Lymeosan, de boldogan :P

A betondzsungel közepén is várnak ránk a vérszomjas vérszívók. Július 3-án találtam magamban egy kullancsot, amire elég csúnya piros foltom lett. Mivel egy nyavalyás szúnyogcsípés után is napokig fel van dagadva a bőröm, olykor be is lilul, így nem aggódtam. Mikor azonban gyanúsan nem tűnt el a folt, sőt nőni kezdett, na, akkor már kezdtem picit aggódni. Tegnap el is mentem dokihoz, ami kifejezetten tortúra volt. Tanács: sose legyél beteg nyáron és/vagy hétvégén, valamint ünnepnapokon! Na, minthogy én nem fogadtam meg e fenti tanácsot, így megszívtam, mert persze, hogy 3 hétig szabadságon vannak a bőrgyógyászaton. A háziorvosommal előtte beszéltem telefonon, és mondta, h inkább szakrendelőbe menjek, mert az ő praxisában ezzel kevéssé találkozott, nem annyira van benne gyakorlata. Akkor a magánrendeléseket is megnéztem (ott van a rendelőintézet mellett a külön részleg), de ott is szabadság, ill. csak kedden lesz következő rendelés. Elnézést, ha valakit megsértek ezzel, de akkor marad a megyei rettenet, a Szent Borbála Kórház. Telefonos egyeztetés után hajlandók voltak fogadni. Azt hittem, h azért vonakodtak ennyire, mert tele vannak beteggel, de ehelyett kemény 2 percnyi várakozás után bemehettem, ahol a főorvos, egy jó 70 körüli úr rendelt. Nem voltam bent 3 percnél többet, megnézte, megtapogatta és azt mondta: ez Lyme-kór. Biztos? - kérdeztem, Igen, láttam már elégszer ilyet! Kérdeztem, h vérvételre nem akarna-e elküldeni, de erre az volt a feladat, h nem szükséges, hiszen mire ez kimutatható lenne a véremben, eltelne 6 hét, addig meg már rég meggyógyulok. Szóval most 3 hét antibiotikum kúra. Meg kell becsüljem ezeket a lóbogyókat, mert hozzájuk jutni is kalandos volt. Tatabányán nem volt a kórház melletti patikában, aztán gondoltam, h majd Tatán. Itthon a 4. patikában tudtam kiváltani a receptet, de itt sem a teljes adagot, mert a felírt 16 kapszulás változatból sosem volt nekik. Helyette a 12-esből vettem a felírt 4 dobozzal, de így még egyszer el kell menjek vmelyik dokihoz, hogy felírjon nekem egy 5. dobozzal, hogy meglegyen a 20 napos kúra. Vettem probiotikumokat, h hátha nem teszem teljesen tönkre a bélflórámat, de már most fáj a gyomrom időnként. Mindegy, nem vészes és tulajdonképpen örülnöm kell, sőt teszem is ezt, mert h nem vírusos agyhártya gyulladásom van, hanem csak Lyme-kórom, ami egyrészt gyorsan és jól gyógyul (ha időben kezelik), másrészt meg legalább van nyoma. Legalább még egy tapasztalat... :P.

Mostanában sokat olvastam, elolvastam a vizsgaidőszakban (ez nagy luxus!) egy csöppet sem szakirodalomnak számító Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala című könyvet. Egy éjszaka alatt. Nem tudom szavakba önteni, h mennyire magával ragadott.

Ez nagy motiváció volt, h tanuljak és legyek túl a többi vizsgán, merthogy el akartam olvasni a másik két részét. Ez is hamarosan bekövetkezett. Az orwelli 1984 óta nem volt ekkora hatással könyv! Tényleg ajánlom mindenkinek.

A másik könyv pedig egy kis csacskaság, ámde nagyon aranyos, ezt tegnap fejeztem be, a hatása pedig érződik már a soraimon, azaz, h igyekezzek örülni mindennek, még abban is találjak jót, amiben nehéz. Aki nem ismerné, annak mondom, hogy ez a könyv, a:

Igazi szemléletformáló, kedves kis történet. Ha valaki vágyik valami extra édes, de olykor szívszorongató könyvre, akkor vegye kézbe ezt, mert Pollyanna egy igazán különleges gyermek :).