Interkulturális ismerkedő est és étkek

A nagy Erasmus szervezkedésem közepette valami mást is intéznem kellett, de örömmel tettem, és a végeredmény kárpótolt az időmért. Sajnos a képdokumentáció nem az igazi, ha tudom, hogy csak én viszek fényképezőt, akkor a nagy gépemet vittem volna... Szeptember elején az oktatói tájékoztató után harmadmagammal a szakunkról és az azzal kapcsolatos diákéletről, tudományos életről számoltunk be hallgatói szemmel a Ma gólyáinknak. Már a tavalyi szemeszter végén felvetődött az ötlet, hogy kellene csinálnunk egy interkulturális főzést, ismerkedést, így ez a gólyák fogadására és a tanév indítására épp aktuálissá is vált. Így mi, azaz ELTE Interkulturális Pszichológia és Pedagógia Központ (PPK Kara) rendezett egy interkulturális ismerkedő estet és interkulti étkek kóstolását, egyszóval egy igazi szakos programot.  A főzésből az lett, hogy mindenki maga hozta elkészítve a (többnyire) kultúraspecifikus ételt, de ez véleményem szerint így is megfelelő volt. Sajnos az időjárást nem tudtuk befolyásolni és ezért a szép egyetemi kert helyett egy kisebb teremmel kellett beérnünk. Jó, hogy a csapat végül azt szavazta meg, hogy legyünk fent a teremben, mert a program 1/3-a után leszakadt az ég.

Dominó ismerkedés

Bal kezem felől...., jobb kezem felől...

Ki is csatlakozhat hozzám?

Tekeredett a dominó-kígyó

A szülinaposokra is gondolt a mi Krisztink

Lecsaptunk Luu N. Lan Anh docens asszony vietnami tavaszi tekercsére

Relatíve elég sokan el tudtak jönni mind oktatói, mind hallgatói oldalról, ami jó alapot teremtett arra, hogy a családias légkört és a kapcsolatokat megerősítse az IPPK-n.

Amikor kívül tágasabb :)

Mivel nagyon közel állnak hozzám a szak, a szaktársak és a kedves oktatók, így nehéz szívvel búcsúztam tőlük erre a szemeszterre. Talán kissé furcsa is voltam, amikor Győri tanár úr méltatott, mert nehezen fogadom a dicséretet. Legtöbbször nem érzem megérdemeltnek és attól még, hogy sok dolgot szerveztem meg az elmúlt 1 évben az IPPK, mint évfolyamfelelős, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyedül. A többiek hozzáadott értéke legalább annyira - sőt, jobban - számított, mint az általam végzett facilitáció-koordináció. Jó lesz nagyon Bécs, várom, de azért a másik szemem sír. Pápá IPPK, februárban visszatérek! :)

5 éves érettségi találkozó

Közhelyes, de igaz mondás az, hogy az évek csak úgy rohannak. Valóban és megállíthatatlanul. Már 5 éve, hogy elhagytam az Eötvös József Gimnáziumot.

2012. szeptember 8-án 16 órakor találkoztunk az egykori osztálytermünkben. Szabó tanárnő, a mi Andi nénik lehozta a kikért osztálynaplónkat és névsor szerint a "beszélő székre" invitált minket.

mesélek...

Andi néni, Bálint és a főszervező Zsófi (kösziii)

A 36-ból azt hiszem, hogy 24-en tudtunk eljönni, de egy FB felületen 3 főt kivéve mindenki jelentkezett azért. Jó volt hallani, hogy kivel mi történt az elmúlt években, bár azért sokakról tudtam ezt-azt, hiszen 3 alkalommal rendezett Zsófi már náluk Tarjánban egy kis "összeröffenést", meg persze hála a modern technikának, így is követtem azokat, akiket szerettem volna, és ők is engem, ha érdekelte őket, h mi van Píttel :).

Az osztályban mesélt élménybeszámolók után megindultunk a Pikantó felé. 2 nagy asztalnál helyezkedtünk el, ez a kommunikációs lehetőségeket helyből 2 klikkre osztotta, de azért mindenki megtalálta a maga társaságát és vándorolni is lehetett.

Bepi, én és Nettke

A zene beindulása után elindultunk lassacskán a táncparkett felé és végül egy jót buliztunk együtt. A következő találkozónkkor már valószínűleg több házasság, több gyerek lesz porondon a jelenlegi egyen felül :). Te jó ég! :D

Csajokkal Ászáron

A nagy hatosunk idén is együtt nyaralt pár napot, ez már vagy a 6-7. ilyen együtt töltött hétvégénk, ami szuper. Remélem, hogy mi is olyanok leszünk majd később, mint anyum baráti köre, az ÖTYE (Öreg Tyúkok Egyesülete). Ők ugyanis óvoda-iskolákon keresztül kitartottak egymás mellett és az 50 fele közeledve is néhány hetente találkoznak, néha pedig együtt töltenek 1-2 napot valahol kikapcsolásképpen.

Idén anyumék láttak minket vendégül, ahol mindenki nagyon jól érezte magát - és ez nem csak a borospincének köszönhető :). Péntek délután érkeztünk, Petra este jött, Móni meg csak szombat reggel. De anyuékkal és mi négyen hat fele elindultunk a helyi Aranyfürt Vendéglőbe vacsorázni. Ez nagyon jó hely, az étel elég olcsó, nagy adagot adnak, de ami ennél sokkal fontosabb: nagyon jól főznek! Nem csak enni mentünk, hanem a péntek esti élőzene miatt. Anyuék szeretnék, ha ez a férfi játszana az esküvőnkön is, most voltunk elegen, hogy lemeózzuk. Abszolút megfelelt, főleg azután, hogy Kati számot kért tőle és zeneszám éneklése közben mutatott a fülére, hogy súgja bele. Közben énekelt tovább és kikereste a Bikinitől kért számot a kis füzetéből. Szépen énekelt, több stílust tud, szóval felkérjük., 

Táncra is perdültek.

Az Aranyfürtből visszaérve kiugrottunk Petráért. Mire visszaértünk, a többieket már a borospincében találtuk. 

A másnapi reggelihez már Móni is csatlakozott, így teljes volt a csapat.

Elindultunk meghódítani Ászárt. Tekintve, hogy egy 1800 fős településről van szó, így 6 idegen, fiatal lány elég nagy feltűnést kelt :).

Az ászári Mini Skanzen és Tájház volt az első állomásunk, utána a Közösségi Ház, az iskola és a templom. Mivel jövőre itt lesz az esküvő, így a terepbejárásnak kettős célja volt.

Itt született Jászai Mari színésznő

A rövid falutúra után elindultunk a közeli Kisbérre, hogy megnézzük a Mini Magyarországot is. Persze, hogy a legnagyobb, rekkenő hőségben kellett mennünk :).

Pannonhalmi Apátság makettje előtt

Sajátos szoborcsoport

Este Csaba megszervezte, hogy Gábor bácsi pincészetébe elmehessünk. Gábor bácsi rendes volt, mert amúgy szombaton nincsenek nyitva, de baráti szívességet tett. A pincészet maga 1760-68 között épült, eredetileg az Eszterháziak sörházaként. Fellner Jakab tervezte - talán ezért is áll még, immáron borászatként.

Borkóstoló

Ennél a képnél már eleget kóstoltunk :)

Extraként megnézhettük a teljes katakomba rendszert és felbontott egy igen különleges bort is nekünk a jó házigazda.

Vinotékában - Most, most, amíg nem figyel! :)

Sajnos hamar eltelt az idő. Vasárnap korán indultunk, hogy Tatán részt vehessünk az istentiszteleten. Előtte picit még császkáltunk a Csekén. Mind ez, mind az istentisztelet felemelő élmény volt.

Gábor is csatlakozott hozzánk

A baptista gyülekezetből elmentünk megenni egy Gyurosz Gyrost. Beszélgettünk, ettünk, majd kisétáltunk a tóvároskerti megállóba, hogy felszállhassanak a Budapestre menő kis pirosra.

Kösz csajok, köszi Istenem! ;)

Csodálatos Balaton

Már régebben, pl. 2006-ban is voltam a Balatonon és akkor nem volt annyira varázslatos. De most megfogott és a rabjává tett. Ez egyik legjobb nyaralásom volt.

Hát nem csodálatos?

Na az is igaz, hogy ezen a nyáron elég semmittevő módon utazgattam többször is. (Németország, Csillebérc – táboroztatás, és ez a Balcsi.) Ezúttal augusztus 18-án indultunk Gáborommal a már 1 napja előrement család után Csopakra. Ha valaki Füred közelében szeretne megszállni, bátran ajánlom Csopakot, mert nagyon kedves, családias az egész település, a strand is és az augusztus 20-a is az egyik legmeghittebb 20-a volt számomra. Például, hogy egyedülálló felnőttek is hozták a kinyitható székeiket, elfoglalták helyüket a strandon a tűzijáték előtt 40 perccel és lassacskán az egész település apraja-nagyja ott várta a kirobbanó fényeket.

Idén egészen nagycsalásosra vettük a figurát, ugyanis a Lezsovits család is csatlakozott hozzánk (a bátyám barátnőjének családja). Mi Gáborral párszáz méterrel odébb kaptunk szállást, ami rendben is volt így, nem volt annyi konfrontálódási felület a családdal J.

Mindig szerettem az erkélyeket, itt legalább volt – igaz, a másik szálláson is. Hibája volt a panziónak, hogy a főút mellett volt közvetlenül és éjjel kettőkor is folyamatosan jöttek az autók – legalábbis Gábor szerint, mert ő ébred fel minden ilyesmire…

Az érkezés napján Tihanyban (is) kirándultunk, ahol a Levendula házzal kezdtük a nézelődést, majd az Apátság környékét vettük be. A Levendula ház meglepetés volt, olyan szempontból is, hogy baromira nem a levenduláról szólt. Persze lehetett levendula szörpöt kapni, hűtőmágnest készíteni, de a vetítés a vulkánokról szólt a Balaton környékén, a kiállítás szintúgy (plusz állatvilágról), de levenduláról csak a kis üzlet szólt igazán. Szépnek szép volt az  épület bent és a parkja kint...

Mocsárjárás

Balatoni nádas  imitáció

Meghódítottuk a várat

Az apátság környéke a szokásos nagyszerű élményt adta.

Mintha csak a tengerparton lenne az ember

"Egy hely, ahol a lélek is jóllakik." - hirdette az étterem

Ha az akolból nem lomtalanítottuk volna a sok "lomot"... :)

Ha az étel nem is, a hangulat a legjobb volt - és a szörpök is!

Voltunk bent Füreden is, de tekintve, hogy előző nap még lázas beteg voltam és torkom baromira, a fejem picit fájt még – főleg estére, ez nem hagyott bennem túl maradandó nyomot. Strandoltunk Csopakon, de sajnos meg kellett tartóztatnom magamat, mert nem akartam visszabetegedni, így csak napoztam, árnyékban meg pulcsiban ültem (tényleg fáztam). 

19-ére már egész jól voltam, elmentünk bortúrázni is. Elsőnek nem túrának indult, csak egy hegytetőn lévő pincészetbe sétáltunk fel. Totál gazdag környéken meneteltünk, a jobbnál-jobb, drágábbnál-drágább autók párszor majdnem elcsaptak. Ott nem szeretnek/tudnak lassan menni az autók, na nehogy má’!

Kellemetlen volt, hogy mutogattak ránk néhányan a pincészet erkélyéről, amikor a tetőre közeledtünk, hogy jé, ezek gyalog vannak. Nem tudom… ezek szerint nekik vagy volt sofőrjük, vagy csak kóláztak… Így utólag nem is baj, hogy nem volt már hely, vagy ne akartak adni helyet, mert hétköznapiasan öltöztünk, nem öltöny-nyakkendőben jelentünk meg.

Innen indult a túra, egy 3-4 km-rel arrébb található pincészet felé. Egy hosszú útszakaszon kellett mennünk az Istenfia utcába, ahol szintén párszor le kellett ugranunk az útról az autók miatt. Ez a pincészet sokkal szimpatikusabb volt mindannyiunk számára. A pincérek kedvesek voltak, a bor finom. Extra zsíros kenyeret is ettünk J.

A borospohár könnyen rabul ejti az embert

20-án Veszprémbe mentünk, megnéztük az állatkertet, majd még picit a vár környékét.

Az egyik rátette a mancsát a kezemre

Ahol a legfinomabb Cézár salátát ettem

A tavaszi kép nyári változata velem...

...és Gáborral.

A csapat nagyobbik fele hazament, így a késődélutánt már csak anyuékkal és Dáviddal, tehát öten töltöttük. Sétáltunk, este pedig lementünk a borpavilonokhoz a part közelébe és a már említett családias hangulatú tűzijátékot is megnéztük.

21-én anyuékhoz mentünk már összepakoltan és közösen elköltöttük a reggelit. Utána strandoltunk megint. Négykor mi elmentünk Tihanyba a révhez.

ElRÉVedtünk Szántódig

Már ötkor megérkeztünk Zamárdiba papáékhoz. Papa jó barátnője minden évben lent van sokat egy aprócska, régi nyaralóban Zamárdiban. Apró, régi, de a nosztalgia hangulata lengi be és boldogság sugárzik a falakból is. Többet ért százszor a személytelen szállodáknál!

A máj szakszerű kiolvasztása a forró betonon

Gábor persze nem hagyhatta ki a horgászatot J.

És persze nekem is be kellett segítenem, amíg ő majszolt.

Mivel horgász napijegyet Siófokon lehetett váltani, így a nagy hohóskodás előtt néhány órát ebben a szép balatoni városban is eltöltöttünk.

Makovecz tervezte templom

Sikerült jól lebarnulni :)

Kívánom, hogy varázsoljon el téged is a Balaton!