„Amikor elmúlik karácsony…”

Bizony megint meglehetősen sok dolog történt velem, amelyekről nem adtam hírt, mert se időm nem volt erre, sem igazából kedvem. Kicsit felülértékeltem, h miért is csinálom én ezt. Miért írok magamról ennyit a nagyvilágba? Nem akarok excibícionista lenni, sem önző, sem semmi ilyesmi. Nem szeretnék felesleges és hiábavaló dolgokra időt áldozni. Aztán rájöttem, h hinnem kell abban, hogy a blogom és a tartalma nem felesleges. Kaptam már jó pár üzenetet különféle, ismeretlen emberektől a bejegyzéseim miatt, hol segítséget kértek valamivel kapcsolatban, hol megköszöntek valamit. Ezen kívül nekem is egyfajta grafomán ingerenciám levezetésén alapuló ventilláció J.

Nos, a karácsony előtti időszak igen sűrű volt – szokás szerint. Az egyetemi elfoglaltságaimról egy következő, külön bejegyzésben írok, most inkább a magánélet örömeiről hagy számoljak be. Volt kint egyszer Kati barátnőm 2 napot, ami csodálatos élmény volt. Előtte rendeztünk megint Erasmus Bildungswissenschaft programot is.

A Charlie P'S-ben

Rathaus karácsonyi pompában

Egyetemi hangulat

A híres Stephansplatz

Ez egy aranyos kép lett :)

Mivel Kati iPhone-ját használtuk leginkább fényképezésre, így megtanulhattam, h milyen az orral fényképezni. Mivel a kesztyűt nem érzékelte... aztán már a lefagyott ujjaimat sem, így nem is maradt más megoldás... :D. 

Gábor 5 szép napot töltött velem mielőtt anyuék is csatlakoztak és együtt utaztunk haza december 20-án a karácsonyi szünetre. Na jó, az első pár napban az iskolai stressz és az újra egymáshoz szokás kicsit feszkósra sikeredett, de aztán fordult a dolog. Pl. jött velem az egyik projektmegbeszélésre, ahol addig könyvet olvasott, amíg mi egyeztettünk. Szombaton voltunk egy Gospel koncerten, ami hihetetlenül megérintő és nívós volt. Szerencsére Vera is csatlakozott hozzánk.

Hofburgnál

Gospel koncert

Donauinsel - egyre többen és többen érheztek

A háttérben: követelőző, lopódzó, félelmetes kacsák és hattyúk

A Duna-szigeten komolyan félni kezdtem a kacsáktól és hattyúktól. "Ne mozdulj!" "Van nálad valami étel?" "Csak lassú mozdulatokkal vedd elő!".
Vasárnap az istentiszteleten is bemutathattam a többieknek az én Gáboromat.

Anyuékkal komolyan sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Nem terveztem túl a programunkat, ők hajlandóak voltak bízni bennem és a városi idegenvezetésemben, megmutattam majdnem minden fontosat nekik és az időbeosztás is remekül összejött. Ellátogattunk a Stephansplatzra és környékére, a dómba, a Schönbrunni kastélyba és kertjébe, a Városházához, stb.

Tudtam, h anyámnak tetszeni fog a giccsparádé :)

Anya, ide járok épp!

Ekkora már kialakult az Uniwien-es identitásom, így
büszkén mutattam be ezt a patinás épületet 1365-ből

A kihagyhatatlan puncs

Idén a Prater-ben is volt Christkindlmarkt

A legfényesebb utcán

Schönnbrun

Csodálatos időt fogtunk ki

Érthetően az egyik kedvenc képem :)

Örülök, h végre megmutathattam Bécset azzal a szemmel, ahogyan én megismertem. Jó volt együtt hazatérni és hazautazni a karácsonyra, amely szintén egy áldott alkalom volt otthon.