Életünk (első) diplomája

Nincs többé leszünk, már: vagyunk a helyes kifejezés… mármint a gyógypedagógus hivatásra értve. A csajokkal mind szívósan készültünk az államvizsgára. Kati barátnőm le is jött 3 napra hozzám, hogy együtt tanuljunk. Valóban sokat haladtunk és tanultunk! De természetesen sportolásra (bicó, aerobik, úszás), szalonnasütésre, városnézésre is maradt egy kevés idő.

Várnál libikóka

Edzés Tatarek Rezsővel

Vége, meghaltunk :)

Sétálni indulunk

Tanultunk

Szalonnát sütöttünk

Nagyon húzós volt számomra ez az időszak. Elkezdtem adandó munkával is fűszerezni eme intenzív időszakot. Mindeközben a lelki világom sem volt a legstabilabb… igen, a visszailleszkedés még mindig hatott, a szerelmi és baráti kapcsolatok is változtak, én magam is rengeteget változtam. Az én újrastrukturálása, vagy újrakonstruálása sok pszichológiai energiát leköt... Kezdek egyenesbe jönni. Meg kell tanulni bizonyos érzéseket, érzelmeket, impulzusokat, lehetőségeket, elképzeléseket elengedni. Nehéz, de utána könnyebb lesz.

Nagyon szép búcsúztatónk volt 2011. július 1-jén. A különféle rövid előadások között a legmeghatóbb számomra az oktatóink kórusa volt. Ezeddig nem volt ilyenre példa, hogy a tanáraink összeálljanak egy évfolyamot búcsúztatva énekelni nekik. Vissza is tapsoltuk őket, de csak úgy vállalták a repetát, ha mi is beállunk és behúztak a soraikba, hogy közösen énekeljünk. Köszönjük!

Oktatóink énekeltek nekünk

Lukács Dalmának szintén köszönjük a kisfilmecskét, amit nekünk, értünk készített! A link:
https://picasaweb.google.com/lukacs.dalma/Bucsuztatora?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMri1cfk7u2bAg&feat=directlink#5625946981985884770

Niki barátnőm, akinél aludtam

Néptánc előadás

Mór Tonyó is szórakoztatta a közönséget

Ment a buli

Fokozódott a hangulat

Én Nikiék új lakásába voltam hivatalos aludni :). Nagyon örülök, hogy ilyen szépen indul a közös életük és ilyen kedves módon rendezgetik a közös fészküket.

A feleletem jól sikerült (jeles) és ezzel a diplomajegyem is hasonló lett (igazából kaptam egy kiemelést is). Boldog vagyok, hogy a barátnőim is ügyesen szerepeltek. A sok izgalom és még több tanulás után a

diplomaosztón, azaz 2011. július 22-én már kezünkben lesz a munkánk gyümölcse.

Álomvizsga / államvizsga

Mondhatja bárki, hogy ez csak egy papír, de milyen nehéz volt hozzájutni! (Bár valaki rövidebb úton is képes ugyanezt megoldani… de nekem úgy nem kell.) Szóval ez a kis papír sok mindenhez belépő; megnyílik általa számos lehetőség. Az pedig, hogy nehéz-e munkát találni 21. századunk magyar valóságában vagy sem, az relatív (mint szinte minden). Meggyőződésem - és legalább ezzel nem vagyok egyedül -, hogy aki akar, kitartó, szorgalmas és nem válogat, annak lesz munkája és lesz továbbjutási lehetősége.

Ahogy a cím is jelzi, ez bőven nem a felnőttképzés, a felsőoktatás csúcsa, még hosszú utat járhatunk be, amennyiben nem apad bennünk a tudásszomj és a tudás legitimizálásának igénye. A "papír" szerzésére irányuló tevékenység mellett természetesen ott van az egyenértékű önművelés lehetősége is - sőt, ennek minden körülmények között meg kell lennie! Így van egy sejtésem, miszerint a baráti körömből még sokunk ül vissza hosszabb-rövidebb időszakokig az iskolapadba. (A diplomaosztóról majd még fogok tudósítani :D.)