A tanárság idekint

A tanári szakma a leggyönyörűbb hivatások közé tartozik. Kétségtelenül fontos, hogy akik tanárok lesznek, kellőképpen felkészültek, megszűrtek legyenek, és érezzék a társadalom támogatását maguk mögött. És emellett az anyagi lehetőségeik is bizonyos tágabb keretek között tudjanak mozogni... Sajnos nálunk, Magyarországon ezeken a területeken van még mit javítani. A tanárok presztízse itt magasabb, mint nálunk, mind társadalmilag, mind anyagi szinten jobban megbecsültek. Náluk az a 120 ezer forint körüli fizetés a segélyt jelenti... meg is lepődtek. És a következő kérdés rögtön az, hogy de akkor az árak is alacsonyabbak, ügye. De megint ki kell ábrándítsam őket, mert nem. Van, ami ugyanannyiba kerül, van ami idekint valóban drágább, de van, ami olcsóbb is - összességében ugyanannyit tesznek ki a költségek.

A Schule an der Rolandsmauer (korábbi nevén: Pestalozzi Schule) iskolában annyira türelmesek és toleránsak a tanárok. A gyerekek mindig tudják, hogy mit miért tanulnak, gyakorlatiasak a példák, a TK-ekben leírtak is. Ha valami probléma adódik, rögtön megbeszélik azt, ha kell, elküldik egy Trainingsraum nevű szobába (ahol elmélkedik a gyerek, leírja, hogy miért küldhették oda, mit vétett, stb.), és egy külön ezért fizetett szociális munkással / szociálpedagógussal meg is beszéli ezt. Rengeteget beszélgetnek órán a tananyaggal és nevelési szituációkkal kapcsolatban. És nem érezni azt a nyomást, ami otthon van, hogy sürget az idő, sok a tananyag. Az órák sok esetben 1,5 órásak (duplák), persze vannak 45 percesek is. De mindig mindenre van idő. :)

A szociális munkás szobájában egy kényelmes sarkot is találunk

A tanárok fiatalok, lendületesek és pozitívak. A kb. 160 tanuló tanulmányait, életét cirka 25 tanár vigyázza nagy gonddal, pluszban alkalmaznak továbbtanulással, orientációval foglalkozó szakembert és szociális munkásokat is. Az utóbbi státuszt direkt azért tartják fent, hogy a gyerekek a szünetekben bemehessenek beszélgetni a problémáikról vele vagy a verekedőket kibékítse, szükség esetén elszeparálja. Minden szünetben nagy a forgalom, a diákok számára fontos, hogy legyen, aki meghallgatja és megérti őket - a tanárok mellett.

Ruhatárhoz tartva

A megbecsültség abban is megnyilvánul, hogy kulturált ruhatár, "fénymásoló iroda", tanári szoba és konyha várja a dolgozókat. A születésnapjuk táblázatban kint lóg és nem pusztán csak udvariasságból. Bárki bárhova ülhet, bármelyik bögrét elveheti, hogy igyon egy kávét vagy teát és a mosogatógépbe kell csak beletenni az üres csészét.

Tanári szoba

Tanári konyha egyik oldala a Szüli-naptárral

Ilyen környezetben egészen más dolgozni. Mindig van eszközöd, jól felcímkézett, szép tárolóid, van segítség, jó indulat és KÖZÖSSÉG. (Nem állítom, hogy nálunk Magyarországon ezek nem lennének meg! Csak még én nem találkoztam vele ilyen formában.)

A legtöbbet talán az árulja el, hogy a féléves tanmenet kívánságlisták alapján állítódik össze. A kollégák elmondják, hogy milyen tárgyakat szeretnének tanítani, melyik délutáni nap szeretnének bent maradni, mikor szeretnének ügyelni, stb., az órarendet összeállító (az elmúlt hat évben Herr Böttger) pedig ezt a lehetőség szerinti legnagyobb mértékben figyelembe veszi.

A színkódoddal egyszerűsített, összesített órarendnek köszönhetően mindenki tudja, hogy melyik kolléga, mikor, melyik osztályban tanít. A gyorsan átlátható rendszer szintén a tanári szobában van kifüggesztve.

Színkódos összesített órarend a tanáriban