Sopron, a hűség városa

Az idei nyaralás kicsit rendhagyó volt a tekintetben, hogy végre csak kettesben mentünk az egész időtartamra. Korábbi években kezdetben az egész hetet (vagy Horvátországban 10 napot) együtt töltöttük édesanyámmal, Csabájával, a Csaba kisebbik fiával és a bátyámmal, aztán 3-4 napot kettesben, majd csatlakoztunk a többiekhez. De most, most mind az 5 nap a miénk volt!

Egy másik történés miatt is rendhagyó volt az idei pihenés. Sajnos mi is egyikei voltunk azoknak a károsultaknak, akik a Saphir Aqua Aparthotel-ben foglaltak szállást. Mi még májusban éltünk a négycsillagos szálloda egyik kedvezményes csomagajánlatával. Aztán júliusban a hotel csődöt jelentett... :(. Felénk az a hír jutott el, hogy az üzemeltető és a tulaj veszett össze és azért zárt be. Mindegy is, egy másik szállás után kellett néznünk. A Mandarin Hotel volt olyan rendes, hogy a károsultak részére mindössze 2000 Ft / éj / fő + 340 Ft IFA-t kért. Nagyon meg voltunk elégedve a hellyel, a központtól gyalog 8-10 percre található, tiszta, rendes és minden ott dolgozó nagyon rendes volt. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Gábor szép, tiszta és újrawaxolt autóval hozott el

Hurrá, nyaralunk!

A Mandarin Hotel 2. emelete

Indulunk felderíteni a várost :)

Vittük magunkkal a bicikliket... bár mint később kiderült, ingyen adnak a szállodában megszállóknak kölcsönkerékpárokat (egész szépeket). Az első délután bementünk csavarogni a városba, bevásároltuk a vacsorának és reggelinek valót is.

Megszálltunk egy szuper játszóteret :).

A második nap a bringák jó szolgálatot tettek, mert egyik nap feltekertünk az igen nagy dombon álló Taródi István úr várába. A várat gúnynéven Bolondvárnak hívják, mert a bácsi 1954-től kezdve 2008-ig saját kézzel és erőből építette a hatalmas komplexumot. Látogatásunk idején pont ott volt egy házaspár, akik 30 éve is voltak a várban és elképedtek, hogy mennyi minden épült azóta. Gáboromat nagyon megfogta a vár, eddig még soha semmi iránt nem láttam ennyire érdeklődni. 3 órát ott töltöttünk. Taródi István építő időben minden nap 4-kor kiment, hogy előkészüljön a munkálatokra, 6-ra ment dolgozni (ahova mindig éppen hogy beesett), majd 2 óra után kicsivel már építette is a várát legújabb tervei alapján. Kérdésemre, miszerint hogy bírta ezt a felesége, a menye azt felelte, hogy 3 feleség vált el tőle a fanatizmusa miatt. Az első házasságából 3 fia született és nagyon szép a történet azon része, hogy a fiúk a családjukkal a mai napig a várban élnek és viselik a nehéz örökséget. Sok a nehézség, a fenntartási munka ezzel a különleges otthonnal.

Nyitva tartás, lehet menni őszig.

Minden követ megmozgatott, felhasználtég sírköveket is beépített.

A két vándor.

Minden cserép egyedi.

A bácsi maga - volt humorérzéke.

A Taródi vár

Boszorkánytorony teteje

Gábor, akit nagyon megfogott a vár...

...és Pít, aki érdekesnek találta.

Itt minden egyes követ izzadságos munka tapaszt össze!

Jó nyaralás volt.

A vár a kert oldala felől

Píti a kertben

Innen kerekeztünk még feljebb a kilátóba. Jó kis túra volt!

Azért megálltunk az éppen üzemen kívüli Deák-forrásnál

398 m-rel a tengerszint felett

"Once more you open the door
And you're here in my heart,
And my heart will go on and on."

Este még visszamentünk a városba tekeregni. Már mentünk egy ideje, amikor megéheztem és betértünk egy Papa Joe nevű vendéglátó egységbe. Azért is találó rá ez a főfogalom, mert nem tudom, hogy ez egy étterem, egy bár vagy egy lokál-e :). Utoljára Hollandiában találkoztam ilyen sokszínű, hangulatos és ötletes hellyel. Nem a legolcsóbb hely, de megéri. Ha Sopronban jártok, ki ne hagyjátok (a Várkerületben található)!

Az egyik helyiség

A vendégek közül sokan hagynak ott üzenetet

A kerthelyiség előtti terem

A bejáratból nyíló folyos

Régi papírpénzek, mint díszítő elemek

Mexikói terem

Álmosan, éhesen, vidáman :)

Pít lovagol :) - csak nem félreérteni!

A nyergek, mint bárszékek

A szerda a városnézésnek és shoppingolásnak szánt nap volt. Előre kigyűjtöttük, hogy milyen nevezetességek találhatók Sopronban és közvetlen környékén, ezekből hétfőn és kedden csak elég keveset sikerült megtekinteni. Megnéztük a templomokat, a városházát, sétáltunk a szép és sikátoros kis utcákon. Gábornak vásároltunk néhány pólót, inget, meg nekem is felsőket. Sopronban szinte minden ház oldalán tábla hirdette, hogy melyik neves magyar lakott vagy élt tanulóévei alatt ott.

Liszt itt vendégeskedett

Itt lakot Révai Miklós

A nagytemplom a Széchenyi-téren

A Stornó-h

Kecskés templom belül

Engedjetek be! Vagy ki?

A város nagyon pozitív benyomásokat keltett mindkettőnkben. Az emberek kedvesek, barátságosak és segítőkészek. Az utcák hangulatosak és tiszták. Látszik, hogy mennyire közel az osztrák határ! Össze sem lehet hasonlítani egy K-Magyarországon élő idős nénit és egy Ny-Magyarországit! Míg az ország egyik csücskében a nénikék bottal járnak és  kendőt hordanak 70 éves koruk körül, addig a nyugati csücsökben napszemüveget és divatos ruhát. És bevallok valamit: szoktam olykor turkálóba járni. A turkálók kész szociológiai térképek egy településről. A ruhák és minőségük mesél arról, hogy milyenek az árak és a színvonal. Sopronban világmárkák és jó minőségű árut találtam a használt ruha üzletekben is (olyan jót, hogy vásároltunk ott is). Nem szokásunk nyaralás alatt shoppingolni ennyit, de már egy ideje terveztük ruhatárunk frissítését... most volt rá idő.

Napközben teáztunk egy hangulatos teázóban, 16 óra körül elköltöttük kései ebédünket a szállodában, aztán este visszamentünk még és megnéztük az "Aroma Vándorkiállítást" is. Este későn a szállodával szemközti gyrosoban étkeztünk.

A teázóban

Aroma Vándorkiállítás

GYROS :)

Csütörtökön ismét biciklire ültünk és Ruszt / Rust felé vettük az irányt. Hegyeken fel és le vezetett az út, mely közben a Mithras szentélyt is megtekintettük. A táj csodálatos volt! Nagyon meleg volt és felüdülés volt megérkezni háromnegyed 11-kor a strandra. 3 euro volt a belépő, de ezért cserébe gyönyörű és tiszta gyepet, Fertő-tavat, medencéket és csúszdát is kaptunk.

A Hűség szökőkútjától indultunk

Tekerek

Odakint ilyenek a kerékpárutak - többnyire ilyenek.

Barnulok - sikerült :)

 3-3 euroért Minigolfoztunk is egyet. Este 7-ig maradtunk, aztán összepakoltunk és megindultunk hazafelé. Kellemes volt már az idő, jó volt megmászni visszafelé is a meredek szakaszokat és hasítani a lejtőkön. Szürkületkor értünk be a városba és csepegni kezdett az eső is.

Gábor először golfozott és nyert :

Ez nehéz pálya volt

Pénteken reggeli után összepakoltunk, hogy elhagyjuk a hotelt. A csomagokat bepakoltuk az autóba, a bicókat meg ott hagytuk még a pincében, hogy elmehessünk egy utolsó sétára, beszerezzük anyunak a gobelin boltból a Rőzsehordó nőt és Csabának a tipikus soproni borvidék egy darabját. Ja, és hogy betérjünk a rendőrségre megtenni a feljelentést a Saphir Aqua miatt. Az élmény a rendőrségen felülírta eddigi rendőrkapitányságokon tett látogatásaim szorongtató élményeit. Pozitív event volt ez is Sopronban. A rendőrfőkapitányságon kedves volt mindenki, akikkel kapcsolatba kerültünk, azaz a portás és az előadó hölgy. Délelőtt bementünk, hogy mikor tudnak minket az ügyben meghallgatni, a hölgy megkérdezte, hogy el tudjuk-e tölteni 13 óráig az időt. Ha igen, akkor 13-kor. Viszonylag hamar megvoltunk, 40 percet vett igénybe a dolog. Valószínűleg ha újra kinyit a szálloda, akkor lenyaralhatjuk / letelelhetjük.

A kihallgatás előtt a híres Liszt Szalonba tértünk be egy teára. Ódon hangulatú, elegáns teázó, mérsékelt árakkal. Kellemes volt ott tölteni a délután legmelegebb óráit.

Kukuccs :)

Ott van LISZT!

Melyik teát válasszam a 600 közül?

A Liszt Szalonban

A kapitányságról a cuccainkért való visszaúton cseperegni kezdett, mire beértünk, már szakadt is az eső. Hihetetlen szerencsénk volt a nyaralásunkon kifogott jó idővel, mert ezen a nyáron meglehetősen hektikus volt az időjárás... Az eső lehűtötte némileg a forróságot, így a hazautunk is sokkal kíméletesebb volt :). Ez a nyár egy szuper nyár volt!

Jens és társai nálunk

Újra és újra megbizonyosodom róla, hogy az, hogy éltem az Erasmus ösztöndíj lehetőségével és kimentem Németországba, az egyike volt az eddigi legjobb döntéseimnek! Nem csak ott szereztem életre szóló tapasztalatokat, élményeket, de beindult egy olyan folyamat is, amely talán egész életem során el fog kísérni. Azzal, hogy igazi barátságokra és jó ismerősökre tettem szert odakint, valami olyasmi következett be, amiről azt gondoltam korábban, hogy engem nem érint majd. A nagymamám középiskolai német tanárnő volt és kiskoromtól kezdve gyakorta látogatták meg német barátai (főleg Drezdából) vagy ő utazott hozzájuk. Nem hittem, hogy nekem is nyitott lesz majd egy ilyen út, de mégis.

Mióta hazajöttem, már volt itt Frank, most a héten Jens Potthoff és 4 barátjának mutathattuk meg hazánk egy szeletét. Remélhetően jön majd Herr Martin és családja ősszel vagy tavasszal és talán az igazgatónő és családja is. Jenséket egy nap kalauzoltuk Barbival Budapesten, segítettünk nekik a BKV-vel való közlekedés felfedezésében, megmutattunk nekik egy-két hangulatos helyet, éttermet és kocsmát is. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert egy nyávogós szavuk nem volt akkor sem, amikor esőben vonultunk a Budai várban, vagy amikor a már jobb időben sétáltuk le a lábunkat. Jöttek lelkesen, nézelődtek, fényképeztek, kérdeztek. Egészen estig velük maradtunk.

Az új képzőművészeti alkotásokat még én sem láttam.

Lelkes csapat

Hősök tere és környéke

Én is betűkből állok

Csupán 2-3 fejjel magasabb nálam :D

Ez nagyon tetszett nekik

Magam sem voltam gyakran sötétben itt

Büszke vagyok őseinkre

Szerdán érkeztek és vasárnap utaztak el, mi a csütörtököt töltöttük velük. A Budai várat és környékét, a Corvin negyedben található pince-menzát, a Deák teret, a Kisföldalattit,  a Hősök terét, a Vajda-Hunyad várat és környékét mind meg tudtuk nézni. Az este a Zöld macskában végződött :).

Azt azért sajnálom, hogy még a pénzváltókban sem lehet megbízni. A taxisofőrök viselkedését pedig nem is méltatom! A pénzváltóban régi, papír kétszázast is adtak, szerencsére csak egy darabot nekik. A taxi pedig lehúzta őket... Ezért javasoltuk, hogy a jövőben csak a BKV-t használják, az éjjeli buszjáratokat is igénybe vehetik. A 72 órás bérlet pedig be is vált nekik.

A szombati nap Tata városának megismerésére szentelődött. 13:20-ra kimentem eléjük a vasútra, praktikusan Barbi is akkor érkezett, csak ő a másik irányból. A menüben a következők voltak: zöldségleves, lecsó rizzsel, paprikás csirke galuskával és kovászos uborkával, kalács, Barbi jóvoltából pedig süti és palacsinta. Ebéd után elsétáltunk a Haranglábig, majd a Cseke-tóra (Pálma SZálló, Kiskastély, Műromok, stb.), eztán a Halászcsárdában ülve élveztük az Öreg-tó látképét a várral, a gimnáziummal és a Minimaraton alkalmából a futókkal. A felfrissülés után megtekintettük a várat, az Eszterházi-kastélyt és a többi látnivalót kicsit közelebbről is.

Öreg-tónál

Eszterházy-kastélytól balra

Mindig meséltem egy-egy anekdotát, ami csak eszembe jutott a város nevezetességei kapcsán, megosztottam a történeti érdekességeket, ami többnyire érdekelte is őket, de aki tudott válaszolni a kérdésekre vagy segített egy-egy fogalom fordításában, az kapott egy pontot :). Ezeken derülni lehetett... Visszaúton szórakoztunk kicsit az Exkalibúr-emlékművel (ki fér be a kardhoz), majd beültünk egy Mojito koktélra a La Casa-ba.

A Mojitozás :)

Zárásként még nálam palacsintáztunk és mindezekkel el is repült az idő; menni kellett a vasútra.

Annyira jó volt látni, hogy örültek, hogy tetszett nekik a városom, a kedvességünk. Az ilyen embereknek a legjobb adni! :) Barbival alig várjuk, hogy újra menjünk Osnabrückbe!

Diplomaátadó

2011.  július 22-én szűk családi körben elindultunk Budapestre a diplomaosztómra. Egész csinosnak éreztem magamat, mert a nagymamámtól kaptam egy szép ruhát és blézert erre az alkalomra (természetesen én választottam).

Időben felértünk,  a fehér kesztyűt sem felejtettem el :).

Gáborommal

Ott a bátyám, ő, aki fényképezik!

Ülésrend

E

  Névsor szerint kellett helyet foglalnunk a 105-ös teremben, amely a karunk legnagyobb előadója. 

Előre féltem tőle, hogy nem fogunk elférni és sokunk kifogásolta, hogy miért nem tudunk egy szép konferenciatermet kibérelni erre az alkalomra. Sajnos a vendégek fele a szomszédos terembe szorult, ahol kivetítőn követhette az eseményeket. A dékánasszony beszédében mondta, hogy megkérdeztek minket, hogy szükséges-e termet bérelni, de állítólag az évfolyam kifejezett kérése volt, hogy az alma materben vehesse át az oklevelét. Erre a mondatra kissé felzúgtunk és sustorgás kezdődött, mert nem tudom, hogy melyik szakirányosokkal, emberekkel vagy melyik évben végző évfolyammal egyeztettek erről, de akikkel csak beszéltem, mind azt mondták, hogy tőle nem kérdeztek ilyesmit és fizetett volna külön is egy méltóbb helyszínért...

Maga az esemény nem volt hosszú, a himnusz és a megnyitó beszéd után az 50 és 60 éve végzett arany és gyémánt diplomások szakmai pályafutását ismertették, majd átadták nekik jelképesen újból a dokumentumot. 

Ezután a Walter-Bachmann díjazottak (egy Ba-s, 1 Ma-s hallgató) méltatása következett. Gratulálok nekik! Főleg Tinának, aki 6-7 évvel ezelőtt Berlinből érkezett Magyarországra és többszörösen kellett küzdenie a nagyon jó tanulmányi eredményéért, mint nekünk, az anyanyelvünkön tanulóknak. Majd megkezdődött a mi végzettségünket igazoló oklevelek átadása is.

Köszönöm szépen!

A záróbeszéd és a szózat eléneklése után a gratulációk, beszélgetések és fényképezkedések következtek. Utolsó alkalom a lányokkal így együtt!

Móni, én, Petra, Kati

Kati, Pít, Móni, Petra, Niki

...és kinyitva is (két nyelven).

Bátyámmal

Papával és anyuval

És még valaki, aki nélkül nem sikerült volna! :)

Megmutattam a páromnak is az egyetemi karunkat, anyu, Balázs és papa már mind voltak ott egy-egy alkalommal. Sajnos a kerten kívül nem igen szolgálhattam szép részekkel, „csak” egy átlagos, kedves, de mégis csak egy irodaépületszerűségben kialakított intézménnyel.

Arra azért büszke vagyok, hogy az egyetlen teljesen akadálymentesített felsőoktatási intézmény Magyarországon!

Hazafelé betértünk a Dechatlonba, ami vicces volt, mert nagyon nem illettünk oda így „kicsípve” :). A továbbiakban Tarjánba vettük az irányt, ahol a Vén Favágó Vendéglőben költöttük el az estebédet.

Az étteremben

Utána egy kis bowling és egy kör billiárd tarkította a programot.

Bowling cipőcske

És taroltam párszor azért (a sok mellé mellett)

Visszafelé meglátogattuk mamát, hogy megmutassam neki is a friss diplomát (külön kérése volt, hogy hagy lássa, mert még nem látott ilyet, de természetes, hogy kérés nélkül is vittem volna).

A mamival

Este kicsit lazultam Gáborommal, meg gépeztem, éltem a virtuális életemet is és bepakoltam másnapra a táskámat, mert a hétvégét édesanyáméknál töltöttük (segítek Ászár település turisztikai fellendítésében - ötleteimmel, fényképeimmel és amivel csak tudom).

Összességében kellemes eseményként éltem meg a diplomaosztót, de a búcsúztató estünk meglátásom szerint színvonalasabbra sikerült. Ami nem is baj, hiszen az egyik a lelkünkre hatott szép formában, a másik pedig inkább a kívülállónak is tett „formaság”.

A tanulmányaim ezen lezáruló szakaszával elégedett vagyok, sokat küzdöttem, sokat küzdöttünk mind, hogy addig eljussunk. Rengeteg vizsga, áttanult óra szükségeltetett hozzá. A 8 félév alatt nem volt rosszabb átlagom 4,2-nél, 3 esetben sikerült 5,0-ás tanulmányi eredményt is elérnem, megkaptam a köztársasági ösztöndíjat, elnyertem egy Erasmus ösztöndíjat és végül a diplomaminősítésem is kiváló lett :). Persze mindez csöppet sem jelenti azt, hogy ez bárminek is a vége lenne. Úgy 8-10 éves korom óta válaszoltam néha a klasszikus „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre azt, hogy művelt, okos és bölcs ember szeretnék lenni. Bár az évek alatt kétségtelenül sokat haladtam ebbe az irányba, de ennek az útnak soha nem lesz vége! Az önművelés és a fejlődésre való törekvés, igény leállta, a langymeleg megelégedettség és megállás, egyenlő a halállal. Aki nem él, az elkezd rothadni… én pedig virulni szeretnék mindig - ha idővel nem is megy majd másként, akkor szellemben és lélekben. Ismételten és mindig nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, hogy adott mellém igazi barátokat, társat, támogatókat, megfelelő mértékű észt és elég kitartást.

A hetedik év

Tegnap visszatértünk oda, ahol minden elkezdődött köztünk…

Római-tó stégjei az esti órákban

Nosztalgikus környezet

A büfé

Pít a nádasban

Háttérben a faházak

Július 31-én lesz az évfordulónk, amikor is elérjük ezt a rettegett 7. évet. Valóban nehéz év volt, valóban ott lebegett felettünk a szétválás komor felhője. Talán azért, mert 7 év pont elég idő ahhoz, hogy egy elég sok hullámvölgyet megélt kapcsolat megakadjon a lejtő alján. Talán mert megrekedtünk hosszan egy fázisban… még nem tudunk a gyerek felé továbblépni. Talán, mert megfáradtunk, belefáradtunk, hogy nem voltunk képesek egy iramban futni, hogy nem ugyanakkor kapcsoltunk rá a másikért és nem jött viszonzás. A csak azért is küzdjünk elv és a 3 hónap külön töltött idő viszont adott egy új lendületet… adott elég időt változni, átgondolni. Gábor sok mindent megértett a bátyámmal közösen (azaz egyedül) vitt háztartás fáradalmaiból, az igényeimből.

Merengő

Amikor én már feladtam a harcot érte, ő akkor kapcsolt a leginkább rá – hálás vagyok a sorsnak, a közös sorsunknak azért, amiért adott elég kitartást neki és elég nyitottságot nekem. Kíváncsi voltam az új Gáborra és lám, megérte. Azt hiszem, hogy kimondhatom, hogy leküzdöttük ezt a kemény évet és innen már együtt lépkedünk újra – kéz a kézben.

Mi

Szóval a Római-tó, ahol elkezdődött szerelmünk története. Én ott dolgoztam, mint pultos, ő pedig mint friss diplomás növénytermesztési mérnök tanyagazdaként óvta a halakat, a területet és aztán engem is :). 3 hónapnyi ismertség és számtalan végigbeszélgetett óra után megfogtuk egymás kezét és azóta is fogjuk.

Sok este merült el így

Sokat változott a tó, szebb lett és ápoltabb, de a már akkor is meglévő romantikus bája ugyanaz maradt.

És hogy miért teszem magunkat ennyire közzé? Mert szeretnék erőt sugallni azoknak, akik hasonlóképpen éppen felfelé menetelnek egy meredek kapcsolati szakaszon, és makacsul szeretnének egymás mellett haladni és együtt felérni. Adjon az Ég mindenkinek hasonló erőt a küzdéshez és sikert a folytatáshoz!

Balkonkertészet

Valamivel több, mint egy hónapja váltottuk valóra egy ideje már kitörpölt tervemet. Balkon kertészetet szerettem volna, de olyan növényekkel, amelyek nem csak feldobják a körfolyosós gangot, hanem hasznosak is. Így esett a választás a törpeparadicsomokra. Édesanyám szerzett nekem balkonládákat és náluk otthon el is palántázta nekem a benyújtott igényeim szerint a paradicsomokat és virágokat. Milyen jó, hogy az ember anyukája ilyen odaadó! :) A párom felszerelte a ládákat oda, ahova kértem, és nekem csak öntözgetni kellett, de be kell valljam, hogy ezt is gyakran Gáborom végezte el. Az akváriumból hetente leszívott 10%-nyi víz (2 vödörnyi) elegendő volt nekik és ezáltal a trágyázásuk is megoldott volt.

Nap, mint nap nőttek a palánták, a virágból hamar termés lett, és tegnap előtt megpirosodott az első 2 szem paradicsom is.

Az első piros paradicsomjaink :)

A paradicsom szép, irány a Római-tó!

A gondoskodó kertészem

Fényképezés után este nagy rituálé közepette fogyasztottuk el őket. Meglehetősen ízletesek!

Néhány virág, sok paradicsom, snidling. Ajánlom mindenkinek a balkonkertészetet, a tömblakásból kilépve egészen más képet lát ugyanis az ember és szívderítő látvány a növények fejlődését látni. 

Az élet igazi értelmei

Ha nem is az egyetlen értelme az életnek, de abban biztos vagyok, hogy az egyik legfontosabb értelme a: gyerek, ill. a gyerekek. Belőlük épül majd a jövő, tőlük kaptuk kölcsön a Földet is. És további érzelgős megállapítás nélkül is ők a legjobbak! :D

Egy szörnyű hét utáni boldog feltöltődést kaptam a hétvégén 3 igazi, belevaló kishölgytől :) Unokatestvérem 7 és 10 éves lányai a mamánál nyaraltak a héten és kedden elmentünk egy jót sétálni, fagyizni, kacsákat lesni, stb.

A Műromoknál

A nagy platánnál

"Gyertek kacsácskák!"

"Á, ne szálljatok el!"

Szombaton pedig velük és a párom 12 éves testvérével mentem ki a Fényes Fürdőbe. Mivel egy egész napos programot nem mertem bevállalni, így csak 13 órától voltunk kint a strandon.

A szuper csapat

Óránként legalább kimentünk száradni, enni, pihenni kicsit. Sokat labdáztunk, nevettünk, dobáltam őket. Vízibiciklizni is volt alkalmuk.

3 percenként váltva kicsit mindenki tekerhetett

Petinek köszönhetően megtudhatták, hogy mi is az a capoeira és egy szuper kis rögtönzött bemutatót is adott a kedvünkért. Az alaplépést meg is tanította a lányoknak :). Ki tudja, még az is lehet, hogy kedvet kapnak hozzá. Mint megtudtuk, Magyarországon több lány űzi ezt a harcművészeti ágat, mint fiú.

Nagy figyelemmel kísért előadás

Zárás előtt kicsivel kimentünk megszáradni és átöltöztünk. Visszasétáltunk hozzám, ahol irányításom alatt, de közösen készítettük el a vacsorát. Finom melegszendvicseket csináltunk paradicsommal, szalámival, majoránnával és sajttal. Az este megkoronázásként kukoricát pattogtattunk. Ezután mindenkit hazafuvaroztunk az addigra hazaérkező Gáborommal (az autózáshoz gyerekülést "anyóstól" kértem kölcsön). Bár ez a szaladó világ nem éppen kedvez az embernek, de azért ami igazán fontos, arra kell, hogy sikerüljön időt szakítani... szóval majd máskor is igyekszem ilyen hétvégéket szervezni :).