2012. október 6-án szombaton volt a múzeumok éjszakája itt Bécsben meg még több helyen Ausztriában. Nyilván örültünk, ha a bécsi lehetőségek közül legalább a lehető legtöbbe eljutunk. 17:30-18:00 között gyülekeztünk a "pucér pasasnál" (a napokban fektették ki a Leopold Múzeum elé, mert a meztelenség képei vannak éppen odabent). Bármilyen fáradt is voltam az elmúlt napok miatt, ezt ki nem hagytam volna! Kultúrpatkány... xD.
A Jacobs kávékülönlegességeit promótálta, így ittunk Verával egy-egy kapucsínót, amíg vártunk a többiekre.
Aztán a többiek is szerettek volna inni, így beálltunk a sorba. Mivel már mások voltak a kiszolgálók, ittunk még egy-egy Latte Machiatot is :). De jó lassan készültek el a termékek és volt probléma a gépekkel. Az egyik dolgozó lány mondta, h csak azért, mert ekkora nagyüzemben nem bírják azért ezek a masinák, nem erre vannak tervezve.
A Leopold Múzeumban kezdtünk, de nem igazán győzött meg bennünket. Sőt! Kb. 30-40 perc elteltével indultunk tovább a mumok névre hallgató épületbe.
 |
| Férfi ennyire még sosem tartott fogva :) |
 |
| A kitárulkozás magas foka |
A mumokról is azt kellett mondjuk, hogy nagy szerencse, hogy 11 euróért vettünk egy mindenhova jó belépőt, mert ezért a gyökérségért, amit itt látunk, dehogy adnánk ki máskor 12 eurót (annyi lenne oda a beugró), sőt, nekik kéne fizetniük nekünk... De komolyan, a legnagyobb látványosság a lift volt, üvegliftek nagy magasságból fel-le jöttek és a hajtószerkezet, meg minden látható volt. Maga a kiállítás az a "modern képzőművészet" jegyében zajlott... értsd: pár fadarab, betondarab, képkocka letéve a padlóra vagy felrögzítve a falra és ez a "művészet". Amire jó volt, az a csoportkép elkészítése vaku nélkül, mert nagy fehér falfelület és jó fényviszonyokat garantált.
 |
Még a képet készítő férfi is azt kérdezte, hogy:
"Az objektum is benne legyen?" |
Bent voltunk vagy 30 percet, azt is azért, mert egy cseszett labirintus volt az egész és alig találtunk ki.
A következő állomásaink a szépművészeti és a természettudományi múzeumok voltak. Ezek egyikében legalább már mindannyian voltunk, de mégis arra gondoltunk, h nézzünk be, legalább egy-két tárlat erejéig. Megérte, csak ezekre valóban egy fél nap kell... vagy több, h az ember valóban mindent tüzetesen, elmélyedve megnézhessen.
 |
Eredeti Rubensekkel, Brueghelekkel és társaikkal
találkozhattunk - elolvadtam tőlük :) |
 |
| Az egyik kedvenc festményem |
 |
| A természettudományiban egy Afrika tárlatot is megtekintettünk |
A fenti két múzeum után a Zsidó Múzeumot vettük célba. Nekem (és még többünknek a csapatból) ez tetszett a legjobban.
Nagyon sok kreatív ötletet, szimbolikus megvalósítást láthattunk, amelyek elég tered engedtek a látogatónak, h előzetes ismeretei és intuíciói alapján kibontakoztasson egy történetet. Passzívabb és interaktívabb részei egyaránt voltak a kiállításnak. Ami vicces volt számomra újfent, csakúgy, mint tavaly az otthonin, h egyeseket beengednek nagy táskával, másokkal meg letetetik a ruhatárban. Engem átengedtek, mert kedvesen köszöntem a szemükbe nézve vagy mit tom én miért...
 |
| Képek és üzenetek |
 |
| A hétköznapi emberiséget jelképező képek |
 |
Példa a nyitva hagyott kérdésekre
Neked mit üzen? |
Innen a Cirkusz- és Bohócmúzeumba vitt az utunk.
Nagyon nem volt nagy durranás. Az előadás, amire be akartunk volna ülni, késett fél órát és nem tudtuk megvárni, ha a Csokoládé Múzeumba is oda akartunk érni időben.
A Csokoládé Múzeum jóóóó messze volt, 60 percet utaztunk csak oda. Előbb átsétáltunk a ciruszosoktól a Prateren keresztül a cél villamosig.
 |
| A Prater fényei |
 |
| Ide még egyszer eljövünk |
Jaaa, a metrón életem egyik legfurább élménye ért a csoki múzeum felé. Láttam már drogos embereket, de ez azért odavágott. Egyszer csak halljuk, h valaki hörög, meg ilyesmi, odanézünk, habzik a szája, forog a szeme. Azt hittem először, h epilepsziás roham, de nem. Gyorsan félrehúzódtunk, mert ki tudja, h mit ránt elő a kabátja alól. Megállt a metró, leugrott, összecsuklott, felpattant, elkezdett rohanni, hörgött... Ami azt illeti, örültünk, h leszállt.
Éjjeli egyre értünk oda. Nagy csalódás volt, h senki nem foglalkozott velünk, még köszönni sem igazán akartak, pedig már csak mi voltunk az előtérben. Már bezárt a tárlat fent és az utolsó vetítés ment bent éppen a mozi részen, pedig 2-ig még vetíthettek volna bőven nekünk is. Kitöltöttünk egy szerencse játékos, tippelős papírt, aztán megettünk egy fél tálca csokit és mentünk.
Finom volt a nápolyis-mogyorós csoki, de oda-vissza majd 120 percet utazni kissé sok volt ezért. És persze engem mindenki felettébb utál, h "jaj ne, már megint fényképezik", de utána meg mindenki kéregeti a képeket, mert csak én viszek masinát :). Ezt már megszoktam... Jó program volt, jó társasággal, annyi bizonyos.
