Bécsben mindennap hallani magyar szót. Ha valaki kiköltözésen gondolkodik, akkor sok olyan FB csoportot és blogot találni, amelyek megkönnyítik ezt (pl. kiköltözés Bécsbe, uniwien group, At4Hu, MDE group, bécsi magyarok oldala, stb. Az At4Hu-nak pl. sok tematikus oldala van, ki mit keres, ahhoz csatlakozzon.). És valóban, az ember sohasem tudhatja, h mikor beszél németül egy magyarral. Ez megtörtént velem már kétszer is eddig. Egyszer az A1 mobilboltban. Már majdnem mindent elintéztem bent, mikor leteszteltük, h akkor már lehet-e sms-t küldeni. Mondtam, h átállítottam a nyelvet angolra, h nekik egyszerűbb legyen. Kérdezte, h mi az eredeti nyelv, válaszoltam, h magyar. Erre: "Ó, akkor beszélhetünk magyarul is!" xD. A másik egy kurzus után történt. Egymás mellett ültünk és rettegtünk egy lánnyal, néhány szót váltottunk olykor. Utána gondja volt a moodle-lel, amin a tanár nem akart segíteni, mert nem ér rá ilyesmikre. Felajánlottam neki, h szívesen elküldöm neki az olvasmányokat, mert nekem van hozzáférésem. Adnám meg a nevem és e-mailem, mire a nevem hallatára: "Te magyar vagy?". Na bumm. Tök jó fej csaj, aki szinte születésétől kezdve itt él, bár haza is tértek pl. gimnazista éveire.
A kurzusokról
Amiért rettegtünk ezzel a magyar lánnyal és még sokakkal, az az, hogy a tanár rettenetesen viselkedett, de tényleg. Bejött, felhúzták és elmondta ezt. Majd lecseszett egy lányt, h minek vette fel az órát, ha ez csak szabadon választható neki. Válasz: "mert érdekel". "Ugyan már! Ezt mondja mindenki, de egy nagy frászt. Mi érdekli, mondja már meg?" A lány érvelt, stb. de a tanár nem hagyott fel a provokációval: "mit olvasott mára?" Elmondta, de feleltette is rögvest. Szörnyű volt. Ezek után az együttérzés és a részvét fogalmával foglalatoskodtunk, de szörnyen "hülyék" voltunk, mert nem tudtuk megmondani neki, h ki volt, aki ezek ellen írt könyvet (Nietzsche amúgy...). Persze érdekes volt elmélkedni arról, h mi van az együttérzéssel, ha az emberek mégis megeszik egymást pl. egy vészhelyzet esetén, de nem különösebben éreztem, h ettől épülni, gyarapodni fogok. A tanár mint megtudtam, egy nagyon hangulatember. De arról kétségem sincs, h mennyire nagy tudású férfi, mert igen intelligens, tanult, okos, de az EQ-ja az nem mutathat magas értéket.
Volt egy kurzus, amin a prof csak felolvasta a feladaott olvasmányt. De kajakra! 2-3 oldalanként megállt megkérdezni, h van-e kérdés. Néha volt... de gyanítom, h csak az udvariasság vagy az unaloműzés jegyében. Az óra utolsó 2-5 percében mutatott egy oktatási anyag videót, egy KENGURUSAT, kb. ennyit kaptam ettől az egésztől.
Az interkulturális tréning az nagyon jó volt viszont. Végre órán is feloldódtam és kicsit kibontakoztam. Csoportmunkában is részt fogok tudni venni.
A gender az iskolai könyvekben kurzus igen kemény. Húzni kell majd a belemet, ha teljesíteni szeretném... de meglesz ez.
Összességében eddig vegyes a bennem kialakult kép az egyetemről és annak színvonaláról. Az osztrákok nem kapkodják el az egyetemi éveiket, 5-6 tárggyal/szemeszter megelégednek, van, h kevesebbel is. Nálunk azért nagyobb a strapa. A diszkussió is erősebb nálunk (leszámítva azt a sokkoló alkalmat, amin egyébként a tanár nem osztrák származású). Az elvárások és feladatok is nehezebbek eddig, ahogy látom Mo-on. Ha anyanyelvi beszélő lennék, nem hiszem, h komolyabban gondot okozna a tanulás. De így, h nem vagyok az, legalább marad kihívás :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése