Aki ismer, az tudja, h igen korai ifjúságom néhány évétől eltekintve nem buliztam intenzíven és folyamatosan soha. Évek óta félévente kb. 1 buliba mentem el. De bezzeg most! Már most behoztam egy hét alatt az eddigi átlagot. Egy héten 3 party kicsit sok nekem... (plusz szombaton múzéj) esküszöm, h öreg vagyok már ehhez - ha hülyén hangzik, ha nem, így érzem. A szerdai buli után nem volt hangom, viszont fejfájásom, meg valszeg hőemelkedésem igen... ettől függetlenül HATALMAS este volt :D. Este? Reggel 6:30-ra értünk haza. Megismert emberekkel egyik helyről még egyre mentünk át bulizni, majd 2 órát csöveztünk valakiknél a hajnali metrókig.
 |
| Mmx Party 03.10.2012 (szerda) Hannah-val (német), Zuzaval (cseh) a képen |
 |
| Nagyon interkulturális a közeg :) |
Nagyon élvezem az interkulturalitás ilyen magas fokát, amikor 20-30 különböző náció forog egy teremben és ismerkedik, beszélget, nevet, eszik-iszik és táncol.
A hétfői koktél party a kedvencem, fél euro/koktél 20-21 óra között, de utána is vannak akciók. Az Erasmus vezetésen megismertem néhány arcot, egy magyar és egy cseh csajt, aztán jött Vera, és elmentünk 19-23 óráig a Ride Clubba. Vicces volt, mert a kiszolgáló személyzet és a bulizók jó 50-60%-a magyar volt :P. Magyarázhattuk a külföldieknek, h mi ennek az oka.
 |
| Ride Club 01.10.2012 Edit, Zuza és Vera |
 |
| A koktélok és mi |
A szerdai mmx-es buliról már fentebb írtam. A csütörtököm igen kemény nap volt emiatt... de jó, megérte. Ja igen, sikerült már többedszerre "becsapnom" a németeket vagy a helyieket, mert németnek hittek párszor az első kb. 15 percben. Ez hízelgő, de ahogy dicsértek, úgy zavarba jöttem, h utána jó ideig csak gagyogtam - nesze neked :). Amúgy csak bizonyos témák mennek egész jól. A dicséret (el)fogadása személyiségem gyenge része, mindig problémám van ezzel. Nem tudom feldolgozni olyan egyszerűen azt, h örülök, meg, h büszke vagyok magamra az elismerés miatt. Tudatosan letiltja az agyam az ilyesmit, mert retteg attól, h önelégült legyek :D. Meg valahol belém nőtt, h az csak természetes, hogyha az ember valamit csinál, akkor azt maximálisan és jól tegye - másként nincsen értelme. Majd fejlődik ez is, ahogyan az angolom is... mert muszáj.
A nagy ismerkedésnek az lett a vége, h a sok ordibálástól elment a hangom.
 |
| A középső kék pólós Michael, aki miatt (először) elment a hangom :) Mivel a nagyapja Zsámbékon született, szereti a magyarokat |
Pénteken már úgy mentem az Erasmus Welcome partyra a Palais Eschenbachba (múzeumszerű diszkó), h remélem, h jó lesz, de azért hamar hazajövünk. Az ismerkedésen és a multikulti közegen kívül nem igazán élveztem. Az ismerkedés is nehezen ment, ahol zene volt, tekintve, h olyan volt a hangom, mint valami 30 éve erősen dohányzó embernek, az is kihagyott...
Tömegnyomor, heringparty, sok részeg arc, aki rányomul és tapizni próbálja az embert. Shacie (Kolumbia és USA), Azumi (Japán), Vera, Edit, én meg még páran előre mentünk a színpad környékére, át a tömegen, amitől én majd sokkot kaptam, mert szeretek inkább a tömeg szélén maradni. De mások oda akartak menni, hát mit tehettem volna?! Ám amikor befújták a füstöt, megmondtam, h a buli hátralévő részében az ablakpárkány környékén találnak, szóljanak, ha vége.Aztán 10 percig üldögéltem egyedül, mire odajött egy srác, akivel össze-összetalálkozott a tekintetünk. És rendes volt, mert megkérdezte, h miért vagyok egyedül és odahívott a társaságukba. Azerbajdzsániak és még sokféle mások voltak :).
Tánc közben odajött egy igen helyes srác és táncoltunk, de akármilyen helyes volt, csak megmondtam neki, ahogy kezdett belemerülni a közös táncba, hogy na pajtikám, elég lesz ennyi. Utálom, h az emberek isznak, isznak és végül nem tudnak viselkedni.
A szombati Múzeumok éjszakája megér egy külön bejegyzést ;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése