Az előző heti nehézségek után hétfőn jött már Susanne az iskolába, ahol röviden beszámoltam neki, hogy miként telt az előző hét nélküle és ő is elmesélte az osztálynak (és nekem), hogy mik történtek velük a sítáborban. Például hogy egy veszélyes manőver miatti csúnya esés után miként jött a mentőhelikopter az osztályunk P.-jáért. Az eset elég komikus. Az orvos odasíelt a fiúhoz, aki ordított, de nem volt baja, csak megijedt. Megvizsgálta, megtapogatta a lábait és nyílt combcsonttörést állapított meg, gyorsan belebökte a kiütő injekciót a gyerekbe és hívta a mentőhelikoptert. A tanárnő is beszánkázott szélsebesen a kórházba, ahol addigra már természetesen kiderült, hogy a csontnak hitt valami valójában P. mobiltelefonja volt :).
Az élménybeszámolóhoz tartozott a szombaton rendezett Quackenbrück-i kórusfesztivál, ahová tőlünk csak A., az egyik roppantul kedves fiatal lány ment.
Nem minden eseményről számoltam be, igyekeztem a jóra emlékezni és emlékeztetni, de azért bizony a nagyobb problémákat is ismertettem. Átfutotta a kartonokat is gyorsan. Aztán az élménybeszámoló után belekezdett a tanításba. Nagyon büszke voltam, hogy a gyerekek tudtak válaszolni az ismétlő kérdésekre és láttam, hogy Susanne is elégedett. Máris több értelmet nyert az előző heti fáradság. :)
A tanulók érzékelhetően többet szólítottak engem segíteni, mint korábban. Ezt szintén egyféle javulásnak mondható. :)
Az első szünetben megkaptam az előző bejegyzésben említett szép engesztelő leveleket is.
A kedd reggel már egy kissé izgalmasabban indult. 9:30-ra kell keddenként mennem, és kiderült, hogy Susanne nincs és kezembe nyomott Frank egy javasolt tananyagot. Volt 10 percem hét szöveg átfutására az egészséges étkezésről és kitalálni egy duplaórára valamit. Páros munkában dolgoztattam fel velük a szövegeket, minden páros másikat, majd be kellett számolniuk a többieknek arról, hogy mit olvastak. Egész jól ment, de voltak nehéz részei. Sajnos két fiú (egy páros) nem volt hajlandó dolgozni - annak ellenére, hogy ez volt a feltétele annak, hogy párban lehetnek). Hamarabb befejeztük és lementünk focizni egy 10 percet. Lőttem egy gólt is :).
Aztán a következő óra előtt volt egy kis értetlenség a tanulók, én és a többi tanár részéről is. Chaterine-hoz óralátogatásra jöttek a szemináriumról, és nagy volt a kavarodás. Egyszer volt arról szó, hogy lent gyülekezünk, aztán mégsem, stb. A tanulók totál azt gondolták, hogy én nem tudom, hogy mi a dolgom... de csak nem a megbeszéltek szerint történtek az események. Ezt a napot is "túléltem", szerdától pedig ott volt az osztályfőnök is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése