tagokat a tanárok részéről. Évfolyamfelelős is van természetesen (ez nálunk pont én voltam). Vannak hagyománnyá vált jótékonysági programok, mint például a téli vásár, amelyért a 2. évfolyamosok a felelősek, de a többi évfolyam is besegít, sőt, az oktatók is szoktak jönni a vásárt megelőző 3-4 kézműves alkalmakra. Ennyit a szociális kapcsolatokról.

2,  LEGHÚZÓSABB TÁRGY

Ami a tananyagot illeti, nagyon modern, újszerű, sok pszichológiával (társadalmi előítéletek keletkezése, kezelési lehetőségei, gender, stb.), sok szociológiával és kulturális antropológiához tartozó tartalmakkal összeállítva. Számomra a leghúzósabb tárgy a 4 félév során Sík Endrénél a Migráció-globalizáció volt. Amúgy a prof. szenzációs előadó, csak megmondja, hogy 5-öst csak ő kap, mindenki más örüljön annak, amit elérhet.... :P Végül ő nem is IPPK-s tanár, hanem TáTK-os (a 2. félévben ott is sok óránk volt).

3, LEGEMLÉKEZETESEBB DOLGOK

A legemlékezetesebb számomra Győri tanár úr órái, a csoporttársakkal való eventek (Művészmozis filmek, órai poénok, Dorka, stb.), a szenzitivitás tréning és a témavezetőm fantasztikus, ösztönző emberi és szakmai segítő hozzáállása marad(t).

4, MUNKA AZ IPPK UTÁN

Nem annyira abban dolgozom és mégis. Ez nehéz, mert ehhez minden köthető. Ami gáz, hogy pl. a tanítás mezején nem ismerik el anyagilag, mert "szép, szép, hogy van, de nem kötelező". Jelenleg felnőtt, megváltozott munkaképességű embereknek segítek újraépíteni magukat, önbecsülésüket. A fő cél, hogy az ügyféllel közösen tegyünk meg mindent, hogy neki legyen munkája (újra, vagy életében először). Cégekhez járok tárgyalni és ügyfelezem (valakivel a nagyon alapokról indítva, valakivel pörgősebben haladva). A gyógypedagógia tudásbázisból technikailag és megfoghatóbban sokkal többször merítek, hiszen ez rehabilitáció, de az ő csoportjuk interkulti szempontból is érdekes, mert előítéletekkel terheltek, férfiak-nők alkotják, romák, nem romák, fogyatékosok, épek, depressziósok, betegek, akár szenvedély-vagy pszichés betegek és még ezer színű emberek tömege alkotja a halmazt. Tehát nem megfogható módon az interkulti ismereteket is aktivizálom a munkám során. Úgy érzem, hogy magam is kevesebb lennék az ott tanultak nélkül.

Az tagadhatatlan tény, hogy sokat tanultunk és valahová biztos be tudjuk / tudtuk illeszteni mindnyájan a karrierelképzeléseinkbe ezeket. Kb. iskolákba, multicégekhez, jogvédő szervezetekbe, tanodákba jó ez a tudás... meg még sok helyre, amiről még mi sem tudunk, mert számtalan a variáció. Jogi eseteknél felkérhetnek minket szakértőnek. Oktatási szakértői körök jöhetnek még szóba. Hmm, igazából nekem, mint gyógypedagógusnak ez jó kiegészítés, többfelé ad még utat, meg kell fontolni, hogy milyen alapképzés mellé hoz sok jót.

Azóta több idő telt el, nem tudom, hogy ki hogyan tudta érvényesíteni a szakmai karrierjében az interkultit. Akikkel beszéltünk erről, mind úgy nyilatkoztak, hogy konkrétan nem lehet kimondani, hogy ezzel a diplomával dolgoznának, de mind a személyiségfejlődésünkre, mind a szakmai életünkre abszolút pozitívan hatott. Remélem, hogy majd hozzászólnak.

5, MIT KAPTAM

Ennyi idő távlatából azt gondolom, hogy annak a leghasznosíthatóbb, aki pszichológus, aki kutatni akar vagy aki külföldön tervezi a jövőjét. Aki ezek közül egyik sem, annak pedig azért jó, mert univerzális tudás jellegű az, amit ott kap. Tehát kaptam egyetemesen használható tudást, Erasmus-ösztöndíj lehetőséget (Bécs, Uni Wien), csomó élményt és számtalan szinapszist (amelyekből hazugság volna azt állítani, hogy mind kiállta az agy "nem használt elemek kitakarítása / blokkolása" funkciót).

 6, MIT NEM KAPTAM

Nem kaptam egy konkrét módszert vagy olyasféle tudást, mint mondjuk egy masszőr, aki ha megtanulja a technikát, akkor kész, mehet és csinálhatja. Fogalmam sincs, hogy mennyire érthető ez így vagy hogy egyáltalában véve mennyire szerencsés hasonlat, de korlátozott a kifejezőképességem.

KÉPZÉSRŐL MÉG

• Jó a nyelvtudás, ha van, főleg az angol, hiszen a az up to date szakirodalmak ezen a nyelven érhetők el. Akik nem tudtunk olyan jól angolul, azok is boldogulnak, de persze kicsit több munkával. Az éppen hogy csak középfokú szint elég... persze a magasabb csak jobb . A középfokú mint mondtam fentebb elég. A szakszöveg olvasás kurzuson megtanultuk, hogy hogyan lehet hatékonyan angol szakszövegeket olvasni. Tanultunk új szavakat és a módszert.

  Plusz szempont: ha külföld felé tekintgetsz, akkor mindenképpen jó neked az IPPK!

  A tárgyak közül sokból hetente volt valami feladat (általában 1-1,5 órányi), a többiből meg vizsga van/volt. A vizsgákra én min. 2 teljes napot tanultam (sajnos így jöttek ki egymás mellé), de ha volt időm, akkor kb. 4-5 napot adtam az alapos tanulásra. Mint említettem, szakirodalom sok van angol, jól kellene tudni, de megértőek, segítőkészek a "gyengébbekkel".

  Az első félévben heti 3, a 2. félévben heti 4 nap voltak óráink, a 3. félévben asszem 2 nap (én Erasmusszal voltam kint, ezért nem tudom pontosan). Volt olyan nap, amikor 8-18 óráig is bent kellett lenni, de ez végül másutt is így van.

  Összetartó csapat az egész szakirány, és az évfolyamok is. A hangulat szuper, a kurzusok többsége érdekes - ugyanakkor nem könnyű. Dolgozni lehet mellette, de teljes állást azt azért nem igen - bár van rá hullafáradt ellenpélda is. Nappali képzésben létezik csak, gondolom ez nem változott 2013 óta.

  
  

  És akkor légyszi-légyszi minél többen szóljatok hozzá, mert szeretném, ha nem egy vélemény lenne a mérvadó! Meg szerintem ennyivel tartozunk a szaknak ;).

Friss hír - Viva la TO

Az előző bejegyzésben hangot adtam ama sajnálatos "gikszernek", ami az Erasmus lezárásomba került. Kb. 10 perccel ezen bejegyzésem előtt valahogyan mégis szépítettek a dolgon. Ezek szerint igaz a mondás, h ilyen téren (szinte) minden utólag is megoldható. A jegyeimhez "jeles" fokozatok kerültek iktatásra - valahogyan az eltérő kreditértékek miatt. Tehát amire odakint 2-est (itthoni 4-es kaptam), de 6 kredites volt, az itthoni meg 3, arra itthon mégis 5-öst iktattak. Nem ismerem a számítás pontos menetét, egyszerűen közölték ezt egy táblázatban felsorolva és a Neptuntól is kaptam az automatikus üzenetet. Szóval a végén még kapok ösztöndíjat!!! :) Bár most olvastam az indexen, h 511 millióval csökkent az ELTE-n az ösztöndíjakra fordítható keret. Persze ennek okát az állam nem indokolta meg - még. Ettől függetlenül, ha már a 2 bérletem (9000 HUF), meg esetleg a telefonszámlám kijön belőle, már happy leszek.

Köszönöm a Tanulmányi Osztálynak, hogy (jól) végezte a feladatát.

Summa a kinti egyetemi tapasztalataimról

Azt sajnos nem állíthatom, h olyan sokat tanultam kint. De azt igen, h nem jöttem haza bután sem, mert sokat tapasztaltam és jobban van rálátásom eltérő rendszerekre és utakra, mint korábban. Az oktatás színvonalát itthon jobbnak vélem, de igaz, h csak az ELTE BGGYK és az ELTE IPPK alapján van empirikus viszonyítási alapom. Nálunk a szakanyagra, elméletekre sokkal erősebb hangsúlyt fektetnek, kevesebb a filozófiai jellegű elmélkedés és olvasmány (Bécsett rengeteg!), ugyanakkor viszont elég kevés a gyakorlatba átültetett és a hallgatók önálló munkájára alapozás (az kintihez képest). Az elején nem is értettem, h miért van szinte minden alkalommal az, h megtartja az oktató az első 1-2 alkalmat, majd kiosztja a feladatokat és onnantól kezdve a diákok dolgoznak. Emellett az önálló haladás és egymás tanítása mellett elvárt a folyamatos konzultáció. Kezdetben idegesített, h mindenhol prezentálunk csak, de azért a végére már találtam benne értelmet. Sajnos a mások által feldolgozott anyagokból kevés maradt meg (biztos a nyelvi hátrányok miatt is), de mivel a mi projektjeinkkel valóban alaposan, részletesen foglalkoztunk, így mégis tanultam valamit.

A német és az osztrák precizitás valóban sztereotípia?
Azt is tapasztaltam, h „mániákusan” precízek, apró részletekre figyelők a hallgatótársaim. Olyan apróságokon tudtak fennakadni, h a személyek anonimizálásakor kinek mi lenne a legtökéletesebb név (például melyik "tipikus" osztrák vagy lengyel nevet adjuk az eredeti alanyunk neve helyett), hogyan lehet a legtökéletesebben megfogalmazni az állítást (ez fontos, de van egy határ…), a formázási kicsinységeken a slidekon, stb. Egy-egy ilyen „sarkalatos” kérdésnél eleinte eléggé ledöbbentem és „Leute, gehen wir schon weiter, weil es noch lange dauert…”, de ők meg ezt a „laza” hozzáállást nem értették, és a harmadik ilyennél már hagytam, hagy „szőrözzenek”. Persze ez csak az interkulturális különbségekből fakad és most visszagondolva még jobban kirajzolódik az, h más az iskolarendszerük, a szocializációjuk (vagy pont a miénk más?), a hangsúly a gondolkodáson és számos más kicsiny, láthatatlan faktoron van, amely a végeredményben mégis megnyilvánul. Mégis csak jó, h annyit filozófia is volt, mert ha nem lett volna, akkor most nem jutna eszembe Platón és a későbbi John Devey, akik mindketten hosszan értekeztek arról, h mi látjuk a jelenségeket, a végeredményt, de nem látjuk az utat, azaz a jelenségek miértjét. Ha szerencsénk van, akkor van annyi előismeretünk, h tudjuk a miértet, de ekkor sem látjuk ezt, kizárólag a végeredményt (pl. a könyv leesik – látjuk a könyvet, látjuk az esést, de a gravitációt, a nehézségi erőt, a gyorsulást nem). 

Sok önálló munka és prezentáció

Több prezentációt is tartottunk a kiscsoportos projektjeinkről. Összesen 3 ilyenben vettem részt, mindegyik projektről a kezdeti- és a végfázisban elvárt kint a beszámolás. Tehát volt egy-egy projektem (kurzusonként 2 előadással), amelyekben a következőkkel foglalkoztam: (1) az interkulturalitással a szervezetekben (interkulturális tréning), (2) a képanalízissel Stephan Müller-Doohm módszerével (Gender a tankönyvekben) és (3) a „Bécsi hírességek a bécsiek szemével” (német kurzus). Volt még két igen kemény szemináriumi dolgozatom, az egyiket egy szimpóziumon is prezentáltam (erről bővebben lejjebb olvashatsz). Jó csoporttársakat sikerült találnom, jó emberekhez mentem oda, sokat segítettek, tolerálták a kommunikációs nehézségeket és összességében is jó volt velük együtt dolgozni. Volt még egy előadásunk, itt egy szakszöveget kellett bemutatnunk, interpretálnunk, szintén az interkulturális tréning keretein belül. Itt nem volt olyan egyszerű minden csoporttárssal együtt dolgozni… de ez a két fő végül ki is vált és a következő feladatot nélkülük csinál(hat)tuk. 

Nagy szervezet és az interkulturalitáshoz való viszonya... és egyéb tapasztalatok

Voltam a NEUSTART Organisation-nál, amely Bécs legnagyobb szociális területen tevékenykedő szervezete és munkaadója. Interjút készítettünk két kedves csoporttársammal közösen két ott dolgozó hölggyel – némi kemény bürokratikus procedúra után, úgy mint hivatalos e-mailek, információkkal kapcsolatos szerződés aláírása, stb. Alapvetően a szervezet interkulturálishoz való viszonyát vizsgáltuk, de valamennyit a mediációról is kérdeztünk. Igazán érdekes tapasztalatokkal gyarapodtunk. Például, hogy egy ekkora szervezet (mind a 9 Bundesländerben jelen vannak több alszervezettel) a dolgozóik szintjén igen homogén képet mutat, holott nagyon magas százalékban migráns háttérrel rendelkezőkkel foglalkoznak. Indoklásuk szerint is „vegyesebb” képre lenne szükség, de a számukra szükséges kvalifikációs szintre kevés migráns jut el. Vagy ha el is jut, akkor a német nyelvet nem beszéli kielégítő szinten. Ezen el lehet gondolkodni azért kicsit… A mediációs szabályozásról később egy beadandó dolgozatot készítettem, abból kiindulva, amit itt tudtam meg és kiegészítve még sok törvényi és „soft” adattal. Imádom az osztrák törvényi szövegeket! (ironikus megjegyzés)

Az, h ők ekkora teret hagynak az önállóságra, az egyén szorgalmának és végül a gondolkodásra azt elég pozitívnak találom. Az viszont picit furcsa, csakúgy, mint Németországban is így tapasztaltam, h az emberek (szakmunkások, szellemi munkások) általában nagyon jól végzik a feladataikat, de ha az ember a szakmai háttérről kérdez, akkor azért sok-sok hiányosságot észlelhet (azokon a területeken, amelyben én is jártas vagyok). Ilyen volt a mediáció is. A hölgy, aki ilyeneket tart a Neustartnál, szuperül végzi ezeket, de a resztoráció hátteréről, kategorizálásáról nem igazán voltak ismeretei. Persze azért sem, mert az angolszász és a német nyelvi területen eltérő tartalmat fednek azonos fogalmak, de egy szakembernek úgy vélem, h tisztában illik lennie ezekkel a különbségekkel is. Mi legalábbis például mind a gyógypedagógián, mind az interkulturális pszichológiai és pedagógián az alapokkor tanultuk azt, h nálunk és német területen így és így nevezik, másutt meg így és így (pl. interkulturális vagy multikulturális társadalom – a multikulti többszólamú jelentése Amerikában, stb.).

A kurzusokról és az oktatásról még

Részt vettem igazán nívós kurzusokon (a 8 kintiből 2 ilyenre tudom ezt mondani) és olyanokon, amelyek „megszokottnak” mondhatók, de volt 3 olyan is, amelyből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Például az egyiken csak ültünk és telt az idő néhány mondattal, majd a szemináriumi beadandók témáinak ismertetésével. Az utolsó összejövetelünkkor kiderült, h a tanár direkt nem adott inputokat, hanem várta volna a vitaindítást. Kapott is „visszakritikát” ezért, h már pedig neki illene inputot adni és a később kibontakozó diszkussziót mederben tartania. Ez a másik, h igen nyíltan tudnak kemény kritikákat is megfogalmazni, de minden fél megfelelően fogadja - látszólag. Na igen, más a vitakultúrájuk, a kritika megfogalmazása és ennek általános fogadási normája. Ahogy megfigyeltem, tudatosan a pozitívumokkal kezdenek, de a negatívabb mezőket sem mossák el, hagyják annyiban – általában. Ebből a tárgyból rendeztünk egy egész napos szimpóziumot, amikor a leadott munkáinkat prezentáltuk és megvitattuk. Én a magyarországi javítóintézetekről és fiatalkorúak börtönéről írtam meg életem egyik legnehezebb - de persze nem a legjobb - munkáját. Olyan 8-10 napi munkám fekszik benne, de ezt értsd 8-12 órás műszaknak. Végül 26 oldal lett mindenestül. A prezentáción megdicsért, ami a proftól ritka és kiemelte, h másoktól is szeretne a jövőben arról hallani, h hogyan brainstormingol majd tervez az első fázisban mindmap-pel. A végén csak 2-est (itthon: 4-es) kaptam, de hangsúlyozta, h nem érdekli, h ki Erasmusos és ki nem, a követelmények és a mérce ugyanaz. Féltem tőle, mert magas elvárásokat támasztott felém is, meg mert szereti a magyarokat. A barátai példáján keresztül általánosítva az a sztereotípiája, h „a magyarok roppant jól beszélnek idegen nyelveket”. Ez stimmt, ha az ember professzor és a szociológiai alapvetéseit követve „hasonszőrűekkel” barátkozik… :). A másik pedig, h sikerült belenyúlnom egy olyan témába, amelyből ő annak idején a disszertációját írta (kriminálpedagógia).

A "klasszikus" szóbeli vizsgák kint igen ritkák, inkább ez a prezentálás és beadandózás a bevett szokás. Mint azt már korábban írtam, az osztrákok nem kapkodják el az egyetemet és nem vesznek fel annyi tárgyat (4-5/félév az átlagos). Én pedig Erasmusosként összesen 9 tárgyat vittem. Nem panaszkodásképpen, de jól leterhelődtem. Azt gondolom, h otthon könnyebb lett volna. Most azt az anyagot is valahogy magamévá kell tegyem, amelyet a többiek otthon vettek. Az első két hétben még az otthoniakkal  tanultam, de kiutazás után is olvastam egy-egy feltett tananyagot és a negociációs, stb. elméleteket nekem is feltétlenül meg kellett ismernem, hiszen nem szeretnék hiányfoltokat a szakmai életemben. De motivált vagyok, h pótoljak, kiegészítsek továbbra is, hiszen én választottam az Erasmust, nem erőltette senki és úgy vélem, h ez nem mentesít semmi alól. Sajnos a szakdolgozattal sem haladtam, de ezen az elmúlt hetekben nagyon sokat változtattam.

Gikszer az Erasmus lezárással
Nagyon elszomorít, csalódottá tesz, h sok áldozatot hoztam, h ennyi kurzust (szabadon választottat is) vittem, de az előzetes tájékoztatással ellentétben csak a szakmai tárgyakat számítják be itthon a kreditek terén. ÉS EZ ALAPJÁN KAPOM (vagyis nem kapom...) a tanulmányi ösztöndíjat. Az itthoni 1 darab tárgyammal együtt összesen 42 kreditet vettem fel és teljesítettem, amiből keményen 21-et tudtak beszámolni. Tényleg nagyon bosszantó, mert akkor kicsit több szabadidős programot engedtem volna meg magamnak, pl. néhány múzeumot, pár közös kávézást, kirándulást nem mondtam volna le a tanulás miatt :(. De most már ez van, nem tudok vele mit kezdeni. A félévemet még mindig nem zárta le a TO minden leadott papírka ellenére sem, nem tudom, h kapok-e ennyi kredit és csak 4 körüli átlag mellett ösztöndíjat, de 90%, h nem. A többiek is nagyon jól teljesítettek... a mi szakunkon ugyanis mániákus tanulógépek és okos emberek vannak :D - akiket nagyon kedvelek.

Hogy újra kimennék-e?

Ezt a kérdést elég sokszor feltettem magamnak és olyan nagyon vegyesen tudok csak rá felelni. Osnabrück egészen más volt, oda 110%-os IGEN-t tudnék mindig felelni. Bécs viszont szép volt, jó volt, extra nehéz és sűrű és elég is volt. Jó lesz már hazatérni. Azt hiszem, h semmi értelme a „mi lett volna ha?” típusú kérdéseken rágódni, hiszen ez már megváltozhatatlanul így történt. Rengeteg jó embert ismertem meg kint, hálás a szívem az itteni gyülekezet befogadásáért, az interkulturalitásban való lubickolásért, a világlátás lehetőségéért, egyéb lehetőségek megnyílásáért és azért, h bár nehéz volt így, de a magánéletemre is áldásos hatása volt. Köszönettel tartozom mindezekért!

„Amikor elmúlik karácsony…”

Bizony megint meglehetősen sok dolog történt velem, amelyekről nem adtam hírt, mert se időm nem volt erre, sem igazából kedvem. Kicsit felülértékeltem, h miért is csinálom én ezt. Miért írok magamról ennyit a nagyvilágba? Nem akarok excibícionista lenni, sem önző, sem semmi ilyesmi. Nem szeretnék felesleges és hiábavaló dolgokra időt áldozni. Aztán rájöttem, h hinnem kell abban, hogy a blogom és a tartalma nem felesleges. Kaptam már jó pár üzenetet különféle, ismeretlen emberektől a bejegyzéseim miatt, hol segítséget kértek valamivel kapcsolatban, hol megköszöntek valamit. Ezen kívül nekem is egyfajta grafomán ingerenciám levezetésén alapuló ventilláció J.

Nos, a karácsony előtti időszak igen sűrű volt – szokás szerint. Az egyetemi elfoglaltságaimról egy következő, külön bejegyzésben írok, most inkább a magánélet örömeiről hagy számoljak be. Volt kint egyszer Kati barátnőm 2 napot, ami csodálatos élmény volt. Előtte rendeztünk megint Erasmus Bildungswissenschaft programot is.

A Charlie P'S-ben

Rathaus karácsonyi pompában

Egyetemi hangulat

A híres Stephansplatz

Ez egy aranyos kép lett :)

Mivel Kati iPhone-ját használtuk leginkább fényképezésre, így megtanulhattam, h milyen az orral fényképezni. Mivel a kesztyűt nem érzékelte... aztán már a lefagyott ujjaimat sem, így nem is maradt más megoldás... :D. 

Gábor 5 szép napot töltött velem mielőtt anyuék is csatlakoztak és együtt utaztunk haza december 20-án a karácsonyi szünetre. Na jó, az első pár napban az iskolai stressz és az újra egymáshoz szokás kicsit feszkósra sikeredett, de aztán fordult a dolog. Pl. jött velem az egyik projektmegbeszélésre, ahol addig könyvet olvasott, amíg mi egyeztettünk. Szombaton voltunk egy Gospel koncerten, ami hihetetlenül megérintő és nívós volt. Szerencsére Vera is csatlakozott hozzánk.

Hofburgnál

Gospel koncert

Donauinsel - egyre többen és többen érheztek

A háttérben: követelőző, lopódzó, félelmetes kacsák és hattyúk

A Duna-szigeten komolyan félni kezdtem a kacsáktól és hattyúktól. "Ne mozdulj!" "Van nálad valami étel?" "Csak lassú mozdulatokkal vedd elő!".
Vasárnap az istentiszteleten is bemutathattam a többieknek az én Gáboromat.

Anyuékkal komolyan sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Nem terveztem túl a programunkat, ők hajlandóak voltak bízni bennem és a városi idegenvezetésemben, megmutattam majdnem minden fontosat nekik és az időbeosztás is remekül összejött. Ellátogattunk a Stephansplatzra és környékére, a dómba, a Schönbrunni kastélyba és kertjébe, a Városházához, stb.

Tudtam, h anyámnak tetszeni fog a giccsparádé :)

Anya, ide járok épp!

Ekkora már kialakult az Uniwien-es identitásom, így
büszkén mutattam be ezt a patinás épületet 1365-ből

A kihagyhatatlan puncs

Idén a Prater-ben is volt Christkindlmarkt

A legfényesebb utcán

Schönnbrun

Csodálatos időt fogtunk ki

Érthetően az egyik kedvenc képem :)

Örülök, h végre megmutathattam Bécset azzal a szemmel, ahogyan én megismertem. Jó volt együtt hazatérni és hazautazni a karácsonyra, amely szintén egy áldott alkalom volt otthon.

Pörgő kinti élet, karácsonyi Bécsi hangulat, közelgő vizsgák és én

Már magamat sem tudom követni, nem hogy ezt más tegye, de ezt a félévet arra szántam, h kicsit nyissak a bezártabb világomból. Az utóbbi években az évi 2-3 buli, a sok feladat, a kevesebb új arc megismerése egyesek szerint kissé öregasszonyos életformához hasonlít. Nem tudom... csak azt tudom, h vannak sokkal-sokkal értelmesebb és maradandó dolgok az életben, mint a partyk és a pezsgő élet. A legfontosabb barátaimra mindig volt időm (ha túl bőven sajnos nem is), a családomra szintén, némi közösségi szolgálatra és olykor jótékonyságra is futotta a 24 órákból. Most Bécs viszont életem egy olyan szakasza ismét, mint kb. 14-16 "rossz-kislány-korszakomban" volt utoljára. Most pezsgek és behoztam az elmúlt évek buliátlagát is... ehh. Élvezem az új emberek megismerését, volt köztük jó pár, akikben sok értékre leltem és akikkel bizonyára sokáig fogjuk tartani a kapcsolatot. Megengedtem magamnak egy kicsit többet, h őszinte legyek, számos aspektust tekintve. Vásároltam magamnak néhány új pólót, nadrágot, kardigánt (amikre 3-4 éve mindig vágytam, csak spulltam magamtól), többször mentem csatangolni, könyvtáraztam, tanultam (akár éjjel is), kipróbáltam magam szituációkban, játszottam a női lét hatalmával (ó te csúnya lány xD), sőt, egyszer táncoltam is egy fiúval kint, de úgy igazán. Ha lett volna valami igazi latin zene vagy azoknál táncosabb, akkor tuti izomláz lett volna a vége. Még többet sportolok, fittnek érzem magamat és jól is. Ez egy kalandos félév, azt hiszem, h életem utolsó lehetősége ilyesmire... és úgy érzem, h elég is lesz ez utoljára. Minden egyes buli kettős érzéseket kelt bennem; már kinőttem belőle és bölcsebb felem tiltakozik az ilyen világi, értéktelen, felesleges-felszínes dolgok ellen, a másik meg menne. Mivel minden bulin megtalálom azokat az arcokat, akikkel érdemes beszélgetni, így agyam racionalizál, h jó ez így - és hála az énvédő mechanizmusoknak: valóban jó ez így :).

Na, akkor lássuk csak a skicceket, h mik is történtek mostanság. Eléggé összefolynak a napok a nov. utolsó és a dec. első hétvégéjén tartott hétvégi blokkszemináriumok óta, az a két hét halál volt. Minden nap reggel mentem, délutánig suli volt, utána munka, másik nap meg gyülekezet, éjjel meg még olvasás és reflexió írás a következő napi órára. Kát megfeszített munkatempójú hét után voltam egy "interkulturális Küche" eseményen Chiaránál, az olasz barátnőmnél. Ez nagyon kedves volt, jó hangulatban telt.

Nekem az ilyen együtt töltött beszélgetős programok jelentik a "bulit".

A legjobb fej olaszok: Luigi és Chiara

Másnap (nov. 23.) volt ismét Bildungswissenschaft Erasmus, ami igen kellemes programnak bizonyult. Az első kinti sütimet is elfogyasztottam, mi mást, mint Sacher tortát.

Következő hétfőn voltunk megint ott, ahol az első héten is koktéloztunk, na, hát itt táncoltam...  Meg megismertem egy jó fej szlovákiai magyar csajt, akivel közös szerelmünk a Linkin Park zenéje. Ezt az eventet az At4Hu szervezte, csakúgy mint a Nikolaustag-ot kint a Panoráma kollégiumban, egyenesen a város peremén :P. Életemben nem voltam még úgy el buliban ilyen későig... ill. koránig. Az eleje jónak ígérkezett, iszogattam, találkoztam már ismert arcokkal, aztán arra eszméltem, h állok a szexista plakát előtt és elemzem egy csapat embernek :D. Valakit annyira lekötött a téma, h utána még kimentünk a plakáthoz diskurálni. Ezt követően megkértek, h helyettesítsek kicsit a ruhatárban, ez a "kicsi" 3,5 órára sikeredett. Hmm, elvoltam végül. Az utolsó 30 percben az első metróig kibekkelve még német nyelvtudás fejlesztésbe kezdtem, beszélgettem egy osztrák csávóval. Ezekről az eseményekről nem is baj, h nincs képem :D.

Még 5-én voltunk egy egyetemi projekt miatt a Neustart Organisationnál, amely Bécs legnagyobb szociális területtel foglalkozó szervezete. Interjút készítettünk ott dolgozó szociális munkásokkal és mediációt végző hölggyel. Igen komoly menete volt az oda való bejutásnak, sok egyeztetés, mailek, majd papír aláírása a látogatás megkezdése előtt. Hasznos tapasztalat volt, majd írok még erről.

December 7-én újra Bildungswissenschaft Erasmus programot rendeztünk, onnan mentem az én drága Katim elé. A találkozót az Öreg AKH-nál szerveztük és késtem (mert lefeküdtem egy órát aludni délután), de nem tudtam senki számát. A karácsonyi vásár forgatagában nem sok esélyét láttam megtalálni pár embert, de bíztam a "deus ex machina" eposzi kelléktár gyöngyszemében és alleluja, 5 perc alatt meg is lettek. Ők is csodálkoztak, h hogyan :).

A punsch melegítőképessége is korlátozott, ezért bementünk az Irisch Pub-ba, elég frankó hely.

Bécs és a maga karácsonyi csodája

Bárhogy nem érzem magaménak ezt a várost, azért meg kell hagyni, h van egy atmoszférája és évek óta nem voltam még ennyire ünnepre hangolva, mint itt kint. Gyönyörűek a díszes utcák, a fények és a punschot iszogató embereket is jó látni.

Még nem volt lehetőségem nekem sem nagyon Christkindlmarktozni, de így legalább megoszthattunk az élményt egymással Katival.

Bár én az orrommal fényképeztem az iPhone-nal,
a képkészítő hölgynek nem fázott a keze :)

Rathaus Christkindlmarkt
ez csak a turistáknak... amúgy rossz a punsch és zsúfolt a hely

Stephansdom

Az Aida cukrászdában is megfordultunk, sokat beszélgettünk, tornáztunk és a Prater vásárába is kimentünk. Egy bögrét is kaptam! :)

Hétfőn interjúkat készítettünk a nyelvkurzusra a koszovói sráccal közösen. Én zaklattam az embereket, ő meg felvette :). Érdekes módon minden megszólított belement a kérdez-felelek típusú gyors videós interjúba. Na jó, gondosan kifigyeltük, h ki/kik potenciálisan megfelelők. A feladat kipipálása után könyvtáraztam, majd találkoztam egy bécsi magyar származású lánnyal, akivel megint együtt csodálhattuk a fényeket és a város egy részét. Szerdán még voltunk páran egy süti mellett kicsit csacsogni. Tartalmas hét volt és még nincs vége! Ha vége lesz, akkor már itt lesz Gábor!!! :) Várom már, ahogyan anyuékat is. Dúl bennem a közös figyelmi viselkedés (azaz, amikor az ember meg akar valamit mutatni, amire felfigyelt, ami tetszik neki, h a másik is lássa). 

A kurzusokról és a magyarok Bécsben témáról

Bécsben mindennap hallani magyar szót. Ha valaki kiköltözésen gondolkodik, akkor sok olyan FB csoportot  és blogot találni, amelyek megkönnyítik ezt (pl. kiköltözés Bécsbe, uniwien group, At4Hu, MDE group, bécsi magyarok oldala, stb. Az At4Hu-nak pl. sok tematikus oldala van, ki mit keres, ahhoz csatlakozzon.). És valóban, az ember sohasem tudhatja, h mikor beszél németül egy magyarral. Ez megtörtént velem már kétszer is eddig. Egyszer az A1 mobilboltban. Már majdnem mindent elintéztem bent, mikor leteszteltük, h akkor már lehet-e sms-t küldeni. Mondtam, h átállítottam a nyelvet angolra, h nekik egyszerűbb legyen. Kérdezte, h mi az eredeti nyelv, válaszoltam, h magyar. Erre: "Ó, akkor beszélhetünk magyarul is!" xD. A másik egy kurzus után történt. Egymás mellett ültünk és rettegtünk egy lánnyal, néhány szót váltottunk olykor. Utána gondja volt a moodle-lel, amin a tanár nem akart segíteni, mert nem ér rá ilyesmikre. Felajánlottam neki, h szívesen elküldöm neki az olvasmányokat, mert nekem van hozzáférésem. Adnám meg a nevem és e-mailem, mire a nevem hallatára: "Te magyar vagy?". Na bumm. Tök jó fej csaj, aki szinte születésétől kezdve itt él, bár haza is tértek pl. gimnazista éveire.

A kurzusokról

Amiért rettegtünk ezzel a magyar lánnyal és még sokakkal, az az, hogy a tanár rettenetesen viselkedett, de tényleg. Bejött, felhúzták és elmondta ezt. Majd lecseszett egy lányt, h minek vette fel az órát, ha ez csak szabadon választható neki. Válasz: "mert érdekel". "Ugyan már! Ezt mondja mindenki, de egy nagy frászt. Mi érdekli, mondja már meg?" A lány érvelt, stb. de a tanár nem hagyott fel a provokációval: "mit olvasott mára?" Elmondta, de feleltette is rögvest. Szörnyű volt. Ezek után az együttérzés és a részvét fogalmával foglalatoskodtunk, de szörnyen "hülyék" voltunk, mert nem tudtuk megmondani neki, h ki volt, aki ezek ellen írt könyvet (Nietzsche amúgy...). Persze érdekes volt elmélkedni arról, h mi van az együttérzéssel, ha az emberek mégis megeszik egymást pl. egy vészhelyzet esetén, de nem különösebben éreztem, h ettől épülni, gyarapodni fogok. A tanár mint megtudtam, egy nagyon hangulatember. De arról kétségem sincs, h mennyire nagy tudású férfi, mert igen intelligens, tanult, okos, de az EQ-ja az nem mutathat magas értéket.

Volt egy kurzus, amin a prof csak felolvasta a feladaott olvasmányt. De kajakra! 2-3 oldalanként megállt megkérdezni, h van-e kérdés. Néha volt... de gyanítom, h csak az udvariasság vagy az unaloműzés jegyében. Az óra utolsó 2-5 percében mutatott egy oktatási anyag videót, egy KENGURUSAT, kb. ennyit kaptam ettől az egésztől.

Az interkulturális tréning az nagyon jó volt viszont. Végre órán is feloldódtam és kicsit kibontakoztam. Csoportmunkában is részt fogok tudni venni.

A gender az iskolai könyvekben kurzus igen kemény. Húzni kell majd a belemet, ha teljesíteni szeretném... de meglesz ez.

Összességében eddig vegyes a bennem kialakult kép az egyetemről és annak színvonaláról. Az osztrákok nem kapkodják el az egyetemi éveiket, 5-6 tárggyal/szemeszter megelégednek, van, h kevesebbel is. Nálunk azért nagyobb a strapa. A diszkussió is erősebb nálunk (leszámítva azt a sokkoló alkalmat, amin egyébként a tanár nem osztrák származású). Az elvárások és feladatok is nehezebbek eddig, ahogy látom Mo-on. Ha anyanyelvi beszélő lennék, nem hiszem, h komolyabban gondot okozna a tanulás. De így, h nem vagyok az, legalább marad kihívás :D.

Bildungswissenschaftos Erasmusosok

Nagyon kedves gesztus volt a Bildungswissenschafthoz tartozó Erasmuskoordinátortól és néhány hallgatótól, hogy szerveztek nekünk, akik ezen a szakon csereprogramban tanulunk most, egy informális találkozót. A helyszín a Cafe der Provintz volt, amely egy francia hangulatot idéző, kedves kis hely. Italt és ételt egyaránt lehet fogyasztani. Mi egy-egy üdítőt / sört ittunk, páran goffrit is ettek. Nagyon finom illatok között ültünk, de nem régen ettem, így nem akartam sem pluszkalóriákat bevinni, sem pénzt költeni feleslegesen. (Mert az ügye itt kint gyorsan és könnyen megy...)

A kép azért homályos, mert a fókusz a zöld löttyön van!
Nem abszint! :)

Nem életem képe, az biztos, de az emlék kedves.

Itt végre találtam olyan embereket, akik nem igazán bulifanok, és akikkel színházba, múzeumba is jó lesz együtt menni. Persze egy görög táncházba a szerb lánnyal szívesen elmegyek majd! :)

Az egyetemi élet, túra és a környék

Még nem is mutattam meg az egyetem tágabb környezetét. Pedig hihetetlenül szép. Kicsit bánom, h hamarosan beköszönt a hideg, mert a napsütésben még fenségesebbek ezek az épületek és parkok.

Egyetem kívülről 1.

Egyetem kívülről 2.

Egyetem belülről 1.

Egyetem belülről 2.

Nem aprózzák el, az osztrákok tudnak élni. Napozóágyak a parkokban, az egyetem udvarán is.

pihenés a parkban

egyetemi nyugágyak

Mindig van rengeteg program, osztogatnak ingyen ezt-azt, már van csomó promóciós anyagunk itthon. Volt Erasmusos és normál iskolai vezetés. Az Erasmusos hétfőn volt, de leginkább csak ismerkedésre volt jó, meg h befizethessem az esn kártyát, de túrának igen gyengének mondható, alig tudtak valamit az egyetemről.

Gyülekezünk - megtaláltuk kis magyar delegációnkat is

A könyvtár olyan, mint a Harry Potter filmekben

Az Auditorium Maximum

Bécs legnagyobb előadó terme, 700 valamennyi hellyel

Bezzeg a hivatalos vezetés! Számokban és színvonalban bővelkedett. 1365, 81 000 hallgató, a leghíresebb egyetemi alakok (köztük Bárány Róberttel!), a háborúk alatti évek és napjainkban, stb. Nagyon tetszett. A könyvtárba is egészen másként tekintettünk be ezzel a vezetéssel.

Normál vezetés

4-én csütörtökön voltam a koordnátoromnál, aki aláírta a Learning Agreementemet (sajnos korábban nyaralás miatt nem volt elérhető), meg a megérkezési papíromat. Ő abban az épületben található, ahol a Bildungswissenschaft fakultációhoz kapcsolódó óráim lesznek, azaz a Sensengasse-ben. Miután kedvesen és hatékonyan egyeztettünk (annak ellenére, h fura manus), lementem a kis könyvtárba. Megkérdeztem néhány diákot, h mi éri meg jobban, venni egy fénymásolókártyát a könyvtárban vagy valahol a városban fénymásoltatni-nyomtatni (alternatívaként egyik magyar erasmusos srác hozott scannert és nyomtatót). Mint kiderült a válaszokból, egyszerűbb a könyvtári kártya. Kiszámoltam, 28-30 Ft/oldalra jön ki kb., bármelyik épületben használható. Beiratkoznom sem kellett, mert a főkönyvtárba a nyílt napon a standjuknál ezt is megejtettem. Na kérem, ez már Sensengasse-i (kis) könyvtár:

Amit bevinnél, annak
külön szatyrot adnak.

Kulcsos szekrényt kapsz, hogy letehesd a cuccaidat.

A "szervókormányokkal" és a sínekkel igen könnyedén mozgathatók a polcok. A német-osztrák praktikusság igaznak bizonyult újfent...

Annyit bénáztam a nyomtatással, mint életem elmúlt 10 évében összesen. Szerencsére egy nagyon kedves, türelmes könyvtármoly lányt fogtam ki magam mellett a gépnél, akitől kérdezhettem, és a végén segített. Amikor egyik db önéletrajzot kinyomtattam, utána elromlott a nyomtató. Igazából csak kifogyott a papír. Ekkor egy srác segített. Majd nem akart nyomtatni ennek ellenére. Cseréltem a sráccal, neki működött, de nekem csak az ment, amelyiket elcseréltem vele. :D Na jó, legközelebb már mindent tudni fogok ott. Bár kifele menet már tőlem kérdeztek ifjak és segíteni is tudtam :).

Az egyetem környéke (is) gyönyörű, az épületek többsége hasonló a budapesti belvárosi régi épületekhez - csak annyi különbséggel, hogy itt van pénz felújítani, karbantartani is őket.

Így élem kis mindennapjaimat most. Én mákos állat! :)