A Dodesheide iskola

A Dodesheide városrészben lévő iskola

A főbejárat

2011. március 4-én (pénteken) az Osnabrückben található 29 Grundschule (melyekben összesen 83 tanár dolgozik) közül egy egészen különleges iskolába látogathattunk el. A Dodesheide iskola a város azon iskolája, amely irányítja az egész RIK (Regionale Integration Konzept) folyamatot. A Schule an der Rolandsmauer (az egykori: Pestalozzi Schule) segítségével fejlődött odáig, ahol most tart. 1998 óta valósul meg a kéttanáros modell és az egész koncepció, amelyet hamarosan kifejtek, és amelyre a Niedersachsen tartományban csak Hamburgban, Zelle város közelében és itt, Osnabrückben, a Dodesheide-ban van példa - a magas költségigény miatt.

Az udvar felőli oldal

Az udvarról fényképezve

Bejárat, előcsarnok

   

A bejárat felőli udvar, kiskert

   Az iskola korábban kisebb volt, jelenleg két egykori iskola fúziója miatt ekkora, 2007 óta fogadja az egész városból a sajátos nevelési igényű gyerekeket 1-4. osztályig (Grundschule). A gyógypedagógiai megsegítést igénylő tanulók ezt követően a Schule an der Rolandsmauer iskolába mehetnek 5-9-10. osztályig. A Dodesheide a RIK-en és az iskolai feladatokon kívül szélesebb feladatköröket is ellát, mint például az iskolán kívüli hálók (elsősorban szociális hálók) működtetésének, működésének felügyeletét. Szoros kapcsolatot ápolnak a „Jugendamt”-tal, amely szervezet a szociális problémákkal foglalkozik, például kimennek a családokhoz, az iskolán belül tartanak tanácsadást. Ezenfelül „Mobiler Dienst”, azaz utazó gyógypedagógiai szolgáltatást is nyújtanak más megsegítésre szoruló sajátos nevelési igényű gyereknek a város többi olyan iskolájában, ahol nem töltenek be saját fejlesztőpedagógiai állást.

Ami igazán meglepő volt számomra, hogy nem szükséges Szakértői Bizottságtól származó szakvélemény ahhoz, hogy a gyerek az iskola fejlesztésre szoruló tanulói közé kerüljön (fejlesztő osztályba), megkapja a számára megfelelő ellátási formát (beleértve a plusz finanszírozást is); a gyógypedagógus megfigyelései, tesztelései és körültekintő munkája elegendő ehhez. Így a tanuló nem kapja meg a státuszáról a megbélyegző papírt és mivel az iskola nevében sem szerepel a „Förderschule” név, a stigmatizáció minimálisra csökkentett.

A diagnózis felállításának menete:

1, Észlelik a problémát – jelzi a tanító, iktatják a tanuló aktájába – amely természetesen tartalmazza az adott gyermek képességeit, nehézségeit, stb.

2, Szülőkkel való egyeztető megbeszélés

- ők is észlelik-e, elismerik-e a problémát, akarják-e a vizsgálatot vagy sem

3, Megfigyelés – gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus által

• a gyerek előzetes iratait áttanulmányozzák

• a gyógypedagógus pontos megfigyeléseket végez tanórai hospitálások, rövidebb és hosszabb feladathelyzetek során, teszteket vesz fel a gyermekkel

4, A gyógypedagógus az előzetes dokumentumelemzés és a saját tapasztalatai által mindenről pontos elemző dokumentációt készít, melyet összefoglaló-értékelő rész zár és tartalmazza a javaslatait is

5. tanácsadás a szülőknek

• a tanácsadáson jelen vannak szülők, a tanuló osztályfőnöke, a megfigyeléseket végző gyógypedagógus
  • a szülőknek nem kell, de mind a két pedagógusnak alá kell írnia a végdokumentációt, jelezve ezzel, hogy mindent elfogadnak, ami a megállapításokban található és a döntéssel a szülők is egyet értettek
    • AMENNYIBEN mindenki egyetért, akkor mehet a mappa a megfelelő hatósági szerveknek és a gyermek fejlesztése, ellátása biztosítva lesz az adminisztratív folyamatok lezárulta után
    • AMENNYIBEN valamelyik fél nem ért egyet, akkor a szakértői bizottságok is bekapcsolódnak, és az ő szavuk fog dönteni.

   A szülők bármikor kezdeményezhetik a folyamat elindítását, de a legtöbb esetben ez a félévek tájékán történik, a szakértői bizottságok pedig legkésőbb mindig májusban kell döntsenek, azért hogy a tanuló és családja tudhassa, hogy mely intézményben kell folytassa a tanulmányait.

   A német iskolarendszer körzetesített, a tanulót a lakhelyéhez legközelebb eső iskolába kötelesek járatni a szülők. A szabályozás olyan merev, hogy például egy költözés esetén azonnali hatállyal másik iskolába kerül! (A rendszert itt is ki lehet játszani, ha más lakcímre van bejelentve a tanuló...) A Dodesheide iskola mégis kivételt képez az integrációs modelljének köszönhetően és felül tudja írni a szabályozást, a gyerekek lakhelytől függetlenül járhatnak – az amúgy a város szívétől kieső – iskolába.

  Ottlétünk napja volt pont a prezentációs nap, amelyet havi egy alkalommal tartanak. Ilyenkor a 3-4. osztályosok adnak elő a többieknek különféle verseket, meséket, dalokat, mozgással kísért zenéket, általában ahhoz kapcsolódóan, amit tanulnak. Nagyon figyelmes volt velünk az igazgató úr, miközben megnyitotta az aznapi rendezvényt, bemutatott minket az ottlévőknek. A gyerekek hangosan, kórusban köszöntek és egyikük fényképet is készített. Az első prezentáció egy angol kis dal volt mozgással, majd az egyik osztály saját maga által írt versüket adta elő. Két lány szintén saját költésű rappet adott elő, melyben Harry Potter is szerepelt. A legsikeresebb slágert (egy német rövid pop dalt) összesen háromszor adták elő, mert mindig visszatapsolták őket.

Prezentációs nap 2. kép

Prezentációs nap 1. kép - megnyitás

Prezentációs nap 4. kép - ének és mozgás

Prezentációs nap 3. kép - vers

A különleges integrációs modellről

   A jelenleg 320 tanulót számláló intézményben 10 normál általános iskolai (értsd itt: 1-4. osztály) és 8 gyógypedagógiai osztály található. Az előbbiben – az érkező gyerekektől függően – 15-26 fő, az utóbbiban 8-14 fő az osztálylétszám. Az integráció részleges integráció, mert a tanórákon szegregált oktatás folyik, kivételt képeznek ez alól a következő tárgyak: testnevelés, zene, énekkar és 3. osztálytól kezdve a szakkörök (AG-k). A rendezvények természetesen mindig együtt vannak! További különlegességet és flexibilitást jelent az, hogy működik az úgynevezett „Durchgangschule”, azaz az átmenet, átjárás osztályok és osztályfokok között. Ha például egy elsős, osztályt ismétlő gyermek az intenzív fejlesztésnek köszönhetően elér egy olyan szintet, hogy folytathatja tanulmányait a második osztályban, akkor osztályfokot lép és másodikossá válik. A tanulók 60-70%-a képes így behozni magát az első és második évfolyamokon. Ezt követően már jócskán csökkennek a százalékok. Visszafelé is működik a rendszer, kb. 10%-nak kell alsóbb osztályba látogatnia a tudása, az alapjai megerősítése érdekében. Kérdeztem, hogy akad-e olyanra is példa, hogy egy-egy gyerek csak bizonyos tantárgyakból hallgat feljebb vagy lejjebb órákat (például ha matematikából tehetséges vagy éppen gyenge az osztályfokához viszonyítottan). Azt a választ kaptam, hogy nagyon ritkán erre is van példa, de sokkal fontosabb a stabil alapok letétele, amelybe bele tartozik a megfelelő, pozitív, de reális önkép, önértékelés kialakítása is.

A többi tanítási órán a földszinten találjuk a többségi és az emeleten a gyógypedagógiai osztályokat. A tananyag tartalmilag megegyezik, de a sajátos nevelési igényű tanulók számára egy évvel több idő áll rendelkezésre a feldolgozásra és elsajátításra. A többségi osztályokban a magasabb osztálylétszám ellenére is csak egy pedagógus tanít, míg a gyógypedagógiai osztályokban kéttanáros modell valósul meg. Ám amikor mód van rá, akkor a többségi területre is még egy tanár látogat be, ez heti 2-3 órát jelent, amely alatt segítenek a lemaradt (vagy átmenetileg lemaradt) tanulóknak – hiszen a képességek itt is heterogének. A differenciált oktatás, a kooperatív feladatok alapelvnek számítanak!

Példa egy többségi osztályra

A kényelemre, komfortra is adnak

   

 
   Még különlegesség és véleményem szerint hihetetlen jó ötletnek számítanak a paralel osztályok. Ez alatt azt kell értsük, hogy egy folyosóval kötnek össze két tantermet, melyek között így szabadon biztosított az átjárás, például az állomásfeladatok megvalósítására is többféle mód nyílik ezáltal. A folyosó természetesen nem kihasználatlan terület, asztalokat, székeket és PC-ket is találunk benne, ahol megint csak feladatok, kis csoportos munkák, egyéni fejlesztések végezhetők. Eddigi tapasztalataim alapján itt láttam életemben először valóban megvalósuló Teamteaching-et. A két paralel osztályban összesen négy pedagógus (vagy 1-1 gyógypedagógus + 1-1 gyógypedagógiai asszisztens) tanít, akik heti egyszer leülnek és közösen megtervezik az egész következő heti munkát. A feladatmegosztás is jól funkcionál, például Marika néni készíti el a megbeszélt feladatlapokat, szókártyákat, eszközöket a két osztály számára németből, Julika néni matematikából, Péter bácsi környezetismeretből, Etelka néni pedig helyesírásból teszi ugyanezt. Így kevesebb az egy pedagógusra eső munka, több ideje marad az igazán klassz feladatok kidolgozására. Minden közös: a felelősség, a munka és a siker is. :)

Matematika óra a gyógypedagógiai osztályban . kéttanáros modell

Differenciált oktatás, kooperatív feladatok

A paralel osztályokat összekötő folyosón - 1. kép

   A paralel osztályokat összekötő folyosón -2. kép

A másik teremben ugyanazt tanulják! A gyakornokokat szívesen fogadják (háttal egy Praktikantin ül).

A PC-k alapfelszereltségnek számítanak.

A berendezés is majdnem teljesen megegyezik a termekben.

Élhető környezet, jó itt dolgozni.

(Igazából a mi gyakorlati iskolánkban is van az azonos osztályfokon tanító tanárok között kooperáció, egyeztetések, de nem ennyire precízen keretek közé helyezve, és meglátásom szerint a falak ott vannak – valóságosan és átvitt értelemben is.)

   Az igazgató úr az iskolavezetésen és a beszélgetésen kívül prezentációval is készült a látogatásunkra, melynek anyagát átküldte Fanknak, így nyomtatott verzióban is megkaptuk. A leírás szerint a Dodesheide végső célja a gyógypedagógiai osztályokban tanulók visszahelyezése a lakóhelyük szerinti iskolába, azért, hogy a környékükön lakó gyerekekkel ismerkedjenek, barátkozhassanak és játszhassanak együtt és ne kelljen sokat utazniuk sem. Az elv, a cél nemes, és hitelesek is a szememben, nincs okom kételkedni, de akkor is felmerül bennem a kérdés, hogyha sikerül elérniük a célt, akkor hány osztály és mennyi gyerekkel marad (akiket nem tudtak visszailleszteni).

6-féle ilyen tábla található az iskolában.

Prezentáció a szép tanári szobában.

   A Dodesheide iskola csarnokában nagy, színes felirat hirdeti, hogy „A gyerekek a mi jövőnk!”. A színes felirat tükrözi és az előcsarnoki tablók jelzik, hogy összesen 20 különböző náció tagjai járnak az intézménybe. A kulturális sokszínűséget értékként kezelik és ennek hangot adnak, a tanulóknak is hangsúlyozzák ezt. A hazai németek után a legtöbben a török, az orosz, az albán, a libanoni diákok vannak, de újabban jelentős arányt képeznek a Bulgáriából érkezettek is.

"A gyerekek a mi  jövőnk!"

A sokféleség az iskolában

A 6 db tábla együtt is látható, mind fontos elveket hirdet.

   Nagyon pozitívnak találtam az egész uralkodó atmoszférát, és a konfliktuskezelési technikáikat. A szociális tréningeken kívül az egyik legfontosabb eszközük erre a mediáció. (Egy olyan [verbális] kommunikációra épülő konfliktuskezelési technika, amelyben egy pártatlan segítő irányítóként, összefoglaló személyként vesz részt a tárgyalási, beszélgetési folyamatban és a „haragos feleknek” lehetőleg minél kevesebb indulattal kell közös megállapodásra jutni úgy, hogy a végére egyik fél se érezze megalázottnak, vesztesnek magát, azaz győztes-győztes vitazárásra kell sor kerüljön.)

Mediációs szoba bejárata.

Mediációs szoba.

Néhány kiegészítés:

Az órarend ugyanolyan szisztéma szerint épül fel, mint a Schule an der Rolandsmauer-ben.

Órarend magnetic táblán.

Az értékelésre smiley-ket alkalmaznak.

Napi, heti értékelés - mert a visszajelzés nagyon fontos.

Mind az épület, mind a játszótér igen gyermekbarát.

Tanterem jelzése

Meseillusztráció a folyosón

Tágas udvar.

Mászóka

Logico készlet

A kooperáció az iskolák között nagyon fontos. A Schule an der Rolandsmauer mindig is kereste a kapcsolatokat, a lehetőségeket, a Dodesheide iskola pedig partner ehhez. Néha közös rendezvényeket is rendeznek, néha pedig sporteseményeken mérik össze erejüket.

A partnerség bizonyítékául :)