Csodálatos Balaton

Már régebben, pl. 2006-ban is voltam a Balatonon és akkor nem volt annyira varázslatos. De most megfogott és a rabjává tett. Ez egyik legjobb nyaralásom volt.

Hát nem csodálatos?

Na az is igaz, hogy ezen a nyáron elég semmittevő módon utazgattam többször is. (Németország, Csillebérc – táboroztatás, és ez a Balcsi.) Ezúttal augusztus 18-án indultunk Gáborommal a már 1 napja előrement család után Csopakra. Ha valaki Füred közelében szeretne megszállni, bátran ajánlom Csopakot, mert nagyon kedves, családias az egész település, a strand is és az augusztus 20-a is az egyik legmeghittebb 20-a volt számomra. Például, hogy egyedülálló felnőttek is hozták a kinyitható székeiket, elfoglalták helyüket a strandon a tűzijáték előtt 40 perccel és lassacskán az egész település apraja-nagyja ott várta a kirobbanó fényeket.

Idén egészen nagycsalásosra vettük a figurát, ugyanis a Lezsovits család is csatlakozott hozzánk (a bátyám barátnőjének családja). Mi Gáborral párszáz méterrel odébb kaptunk szállást, ami rendben is volt így, nem volt annyi konfrontálódási felület a családdal J.

Mindig szerettem az erkélyeket, itt legalább volt – igaz, a másik szálláson is. Hibája volt a panziónak, hogy a főút mellett volt közvetlenül és éjjel kettőkor is folyamatosan jöttek az autók – legalábbis Gábor szerint, mert ő ébred fel minden ilyesmire…

Az érkezés napján Tihanyban (is) kirándultunk, ahol a Levendula házzal kezdtük a nézelődést, majd az Apátság környékét vettük be. A Levendula ház meglepetés volt, olyan szempontból is, hogy baromira nem a levenduláról szólt. Persze lehetett levendula szörpöt kapni, hűtőmágnest készíteni, de a vetítés a vulkánokról szólt a Balaton környékén, a kiállítás szintúgy (plusz állatvilágról), de levenduláról csak a kis üzlet szólt igazán. Szépnek szép volt az  épület bent és a parkja kint...

Mocsárjárás

Balatoni nádas  imitáció

Meghódítottuk a várat

Az apátság környéke a szokásos nagyszerű élményt adta.

Mintha csak a tengerparton lenne az ember

"Egy hely, ahol a lélek is jóllakik." - hirdette az étterem

Ha az akolból nem lomtalanítottuk volna a sok "lomot"... :)

Ha az étel nem is, a hangulat a legjobb volt - és a szörpök is!

Voltunk bent Füreden is, de tekintve, hogy előző nap még lázas beteg voltam és torkom baromira, a fejem picit fájt még – főleg estére, ez nem hagyott bennem túl maradandó nyomot. Strandoltunk Csopakon, de sajnos meg kellett tartóztatnom magamat, mert nem akartam visszabetegedni, így csak napoztam, árnyékban meg pulcsiban ültem (tényleg fáztam). 

19-ére már egész jól voltam, elmentünk bortúrázni is. Elsőnek nem túrának indult, csak egy hegytetőn lévő pincészetbe sétáltunk fel. Totál gazdag környéken meneteltünk, a jobbnál-jobb, drágábbnál-drágább autók párszor majdnem elcsaptak. Ott nem szeretnek/tudnak lassan menni az autók, na nehogy má’!

Kellemetlen volt, hogy mutogattak ránk néhányan a pincészet erkélyéről, amikor a tetőre közeledtünk, hogy jé, ezek gyalog vannak. Nem tudom… ezek szerint nekik vagy volt sofőrjük, vagy csak kóláztak… Így utólag nem is baj, hogy nem volt már hely, vagy ne akartak adni helyet, mert hétköznapiasan öltöztünk, nem öltöny-nyakkendőben jelentünk meg.

Innen indult a túra, egy 3-4 km-rel arrébb található pincészet felé. Egy hosszú útszakaszon kellett mennünk az Istenfia utcába, ahol szintén párszor le kellett ugranunk az útról az autók miatt. Ez a pincészet sokkal szimpatikusabb volt mindannyiunk számára. A pincérek kedvesek voltak, a bor finom. Extra zsíros kenyeret is ettünk J.

A borospohár könnyen rabul ejti az embert

20-án Veszprémbe mentünk, megnéztük az állatkertet, majd még picit a vár környékét.

Az egyik rátette a mancsát a kezemre

Ahol a legfinomabb Cézár salátát ettem

A tavaszi kép nyári változata velem...

...és Gáborral.

A csapat nagyobbik fele hazament, így a késődélutánt már csak anyuékkal és Dáviddal, tehát öten töltöttük. Sétáltunk, este pedig lementünk a borpavilonokhoz a part közelébe és a már említett családias hangulatú tűzijátékot is megnéztük.

21-én anyuékhoz mentünk már összepakoltan és közösen elköltöttük a reggelit. Utána strandoltunk megint. Négykor mi elmentünk Tihanyba a révhez.

ElRÉVedtünk Szántódig

Már ötkor megérkeztünk Zamárdiba papáékhoz. Papa jó barátnője minden évben lent van sokat egy aprócska, régi nyaralóban Zamárdiban. Apró, régi, de a nosztalgia hangulata lengi be és boldogság sugárzik a falakból is. Többet ért százszor a személytelen szállodáknál!

A máj szakszerű kiolvasztása a forró betonon

Gábor persze nem hagyhatta ki a horgászatot J.

És persze nekem is be kellett segítenem, amíg ő majszolt.

Mivel horgász napijegyet Siófokon lehetett váltani, így a nagy hohóskodás előtt néhány órát ebben a szép balatoni városban is eltöltöttünk.

Makovecz tervezte templom

Sikerült jól lebarnulni :)

Kívánom, hogy varázsoljon el téged is a Balaton!