Az előkészítő évfolyamok (preschool) Magyarországon

Először is leszögezném, hogy még kevés az információm ahhoz, hogy erről a témánál a felvetésnél és latolgatásnál többre jussak, de azért mégis hozzászólok a témához. Majd idővel tájékozódom és akkor pontosabb véleményalkotást tudok majd tenni. Azért is írok még, mert hátha olvas olyan személy is, aki ebben a kérdésben kompetens és további támpontokat ad a többi olvasónak és nekem.

Sokan kíváncsian várjuk, hogy mit hoz majd az új, érkező köznevelési törvény. Lesz benne egy előkészítő évfolyamról szóló rész is, amely koncepcióról és részleteiről nem találtam sajnos információt, egyelőre csak az egyik kurzusunkon hallottam erről. Ezzel az 1 vagy 2 plusz évnyi lehetőséggel sokan nyerhetnek és veszthetnek rajta. Lehetségessé válik az is, hogy egy gyermek csak 8 általánost végezzen el 16 éves korára úgy, hogy nem is ismételt osztályt. Ha pedig egy tanulási teljesítésre alulmotivált gyermek/fiatal be sem jut középiskolába, leginkább szakmát adó középfokú intézménybe, akkor még lemorzsolódni sem lesz esélye, nem hogy bennmaradni. (A 9-10. évfolyamon a legnagyobb a lemorzsolódás aránya.) A tanköteles kor 16 évre való visszaállítása, levitele meglátásom szerint hibás intézkedés, amely maximum rövid távon képes gyorsabban bevonni kisebb tömegeket a munkaerőpiac történéseibe (ha egyáltalán képesek lesznek elhelyezkedni ezek az aluliskolázottabb emberek ebben a nehéz helyzetben), de hosszútávon sok lemaradó, szegénysorba kerülő embert generál. De ne legyen így! - én is jobb szeretném.

A tanköteles kor csökkentésével amennyire tudom, a legtöbben nem értenek egyet a szakmában, viszont az előkészítő osztályokkal kapcsolatban már erősebben megoszlanak a vélemények. Hallottam olyan markáns véleményt, hogy ez a roma/cigány gyermekek ellehetetlenítéséhez vezet majd, és a két intézkedés egyben kifejezetten a 8 általános elvégzéséig kíván csak velük foglalkozni. Az én véleményem szerint ez akár történhet majd így is, de tudom azt, hogy nagyon sok gyermeknek szüksége lenne az Angliában is működő preschoolszerű oktatási szintre. Ez már nem óvoda, még nem iskola, egyfajta játékos-fejlesztő átmenet a kettő között. Az ép értelmű gyerekek között is sok az éretlenebb, a különböző képességterülete(ke)n elmaradás(oka)t mutató 6-7 éves, akiknek ez egy hatalmas lehetőség lenne arra, hogy behozzák magukat, az elmaradásukat és ne kelljen megalázó módon osztályt ismételniük (traumatikus élményt elszenvedve). Vagy vannak enyhén értelmi fogyatékos gyermekek, akik az előkészítő osztályokban végzett intenzív fejlesztéssel sokkal nagyobb eséllyel és nagyobb százalékban tudnák később megállni a helyüket integrációban is (többségi általános iskolában). Mindent átgondolva én nagyon jó lehetőségnek tartom az előkészítő osztályt. Esély sok megkésett fejlődésű gyermeknek, sok fogyatékos diáknak, de esély lehet akár a HH és a HHH tanulók számára is (akik közül sok a roma/cigány származású). Minden azon múlik, hogy vajon miként fog megvalósulni a elképzelés?!

Még utána kell keresnem, hogy ez a 0. és még egy 1. osztály előtti előkészítő év

- hol valósulna meg (óvodában/iskolában)

- milyen bizottság sorolja majd be ide a tanköteles korba lépőket (TKVSZRB?, Nevelési Tanácsadó?)

- milyen felmérés követi a 0. év befejeztét, mi lesz a 1 vagy 2 előkészítő év megítélésének alapja (teszt?, pedagógiai vélemény? szakértői bizottság szakvéleménye?)

- milyen szakemberek, pedagógusok foglalkoznának azokkal a gyerekekkel, akiknek fokozottan fontos a differenciált, fejlesztés orientált, játékos, modern pedagógiát alkalmazó oktatás-nevelés (gyógypedagógusok/fejlesztőpedagógusok, többségi pedagógusok, esetleg óvodapedagógusok?)

- hosszútávon milyen előnyökkel és hátrányokkal kell számolni?

Csak remélni tudom, hogy a koncepció lefektetői kellő bölcsességgel és átgondolással közelítik meg az előkészítő osztályok minden részletét és sok pozitív hatást fog majd eredményezni az előkészítő; nem pedig a szegregáció és a stigmatizáció egy új eszköze lesz.

A búcsú nehéz pillanatai

Az utolsó 1-2 hetünk meglehetősen sűrű volt és alig aludtunk a sok készülődés miatt (ajándékok elkészítése, a búcsú előkészítése, pakolás, utolsó kirándulások, stb.) Voltunk április 1-jén Brémában,

A brémai muzsikusok szobra

másnap találkoztunk egy magyar barátnőm jó barátjával (aki segített szállást találni annak idején),

Köszönjük Christopher!

Herr Martinékkal volt még egy közös esti programunk. Vasárnap pedig Franknál és kedves családjánál töltöttünk egy szép délutánt és estét. A biciklis kirándulás alatt az erdőben egy egykori koncentrációs tábori épület mellett emberekkel találkoztunk. Kiderült, hogy az esti színházi előadásra készülődnek. Ezen az emigránsokról szóló darabon mi is részt vettünk – nagyszerű élmény volt ez a spontán színház!

Egy helyi művész egyik munkája és a szép táj

Bicózva fotóztam + a művész egy másik munkája jobbra.

Az egykori KZ Lager

A főszereplőkkel

Az első néhány percben történtek.

Egy teremnyi nézővel - az összes jegy elkelt.

A búcsúzkodás jegyében telt az utolsó hét, az utolsó szakkörökkel. Hétfőn a Theater-AG-n rajtunk kívül álló nehézségek miatt, sajnos nem annyira volt meghitt a hangulat. De azért aranyos és vidám drámapedagógiai kelléktárból merített játékokkal és csokoládéval köszöntünk el.

Kedden a Sport-AG-n vittünk 1-1 sportjátékot, amelyek sikert arattak. A többi játék, amit Frau Krüwel és Herr Pothoff hoztak is mind a mi tiszteletünkre szóltak, mi választhattunk, hogy mi legyen a következő játék, stb. A gyerekek is azt mondták, hogy jó, hogy itt voltunk és hiányozni fogunk. Nagyon jó érzés volt a figyelmességük!

Szerdán Herr Martin egy Emden-i humorista, Otto Waalkers Katastrophen Film című filmjének (http://www.youtube.com/watch?v=HZpHe9o3DqE) vetítésével lepett meg engem és a diákokat. Egészen jó volt a film is, de nyilván nem ez maradt meg a legjobban.

A PC teremben a film közben

Szerdán az Europa-AG-n egy rendhagyó alkalmat kaptunk ajándékba. Városvezetésre vittek minket – vicces mód, hiszen már mindent láttunk. Aztán betértünk a város legfinomabb fagyizójába és egy igen dekoratív és ízletes fagylaltkelyhet ettünk, miközben jót beszélgettünk. Onur felajánlott az eprei közül néhányat, mert én nekem „csak” mangóm volt :). Soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire kedvesek voltak velem, velünk.

Az Europa-AG tagjai

Csütörtökön a kollégáktól, barátoktól az órák után búcsúztunk, egy ppt-vel, amelyben összefoglaltuk a 3 hónapos gyakorlatunkat és a kinti életünket köztük és velük. Látszott többeken, hogy ők is sajnálják, hogy megyünk. Herr Martintól, Meiketól és Annatól (ők a frieslandiak) egy közös képet kaptunk egy elegáns keretben. A tanári kar nevében Frank köszönt el tőlünk - azóta van igazi Osnabrück-i bögrénk.

A gyerekektől csütörtökön az 5-6. órában köszöntünk el – természetesen mindenki a saját osztályától, aztán utána a tanáriban a kollégáktól. Az első dupla órában nem voltam, a harmadik óráról egy trükkel átküldtek más osztályhoz, aztán nem mehettem vissza a terembe, Susanne meghagyta, hogy egyenesen a PC terembe mehetek, onnan pedig a tanáriba. A legnagyobb ajándék az volt, hogy úgy viselkedtek, mint az angyalok. Egyedül maradtam velük PC-n, az igazgató asszony kedves szavakkal bejött elköszönni és megadta a magán elérhetőségeit. Megdicsért, hogy sem én, sem Barbara nem hiányoztunk egy napot sem, nem voltunk betegek és ő ilyet még nem látott. Az órán a tanulók választhattak egy klipet a youtube-ról, beírták és megnéztük, meghallgattuk. Közben netezhettek, de közösségi oldalakra és „káros” oldalakra nem mehettek fel. Hihetetlenül fegyelmezettek voltak! Annyira jó volt velük. Szünetben volt két fiú között összezörrenés, de odamentem és azt mondta az egyik a másiknak: „Szerencséd, hogy Frau Kovács ma megy haza, és hallgatok rá, ha azt kéri, hogy hagyjalak!” Totál kedves volt tőle.

Az 5. órában léphettem be a terembe. Egy gyönyörűen, ünnepélyesen terített asztal várt. Két fiú 2 teljes órán keresztül (és még a „szent” szünetükben is!) sütötték a goffrykat az osztálynak és nekem. Kaptam tőlük egy lefűzött mappát, amelynek minden egyes lapja egy-egy dísze, színes levél volt egy-egy tanulótól. Hozzá igazi Osnabrück-i csokoládét. Ha nagy önfegyelemmel el nem is sírtam magam, de megkönnyeztem. De ezek az öröm könnyei voltak!

A táblát is feldíszítették

Az osztály és a búcsú meglepetésük nekem. KÖSZÖNÖM!

 Tőlem egy-egy ceruzát és szerencse csokitallért kaptak, egy személyre szóló kis üzenettel, Susanne pedig egy cd-t a képekkel, sálat és teát. Vittem még négercsókot és fő ajándékképp egy ppt-t készítettem nekik a közös három hónap képeivel, amelyek közül néhányra vicces feliratot is tettem :). Szép zene szólt alatta és tetszett nekik. Utána megnéztünk még egy rakás képet. Három hónap alatt minden fontosabbnak vélt szituációban kattintgattam, már akkor tudtam, hogy jól fog esni nekik is az emlék. Valami fantasztikus volt ott lenni, bár igaz, néha nagyon nehéz volt, de a mindenféle tapasztalatok mellett igyekszem csak a jóra emlékezni és soha-soha nem fogom elfelejteni őket!

A búcsúóra (2011. április 4.)

Búcsúzóul az utolsó ott töltött hetem hétfőjén, az első dupla matematikát én tartottam. Erre az alkalomra már jó ideje kitaláltam a feladatot. Egy 80 perces foglalkozást tartottam, amely szerencsére nagyon jól sikerült. Egy reklámújságból kivágtam 75 terméket, mindenkinek készítettem egy egyéni bevásárlólistát, amin a termék neve szerepelt és az árát nekik maguknak kellett beírniuk. A boltunkat „Frisch von Briesland” névre kereszteltük.

Keresés a termékek után

A 7. b boltja

Mi mennyibe is kerül?

Mindenkinek 5 terméket kellett megtalálnia a sok, az osztályteremben szétszórt termék közül. A gyengébb matekosoknak alacsonyabb áru termékeket válogattam össze. 

A kasszánál ellenőrzik a vevők számolását

Miután megtalálták a termékeket, beírták az áraikat és összeadták őket, el kellett menniük a kasszához, ahol ellenőrizték, hogy jól számoltak-e a kedves vevők. A kasszások, akik folyamatosan cserélődtek, számológéppel dolgoztak.

A vevőknek, miután fizettek, egy asztalhoz kellett menniük és a termékek képeit a megfelelő kategóriába illeszteni. A 2 fő kategória: egészséges és egészségtelen élelmiszerek; és a 8 nagy élelmiszercsoport (tejtermék, zsiradék, gabonafélék, stb.).

Kategória alkotás

 Egy kakukktojás is volt a termékek között, a sör. Kérdeztem, hogy melyik terméket nem vásárolhatják meg ők, mint tizenévesek? És miért nem? Erről ejtettünk néhány szót.Utána minden tanuló bediktálta az ő eredményét, a táblára írtuk és 2 számológéppel összeadtuk az egész listát. Sajnos nem sikerült ennyi (nem egész számos) eredményt elsőre jól összeadni, de többedik próbálkozásra sikerült. Elégedettek lehettünk az aznapi bevétellel.

Ezt az órát követően már saját órát vagy órarészt sem tartottam, más tanárok által vezetett órákon már csak segédtanerőként vettem részt. Szép tanítási gyakorlat lezárásának éltem meg ezt az eseményt.

Sok mindent tanultam Osnabrückben a gyakorlat alatt

Elég sok mindent tudtam tanulni a gyakorlat során. Megtapasztalhattam egy másik iskolarendszer sajátosságait, előnyeit és hátrányait. Láttam sok tanárkolléga (Frau Weßelmann, Meinders, Feldkamp, Sipermann, Schenk, Schwerger, Schmidt, Fischer, Herr Martin, vor den Bäumen, Böttger) tanítási stílusát, gyerekekhez való hozzáállását, általában az iskolában dolgozó pedagógusok hozzáállását, viselkedését. Igyekeztem végig nyitott szemmel és befogadásra kész aggyal járni mindenfelé, amerre csak megfordultam. A legtöbbet talán arról tanultam, hogy mennyire fontos a dolgokat megbeszélni, mennyire nem számít az idő elvesztése sem, mennyire fontosabb, hogy adjunk és kapjunk visszacsatolást, hogy úgy mehessenek tovább a gyerekek is, hogy igenis emlékezzenek - ha másra nem is, de - arra, hogy az iskola elveket, példát adott és nem ment el semmilyen fontosabb történés mellett szó nélkül. Természetesen eddig is sokat adtam erre, de végre volt esélyem ezt jól működően napról napra tapasztalni, leírni, megfigyelni.

A másik legfontosabb a konzekvenciák megléte és megtartása. Nem mindig olyan egyszerű! A tanár is ember és neki sem öröm, hogyha egy gyereket meg kell fegyelmeznie, büntetnie. Sokszor megesik az ember szíve az adott tanulón, mert tudja, hogy milyen a szociális háttere, hogy mi van vele... de akkor sem nézhet el neki mindent vagy többet, mint másoknak "pusztán" ezért. Nem mellesleg ezzel csak ártana! Láttam már életemben következetes és kevésbé következetes és "laissez faire" típusú tanárt is, és tudom, hogy melyiket fogadják el és szeretik is jobban a gyerekek. Még ha nehéz is felvállalni a következetességgel járó konfliktusokat és alkalmi kellemetlenséget, akár utálatot, akkor is megéri. Hosszú távon a meglátásom szerint a következetes tanárokat szeretik a diákok jobban. Mindannyiunknak szüksége van korlátokra, ezek megakadályoznak minket ugyan néha a szabad mozgásban, de belekapaszkodhatunk, ha megbotlunk.

  Néhány pedagógiai nevelési metódusra példa, amit magammal vittem, viszek:

1. A diákot (kiváltképpen az értelmi fogyatékos diákot) nem elég megdorgálni egy tettéért, vagyis minősíteni a tettet magát (!), de biztosak kell legyünk a lehetséges mértékig, hogy tudja, hogy miért nem volt helyes, amit csinált és mi lett volna a helyes(ebb) út.

2. Visszaküldeni a gyereket valamit újracsinálni, még egyszer megcsináltatni vele valamit. Például a "Stuhlkreis" esetében. (Egy nagyon használható beszélőkör technika, amely alkalmas a szociális kapcsolatok feltérképezésére, fejlesztésére.) Ha nem veszi le a kabátját, amit köteles lenne, akkor a pedagógusnak kell, hogy legyen annyi türelme, hogy megvárja, míg kialakul a beszélőkör és akkor küldi vissza a nebulót, hogy megismételhesse a műveletet - immáron helyesen.

  A gyerekek mindig feszegetik a határokat, mindig próbálkoznak. Az új tanerőt ott próbálják meg kijátszani, ahol csak tudják. Néha sikerül nekik, néha nem "eszi meg" az ember, amit megpróbálnak elhitetni vele. Én sem tudtam mindig maradéktalanul következetes lenni, de többnyire azért sikerült. Néha alkuképes voltam, néha extrémen ragaszkodtam ahhoz, amit megmondtam. Érdekes tapasztalat, hogyha az ember enged, akkor a kisujja után a karját húzkodják. A határokat élesen kell meghúzni. A kompromisszum sem mehet túl egy bizonyos határon... Kevés a hely, hogy mindenről utolsó betűig beszámoljak és talán nem is akarna annyit elolvasni senki, de rengeteg mindet tanultam az elmúlt 2,5 hónapban itt. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy  Osnabrückben lehettem.

A helyettes osztályfőnökség folytatása (2-3 napra)

Már itthon vagyok két hete, de be szerettem volna fejezni a történetemet a gyakorlatról. Tartozom még 3-4 bejegyzéssel, amelyet ezennel most törlesztek.

Amint Frau Weßelmann visszatért az iskolai sítáborból, egy napot jött még iskolába és kedden első két órában is (a délután eleve rám volt bízva egyéb közbejött elfoglaltsága miatt), de elég betegnek nézett ki. Meg is beszéltük, hogy sms-ben jelzi, ha másnap nem tud jönni és akkor úgy készülök, hogy helyettesítem. Ez este meg is történt, neki is álltam a másnapi órákat megtervezni. Írtam Franknak, hogy úgy készültem, hogy helyettesítek, de egy kommunikációs hiba miatt sajnos nem voltam kiírva reggel helyettesítésre. De aki be volt írva, megbeszéltem vele, hogy tudom tartani az órákat, mert úgy készültem. Csütörtök reggelre a beírt helyettessel pedig azt beszéltem, hogy a Plusquamperfekt tanítására megköszönöm, ha bejön besegíteni. Így is történt. A feladatlapok megvoltak rá a nagy mappában, ellenőriztem, hogy mindenkinek jut-e, ill. fénymásoltam a hiányzók számára is. (Ezek bekerültek a „hiányoztál” mappába, ahol megtalálták, mikor újra jöttek.)

KEDD (március 29.)

3-4. óra

Természetfilmet néztünk. A tanulókat kevésbé, ill. időközönként kötötte csak le. Rá akartak venni, hogy nézzük inkább azt a dvd-t, ami az egyiküknél volt, de szó sem lehetett róla, hiszen nem ismertem, hogy mi van a dvd-n, erőszakos-e, a korosztályuknak való-e, stb. Nyögve nyelősen, de végignézték. A maradék fél órában belekezdtünk egy Disney filmbe, aztán rendrakás és mentünk tesire. Sokan nem hoztak tornafelszerelés, aminek a testnevelő tanárok érthető módon nagyon nem örültek... Azok közül, akik nem vettek részt a testnevelésben, feladatokat csináltattunk. Nem kíméltem őket :), aki készen volt, annak írtam még fel matematika példákat vagy adtam egyéb feladatot nekik. Akik részt vettek a sporton, azok játékos feladatokat csináltak, reakcióidőt mértek, stb.

SZERDA (március 30.)

A helyettesítés tisztázása után mentem az órámra, Herr Martint váltva (a 45 perces történelem óra után). Elmondtam, hogy az osztályfőnök sajnos beteg, ma én helyettesítem. Az egyébként megbeszélt szabályaim érvényesek, de nincs pluszfeladat többé, a 3. rendzavarás után rögtön Trainingsraum következik. Még ez is eggyel több, mint egyébként...

2. óra - angol

Egy játékos feladatot hoztam a szóismétléshez. 3 csoportot alkottunk, a tagokat én mondtam. A csoportalkotás szokásosan kisebb zajjal és kavarodással járt, a gyerekek igencsak elevenek voltak és zizik. Az egyik fiúval megint komolyabb fegyelmezési gondjaim voltak. 9-kor át kellett küldjem Frau Witte-hez, mert órán összeverekedett egy társával. Hisztizett, hogy nem ő kezdte, stb. De megmondtam, hogy nem érdekel ki kezdte, nem maradhatnak mindketten a teremben, ezért menjen át. Sírt is, meg az ilyenkor nála szokásos műsorral élt, de miután átment a másik osztályhoz, sokkal jobban lehetett haladni. Nem csak azért, mert nem volt ott rendetlenkedni, hanem mert a többieket is meglepte, hogy így kezeltem ezt a helyzetet. Szavakat diktáltam az eddig tanult témákból vegyesen, mindenkinek írnia kellett a füzetébe. Utána egy kiválasztott csapattagnak fel kellett írnia a táblára a szavakat. Az a csapat nyert, amelyik a leggyorsabb és a leghibátlanabb tudott lenni. Közösen ellenőriztünk, közben mondtuk a német jelentésüket is. Ellenőrzés közben A. is visszatért Frau Witte-től és megkérdezte, hogy visszajöhet-e. Megígértettem vele, hogy viselkedik és akkor maradhat.

A maradék kb. 15 percben új témát kezdtünk (Food). A hozzá tartozó szavakat előmondtam, nekik utánam kellett mondaniuk. Aztán a jelentésüket is megbeszéltük. Házi feladatként át kellett még ismételniük néhányszor, mert a következő órára kellenek majd.

3-4. óra – német és matematika

Német

Mindenkinek egyéni puzzle-t készítettem egy új, rövid fabulából. Ezt kellett kirakni, beragasztani a füzetbe és a párbeszédes formákat egy jelölőfilccel kihúzni. Szokatlanul csendben és jó kedvvel kirakóztak és ragasztottak. Ezt követően egy párhuzamos történetet kellett írniuk hozzá (hasonló történet, csak emberi szereplőkkel, ugyanazzal a tanulsággal.) Az utolsó feladatrészhez természetesen nem volt kedvük és bele kívántak halni, hogy írni kell. De meg lehetett velük beszélni, hogy csak 10 perc koncentrált és folyamatos munkát kérek. De akkor mindenkinek dolgozni kell. Megegyeztünk, de a félidőnél páran fel akarták rúgni az egyezséget :(. Aztán a kérlelgetés után folytatták, csak ezzel elment egy kis idő. A 10 perc munka után elpakoltattam velük a német cuccukat és elővetettem a matekot.

Matematika

Szöveges feladatot csináltunk, ami elég gyakorlatias példa volt, vásárlással kapcsolatos (igyekeztem előkészíteni a búcsútanításomat). Elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó idegeskedni, sikerül végigvenni, amit sikerül, igenis laza leszek. Arra gondoltam, hogy annál mindenképpen többet fognak tanulni, mintha csak bejönne valaki helyettesíteni és színeznének vagy ilyesmi.

Ezután továbbülős játékkal folytattuk. Felírtam 5 db egyszerűbb számítást a tábla hátuljára. Előkészítettem velük a füzetüket egy ceruzával. Kinyitottam a táblát és gyorsan le kellett másolniuk, kiszámolniuk, és ha kiszámolták, akkor tovább kellett ülniük. Ha még a társuk nem végzett, akkor is tovább kellett ülniük és valahogy odaférniük mellé :). Aki a leghamarabb és a leghibátlanabbul jutott el 5 hellyel arrébb, az nyert. Öröm volt látni, hogy igyekeznek és aztán „repülnek” ki hozzám, hogy ellenőrizzem az eredményt. Sok figyelmetlenségi hiba volt, mert vegyes számolásokat írtam fel. Ezért a plusz, majd mínusz többeknél 2 összeadássá változott. Mondtam, hogy a felírt feladat eredménye jó, de nem ez volt a feladat, nézzék meg és javítsák. Aztán folytatódott a verseny az első 3 gyors és hibátlan megfejtőig.

A maradék 8 percben 5 db szöget kellett felírniuk a táblára és aztán a füzetbe. Aki jelentkezett, az mérhette fel a 90, 120, 360, 180 és 60 fokokat. A szögfajtát meg is kellett nevezni. Hangzavar lett, csendben vártam, néha megjegyeztem, hogy „én laza vagyok és a ti időtök megy... ha kell, a szünetben is maradunk”. Lassan is ment miattuk, bent is maradtunk 2-3 percet a szünetből, de végre volt ám igyekezet! Úgy begyorsultak, hogy nagyon :). Akinek ellenőriztem, hogy a füzetében van a lemásolt, helyes példa, az már mehetett is ki.

5-6. óra – politika és földrajz

Herr Martin óráján is velük maradtam, mert a szünetben történteket meg kellett beszélnünk. Egy fiú a másik osztályból rasszista és igen sértő megjegyzéseket tett az egyik lányra az „én” osztályomból és az ő védelmére kelő másik lányt pofon is vágta. Kellemetlen helyzet, mert egyébként ez a fiú normális, kedves... akinek most problémái vannak. A 7. b osztályból O. ezt nem hagyta és a lányok védelmére kelve összeverekedett D-szel. Én arra értem oda, hogy közéjük kellett állnom, még jó, hogy ők nem a legnagyobb fiúk! Amíg a tanár úrra vártunk, elkezdtük megbeszélni a történteket. Herr Martin mondta, hogy a történtek illenek ahhoz a témához, amellyel ma fogunk foglalkozni. Kellett neki egy laptop és én aznap pont vittem magammal. Kis videókat néztünk az emberi jogokról a youtube oldalon (ugyanezek megtalálhatók az említett filmek hivatalos oldalán: http://www.jugendfuermenschenrechte.ch/welcome.php?lang=de ). Én voltam a vetítő ember, a technikus ezen az órán. Ketten levelet fogalmaztak D. osztályfőnökének a történtekről. A kész levelet odaadták nekem korrekcióra. Okos ötlet volt a levél a tanár úrtól, mert lehiggadtak a gyerekek, az osztályfőnök is értesült a történtekről, és nem lett további probléma.

CSÜTÖRTÖK

1-2. óra – német, matematika

Német

Frau Kummer is velünk tartott, ezért megcseréltem a harmadik és első órát (matek, matek, német helyett, német, matek, matek). Első kérdésük volt, miután ismertettem, hogy az osztályfőnök beteg és hogyan lesz az aznap, hogy Frau Kummer meddig marad. Nem voltak valami udvariasak vele. Az óra és a nap menetének megtervezése az enyém volt, Frau Kummer pedig remekül megalapozta a Plusquamperfektet. A következő alkalomra már nem volt nekik ismeretlen és néhányan tudták alkalmazni is.

Matematika

Szögekhez, háromszögekhez készítettünk egy tablót. Vittem különböző háromszögeket, feliratokat kinyomtatva, kivágva. Nekik csak párosítaniuk kellett a háromszögeket a hozzájuk tartozó szöveggel. Egy nagy csoportban dolgoztak egy asztal körül. Az eleje nehezen indult, de aztán lecsendesültek és ragasztgattak. A kész munkát felcsíptettem a terem hátsó részében a nyelvtani tablók mellé.

Az óra további részére páros feladatokat vittem. A kb. azonos matematikai képességgel rendelkezőket tettem párba. Egy lapra írtam fel a nevüket, alá egy kis táblázatot, három körre elegendő számolásnak hagytam helyet. A következő párosnak kellett a feladatot felolvasnia (pl.: 3x4; 27+13; 36-12), amely szintén differenciált volt, az adott páros képességeihez mért nehézségi szintű. A táblán többféle megoldást írtam fel, helyeseket és hibásakat vegyesen. A páros mindkét tagja kapott egy légycsapót és aki gyorsabban csapta le a helyes megoldást, az kapott egy pontot. Hibázni egyszer lehetett. A feladatot felolvasó páros ellenőrizte, hogy ki volt gyorsabb és hogy helyes-e a megoldás (rajta volt a kártya hátulján a megoldás). Aztán a felolvasó páros következett, mint játékos és az őket követő két tanuló olvasta fel a feladatokat. Nekem csak mindig fel kellett írnom gyorsan a jó és rossz megoldásokat. Ehhez a táblát két nagyobb részre osztottam. Egyszer az egyik felére írtam fel, egyszer a másikra, amíg ők a feladatot oldották meg. Az elején nagyon jól ment, de a végére sajnos hangoskodni kezdtek azok, akik már befejezték és nem figyeltek a társaikra. Talán kellett volna számukra egyéb feladattal készülnöm... Hamarosan kicsöngettek.

3-4. óra – matematika, PC

Következő feladatként a szögekkel játszottunk 3 csoportban. Ők választhattak társakat, minden csapatba legalább 3 emberrel. Minden csoport kapott egy borítékot, amelyben lelaminált, mágneses csíkkal ellátott kártyákat találtak szögelnevezésekkel, fokokkal és -tól-ig szögjelzésekkel (pl.: hegyes szög, 0 fok < alfa < 90 fok, stb.) Gyorsan párosítaniuk kellett és a mágneses, 3 részre osztott táblára illeszteniük. A feladat Frau Weßelmanné volt, a tanulók már ismerték, így nem kellett nagyon magyarázni, gyorsan és motiváltan vettek részt a kivitelezésben. Leellenőriztük, kijavítottuk a feladatot, győztest hirdettünk.

Utolsó feladatként mindenkinek rajzolnia és megneveznie kellett szögeket (előre felírtam a kihajtott táblára egy-két nevezetes szöget). Ehhez kevésbé volt kedvük, nagyon nehéz volt rávenni őket. A hangzavar közepén felírtam a táblára, hogy: „Már csak csütörtökig kell elviselnetek engem.” Ez hatott, mert egyre többen olvasták el és meglepetten kérdezték, hogy de miért. „Mert letelt a három hónap... és megyek vissza Magyarországra”. „És nem jön vissza soha?” Nehéz volt elmondani, hogy valószínűleg Németországba még vissza-visszatérek, de Osnabrückbe nem :(. Nekiálltak a feladatnak és megcsinálták még pont a PC óráig.

PC

Ezt az órát az igazgató asszony tartja, de az utóbbi hetekben mindig közbe jött neki valami halaszthatatlan teendő és mivel én úgyis ott voltam, így megkérdezte, hogy tudnék-e egyedül maradni a gyerekekkel. És tudtam... bár egy kis szünet, fellélegzés jól jött volna. Begépelés, szövegformázás, stb. Plusz megbeszéltem velük, hogy mivel relatív jók voltak és meg tudtunk csinálni minden feladatot, amit vittem, így az ötödik órában angolozás után nézhetünk filmet (Lecsót), amit nem tudunk befejezni vagy angolozhatunk tovább. Na ná, hogy inkább a félig nézhető mesét választották :).

5-6. óra – angol, angol

Az új szavakhoz voltak képek. Direkt rosszul rendeztem egymás mellé őket és mindenki egyet kellett a megfelelő helyre illesszen. Aztán volt velük egy komolyabb nehézségem, ami miatt fel kellett emelnem a hangom. Nagyon igyekeztem laza maradni, mit keménykedjek?! De akkor nagyon pofátlannak éreztem, hogy megbeszéljük, hogy filmezhetünk, csak 3 feladatot kell megcsinálnunk előtte, meg rendet rakni a teremben. Erre felrúgnák az egyezséget... Kérdeztem, hogy unalmasak voltak eddig a feladatok? Azt mondták, hogy nem. Kérdeztem, hogy akarnak-e inkább egész órán feladatlapokat megoldani vagy csináljuk a játékos feladatokat, amiket hoztam. Persze, hogy játszani akartak inkább. Így elkezdtük a légycsapós-angolt. Eredeti terveim szerint én osztottam volna párba őket, de arra gondoltam, hogy miért ne dönthetnének ők. Párt kellett választaniuk, de figyelmeztettem őket, hogy jól gondolják meg, mert sokkal jobb angolossal biztos, hogy ők vesztenek majd. Volt is rá példa, hogy mondta az egyik a barátjának, hogy: „Nem leszek veled, te túl erős vagy nekem!”. Angolul írtam fel az összes új szót a témához, amely a tankkönyvben volt. Bekarikáztam őket. A jobb képességű pároknak németül mondtam a szót és csapniuk kellett az angol változatot. A gyengébb képességűeknek angolul mondtam és csak egyeztetniük kellett a hallott és leírt szót és aztán ütni a légycsapóval. Minden páros 5 szót kapott, a pontokat legtöbbször Almedina számolta. A többieknek figyelniük kellett, hogy ki volt a gyorsabb. Az első néhány párosig jól ment, fegyelmezetten, jó hangulatban. De utána már megint káoszt generáltak. Akkor vesztettem el a türelmemet és leültem csendben a terem közepére egy székre. Kicsit elhalkultak és akkor mondtam, hogy mindenki vegye elő a szótárfüzetét (ha az nincs, akkor egy lapot) és írják le a táblán szereplő összes szót. Miután készen voltak, megkérdeztem, hogy tudnak normálisan tovább játszani vagy diktáljak még szavakat? Tudtak tovább játszani, minden páros végzett. Tartottunk egy rövid értékelést arról, ami az elmúlt napokban történt. Sok nehézség volt mindkét oldalról, de összességében sokkal jobban mentek a dolgok, mint a sítáboros héten. Azt hiszem, hogy sokat tanultam arról, hogy a lazaság mit jelent. Gyorsan rendet raktak, addig én összekötöttem a laptopot a projektorral és beállítottam a filmet.

Így telt el a néhány napunk. Ahhoz képest, hogy az eredeti terv szerint hazaküldték volna őket csütörtökön az utolsó két órában, köszönet, hogy Frank engedte, hogy tartsam azokat az órákat is és úgy vélem, hogy jó, hogy nem engedtem elveszni egy angol órát, amely eredményt ért el.

A következő héten hihetetlenül jól esett, amikor emlékeztek a szögekre és az új szavak többségére is. Láttam Frau Weßelmannon is, hogy egy kicsit őt is meglepte, és büszke is volt, hogy tudták a tananyagot. Egyszerre minden bosszúság, vesződség és nehézség értelmet nyert számomra :).

Klasse wir singen!

2011. március 18-án szombaton délután indultunk az iskolából Quackenbrückbe, ahol több száz gyerek énekelte együtt a január óta tanult dalokat. Jó volt egy tapasztalatnak, egy kirándulásnak, de sajnos csalódást is jelentett. Azért, mert tényleg sokat tanultuk és tanítottuk a mozgásokat és az énekeket; a dvd-ről apránként, sok megállítással írtuk ki, hogy mikor milyen mozdulat következik. Aztán a fesztiválon pedig cseppet sem adtak a pontosságra... és a bemutató is össze-vissza mutogatott. Akkor miért volt annyira fontos a precíz és pontos elsajátítás? Az éneklés maga viszont nagyon tetszett. A sok apró talpú, kisebb-nagyobb gyermek. Az eseményt Németország-szerte sokfelé megrendezték már, összesen kb. 13 500 tanuló vett már részt a február óta tartó, 80 énekesfesztivált számláló rendezvényen. Póló, könyv ajándékba járt minden szereplőnek a főszponzor jóvoltából. A belépőjegyek mellett néhány egyedi szériás egyéb ajándékot is készítenek, ezt még most is lehet rendelni és a beérkezett rendeléseket fogják csak legyártani. A befolyó összeget az iskoláknak adják majd, akik az éneklés, a zene további támogatására fogják fordítani azt.

Indulás Osnabrükből

Egyenpólóban (a kísérők is)

Énekeltünk :)

Sok száz gyerek együtt zengett vagy 12 dalt

További információk:

http://www.klasse-wir-singen.de/

http://www.lokalzeitung-volltreffer.de/artikel_1403_vorverkauf_begann_funduer_klasse_wir_singen.html

Rosenplatzschule

2011. március 18-ára Frank egy újabb iskolával beszélte meg, hogy elmehessünk körbenézni és a körbevezetésen kívül (vagy azon belül) egy tanítási órát / órarészt hospitálni. A Rosenplatzschule nagyon közel esik a WG-nkhez, gyorsan odaértünk a szétfúrt útszakasz, építkezési terület ellenére is. Az épületbe egy eldugottabb utca felől kellet bemenni, ahol nagyon takaros játszótér és épület fogadott minket. A vezetőnk is nagyon kedves hölgy volt – korábban a Schule an der Rolandsmauer tantestületét erősítette. A Rosenplatzschule 210-220 tanulót, 14 pedagógust, 10 délutáni nevelőt és 2 gyógypedagógust számlál.

Az iskola bejárata

A nagyon klassz játszótér

A játszótérről további kép

Milyen tanulói populáció jár az adott iskolába?

A nap indításaként a minket kalauzoló tanárnő elmesélte, hogy milyen nehéz sorsú és milyen nagyon sokféle nációból (német, török, bulgár, román, orosz, stb.) járnak ide gyerekek egész Osnabrückből. Problémás a családi hátterük, akadnak köztük illegális bevándorlók, sokuk szülője fekete munkás, akár prostituált is. A nyelvi és a szociális hátrány eléggé komoly nehézség együtt, nehéz kezelni is. Az iskola úgy próbál enyhíteni ezen a helyzeten, hogy külön nyelvi osztály is van, direkt az emigráns szülők gyermekeinek. Ilyen típusú gyerekekkel összesen 4 iskola foglalkozik a városban. De nincs külön támogatás számukra..

Az IKT eszközöket aktívan alkalmazzák a hagyományos oktatással párhuzamosan - FEJLESZTÉS

Aztán megtekinthettünk egy német fejlesztést, ahonnan elsősök vegyesen jöttek a 3 párhuzamos osztályból (évfolyamonként 3 osztály van). A Fara und Fu című könyvből tanultak. A gyermekek feladata volt egy szót felolvasni, az olvasó által választott társnak pedig betűznie kellett az adott szót. Az elválasztást is gyakorolták, tapssal balra-jobbra, ahogyan nálunk is. Majd a tanárnő kiadta a feladatutasítást: „Menjetek a számítógépekhez, nyissátok meg a Fara und Fu programot, és keressétek ki a G betűt! G, mint Gabel.” A könyvet kiegészítve számítógépet használtak ugyanazt a programot, mesét. Volt a programok között oszloprejtvény, kép-szó egyeztetés, szintézis-analízis feladatok, betű leválasztás, stb. Az egész partnermunkára épült a gépek mellett, illetve a gépekkel, mégis a tanárral is. Ez utóbbit a folytonos cserék biztosították.

Nagyon szimpatikusnak találtam az elköszönőkört. A gyerekek kézen fogva kört alkottak, a tanárnő értékelte az aznapi alkalmat, teljesítményt, majd kiengedte őket (vissza a tantermükbe).

Páros munka a gépeknél

Régebbi típusú monitor

Fara und Fu program

Az internetet is kihasználják tanulás-tanítási céllal

Hospitálás

Ezután volt egy-két perc újabb kérdésekre és már mentünk is tovább egy-egy tanórára hospitálni. Elsős osztályban a kicsik egy tanár bácsival voltak, hatalmas, tágas, szép és jó felszerelt teremben. Dobozokat is láttam, de név helyett jel volt rajtuk. A nebulók a pénzhasználatot gyakorolták, ezzel együtt természetesen az összeadás és kivonás művészetét is :). Közben a kísérőnk egy kisfiúval különvonult fejlesztési céllal. Heti egyszer vele van és ezután megbeszéli az osztályfőnök úrral a fiú külön haladási tervét, órarendjét.

Helytelen viselkedést kezelő koncepció, intézményi különlegesség

Délutáni iskola, napközi működik, amely kiegészül szülők számára tartott trainingekkel, munkával, szociálpedagógusok által adott (szak)tanácsadással. Mivel magának a napközis nevelőnek nincs ilyen végzettsége, így természetesen a fentebb említett tevékenységeket nem ő látja el.

Napközi épülete

Az agresszió ellen és a viselkedés javítására hasonló a koncepciójuk, mint a Schule an der Rolandsmauer iskolában, de ők tanítás közben nem távolítják el a gyereket az osztályteremből, helyette a gyerek szünete megy kárba helytelen viselkedése következményeként. Nem akarok ítélkezni, kiváltképpen, mert nem is ismerem mélyrehatóan a Rosenplatz iskola belső világát, de a programjuk számos előnye melletti hátrányokat is látni kell. Annyit semlegesen megjegyeznék, hogy a szünet elvétele néha több agressziót is szülhet, de minden esetre visszatartó erejű is. A tanárnő azt is elmesélte, hogy az elbeszélgetést 2 nagyon magas, izmos és tekintélyparancsoló férfi szociális munkás tartja felváltva.

Amit még igen jónak találtam, az az iskolaelőkészítő osztály. Ez leginkább egy nagycsoportosokat foglalkoztató óvodához hasonlít, amelyben intenzív fejlesztés valósítanak meg. Ez kettős célt szolgál: 1. a már tanköteles korú, de tanulmányi szinten teljesíteni nem képes gyermekek iskolakezdő szintre hozása, 2. megismerik őket a pedagógusok és ők a pedagógusokat és az iskolát.

Előkészítő tagozat

A visszajelzésekről

A „mi” iskolánkhoz hasonlóan itt is minden héten egy ikszelős visszajelző papírt küldenek haza a szülőknek, de kiemelkedő esemény előfordulása esetén azonnal. Rendes jegyes és szöveges értékelést kétszer kapnak egy tanévben a tanulók és szüleik.

Szakkörök

Többféle szakkör (AG) is működik az iskolában, például: sport, művészet, színház, tánc, musical, zene. Ez utóbbiakhoz szorosan együttműködnek a szomszédos zeneiskolával.

Megbeszélések, értekezletek

Alapvetően heti egyszer van a „szolgálati megbeszélés”, de fontos események, történések esetén azonnali, szünetbeli megbeszélést tartanak (bár ez cseppet sem különleges dolog, csak tény).

Kiegészítések

A fejlesztő tananyagok, tesztek beszerzésére évente mindössze 150 eurót kapnak. A Diakonista intézet is aktív társszerepet játszik.

Ingyen étkeztetés kb. 20 %-ot érint, de igény többre is lenne ennél. Hideg étkeztetés kb. 10% számára költségmentes.

A tanári szoba

Folyosó

A sokféleség itt is értékként tüntetődik fel!

Színjátszó terem

Az ebédlő

Művészeti tevékenység egyik példája

Új hét, új meglepetések

Az előző heti nehézségek után hétfőn jött már Susanne az iskolába, ahol röviden beszámoltam neki, hogy miként telt az előző hét nélküle és ő is elmesélte az osztálynak (és nekem), hogy mik történtek velük a sítáborban. Például hogy egy veszélyes manőver miatti csúnya esés után miként jött a mentőhelikopter az osztályunk P.-jáért. Az eset elég komikus. Az orvos odasíelt a fiúhoz, aki ordított, de nem volt baja, csak megijedt. Megvizsgálta, megtapogatta a lábait és nyílt combcsonttörést állapított meg, gyorsan belebökte a kiütő injekciót a gyerekbe és hívta a mentőhelikoptert. A tanárnő is beszánkázott szélsebesen a kórházba, ahol addigra már természetesen kiderült, hogy a csontnak hitt valami valójában P. mobiltelefonja volt :).

Az élménybeszámolóhoz tartozott a szombaton rendezett Quackenbrück-i kórusfesztivál, ahová tőlünk csak A., az egyik roppantul kedves fiatal lány ment. 

Nem minden eseményről számoltam be, igyekeztem a jóra emlékezni és emlékeztetni, de azért bizony a nagyobb problémákat is ismertettem. Átfutotta a kartonokat is gyorsan. Aztán az élménybeszámoló után belekezdett a tanításba. Nagyon büszke voltam, hogy a gyerekek tudtak válaszolni az ismétlő kérdésekre és láttam, hogy Susanne is elégedett. Máris több értelmet nyert az előző heti fáradság. :) 

 A tanulók érzékelhetően többet szólítottak engem segíteni, mint korábban. Ezt szintén egyféle javulásnak mondható. :)

Az első szünetben megkaptam az előző bejegyzésben említett szép engesztelő leveleket is.

A kedd reggel már egy kissé izgalmasabban indult. 9:30-ra kell keddenként mennem, és kiderült, hogy Susanne nincs és kezembe nyomott Frank egy javasolt tananyagot. Volt 10 percem hét szöveg átfutására az egészséges étkezésről és kitalálni egy duplaórára valamit. Páros munkában dolgoztattam fel velük a szövegeket, minden páros másikat, majd be kellett számolniuk a többieknek arról, hogy mit olvastak. Egész jól ment, de voltak nehéz részei. Sajnos két fiú (egy páros) nem volt hajlandó dolgozni - annak ellenére, hogy ez volt a feltétele annak, hogy párban lehetnek). Hamarabb befejeztük és lementünk focizni egy 10 percet. Lőttem egy gólt is :).

Aztán a következő óra előtt volt egy kis értetlenség a tanulók, én és a többi tanár részéről is. Chaterine-hoz óralátogatásra jöttek a szemináriumról, és nagy volt a kavarodás. Egyszer volt arról szó, hogy lent gyülekezünk, aztán mégsem, stb. A tanulók totál azt gondolták, hogy én nem tudom, hogy mi a dolgom... de csak nem a megbeszéltek szerint történtek az események. Ezt a napot is "túléltem", szerdától pedig ott volt az osztályfőnök is.

Helyettes osztályfőnök voltam egy idegen országban :)

A múlt héten ilyenkor életem legnehezebb 4 napjára készültem lelkiekben. Hétfőtől csütörtökig Susanne iskolai síkiránduláson volt kísérő tanár - és persze aktív síelő is. Egyedül maradtam ezzel az igen csibész, igen nehéz 7. b osztállyal napi 4, ill. egyszer 5 órában. Nagyon sok okosságot kieszeltem, reméltem, hogy a gondos tervezés ezúttal valóban elég lesz. Sajnos néha az időjáráson is sok múlik :(.

Hétfő - új helyzet, új kihívás

   Már a múlt csütörtökön jeleztem nekik, hogy megalkotjuk hétfőn a Frau Kovács-7.b új szabályzatát, természetesen a régiek betartása mellett. Kértem őket, hogy ne késsenek. Minden 2 perces késés 1 plusz feladatot jelent. Nem is késtek :)

  Korán bementem az iskolába, kartonokra ragasztottam "Belohnen" (dicséret) és "Bestrafen" (büntetés) feliratokat. Készítettem még egy kartont "Über die neue Regel und die alte Regel" (az új és a régi szabályokról) és írtam az aljára "Unterschreiben" (aláírás) feliratot is.

1-2. óra (dupla matematika)

Stuhlkreis-szal (székkörrel) indítottuk a napot, ahol valóban elmondtam, hogy mi az, amit elvárnék és kérnék tőlük a hétre. Az én szabályaim voltak:

1, Betartom a régi és az új szabályokat is.

2, A Trainingsraum (TR) előtt 3 esélyem van és a 3. vonalat egy plusz feladat csendes, gyors és lehetőleg hibamentes elvégzésével el lehet tüntetni. Ha nem tudok csendesen, gyorsan dolgozni, rögtön a TR-ba kell menjek. Ha megint szabályszegően viselkedem, utána már nincs több javítási esélyem.

3, Magam írom fel a dicséret vagy a büntetés kartonra a jó és a rossz viselkedésemet (ha Frau Kovács mondja).

4, Csak a szünetben megyek a toalettre.

5, Ha az egész osztály az egész nap jól viselkedik, akkor a nap végén az egész osztály jutalmat kap. De ha valaki zavarja a tanórát és nem lehet tanítani miatta, akkor miatta az egész osztály nem kap jutalmat.

6, Szabad rágóznom, de csak normálisan, amíg jól viselkedem (ha nem, akkor ki kell köpnöm).

7, A nap végén rendet rakunk a teremben.

A régi és az új szabályokról

Dicséret

Büntetés

A csütörtöki állás

Nekem is csináltunk egy kartont, ha valami butaságot mondok, akkor a diszkrét kiröhögés mellett írják fel a helyes kifejezést a Frau Kovács szótárába. :)

Frau Kovács kijavítására szolgáló karton - hogy ő is tanuljon, ne csak tanítson :)

Az óra felénél az igazi matematikával kezdtünk el foglalkozni.

A geometrián belül új témakört kezdtem velük, a körzővel való mérést, körszerkesztést, stb. Az anyag igazából nem volt nekik annyira új, hiszen korábbi évfolyamokban már foglalkoztak vele, de idén új volt.

Először felírtam, hogy milyen lépései lesznek az órának:

- együtt olvasunk, dolgozunk
- partnermunkában témamegbeszélés, 3-3 kérdést feltevése és megválaszolása
- „Stuhlkreis” ismétlés, én kérdezek, ti válaszoltok
- táblánál dolgozunk

Ehhez igazából vannak kártyák, amik jelölik, hogy a tanár felvilágosít a feladatról, hogy egyedül kell-e dolgozni vagy párban, hogy táblánál dolgozunk vagy sem, stb. de sajnos arra nem jutott időm, hogy előkeressem őket, ezért miközben mondtam, hogy mit fogunk csinálni, fel is írtam.

A tanár munkáját is könnyítő piktogrammok

Megbeszéltük, hogy mi a kör átmérője, kerülete, radius-a, melyek a körző részei, mit lehet vele csinálni, hogyan mérünk körzővel. Rajzoltunk kört középpont köré, egy-egy tanuló felszólítás után behúzta az említett nevezetességeit a körnek.

Mivel lassan lehetett velük haladni a kisebb-nagyobb fegyelmezési fennakadások miatt, ezért a füzetbe másolásra nem jutott idő. Mivel kedden a háztartási ismeretekre más volt beírva helyettesítőként, megkértem Frankot, hogy hagy tartsak még egy matekot az egyik helyett, mert szeretném hogy érezzék, ha nem tudunk haladni miattuk, akkor pluszóraként megoldható. Kedden remekül tudtunk haladni, a füzetbe minden bekerült és több feladatlapot is ki tudtak tölteni azok közül, amelyek a témához tartoznak. Van ugyanis egy olyan jó könyve Susanne-nak, amely a vonalzó-, a szögmérő- és a körzőhasználatot az alapoktól kezdve megtanítja és ebben nagyon jó feladatlapokat találunk.

3. óra (német)

Megint ismertettem az óra menetét, aztán elkezdtünk dolgozni. Táblázatba foglaltuk, hogy mely fabulákat olvasták, melyekben mely szereplőkkel találkozunk. Utána egy új táblázatba, hogy mely szereplőkhöz milyen tulajdonságok társíthatók.

Házi feladatként még be kellett írniuk további tulajdonságokat.

4. óra (angol)

A szokásos óramenet ismertető után felrajzoltam egy táblázatot, angol és német felirattal. Diktáltam a tanult szavak közül tízet és ki kellett tölteniük a táblázatot, majd a füzetbe is leírni.

Elolvastunk két SMS-t, amire válaszolni kellett. Majd felolvastam Missis Weßelmann angol nyelvű rövid szöveges üzenetét és arra válaszoltunk közösen. Ketten nem akartak neki válaszolni, ezt felírattam velük a „Bestrafen” kartonra.

Nem volt szörnyű a nap, de jutalomra azért nem adott alkalmat.

Kedd – szép remények

1-2. óra (német dupla óra)

 Egy „Stuhlkreis”-szal kezdtünk, ahol kértem S.-ot, az egyik lányt, hogy akassza fel a kabátját és aztán jöjjön a székkel. Nem tette ezt meg, de Susanne-tól megtanultam a türelem hatalmát és szépen megvártam, amíg odaül és akkor mondtam neki, hogy akkor most vigye vissza a széket, vegye le a kabátját, akassza fel és azután jöjjön vissza. Meg is történt! :) A tanulókkal megbeszéltük, hogy milyen volt a tegnapi nap, mit lehetne jobban csinálni, mi az aznapi ajánlatom, ha jól haladunk és jól viselkednek. Mit szeretnék elérni, miért vagyunk az iskolában és én az órán, stb. Tájékoztattam őket, hogy matematikából tartunk egy plusz órát, mert tegnap sajnos nem úgy haladtunk, ahogy kellett volna.

Ezután belekezdtünk a német órába. Amit előző nap kigyűjtöttek a saját fejükből, a fabulákat és az állatokat, az állatokat és tulajdonságaikat, ezúttal én írtam ki összeszedettebben, bővebben és felírtam a táblázatokat, de úgy, hogy üres sorokat hagytam benne. Ezeket kellett kitölteniük. Ezt követően a tulajdonságokat csoportosítottuk külső és belső tulajdonságok szerint.

3-4. óra (matematika és jutalomóra)

Beültünk a tábla elé a mappákkal, ismétlő kérdéseket tettem fel, berajzoltattam velük a kört és a hozzá tartozó geometriai fogalmakat. Az r+r = d (feladat: 5 cm + 5 cm = 10 cm) is bekerült a körök mellé a füzetbe. Ezen az extra matematika tanórán Frank is a vendégünk volt.

Pedagógiai helyzet:

Jutalomból zenét hallgathattak oly módon, hogy el kellett mondaniuk, hogy miért szeretik azt a fajta zenét, miért hallgatják, ki az előadó. Sajnos ez kevésbé volt népszerű, mert „feladatszaga” volt. Végül ettől eltekintettem, csak mutasson egy számot a telefonjáról, játssza le és aztán tegye el a telefont (tilos az iskolai használata). Lehetett hozzá mozogni, táncolni is. Közben megérkezett a 4. órára helyettesítésre kiírt tanárnő is. Igazából vezettem tovább az órát. A zenehallgatás felénél J. elővette újra a telefont (ő volt a kezdőember) és belejátszott a másik éppen menő zenéjébe. Kértem, h tegye el, meg figyeljen a másikra, mert rá is figyeltek. Nem tette el. Mondtam, hogy el fogom venni, ha még egyszer használja. Megtette, nyújtottam a kezem, hogy adja oda, de nem akarta. Nyújtva hagytam a kezem és csak vártam és vártam. Mondtam, hogyha nem adja oda, akkor matekdolgozatot ír mindenki – miatta. Vártam, vártam. Elismételtem. Azt mondta, hogy akkor mindenki matekdolgozatot ír. Elkezdtem egyes padokká alakítani a padokat. A többiek rászóltak, hogy ne csinálja már, pár perc múlva, az óra végén visszakapja. De nem segített. Aztán mondtam, hogy elég legyen, vettem egy nagy levegőt és csináltunk egy „Stuhlkreis”-t, hogy megtárgyaljuk a történteket. Sikerült! Aztán rajzolhattak a zenehallgatás közben (a helyettesítő tanárnő hozott rajzolni valót).

Testnevelésen már csak segédtanerő voltam és vagyok. A fiúk kérdezték, hogy Frau Kovács is csatlakozik-e a futáshoz. 3-4 körön keresztül üldöztek, de nem tudtak elkapni :).

Szerda – a poklok pokla

   Ez a nap valami katasztrofális volt. Fronthatás az osztályban is érvényesült, sok fej- és hasfájós tanuló, nyomott hangulat. Alig lehetett valamit haladni és tanítani. Nagyon megnehezítették a dolgomat és az előző napi szárnyalás totális ellentétét tapasztalhattam meg. Annyira durva volt a helyzet, hogy beleharaptam a saját karomba, csakhogy el ne sírjam magamat. A könnyem kicsordult, de közben fapofával mondtam tovább a dolgokat. Iszonyatosan nehéz nap volt :(. Stuhlkreis sem segített. Igaz, hogy azt mondták, hogy jó tanárnak tartanak, meg jó velem, de a viselkedésük az ebből mit sem sejtetett.

Csütörtök – a pokol és a mennyország között

   Az előző napinál sokkal jobb volt, de sajnos a keddit meg sem közelítette. Tudtunk haladni, de nagyon kínkeservesen. A reggeli matek még ment, de például az angolon a magnóról hallgattunk egy szöveget, amihez a feladatlapon nem sorrendben következtek a mondatok és be kellett számozniuk időrendben, hogy miről van éppen szó, az igazán nyögve-nyelősre sikeredett. 3 fiú ki akart menni a teremből a folyosóra tanulni, engedtem, feltételhez kötve. Aztán ez nem teljesült egy idő után, elkezdtek vízzel játszani a palackból. Nagyon bedühödtem és a kölcsönkért laptopot azonnal visszavittem. Nagyon meglepődtek, hirtelen nagy csend lett. Aztán visszatértem, betuszkoltam a 3 kivitt padot, kiabáltam egy sort és tudtunk haladni végre aznap igazán folyamatosan is. Sajnos a jutalom elúszott. Úgy tudtam elköszönni tőlük, hogy a rám bízott anyagrésszel végeztünk (kivéve a németet).

Hétfőn kaptam gyönyörű szép leveleket egy-két tanulótól. Herr Martin sugallatára készültek a Kunst órán. Igazán jól estek.

Aranyos engesztelő levél :)

Akiktől kaptam, velük valóban jó a kapcsolatom