Újra és újra megbizonyosodom róla, hogy az, hogy éltem az Erasmus ösztöndíj lehetőségével és kimentem Németországba, az egyike volt az eddigi legjobb döntéseimnek! Nem csak ott szereztem életre szóló tapasztalatokat, élményeket, de beindult egy olyan folyamat is, amely talán egész életem során el fog kísérni. Azzal, hogy igazi barátságokra és jó ismerősökre tettem szert odakint, valami olyasmi következett be, amiről azt gondoltam korábban, hogy engem nem érint majd. A nagymamám középiskolai német tanárnő volt és kiskoromtól kezdve gyakorta látogatták meg német barátai (főleg Drezdából) vagy ő utazott hozzájuk. Nem hittem, hogy nekem is nyitott lesz majd egy ilyen út, de mégis.
Mióta hazajöttem, már volt itt Frank, most a héten Jens Potthoff és 4 barátjának mutathattuk meg hazánk egy szeletét. Remélhetően jön majd Herr Martin és családja ősszel vagy tavasszal és talán az igazgatónő és családja is. Jenséket egy nap kalauzoltuk Barbival Budapesten, segítettünk nekik a BKV-vel való közlekedés felfedezésében, megmutattunk nekik egy-két hangulatos helyet, éttermet és kocsmát is. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert egy nyávogós szavuk nem volt akkor sem, amikor esőben vonultunk a Budai várban, vagy amikor a már jobb időben sétáltuk le a lábunkat. Jöttek lelkesen, nézelődtek, fényképeztek, kérdeztek. Egészen estig velük maradtunk.
 |
| Az új képzőművészeti alkotásokat még én sem láttam. |
 |
| Lelkes csapat |
 |
| Hősök tere és környéke |
 |
| Én is betűkből állok |
 |
| Csupán 2-3 fejjel magasabb nálam :D |
 |
| Ez nagyon tetszett nekik |
 |
| Magam sem voltam gyakran sötétben itt |
 |
| Büszke vagyok őseinkre |
Szerdán érkeztek és vasárnap utaztak el, mi a csütörtököt töltöttük velük. A Budai várat és környékét, a Corvin negyedben található pince-menzát, a Deák teret, a Kisföldalattit, a Hősök terét, a Vajda-Hunyad várat és környékét mind meg tudtuk nézni. Az este a Zöld macskában végződött :).
Azt azért sajnálom, hogy még a pénzváltókban sem lehet megbízni. A taxisofőrök viselkedését pedig nem is méltatom! A pénzváltóban régi, papír kétszázast is adtak, szerencsére csak egy darabot nekik. A taxi pedig lehúzta őket... Ezért javasoltuk, hogy a jövőben csak a BKV-t használják, az éjjeli buszjáratokat is igénybe vehetik. A 72 órás bérlet pedig be is vált nekik.
A szombati nap Tata városának megismerésére szentelődött. 13:20-ra kimentem eléjük a vasútra, praktikusan Barbi is akkor érkezett, csak ő a másik irányból. A menüben a következők voltak: zöldségleves, lecsó rizzsel, paprikás csirke galuskával és kovászos uborkával, kalács, Barbi jóvoltából pedig süti és palacsinta. Ebéd után elsétáltunk a Haranglábig, majd a Cseke-tóra (Pálma SZálló, Kiskastély, Műromok, stb.), eztán a Halászcsárdában ülve élveztük az Öreg-tó látképét a várral, a gimnáziummal és a Minimaraton alkalmából a futókkal. A felfrissülés után megtekintettük a várat, az Eszterházi-kastélyt és a többi látnivalót kicsit közelebbről is.
 |
| Öreg-tónál |
 |
| Eszterházy-kastélytól balra |
Mindig meséltem egy-egy anekdotát, ami csak eszembe jutott a város nevezetességei kapcsán, megosztottam a történeti érdekességeket, ami többnyire érdekelte is őket, de aki tudott válaszolni a kérdésekre vagy segített egy-egy fogalom fordításában, az kapott egy pontot :). Ezeken derülni lehetett... Visszaúton szórakoztunk kicsit az Exkalibúr-emlékművel (ki fér be a kardhoz), majd beültünk egy Mojito koktélra a La Casa-ba.
 |
| A Mojitozás :) |
Zárásként még nálam palacsintáztunk és mindezekkel el is repült az idő; menni kellett a vasútra.
Annyira jó volt látni, hogy örültek, hogy tetszett nekik a városom, a kedvességünk. Az ilyen embereknek a legjobb adni! :) Barbival alig várjuk, hogy újra menjünk Osnabrückbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése