2012. június 1-3. között rendezték meg Budapesten a Reménység Fesztiválját a Papp László Budapest Sportarénában. A nyitónapon 19:00-22:30 között mi is részt vettünk (mármint mi is Gáborral meg egy csomó baráttal). Nagyon meghitt pillanatoknak lehettünk résztvevői, olyan pillanatoknak, amelyet az ember nem képes leírni, mert vagy átérezte vagy nem. De valami olyasmi, amiről az ember akkor tudja, h soha többé nem tudja ugyanazt még egyszer átélni, amikor valami nagyságos dolgot érzékel és Kati barátnőm az ilyenekre azt szokta mondani, hogy "áldott" alkalmak. Ez olyan volt. Nagyon örültünk, hogy elmentünk erre.
 |
| Talán találkoztatok a plakátjával |
A képen Billy Graham látható, aki a világ számos pontján indukál, szervez ilyen evangelizációs összejöveteleket. Ezeknek a célja ismeretátadás, hívogatás, nem a már hívőknek szól első sorban, hanem azoknak, akik keresnek valamit, de még nem tudják, hogy mi az. Ezeken az estéken a világhírű evangélista, Billy Graham, fia beszélt, akinek apja a szocialista időkben is (amikor a hit nem annyira volt menő) elhozta a reménység üzenetét Magyarországra. Az ismertetőben elmondta azt, h a most 93 éves idős úr milyen politikai befolyást is elért pályája során, érdemes utánaolvasni :).
A feszt elnevezéséről azt a hasonlatot mondták el, hogy három lánytestvér egyikéről szól, ők a: Hit, Remény és Szeretet. Kézen fogva mennek, közében a legkisebb, de a legerősebb, a remény - ő vezeti a többit. Jó hasonlat! (Minden esetre én sokkal jobban örülök, h se nem Hit, se nem Szeretet Fesztivál nevet kapott, az egyik túl fanatikusan hangzik számomra, a másik meg túlságosan csöpögősnek :D.)
A feszt elnevezéséről azt a hasonlatot mondták el, hogy három lánytestvér egyikéről szól, ők a: Hit, Remény és Szeretet. Kézen fogva mennek, közében a legkisebb, de a legerősebb, a remény - ő vezeti a többit. Jó hasonlat! (Minden esetre én sokkal jobban örülök, h se nem Hit, se nem Szeretet Fesztivál nevet kapott, az egyik túl fanatikusan hangzik számomra, a másik meg túlságosan csöpögősnek :D.)
Még sosem voltam a Papp Lászlóban, ekkora arénában utoljára Németországban voltam (akkor először). Az is zenei rendezvény volt meg ez is, de mindkettőnek teljesen más volt az, amit maga mögött hagyott. Nem jobb vagy rosszabb egyik sem, pusztán más. Itt most nagyon jó zenék, beszédek voltak, az ökomenikus istentisztelet szintúgy. Az 1000 fős kórusban 4 ismerősöm is énekelt, már akikről tudtam és a kivetítőn egy volt osztálytársamat is láttam a hegedűsök között :).
 |
| Gyerekek, hogy ennek a bandából az egyik srácnak (bal 1.) milyen hangja volt, az valami fantasztikus!!! |
Az ilyen események arra döbbentenek rá, h milyen hálátlan, akaratos tudok lenni én is :(. Meg persze feltöltenek csomó erővel és elszántsággal :). Köszönöm, h elmehettem, h elmehettünk együtt erre a nagyszabású rendezvényre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése