2012. október 8., hétfő

Az egyetemi élet, túra és a környék

Még nem is mutattam meg az egyetem tágabb környezetét. Pedig hihetetlenül szép. Kicsit bánom, h hamarosan beköszönt a hideg, mert a napsütésben még fenségesebbek ezek az épületek és parkok.
Egyetem kívülről 1.
Egyetem kívülről 2.
Egyetem belülről 1.
Egyetem belülről 2.
Nem aprózzák el, az osztrákok tudnak élni. Napozóágyak a parkokban, az egyetem udvarán is.
pihenés a parkban
egyetemi nyugágyak
Mindig van rengeteg program, osztogatnak ingyen ezt-azt, már van csomó promóciós anyagunk itthon. Volt Erasmusos és normál iskolai vezetés. Az Erasmusos hétfőn volt, de leginkább csak ismerkedésre volt jó, meg h befizethessem az esn kártyát, de túrának igen gyengének mondható, alig tudtak valamit az egyetemről.
Gyülekezünk - megtaláltuk kis magyar delegációnkat is
A könyvtár olyan, mint a Harry Potter filmekben
Az Auditorium Maximum
Bécs legnagyobb előadó terme, 700 valamennyi hellyel
Bezzeg a hivatalos vezetés! Számokban és színvonalban bővelkedett. 1365, 81 000 hallgató, a leghíresebb egyetemi alakok (köztük Bárány Róberttel!), a háborúk alatti évek és napjainkban, stb. Nagyon tetszett. A könyvtárba is egészen másként tekintettünk be ezzel a vezetéssel.
Normál vezetés
4-én csütörtökön voltam a koordnátoromnál, aki aláírta a Learning Agreementemet (sajnos korábban nyaralás miatt nem volt elérhető), meg a megérkezési papíromat. Ő abban az épületben található, ahol a Bildungswissenschaft fakultációhoz kapcsolódó óráim lesznek, azaz a Sensengasse-ben. Miután kedvesen és hatékonyan egyeztettünk (annak ellenére, h fura manus), lementem a kis könyvtárba. Megkérdeztem néhány diákot, h mi éri meg jobban, venni egy fénymásolókártyát a könyvtárban vagy valahol a városban fénymásoltatni-nyomtatni (alternatívaként egyik magyar erasmusos srác hozott scannert és nyomtatót). Mint kiderült a válaszokból, egyszerűbb a könyvtári kártya. Kiszámoltam, 28-30 Ft/oldalra jön ki kb., bármelyik épületben használható. Beiratkoznom sem kellett, mert a főkönyvtárba a nyílt napon a standjuknál ezt is megejtettem. Na kérem, ez már Sensengasse-i (kis) könyvtár:
Amit bevinnél, annak
külön szatyrot adnak.
Kulcsos szekrényt kapsz, hogy letehesd a cuccaidat.

A "szervókormányokkal" és a sínekkel igen könnyedén mozgathatók a polcok. A német-osztrák praktikusság igaznak bizonyult újfent...

Annyit bénáztam a nyomtatással, mint életem elmúlt 10 évében összesen. Szerencsére egy nagyon kedves, türelmes könyvtármoly lányt fogtam ki magam mellett a gépnél, akitől kérdezhettem, és a végén segített. Amikor egyik db önéletrajzot kinyomtattam, utána elromlott a nyomtató. Igazából csak kifogyott a papír. Ekkor egy srác segített. Majd nem akart nyomtatni ennek ellenére. Cseréltem a sráccal, neki működött, de nekem csak az ment, amelyiket elcseréltem vele. :D Na jó, legközelebb már mindent tudni fogok ott. Bár kifele menet már tőlem kérdeztek ifjak és segíteni is tudtam :).

Az egyetem környéke (is) gyönyörű, az épületek többsége hasonló a budapesti belvárosi régi épületekhez - csak annyi különbséggel, hogy itt van pénz felújítani, karbantartani is őket.




Így élem kis mindennapjaimat most. Én mákos állat! :)

UniLeben


Mivel 2012. 10. 02.-03-án nyílt napot rendeztek az egyetemen, az ún. "UniLeben"-t, így természetesen ezen ott volt a helyem. Mivel 2-án Erasmus papírokat is intéznem kellett, így összekötöttem a kettőt. Először azt gondoltam, hogy csak az aulában és környékén lévő pultok jelentik a nyílt napot. Le is ragadtam kicsit a Macbook Air-nél és "barátainál", majd mentem tovább. Kaptam szemeszternaptár-füzetet útközben.
Hát nem gyönyörű a kicsike?

Vallás, hitoktatás is zajlik, ill. lelki gondozás - szükség szerint
ezt igen jónak vélem
Már mentem volna haza, amikor mégis úgy gondoltam, hogy csak megnézem, hogy mi ez a fentről mosolyogva jövő sok ember. Aztán megláttam a földre ragasztott UniLeben tappancsokat.
Csak kövesd a lábnyomokat!

Ez fogadott fent
Fönt a nyílt nap forgatagában volt mindenféle stand, infópult, repianyag osztogatás. Mesterszakács sütögetett egy színpadon, biztosítók, bankosok, nemzetközi diákszervezetek, kedvezményes színházjegyek,  könyvkiárusítás, környezetvédelmi stand és még megannyi más. Jelentkeztem egy céghez, ahol hostess melókat adnak, ide másnap Vera is feliratkozott.
Nyertem egy igen pofás pendrive-ot is
Nagyon jól is tettem, hogy felmentem, hiszen kaptam UniWien-es táskát! :) Ilyet azok kaphatnak, akik legelső szemeszterüket kezdik meg az egyetemen. Mivel én is ezek közé az emberek közé tartozom, mindegy, h Erasmussal, mesterrel, vagy miképpen, de mégis - így kaptam táskát. Ezt egyébként 15 euróért meg lehetne venni az egyetemi shopban...



A nyílt nap után megettük kinti életünk első "közösen elmegyünk enni valahova" ételét.
Pizza orosz árustól, aki kicsit magyarul is tudott

Where are you from? Wie heißt du? és a partyk világa

Aki ismer, az tudja, h igen korai ifjúságom néhány évétől eltekintve nem buliztam intenzíven és folyamatosan soha. Évek óta félévente kb. 1 buliba mentem el. De bezzeg most! Már most behoztam egy hét alatt az eddigi átlagot. Egy héten 3 party kicsit sok nekem... (plusz szombaton múzéj) esküszöm, h öreg vagyok már ehhez - ha hülyén hangzik, ha nem, így érzem. A szerdai buli után nem volt hangom, viszont fejfájásom, meg valszeg hőemelkedésem igen... ettől függetlenül HATALMAS este volt :D. Este? Reggel 6:30-ra értünk haza. Megismert emberekkel egyik helyről még egyre mentünk át bulizni, majd 2 órát csöveztünk valakiknél a hajnali metrókig. 
Mmx Party 03.10.2012 (szerda)
Hannah-val (német), Zuzaval (cseh) a képen
Nagyon interkulturális a közeg :)
Nagyon élvezem az interkulturalitás ilyen magas fokát, amikor 20-30 különböző náció forog egy teremben és ismerkedik, beszélget, nevet, eszik-iszik és táncol.

A hétfői koktél party a kedvencem, fél euro/koktél 20-21 óra között, de utána is vannak akciók. Az Erasmus vezetésen megismertem néhány arcot, egy magyar és egy cseh csajt, aztán jött Vera, és elmentünk 19-23 óráig a Ride Clubba. Vicces volt, mert a kiszolgáló személyzet  és a bulizók jó 50-60%-a magyar volt :P. Magyarázhattuk a külföldieknek, h mi ennek az oka.

Ride Club 01.10.2012 Edit, Zuza és Vera
A koktélok és mi
A szerdai mmx-es buliról már fentebb írtam. A csütörtököm igen kemény nap volt emiatt... de jó, megérte. Ja igen, sikerült már többedszerre "becsapnom" a németeket vagy a helyieket, mert németnek hittek párszor az első kb. 15 percben. Ez hízelgő, de ahogy dicsértek, úgy zavarba jöttem, h utána jó ideig csak gagyogtam - nesze neked :). Amúgy csak bizonyos témák mennek egész jól. A dicséret (el)fogadása személyiségem gyenge része, mindig problémám van ezzel. Nem tudom feldolgozni olyan egyszerűen azt, h örülök, meg, h büszke vagyok magamra az elismerés miatt. Tudatosan letiltja az agyam az ilyesmit, mert retteg attól, h önelégült legyek :D. Meg valahol belém nőtt, h az csak természetes, hogyha az ember valamit csinál, akkor azt maximálisan és jól tegye - másként nincsen értelme. Majd fejlődik ez is, ahogyan az angolom is... mert muszáj.

A nagy ismerkedésnek az lett a vége, h a sok ordibálástól elment a hangom.
A középső kék pólós Michael, aki miatt (először) elment a hangom :)
Mivel a nagyapja Zsámbékon született, szereti a magyarokat
Pénteken már úgy mentem az Erasmus Welcome partyra a Palais Eschenbachba (múzeumszerű diszkó), h remélem, h jó lesz, de azért hamar hazajövünk. Az ismerkedésen és a multikulti közegen kívül nem igazán élveztem. Az ismerkedés is nehezen ment, ahol zene volt, tekintve, h olyan volt a hangom, mint valami 30 éve erősen dohányzó embernek, az is kihagyott...

Tömegnyomor, heringparty, sok részeg arc, aki rányomul és tapizni próbálja az embert. Shacie (Kolumbia és USA), Azumi (Japán), Vera, Edit, én meg még páran előre mentünk a színpad környékére, át a tömegen, amitől én majd sokkot kaptam, mert szeretek inkább a tömeg szélén maradni. De mások oda akartak menni, hát mit tehettem volna?! Ám amikor befújták a füstöt, megmondtam, h a buli hátralévő részében az ablakpárkány környékén találnak, szóljanak, ha vége.Aztán 10 percig üldögéltem egyedül, mire odajött egy srác, akivel össze-összetalálkozott a tekintetünk. És rendes volt, mert megkérdezte, h miért vagyok egyedül és odahívott a társaságukba. Azerbajdzsániak és még sokféle mások voltak :).


Tánc közben odajött egy igen helyes srác és táncoltunk, de akármilyen helyes volt, csak megmondtam neki, ahogy kezdett belemerülni a közös táncba, hogy na pajtikám, elég lesz ennyi. Utálom, h az emberek isznak, isznak és végül nem tudnak viselkedni.

A szombati Múzeumok éjszakája megér egy külön bejegyzést ;).

2012. október 5., péntek

Egy elmaradt bejegyzés - Pikantó Paty

Nagyon szégyellem, de nem írtam a búcsúztatószerű Pikantó partyról Tatán, ahova eljöttek nagyra becsült és hőn szeretett barátaim. Nagyon köszönöm nektek, sokat jelentett, hogy eljöttetek!






Pusz így utólag is innen Bécsből!

2012. október 1., hétfő

Amit már most másnak látok

Bizony, bizony, vártam, hogy milyen különbségeket fogok napról-napra felfedezni itt. Van egy pár! Igyekszem összeszedni, de ez nyilván egy dinamikus lista lesz. (De nem ebben a bejegyzésben fogom bővíteni.)

Interkulturális közeg
Magyarországról sok hozzánk látogató azt vallja, hogy "itt mindenki magyar" - vagy legalábbis úgy néz ki. Viszonylag kevés a színes bőrű és homogén kinézetű a társadalmunk. Még a főváros is (na jó, a "mihez képest" mindig feltehető kérdés)! Ausztria, de nyilván elsődlegesen Bécs kulturálisan is egy nagyon sokszínű város, láttam már arabokat, pakisztániakat, kínaiakat, egyéb ázsiaiakat, magyarokat, németeket (ez persze cseppet sem kuriózum...), fekete bőrű embereket, törököket (jó sokan vannak itt is), indiaiakat és még ki tudja, hogy milyen nációk gyermekeit. Rengeteg extrém külsejű ember szaladgál az utcákon, de ugyanúgy, mint az etnikai sokszínűségre, már erre sem érzékenyek a bécsiek. Egyedül egy skót szoknyás férfi után fordultak, amit láttam, de a punkok, rockerek, lecsúszott gatyájú rapperek ugyanúgy szürkék a város forgatagában, mint például én. Láthatóan láthatatlannak lenni - érdekes tapasztalat.

Boltok, árak
Eddig nem sok élelmiszer üzletben vagy egyáltalán vásárlásra alkalmas helyen voltam, de mivel vasárnap itt zárva tartanak, így szombaton elsétáltam a legközelebbi Merkur-ba, ami 8 percnyi sétára van tőlünk. A komplaxum mögött további kis bevásárlóudvarra leltem, ahol van posta, Uni Credit Bank (itt: Bank Austria a neve), Penny Market, optikus, patika, Bipa, stb. A Merkur-ba mentem be és elképedtem a választékon. Igyekeztem nem túl feltűnően viselkedni, nehogy egyből kiszúrható legyek, és nehogy "jé, ez is faluról gyütt" érzést keltsek bárkiben is. Nagyon tudatos önmegtartóztatás árán elég kevés dolgot vettem, de ennél jóval többet nézelődtem. Az árak hasonlók, mint nálunk, sőt, van, ami olcsóbb! Ok, sok-sok minden valamivel, kevés dolog sokkal drágább a hazai viszonylatokhoz képest, de egy osztrák fizetésből egy hétvégi bevásárlás nagyon nem ugyanazt jelenti itt, mint otthon. A választékukat pedig meg sem közelíti a magyarországi :(. Nem csak pl. Danone meg saját márkás, meg max. még egyféle joghurt van, hanem vagy 50-féle és többféle minőségben, többféle árfekvésben. Tapasztalat: még a majdnem a legolcsóbb is elég magas gyümölcstartalmú és finom.

Közlekedés
Na, ez aztán tuti nem Pesti! Nagyon jól átgondolt, logikus és BEFEJEZETT metróhálózat biztosítja a gyors haladást. Sok a villamos, a busz is - bár ezekkel még nem igen utaztunk, csak a 67-es villamost használjuk néhány megállóra nap, mint nap. 5 metróhálózat van (U1, U2, U3, U4, U6 - U5 sosem épült meg). A közlekedés nem zónás Bécsen belül, az ú.n. százas zónán kívül már az, ennek részleteiről nincsenek még információim.

Nyelv
Hmm, vegyesek az érzéseim. Néhol olyan durva akcentussal találkozom, hogy időbe telik megállapítani, h németül beszél-e az illető. Az egyetemen természetesen a Hochdeutsch a norma, az utcán a többségnél is. Azt veszem észre, hogy a kialakult "német identitásomat" sérti a karattyolásuk, mármint az akcentusuk. Most értettem meg drága német jó barátaimat, amikor arról beszéltek, h Ausztriába jönni egyáltalán nem olyan, mintha haza mennének és amit "azok" beszélnek, az nem is német... EZ persze nagyon nem kulturálisan relativisztikus megközelítés és tán fennhéjázóan is hat, de mégis most értettem meg, h nagyon is van benne valami. Ugyanakkor ez is csoda, h ilyen mértékben meg tudták tartani a leválás(ok) és a távolság ellenére is a nyelve - viszonylagosan érintetlenül.

Ételek
Ezek hasonlóak a miénkhez. Örülök, h a leves+második kombót itt is tisztelik (a leves Németországban hiányzott). Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia utóhatásai mindkét részről letagadhatatlanok :).

Sajnos az edzőtermet, ami 3 percnyire van (de komolyan!) tőlünk, nem tudom igénybe venni, mert akkor lehet havi 19,9 euróért bérletet venni, ha egy éves "szerződést" kötök velük. Marad a házi edzés (már tegnap egy meg is volt) és a parkban a futkározás (még előttünk áll).

Most nincs még friss élmény, de úgy sejtem, hamarosan lesz, mert ma megyünk fél eurós akciós egyetemista koktélozós programra ;).A félreértések elkerülése végett: leszögezem, h én ide tanulni jöttem, de egy pár party és közeli helyekre utazás is szükséges olykor.

2012. szeptember 29., szombat

Turistaként Bécsben

Bár a cím egyre kevésbé (lesz) helytálló, mert már egészen jól tájékozódom az amúgy tök logikus közlekedéssel ellátott Bécsben. Később ez csak fokozódni fog :). Tegnap (28-án) találkoztam Barbival, akivel viccesen mindig ugyanott és ugyanakkor vagyunk tartósan külföldön. Ő jelenleg itt dolgozik, de nagyon kint a város szélén, így az eddigi 3 hete alatt még csak kétszer volt bent a városban, akkor sem túl sokáig. Így hát nagyunkba vettük az osztrák fővárost és kicsit alaposabban szemügyre vettük a felszínt is. 

Első állomásunk Schönbrunn volt, ahol korábban már mindketten jártunk, ámde továbbra is kihagyhatatlan élményt nyújtott. Az idő kegyes volt hozzánk, szép napot töltöttünk együtt.




A bokron is megáll a kamera :)

A japánok szeretnek fényképezni
Rilla barátnőm néhány évvel ezelőtt hasonlót
fotózott rólam ugyanitt.
Ezután elindultunk a Karlsplatz, majd a Stefansplatz felé.

Karlsplatzon egy gyönyörű épület
Stephanskirche

Stephanskirche belülről - szerintem egy
szentmisére eljövök még ide


Azt hiszem, h ez lesz az egyik kedvenc templomom.
Azért természetesen betértünk egy kicsit shoppingolni is :) a környező internacionális boltokba, úgy, mint H&M...

Mivel a lábunkat tisztességesen legyalogoltuk, így leültünk egy gyönyörűséges parkba. Tele volt rózsákkal, ahol ha minden igaz, szerelmes párok táblácskái hirdették, hogy ki kinek ültette. A szerelemlakatnál jobbnak gondolom az ilyesmit, mert ez valóban olyan, mint a szerelem - ha nem ápolják, nem metszik, nem öntözik, akkor elhal.

A padról ülve
Hálás vagyok Barbinak a jó beszélgetésért, sokat segített a megértésével és azzal, hogy meghallgatott egy friss nyomasztó élménnyel (és egyben visszatérő "problémával") kapcsolatban.  Ő is örült nekem és a megértésemnek az ő nehézségeivel kapcsolatban. Azt hiszem, h a mi barátságunk kiépüléséhez igen sok idő kellett, de beért a dolog :).

Kár, h hamarosan hideg lesz és nem lehet majd annyira élvezni a parkokat, a kinti lehetőségeket, de a karácsonyi vásár hangulata kicsit feledtet majd ebből a szomorúságból.

A metróhoz a parlamenttel szemben sétáltunk vissza. Impozáns kis épület ez is - bár szerintem azért a miénken ez nem tesz túl. Viszont kétség kívül látni kellett!
Bécs Parlamentjének épülete
Ez volt a 4. napom Bécsben, szuper volt eddig. Hazafelé lett telefonom is, aki kéri ismerőseim közül, annak megadom a számomat. Most hétvégén egyedül vagyok, de legalább behozom magamat kicsit, tervezek este konditerembe menni (itt van mellettünk 3 percnyire), holnap megy Erasmus sport programra reggel. Majd meglátom, az egyiknek legalább bele kell férnie :). Hétfőtől indul az egyetem, kicsit parázok miatta, de meglesz ez, csak nem lesz sétagalopp.

2012. szeptember 28., péntek

Második napunk Bécsben

A mai napon elég sok mindent sikerült elintézni. Ezek közül a legégetőbb az internet kérdése volt, mert anélkül nem lehet élni, sokszor estünk a 21-es csapdájába, miszerint „keresd meg a neten, hogy hol vehetsz internetet olcsón”. A net kell, nem kérdés. Meg kulcs is kell, ez sem kérdés. Az, h 10 eurót fizettünk érte, az már más kérdés… Az internetet egy török telefon-internet üzletben vettük. A tulaj igen kedves volt, segített kiválasztani a legjobb ajánlatot és aztán a helyszínen beüzemeltük a netünket. Meghívott minket egy-egy Red Bullra is :). Meg bejött egy vak ember is, és vele is olyan nagyon figyelmesen, kedvesen, de mégis természetesen bánt, bár mindenki így tenne fogyatékos embertársainkkal  - meg úgy általában. A mobilnetet 65 euróért vettük stickkel, 10 mb/sec adatforgalommal és korlátlan nettel. A következő hónapban már csak 10 eurót kell fizetnünk ezért (a kezdés mindig beruházás). Nagy ügyködések árán sikerült az egyikünk gépét egy programmal hot-spottá alakítani és most ezt az egyet használjuk ketten. Így már megéri… pláne, h 4 hónapra nem lehet beköttetni kábeles netet itt sem.

Voltunk ma a bevándorlási hivatalban is (vagyis a Meldeservice-ben), ahol kb. 5 perc alatt elintéztük a bejelentkezést. Még vissza kell mennünk egyszer, 3 hónapon belül egy pár irattal. Bécsben ugyanis 3 napon belül be kell jelentkezni tartózkodásra. Mi állandó tartózkodást jeleztünk, így 75 euróért tudtunk délután venni semesterticketet. Már bejártuk szinte az egész várost, csak nagy kár, hogy a föld alatt a metróban :). De majd lassan felderítjük a felszínt is.

Az egyetemet ma kicsit jobban átjártuk, és nagyon szépnek találtuk, kár, h nem is lesz óránk a díszes főépületben... Az udvar az valami csodás, bár minden egyetem ilyen lenne! Itt egészen más hallgatónak lenni, mint otthon - és nem csak mert ez külföld.

Zöld terület
Impozáns, patinás épület
Este készítettünk bundásalmát és a szomszédot is megleptük egy adaggal. Már be akartunk mutatkozni neki, ennek az ötvenes, ősz, hosszú hajú rocker bácsinak. Asszem ez jó belépő volt és jó alap a jó szomszédsághoz.

Tervezgetjük, h mikor, hova, hogyan megyünk és néhány bulit is előirányoztunk azért. Kell nekem is a fiatalodás :). Hamarosan újra jelentkezem.

Bécs, a lehetőségek és a sokszínűség városa


Találtam lakást úgy 1-1,5 hónapja, de sajnos a tulaj még szerződéskötés előtt lemondta, mert megváltoztak az életkörülményei és mégis szüksége volt a lakásra. Kicsit paráztam, de irány volt a FB, ahol ezt kipostoltam és jöttek az ismerősök, barátok és segítettek. Így jutottam el egy oldalra, ahol magyar egyetemisták Bécsben tömörülnek. Itt hozzászóltam egy lakáskereső csapathoz és egy lányka később írt nekem, h lenne egy albérlet, társulnék-e. A szövetség megköttetett. Gond annyi volt csak, h bútorozatlan… A végén őt is, meg engem is egy-egy autóval hoztak ki a szüleink (neki csak anyukája ért rá).

Köszönöm mindenkinek, aki segített nekem, aki adott kölcsön asztalt, mobil ruhatartókat és köszönöm anyuéknak, akik kihoztak!

Egész jó csapatépítésnek bizonyult, h összepuzzleoztuk a hozott szekrényt, mobilszekrényt, ruhafogast, stb. A pakolás-rendezkedés 3 órán át tartott, utána bementünk a városba és lesétáltuk a maradék erőnket is. Sajnos a legszebb részeket – mivel pont ellenkező irányba indultunk – nem sikerült megtalálni L, de mi másnap már megtaláltuk – pedig nem is kerestük…  J Anyumnak tetszett a város azon része, amit látott belőle, de majd jönnek az adventi vásárra, amikor is majd jól megmutatjuk, hogy mi is a szép itt – addig még mi is rájövünk J.

KÉP - pakolás (pótlandó)

Példa a sokszínűségre
Az este meg a második nap az ismerkedésről szólt, ez utóbbi nem csak egymás megismeréséről, hanem az egyetem és a város felderítéséről is szólt. Vera jó fej csaj, megleszünk, eléggé megnyugodtam, ami azt illeti. Kicsit szeleburdi még és tapasztalatlanabb nálam, de milyen is legyen, ha nem ilyen egy frissen érettségizett ifjú titán?! Megleszünk jól, formáljuk majd egymást és biztosra veszem, h hiányozni fog, ha nem lakunk majd együtt.

Oroszokkal cserefénykép-üzlet :)
Szép város Bécs
Most is, amíg írom ezt a bejegyzést, jókat derülök rajta olykor, mert el is felejtettem már, hogy milyen is az egyetem előtti időszak, h az ember még baromira nem vágja, h mi h lesz, vannak előismeretei és mások által mesélt tapasztalatai, de nem tud biztosra dolgokat.  Ma (26-án) bementünk az egyetemre, ami igen szép és nagy. Meg persze egyelőre labirintus. Kaptunk ingyen kávét reklámozók hadától, elintéztük az erasmusos dolgaimat, majd mentünk Verának az ügyei után. Ezt végül halasztanunk kellett, mert a Studenten Pointban nem a munka hősei az ott dolgozók, mert 8-11 között várták csak a hallgatókat. Mi jobb híján leültünk netezni, mert az albiban még nincs ilyen. Segítettem felvenni a tárgyait, ő meg kifigyelte, h lesz vezetés az épületben a napokban, meg ő volt a térképes navigátor a városban, én meg a kommunikátor. Összességében azt kell mondjam, h jó csapat vagyunk már most J.

A suliban a net arra is jó volt, h konstatáljuk, h a bevándorlási hivatal sincs már nyitva 13 után szerdán, így neteztünk még és elintéztünk ezt-azt (pl. nekem a postán az ÖH-Beitragot), futottunk net után, de még nincs. Meg persze sétáltunk kicsit erre-arra.

Bécs egyik legismertebb részén
Egész napos mászkálás után az első hazatérés
Elpakoltunk :)
Köszi Niki a szekrényt!
Ilyen, ha hülye fejet vágok
27-ére marad a kulcsmásoltatás, a net, a bevándorlási és a studenten point. Utána a szomszédot gondoltuk meglepni egy kis édességgel bemutatkozás gyanánt.  Majd meglátjuk. Most egyelőre még el sem hiszem, h itt vagyunk.