Utazás Németország felé, megérkezés Osnabrückbe

 Három hónapot idekint Németországban, azon belül Osnabrückben fogunk eltölteni Barbi (szaktársam) és én. Megismerkedünk a helyi szokásokkal, iskolarendszerrel, hagyományokkal, tanítási módszerekkel, iskolavezetési sajátosságokkal, stb. és egyéb oktatással kapcsolatos intézmények nyújtotta tapasztalatokat szerzünk. Január 10-én kezdtünk és április 8-áig tart az Erasmus-szerződésünk.

Bazsi, Kati, én és Gábor

Az utazás ide kicsit hosszú volt, hajnali 3-kor indultunk a családommal Ferihegyre, mert nagy volt a köd és 5-re illet felérni. A reptérre Kati barátnőm is kijött elköszönni :). A poggyász feladása után még volt idő egy kis búcsúzkodásra, aztán be irány át a biztonsági kapunk. (Zárójelben megjegyzem, hogy annak ellenére, h rögtön becsipogtak a szegecsek a nadrágomon és alaposan át is tapogattak, egy fém körömolló vígan átmehetett a táskámban... véletlen a kézipoggyászban maradt észrevétlenül.)

Jól beöltöztem, hogy magamon is vihessek ruhákat. 3 pulcsi, 2 sál, 3 öv... stb. Ennek később hasznát is vettem, mert hideg volt eléggé.

Anci, én és bratyó

Köszönöm Kati, nagyon jól esett!

Életem első repülése csodás volt, bár kissé unalmas, mert reméltem, hogy lesz legalább benne valami izgalmas-veszélyes elem, pl. egy nagyobb légörvény :), de elég nyugis és gyors volt. Hihetetlen, hogy mire otthonról a suliba érek, addig Budapestről Weeze/Düsseldorf reptérre is eljutok! Nemrégiben láttam egy filmet a repülőgép-katasztrófákról, amelyben kitértek arra is, ha hova érdemes ülni, hol van a legnagyobb esély a túlélésre (68%). Nekünk véletlenül már csak oda jutott hely. Nem akartam ezzel kiakasztani Barbit, de magam azért jót mosolyogtam ezen. :)

A felhők felett valóban mindig süt a Nap :) !

Landoláshoz közeledtünk.

Megérkeztünk a reptérre (kb. reggel 9 órakor).

 A reptérről még busszal el kellett jussunk egy vasútállomásra, ahonnan vonattal mentünk egy másik vonathoz csatlakozni. És végül még egy átszállás várt ránk. Nem volt egyszerű menet összesen 1200 km-t megtenni 32 + 10 kg-mal. Úgy éreztem, hogy hálát adhatok annak, hogy az előző fél évben heti 3-szor jártam erősíteni és állóképességet növelni az edzőterembe.

13 óra körül, az utolsó csatlakozásra várva.

Emeletes DB vonaton.

Az Osnabrück-i vasútállomásra értünk jött Herr Böttger (az iskola, ahol tanulunk és tanítunk, igazgatóhelyettese). Elvitt a szállásunkra, amelyet Simon Judit barátosnőnek köszönhetően sikerült találnunk egy lakóközösségben, meglehetősen kedvező áron. Nagyon kedvesen fogadott minket Christian. Egyelőre kommunikációs nehézségeink is voltak, de azért megértettünk egymást. Közölte, hogy egyedül is maradunk, mert a többiek csak vagy késő este vagy holnap érkeznek. (Végül Lea és Jonny este érkeztek.) Christian elugrott a barátnőjéhez, mi addig rendezkedtünk, stb. este visszatért és egy kicsi kört tett velünk a környéken. A megfelelő bolt az EDEKA, találtunk egy tuti konditermet, megtudtuk, hogy miért vannak zoknik kiakasztva egy házra... (azért, mert ha valaki a 25. életévét betölti, és nőtlen, akkor ez történik; a nők esetében cigarettásdobozokkal történik ugyanez - ha jól értettem).

Nagyon fáradtak voltunk, mely fáradtságot egész héten hurcoltuk tovább és csak mostanra sikerült kipihenni magunkat, elmentünk egy pizzázó mellett és vacsorát vettünk magunknak. Jó tanács: ha valaki Németországba utazik vasárnap, akkor ne számítson arra, hogy nem visz ételt, majd ott vesz, mert itt vasárnap minden zárva!

Bielefelder Strasse - "itt élünk, az az a ház" (az egyik)