10. Múzeumok Éjszakája – nekem a 2.

Tavaly sajnos a Víz,- Zene,- Virág Fesztiválra esett a Múzeumok Éjszakája, így fájó szívvel, de ki kellett hagynom. De idén végre pótolhattam. A csajok sajnos nem tudtak jönni, így délután találkoztunk, megleptük Ildit, aki a pár nappal későbbi államvizsgára tanult és csevegtünk pár órát. Nagyon jó volt újra látni, hallani őket!

Az útitársam a nagy eseményen egyik legjobb barátom, Tomi volt. Először a Deák téri földalatti Vasúti Múzeumba mentünk, ahol nagyon meleg volt. De nem csak ez maradt meg, hanem az is, hogy régen sokkal designesebb volt a BKV / BKK. Nagyon hajószerű, esztétikus kivitelezésű villamosaink voltak valaha... A másik pedig a plakátok, ma lehet, hogy sokat közülük meggátolna a Médiahatóság (vagy akik felelősek a plakátok tartalmi engedélyezéséért). Elrettentés magas fokon, mégsem véresen, naturalisztikusan.

A kapaszkodó lemaradt - de azért köszi a képet
(megkértünk valakit a hatalmas tömegből)

Na igen...

Bizony, bizony, és milyen jól végezték, végzik a dolgukat
(ajánlom a képek Sz. Mónikának, aki értékeli szintén)

Majd a Fővárosi Nagycirkuszba mentünk, ahol egy brazil csapat artista showját tekintettük meg. Előttük a végzős artisták is bemutatkoztak. A vacak képek nem adják vissza, de mindegyik produkció fantasztikus volt!!! 

Végzősök

Utána jöttek a bohócok és ezért nagyon gyorsan elmenekültünk. Bár ezt korábban nem tudtuk, de a bohócutálatunkban is megegyezünk. Utáltam gyerekkoromban is, ha hülyének néztek vagy ha amúgy normális emberek hülyének tettették magukat… ez nem változott az évek múlásával.

Onnan a Műcsarnokba vezetett az utunk, ami nem volt olyan jó, de a napozószékeket értékeltem :).

 Jövőre is szeretnék részt venni, jó, hogy ilyen pezsgő a kultúra ezen az éjszakán. És persze sokaknak végre esélye van elérhető áron hozzájutni eme fontos szellemi táplálékhoz.

Néha fotózom, mert szeretek

Régen fotószakkörre jártam, fotótáborban is voltam kétszer. Rendszeresen küldtem be versenyekre képeket - akkor még fekete-fehéreket, egy Zenittel vagy vmi másik orosz csodamasinával készítve. A filmet természetesen akkor még mi hívtuk elő. Aztán jött a digitális korszak. Nagyapám nekem adta tavaly a Canon 350D gépet, meg egy teleobjektívet is. Szerencsés ember vagyok!

Voltam már gyárat fotózni, néha embereket és kimegyek néha a természetet is lencsevégre kapni. Nagyon szeretnék fejlődni a fotózás terén (is). Néhány héttel ezelőtt életem 4. esküvői fotózásán voltam. Nagyon élvezetes, de nagyon fárasztó. Most annyi könnyebbség volt, hogy nem voltam egyedül és megosztottuk mi fotósok a feladatokat. Így is majdnem 2000 db képem lett. Az utómunkálatokat kivéve, amik rengeteg időt vettek igénybe (beforgatás, 18 mappába csoportosítás, néhány kép szerkesztése, stb.). Még ki kell küldenem pár embernek pár darab képet, de a párnál már ott az 5,5 Gb-nyi anyag (2 dvd-n). Szerettem az összes esküvőt, mert nagyon jó embereket ismertem meg és a rokonaimmal is találkozhattam. Mind a 4 alkalommal kb. ugyanazok az arcok voltak meghívva a 100 fő körüli esküvőkre, így viszontlátásra is lehetőséget adtak. A szertartások nagyon meghittek voltak, a lagzi részek meg nagyon eseménydúsak, viccesek. Mindig volta feladatok, vetélkedők, a násznépet és az ifjú párt is megmozgatták. Nagyon jó zenék voltak és még jobb hangulat - ja, mindez alkohol nélkül! Annyira szeretnék én is egy hasonló esküvőt, kár, h ezt a szűk család nem értené meg és szerintük azért a bor alap... anélkül, h alkoholgondjaik lennének. Más a mentalitás.

Semmiképpen sem vagyok profi fotós, inkább egy nagyon lelkes amatőr / negyedprofi csaj, akinek van egy profi gépe (bár ma már régen nem a legprofibbnak számít). Ja, meg persze van egy csodás nagypapám, akinek van még pár polarszűrője, meg objektíve, vakuja, ha kell kölcsönbe még valami :).

Itt van néhány kép, a FB-on van egy nyilvános albumom is, ha vkit érdekel: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.188021884581381.62144.100001207122953&type=3

Őszi erdő a Csekén

A 3. esküvő

A zene képei 1.

A zene képei 2.

1. esküvő

4. esküvő - Oldalkocsis Pannónia, mint a vőlegényt hordozó szekér

4. esküvő - A lánykikérés előtti utolsó percek a lányos házban

1. esküvő - ez a kedvenc képem valamiért

Természetesen alig pár kép ilyen keretes, manipulált, de ezeket már csak azért is szeretem, mert ezekkel behatóbban foglalkoztam.

A Reménység Fesztiválja

2012. június 1-3. között rendezték meg Budapesten a Reménység Fesztiválját a Papp László Budapest Sportarénában. A nyitónapon 19:00-22:30 között mi is részt vettünk (mármint mi is Gáborral meg egy csomó baráttal). Nagyon meghitt pillanatoknak lehettünk résztvevői, olyan pillanatoknak, amelyet az ember nem képes leírni, mert vagy átérezte vagy nem. De valami olyasmi, amiről az ember akkor tudja, h soha többé nem tudja ugyanazt még egyszer átélni, amikor valami nagyságos dolgot érzékel és Kati barátnőm az ilyenekre azt szokta mondani, hogy "áldott" alkalmak. Ez olyan volt. Nagyon örültünk, hogy elmentünk erre.

Talán találkoztatok a plakátjával

A képen Billy Graham látható, aki a világ számos pontján indukál, szervez ilyen evangelizációs összejöveteleket. Ezeknek a célja ismeretátadás, hívogatás, nem a már hívőknek szól első sorban, hanem azoknak, akik keresnek valamit, de még nem tudják, hogy mi az. Ezeken az estéken a világhírű evangélista, Billy Graham, fia beszélt, akinek apja a szocialista időkben is (amikor a hit nem annyira volt menő) elhozta a reménység üzenetét Magyarországra. Az ismertetőben elmondta azt, h a most 93 éves idős úr milyen politikai befolyást is elért pályája során, érdemes utánaolvasni :).

A feszt elnevezéséről azt a hasonlatot mondták el, hogy három lánytestvér egyikéről szól, ők a: Hit, Remény és Szeretet. Kézen fogva mennek, közében a legkisebb, de a legerősebb, a remény - ő vezeti a többit. Jó hasonlat! (Minden esetre én sokkal jobban örülök, h se nem Hit, se nem Szeretet Fesztivál nevet kapott, az egyik túl fanatikusan hangzik számomra, a másik meg túlságosan csöpögősnek :D.)

Még sosem voltam a Papp Lászlóban, ekkora arénában utoljára Németországban voltam (akkor először). Az is zenei rendezvény volt meg ez is, de mindkettőnek teljesen más volt az, amit maga mögött hagyott. Nem jobb vagy rosszabb egyik sem, pusztán más. Itt most nagyon jó zenék, beszédek voltak, az ökomenikus istentisztelet szintúgy. Az 1000 fős kórusban 4 ismerősöm is énekelt, már akikről tudtam és a kivetítőn egy volt osztálytársamat is láttam a hegedűsök között :). 

Gyerekek, hogy ennek a bandából az egyik srácnak (bal 1.)
milyen hangja volt, az valami fantasztikus!!! 

Érdemes meghallgatni:   http://www.youtube.com/watch?v=bKE91aSlRKE&feature=related

Az ilyen események arra döbbentenek rá, h milyen hálátlan, akaratos tudok lenni én is :(. Meg persze feltöltenek csomó erővel és elszántsággal :). Köszönöm, h elmehettem, h elmehettünk együtt erre a nagyszabású rendezvényre!

Elárulom a titkom, hogy honnan is van az energiám

Mikor az idő múlását a fogyitabi fogyása mutatja... rájössz, h már megint eltelt egy csomó idő, amit szinte észre sem vettél. De mit tettél te ezalatt egyáltalán?

(A fogyitabiról: semmi komoly, csak TERMÉSZETES anyag, úgy mint: zöld tea, L-karnitin, garcínia. Ezt egészítem ki a nutella-poharás vákuum-masszázzsal és persze az eddigi mozgással - bár ez utóbbit megnehezíti a vizsgaidőszak.)

Életem 10. vizsgaidőszakát élem (ha az érettségiset nem számolom) és megvallom, hogy baromira unom. Eddig mindig úgy tanultam sikeresen, hogy fellelkesítettem magamat és elhitettem a leguncsibb (nincs is ilyen) tantárgy alkalmával is, h "de ez mennyire érdekes!". Na most ez már nem játszik. A túlélési taktika az, h "nézd mennyit okosodsz, micsoda lehetőség", "csak legyünk már túl ezen", stb. Nem panaszkodom, a mesterképzés átlaga előzőleg 4,6 volt, most még van 3 vizsgám, ha azokat is sikerülne (Isten segedelmével és k-ázsiai munkamorállal) 5-ösre teljesíteni, akkor meglenne az az 5 egészes határ is. Meglátjuk, most még küzdök és rajta vagyok a témán.

Az a bizonyos lista

Sokan kérdezték már tőlem, h honnan van nekem ennyi energiám, meg h hogyan csinálom ezt. Semmivel sem vagyok különlegesebb másoknál, nem vagyok jobb az emberek 70%-ánál, pont ugyanannyira vagyok egyedi, tehetséges és energikus, mint mások. Maximum tanulmányaim és lelki alkatom miatt több olyan eszköz van a birtokomban, amely a hatékonyabb dimenziók felé segít. Ezek közül az eszközök közül elárulok egyet nektek.

Tavaly júniusban még mindig a post-Erasmus depresszióban tengődtem, amiből igencsak szerettem volna kimászni. Az ilyen letargikusabb időszakok egyik megküzdési módja (legalábbis számomra) a számadás. Visszatekintés a múltba és előrenézés a jövőbe. Átgondoltam hát az életemet és igyekeztem minden erőmmel azon lenni, h rendbe szedjem azt. Akkoriban az instabil párkapcsolat összekovácsolási törekvései egészítették ki a visszatérési sokk okozta érzelmeket - tehát minden olyan ingatag, labilis volt. Amiért megosztom veletek egyik leginkább magamnak szóló, intim célleírásaimat, az azért van, mert szeretnék másokat is arra buzdítani, h írják meg saját listájukat - főként, ha kicsit elvesztek és nem találják a céljukat. Ezt írtam akkor:

Az ember életében olyan sok a lehetőség, az elszalasztottak és a megfogottak egyaránt. Szeretném legalább lejegyezni a terveimet, hogy ne felejtsem el soha, h egykoron éltem és virágoztam, hogy hittem és reméltem. Szeretnék ezek közül sokat meg is valósítani… majd ahogy a jó Isten is vezet és erőt ad, meglátjuk, h mennyit sikerül ki is vitelezni. Lesz köztük bagatell és önös cél, de magasztos és társadalmi szintúgy.

1. Blog - folytatni a mindenkinek szóló tudósítgatásokat.

- ezt sikerült, mint látjátok :)

2. Blog - nyitni egyet a kenyereimnek - fotókkal, receptekkel - egészséges életmód népszerűsítése (sport, zöldségek, mit egyen az ember a kenyérhez)

- ez még folyamatban...

3. Blog - a verseim közzététele ismeretlenül. (Jó lenne előtte levédetni az alkotásaimat.)

- a levédetés valószínűleg felesleges, mivégre? 1: mindent ellopnak, ha akarnak, 2: mi is a célom a versekkel, öncélú onanizálás avagy mások megörvendeztetése? Szeretném hinni, h az utóbbi, ezért szerintem belecsapok ebbe a projektbe nemsokára

4. Nyelvtudásaimat csiszolni.

- minimális az eddigi csiszolás... nyári intenzív programként tervezem

5. Programozni, kódolni tanulni.

- nem biztos, h megéri belefektetni energiát, ami matekon is alapszik, az nekem halott ügy :(

6. Lefogyni 5 kg-ot.

- Ez nem fog összejönni sosem, mert edzek és az izom többet nyom. Ugyanakkor a zsírrétegemből tűnt el sok, szóval ez a cél teljesült is, meg nem is.

7. Sokkal többet sportolni.

- Ami TÜRKIZZEL van jelölve, az teljesítve!

8. Elkezdeni / újrakezdeni a bokszot.
9. Ha nem boksz, akkor vmilyen harcművészet.
10. Olyan ruhákat hordani, amelyek stílusosak, csinosak. - Gyerünk, még van jó 6-8 éved, aztán elvirágoztál; ne akkor akard megbánni, hogy nem éltél nőként, mert pasi akartál lenni.
11. Többet ápolni a baráti kapcsolatokat, foglalkozni azokkal, akik igazán megérdemlik.

- valamelyest sikerült, de nem lehetek elégedett és ez igaz a következő pontra is

12. Aktívabb kapcsolattartás a jó ismerősökkel. Belőlük épül ki a szebb jövő, formáld őket, formáljanak ők is téged.
13. Olvass majdnem minden nap valamit! Tájékozódj a világban, az irodalomban, tágítsd a tudásod, az olvasottságodat. Hírekkel, szakirodalommal okosabb leszel, az összefüggések meglátásával bölcsebb, a minőségi szépirodalommal fiktív időben és térben szerzel valós tapasztalatokat.

- Sokkal többet olvastam a cél megfogalmazása óta, de még nem eleget.

14. Elmélkedj többet az élet filozófiai kérdéseiről, de vigyázz, h ne őrülj bele!
15. Tégy minden nap valami jót! Időnként pedig adakozz, szervezz nagyobb karitatív programokat, hiszen a lelkesedéssel vitt pozitív megmozdulások átragadnak másokra és beépülnek a társadalomba. Higgy is ebben rendületlenül, ha megütnek láthatatlan vagy látható öklök, akkor is!
16. Ha valakit fel akarsz hívni, hogy csak annyit mondj neki, hogy gondolok rád, ha nem tudunk találkozni, beszélgetni, akkor ne habozz, tedd meg Pít, hiszen az idő mulandó, az emberek is, soha nem tudhatod, hogy holnap is felhívhatod-e majd azt, akire gondoltál.

- Az első fellelkesüléskor tettem meg - lelkesedésemet némileg lehűtötte az aktuális telefonszámla xD.

17. Gondolkozz kicsit többet, mielőtt hirtelen felindulásból visszavágsz vagy megszólalsz. "Ne szólj szám, nem fáj fejem" - érdemes néha lenyelni a békát. "Ha csöndbe maradtál volna, bölcs maradtál volna" - ez is feltétlen igaz, ha valaki olyan nyughatatlan, mint te.

- Ez személyiségem egy igencsak javítandó pontja. Segít benne az, h sokat tanulunk a k-ázsiai gondolkodásmódról, az arc/homlokzat védelméről, egyfajta olyan kommunikációs és udvariassági stílusról, amit a nem odatartozó túl udvariasnak talál vagy meg sem ért.

18. Oszd be az idődet jobban, ne csússz szét, mostanában oszlik az önfegyelem, ahogy fogy az önmagad értékébe vetett hit és a türelem. Ne feledd, hogy egyedi lénynek alkottak meg, értékesnek. Persze vigyázz magadra és őrizd az értékeid - mostanában hajlamos vagy elkönnyelműsködni ezeket. Több erkölcsi tartást!!!
19. Hallgass arra a vészharangra, ami megszólal, ha játszol a tűzzel! Ha alkalmi siket vagy és megégsz kicsit, akkor pedig nyald le a sebeid és vond le szilárdabban a következtetéseket!

- Háááát, néha meg kell égni, h komolyan vegyük a tüzet... már folyamatban az aktívabb figyelés.

20. Segíts többet másoknak, de figyelj jobban, h ne oszd szét magad - mások életéért nem vállalhatsz felelősséget, NEM TE VAGY A MEGVÁLTÓ, ne képzeld magad annak. Ettől függetlenül tedd meg a tőled telhetőt, akkor is vállalj másokért kockázatot (változó mértékben), ha összetörhetsz benne.
21. Ne adj magadnak ellentétes célokat! :D
22. Létrehozod végre az ötletdobozt!

- Ez kb. a legegyszerűbb cél, mégsem valósítottam meg. A lényege annyi, hogy ezeket és még ehhez hasonló célokat írjak fel cetlikre és dobjak be egy pofás dobozkába. A célok lehetőleg minél rövidebb távúak és gyorsan kivitelezhetőek legyenek, pl. "A hétvégén elmész szórakozni", "Ma felhívod a nagyszüleidet", "Írsz egy képeslapot anyukádnak - meg fog lepődni, amikor megkapja". Ezekből naponta/kétnaponta húzni kell és meg is cselekedni őket. Hiszem, h a befektetett energia kamatostul megtérül és tartós pozitív változást hoz az életbe.

23. Augusztus 1. feléig megszervezed és lebonyolítod a "Cseke-tó egy napja" című fotós minirendezvényt.

- Melyik év augusztusa? :D Sajnos ezt napolom, de nem véglegesen.

24. Részt veszel a Víz,- Zene,- Virág Fesztiválon - szétbulizod magadat!
25. Meglátogatod Margit nénit - laptopot, Németországi képeket és ajándékot vigyél!!!
26. Elviszed Juci mamát a komáromi fürdőbe - vidd magaddal Rillát is, tölts el vele egy csajos félnapot!
27. Virággal napozol együtt!

- Tavaly olyan szeszélyes volt a nyár, h 3 megbeszélt alkalommal 3-szor esett az eső vagy borult be az ég. De reszkess Virág, ami késik, nem múlik! xD

28. Találkozol Anettel, Petiékkel - ez a baráti kapcsolatok ápolása témakörhöz kapcsolódik…

- Anettel találkoztam csak párszor.

29. Papa számítógépét rendbe teszed (képek mappába rendezése, adatok kimentése, felesleg törlése, töredezettség-mentesítés, stb.).
30. Leállamvizsgázol legalább 4-esre, de inkább 5-ösre!
31. Végre teljesíted egy régi, nagy álmod: elmész kipróbálni a pole dance-t.

- Múlt hétfőn megtörtént ennek a teljesítése. Tudok 5-6 figurát és erős izomlázam, meg néhány kék-zöld foltom lett tőle - no meg persze millió endorfin! Ajánlom másoknak is!

Természetesen a célok mellé mindig jönnek újabb és újabb elérendő elemek, de ettől függetlenül nagyon hasznosnak érzem, h készítettem anno egy ilyet, mert egy éve volt lassan, de máig érzem a hatását. Segít a jövőbeli célokra fókuszálni és abban, h ne felejtsek el ember lenni ebben az embertelen világban, h ne felejtsem el a családomat, a barátaimat pusztán azért, "mert nincs időm". Nyilván nem tud mindenki jutni, nyilván nem egyszerre és sajnos valóban lesz, aki egy kedves emlék marad, de nem leszünk képesek tartani a baráti kapcsolatot. Ezt is meg kell tanulni elfogadni és fel kell tudni dolgozni - ha nehéz, akkor is.

Bíztatok mindenkit, h éljen minőségi(bb) életet, ami tudjuk, h nem a pénztől függ csak, sőt, leginkább nem attól függ. Sok sikert! ;)

Az előkészítő évfolyamok (preschool) Magyarországon

Először is leszögezném, hogy még kevés az információm ahhoz, hogy erről a témánál a felvetésnél és latolgatásnál többre jussak, de azért mégis hozzászólok a témához. Majd idővel tájékozódom és akkor pontosabb véleményalkotást tudok majd tenni. Azért is írok még, mert hátha olvas olyan személy is, aki ebben a kérdésben kompetens és további támpontokat ad a többi olvasónak és nekem.

Sokan kíváncsian várjuk, hogy mit hoz majd az új, érkező köznevelési törvény. Lesz benne egy előkészítő évfolyamról szóló rész is, amely koncepcióról és részleteiről nem találtam sajnos információt, egyelőre csak az egyik kurzusunkon hallottam erről. Ezzel az 1 vagy 2 plusz évnyi lehetőséggel sokan nyerhetnek és veszthetnek rajta. Lehetségessé válik az is, hogy egy gyermek csak 8 általánost végezzen el 16 éves korára úgy, hogy nem is ismételt osztályt. Ha pedig egy tanulási teljesítésre alulmotivált gyermek/fiatal be sem jut középiskolába, leginkább szakmát adó középfokú intézménybe, akkor még lemorzsolódni sem lesz esélye, nem hogy bennmaradni. (A 9-10. évfolyamon a legnagyobb a lemorzsolódás aránya.) A tanköteles kor 16 évre való visszaállítása, levitele meglátásom szerint hibás intézkedés, amely maximum rövid távon képes gyorsabban bevonni kisebb tömegeket a munkaerőpiac történéseibe (ha egyáltalán képesek lesznek elhelyezkedni ezek az aluliskolázottabb emberek ebben a nehéz helyzetben), de hosszútávon sok lemaradó, szegénysorba kerülő embert generál. De ne legyen így! - én is jobb szeretném.

A tanköteles kor csökkentésével amennyire tudom, a legtöbben nem értenek egyet a szakmában, viszont az előkészítő osztályokkal kapcsolatban már erősebben megoszlanak a vélemények. Hallottam olyan markáns véleményt, hogy ez a roma/cigány gyermekek ellehetetlenítéséhez vezet majd, és a két intézkedés egyben kifejezetten a 8 általános elvégzéséig kíván csak velük foglalkozni. Az én véleményem szerint ez akár történhet majd így is, de tudom azt, hogy nagyon sok gyermeknek szüksége lenne az Angliában is működő preschoolszerű oktatási szintre. Ez már nem óvoda, még nem iskola, egyfajta játékos-fejlesztő átmenet a kettő között. Az ép értelmű gyerekek között is sok az éretlenebb, a különböző képességterülete(ke)n elmaradás(oka)t mutató 6-7 éves, akiknek ez egy hatalmas lehetőség lenne arra, hogy behozzák magukat, az elmaradásukat és ne kelljen megalázó módon osztályt ismételniük (traumatikus élményt elszenvedve). Vagy vannak enyhén értelmi fogyatékos gyermekek, akik az előkészítő osztályokban végzett intenzív fejlesztéssel sokkal nagyobb eséllyel és nagyobb százalékban tudnák később megállni a helyüket integrációban is (többségi általános iskolában). Mindent átgondolva én nagyon jó lehetőségnek tartom az előkészítő osztályt. Esély sok megkésett fejlődésű gyermeknek, sok fogyatékos diáknak, de esély lehet akár a HH és a HHH tanulók számára is (akik közül sok a roma/cigány származású). Minden azon múlik, hogy vajon miként fog megvalósulni a elképzelés?!

Még utána kell keresnem, hogy ez a 0. és még egy 1. osztály előtti előkészítő év

- hol valósulna meg (óvodában/iskolában)

- milyen bizottság sorolja majd be ide a tanköteles korba lépőket (TKVSZRB?, Nevelési Tanácsadó?)

- milyen felmérés követi a 0. év befejeztét, mi lesz a 1 vagy 2 előkészítő év megítélésének alapja (teszt?, pedagógiai vélemény? szakértői bizottság szakvéleménye?)

- milyen szakemberek, pedagógusok foglalkoznának azokkal a gyerekekkel, akiknek fokozottan fontos a differenciált, fejlesztés orientált, játékos, modern pedagógiát alkalmazó oktatás-nevelés (gyógypedagógusok/fejlesztőpedagógusok, többségi pedagógusok, esetleg óvodapedagógusok?)

- hosszútávon milyen előnyökkel és hátrányokkal kell számolni?

Csak remélni tudom, hogy a koncepció lefektetői kellő bölcsességgel és átgondolással közelítik meg az előkészítő osztályok minden részletét és sok pozitív hatást fog majd eredményezni az előkészítő; nem pedig a szegregáció és a stigmatizáció egy új eszköze lesz.

Újra együtt a nagy csapat

Nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, amiért a nagy csapat újra együtt tölthette az idejét április 28-29-én. Nekem szombaton tanítás volt (resztoratív technikák), meg a többieknek is volt mit csinálniuk, így 17:20-ra beszéltük meg a találkozót. Ildi kollégiumába költöztünk be így hatan. (A körülmények átlagban korrektnek mondhatók ott, de azért a komfortzónánkból ki kellett picit helyezkednünk; a hajnali zuhany például nagyon frissítőleg hatott, tekintve hogy azon ritka esetek egyike fordult elő pont akkor, hogy nem volt meleg víz.)

Az odaérkezés sem ment mindenkinek zökkenőmentesen, mi Petrával véletlenül egy odatartó villamosra szálltunk fel és néhány megálló után 25 perces várakozás következett. Felpúposodott a sín, úgy kb. térdmagasságig egy 4 méteres szakaszon. Ilyet sem láttam még J, de mások sem nagyon - a sok telefonnal fényképező emberből ítélve. Minden elismerésem a BKV üzemzavar-elhárítóinak, akik gyorsabban a helyszínre érkeztek, mint egy mentőautó, nagy rutinnal kivágtak egy darabot a sínből, visszarendezték azt a helyére és már mehettünk is tovább.

A villamospálya mint hullámvasút

Jó, hogy nem próbált meg áthaladni rajta

Miután mind megérkeztünk, elmentünk bevásárolni.

Hosszú lista alapján...

Majd bevetettük magunkat Ildi szobájába, majd a kicsit tágasabb közösségi szobába és éjjel 3-4-ig megpróbáltuk pótolni azt a lemaradást, amelyet az elmúlt 3 hónapban szedtünk össze. Néhányan találkoztunk kétszer ezalatt az idő alatt, de a „nagy hatos” most tudott szűk keresztmetszetet találni. Ez van sajnos… bármennyire vagyunk közeli barátok, a munka, a mesterképzés és ki-kinek megannyi plusz elfoglaltsága megnehezíti a rendszeres és személyes kapcsolattartást. Az e-mail pedig nem képes mindent helyettesíteni.

Amikor kiderült, hogy "kicsi a világ"

Jó volt hallani, hogy kivel mik történtek, mik a következő időkben a tervei. Jó volt kibeszélni a problémákat és közösen, megoldási utakra világítani rá. A kihagyhatatlan pizza melletti beszélgetés alatt szerintem mindannyiunk sokat töltődött lelkileg, sokat kapott a többiektől. Ugyanakkor azt is észleltem, hogy azáltal, hogy kiszakadtunk a közös egyetem, közös kar által alkotott közös gondolkodási térből, némileg változtak az egyéni vélemények egyes szakmai és egyéb dolgokkal kapcsolatban – természetesen, hogy változtak! De kulturáltan adtunk helyet a nézetkülönbségek megbeszélésére is, és az is látszott, hogy vannak dolgok, amelyekben soha sem fogjuk meggyőzni a másikat, olyannyira távolodtak a nézőpontjaink tavalyhoz képest. Sebaj, ilyesmiken nem veszünk össze és majd az idő igazolni fogja valamelyikünket – csak ki kell várni.

Nagyon szeretem őket

Mindannyiunk épülésére vasárnap reggel fel tudtunk kelni 3-4 óra alvás után, hogy közösen megreggelizzünk, majd elmenjünk a misére. Utána sétáltunk, fényképeket készítettünk, beszélgettünk 

Az esernyős szobrok papíron...

...és a valóságban

és visszatérve a kollégiumba megebédeltünk. Sajnos a közös, de minőségi együtt töltött idő fél egy körül véget ért és mindenki elindult haza. A megannyi közös program és közös években immáron ez volt talán a hatodik ilyen együtt töltött néhány nap (Balaton, Szerbia, Tata, Pest…). Jó lenne, ha a nyáron megint tudnánk együtt nyaralni kicsit, de ez még a jövő zenéje. Most egyelőre elégedett vagyok, hogy ennyi jutott nekünk J. Köszönet érte!

Ki (és mennyire) szereti az államot? Rendelkezz adód 1%-áról (amíg teheted)!

Itt az adóbevallás időszaka. Hallottam már olyan emberekről is, akik nem szeretik az állami irányítást, nem szeretik a kormányt (általában véve semelyiket sem). Állítólag léteznek ilyen emberek... nem árulom el, hogy a tükörbe nézve találkozom-e nap, mint nap ilyen emberrel. Na de már most, aki nem bízik az állambácsiban/néniben, az vajon bízik-e abban, hogy a hozzá befolyó adó 1%-ok jó helyre fognak kerülni? Ha nem rendelkezünk felőlük, akkor nem is tudhatjuk, hogy mi fog történni a pénzünkkel. Én amondó vagyok, hogyha már (és még) itt van ez a lehetőség, akkor ne hagyjuk veszni, legalább erről a kevésről tudjuk biztosan, hogy jó helyre kerül!

Persze, lehet jönni azzal, hogy hány alapítvány/szervezet/egyesület, netán egyház (!) alakult azért, hogy így is növelje bevételeit és "lenyúlják" a pénzt. De kérdem én, ha nem nyilatkozunk erről a kevéskéről, akkor mi történik vele? (Na, nem vagyok irredentista, a világért sem, így tehát a válasz: "jól" használják fel.)

A tőlem megszokott tudatos állampolgári aktivitás sem maradhatott el. Viszont törlesztettem ezzel együtt a lelkiismeretemnek, ugyanis tavaly is terveztem már ezt a buzdító akciót, de csak idénre tudtam cselekvésbe is fordítani.

Itt még lemaradt az azóta pótolt
Országos Mentőszolgálat Alapítvány

A kutyusos miniprospektust már valaki el is tiedölte :)

Szóval felhívtam kedves tömbtestvéreim figyelmét, hogyha ők abba a bizonyos fent említett, állítólag létező "bizalmatlanok" közé tartoznak, akkor tegyék meg legalább a tőlük telhetőt és adományozzák 1% adójukat szervezeteknek, alapítványoknak, példaként a/az:

Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány http://www.pirosorr.hu/ado-1-felajanlasa/    18090628-1-41
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület http://www.mme.hu/     19001243-2-43

Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége http://www.mvgyosz.hu/     19002464-2-42

S.O.S Leukémiás Gyermekekért Alapítvány http://www.sosleukemia.hu/hu/fooldal.html   18682238-2-43

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány http://barathegyisegitokutya.hu/   18449149-1-05

Bársonyszív Alapítvány http://barsonysziv.hu/     18700482-1-43

Országos Mentőszolgálat Alapítvány http://www.mentoalapitvany.hu/     18252831-2-41

JAVÁRA!

Mindössze annyit kell tenni, hogy az adóbevallás kitöltésekor a megfelelő mezőbe beírja az ember a fenti szervezetek/alapítványok/egyesületek/egyházak adószámát! De nem kell ezekét, hiszen annyi sok jó célért küzdő szervezet/alapítvány/egyesület/egyház létezik ma Magyarországon, hogy bőven van választék.

Én annyit tudtam még tenni, hogy megírtam egy kevés szabadidős napon (csak ilyen van :D) ezt a bejegyzést, amit pedig még te tehetsz, hogy továbbítod, postolod ezt másoknak is vagy csak szólsz nekik továbbítás nélkül.

A nagy házalakítás

Húsvét vasárnap vége volt a böjtnek és édesanyáméknál dajdaloztunk. Nagyon jó volt tágabb családi körben tölteni a napot. A hétfő is eseménydús volt, megdolgoztunk az eredményekért. A párom testvéréék vettek tavaly egy kis házat Kocson. Hazaköltöztek Debrecenből és igyekeznek mielőbb lakhatóvá tenni a kuckót. Amennyire időnk és lehetőségeink engedik, mi is segítünk. És természetesen Tilda (anyósom) is lelkes és tehetséges munkaerő. De komolyan, ha festésre vagy apróbb famunkálatra keresnék szakembert, egyből rá gondolnék. Igazi barkács ezermester!

Annyi glett-és falport szívtunk aznap, hogy 2 évre
elegendő szutyok ült le a tüdőnkbe

Mert ki kellett bontani a lambériát, hátha pókok laknak alatta :D
Plusz egy pár nap munka (gipszkartonozás)

Frissen mázolva

Asztor, aki "tettestársával" együtt elintézte, h belelépjek egy szögbe
(tüzeltem el a szemetet és elloptak belőle egy szöges fadarabot
ezt persze a fűben hagyták... nem lett bajom)

Így telt számunkra a húsvét hétfő. Legalább senki sem gyakorolta rajtam az antifeminista népszokásunkat, azaz senki nem locsolt meg - idén sem. Majd ha a nők újra locsolhatnak kedden (mint a két VH előtti-közötti időkben), akkor jó bulinak fogom tartani ezt az egészet én is. De ez csak egy vélemény a sok közül, akinek nem tetszik, csukja be ezeknél a soroknál a szemét! :)

Kirándultunk

Az első jó idők és még a nagy mezőgazdasági hajtás előtt (Gáborom növénytermesztési mérnök) elmentünk egyet kirándulni. Igazából egy tartós izom-ideg becsípődés miatti MRI-t kötöttünk össze meghitt városnézéssel. Nagyon szép város Veszprém! Nagyon jól éreztük magunkat. Az előző este sütött palacsinta a vár környékén még ízletesebbnek bizonyult. Az egyetlen gond a hatalmas szél volt... de azért sütött a Nap, ami a komfortérzetet erősen feltornázta :).

Várnál, a templomban éppen esküvő volt

Egy régi, fekete-fehér filmben látott póz egy olyan tárgynál, amiről sok gyerek ma már el sem hiszi, h létezett és valami viccet sejt az elbeszélés mögött. Hihetetlen, hogy nem tudják elképzelni, h volt élet a mobilkorszak előtt is. De még hihetetlenebb, h már mi sem nagyon tudjuk elképzelni nélküle a mindennapjainkat. Nem is emlékszem pl., h én mikor használtam utoljára telefonfülkés telefont...

Egyetlen közös kép aznapról

Végre élőben is láttam olyan tetőt, amin növény terem

Nagyon élhető város Veszprém, gyerek- és felnőtt paradicsom :)

Pompás kis szökőkút (még sajnos nem üzemelt)

Orkán erejű szélben a hegy orma

A sapka majdnem lerepült a szélben

Feltöltött kicsit mindkettőnket ez a nap, ami kell is, mert nyár végéig nem igen lesz alkalmunk ilyen hosszú kirándulásokra. Megint kezdődik a vetés-aratás, nekem meg a tanul-zh-zik körforgása, amely tevékenységeket megspékelnek egyéb mindennapi feladatok és kihívások. És végül is ez így van rendjén... :)

Megindultak a szülinapok

A január vége-február eleje lázas izgalmú szervezéssel telt. Gáborom 30. életévének kezdetét igyekeztem emlékezetessé tenni számára. Már a nap elején felhívtam rá a figyelmét, hogy ha azt mondom, hogy el kell mennie, akkor el kell mennie valahova a közelbe, álljon készen erre. Masszőrhöz küldtem, aki feltartotta, amíg a család megérkezett és gyönyörű batyus bulit rendezett be neki.

Mindenki hozott valamit.

Charlotte torta.

Meglepetéééés!

A következő szülinap az enyém és a papáé volt. De idén mindkettőnké kicsit félre lett téve. Eddigi években közösen ünnepelte a család, de most mindenki szanaszét volt. És őszintén én szerettem volna idén kihagyni ezt... A tavalyi volt éltem legjobb születésnapja!!! Így minden további csak ááááááá és öregszem :). A papát felköszöntöttük ki-ki egyénileg, tőlem kapott egy batyu sütit pl.

Ahhoz képest, hogy kihagytam volna az ideit, nagyon meghittre sikeredett. A párom és a bátyám a kedvenc sütimmel - somlói galuska - fogadott (felgyertyázva).

Így örültem a kedvességüknek

A Facebookon és e-mailen keresztül is sokaknak eszébe jutottam (kb. 120 embernek), ami szintén kedves és elérzékenyített.

Március végén-április elején anyós 50. születésnapját szerveztük. A gyerekei és a párjaik, valamint a mama nagy titokban összebeszélt. Közösen elkészítettük nálunk az ebédet, azaz a kínai levest és a besamell mártásos, aszalt szilvás csirkemellet. Ezt felvittük Miklósra, megkértük Tildát, hogy menjen fel 10 percre a szobájába. Megterítettünk és ünnepi terítékkel, valamint tortával köszöntöttük fel.

Meglepődött, meghatódott :). De mérges volt, h át sem tudott
öltözni, én meg fotózok... szóval ne a z otthoni ruhát nézzétek!

Ajándékba orchideát, néhány apróságot kapott és valami igazán személyeset. 50 bölcsességet, jókívánságot szedtünk össze, felosztottuk, h ki melyikeket másolja egy-egy egyenpapírra és ezeket összekeverve egy díszes "hand made" dobozkába tettük. 50 év, 50 lapocska, naponta egyet olvashat, így 50 napig legalább érezni fogja, h szeretjük és gondolunk rá.

Melyik kézírás kié?

Ilyenek vagyunk mi!

Most áprilisban még após, és 3 nagyon kedves barátomnak volt/lesz születésnapja, amelyekre nem nagyon, de azért készülök, készülünk :).

A semmirekellőség érzésének vége

Végre márciustól van egy kislány, akivel foglalkozom, fejlesztem, h az iskolára kicsit felkészültebben mehessen. Van néhány képességterület, amin dolgoznunk kell még, de menni fog ez. A szerkesztőséggel, a tanulással, a háztartással és a szakmai (gyógypedagógusi) feladattal elfoglalva már ismét hasznos embernek érzem magam.

Egy gyűrű mind felett

A november-január egy másik, komoly feladatot adott. Találnom kellett egy olyan gyűrűt, amelyik megfelel az ízlésemnek (ami nem egyszerű, mert nem csak a szépség-egyediség-elegancia-modernség-tartósan divatos kritériumoknak kellett megfelelniük, de az ár-érték aránynak is kedvezőnek kellett lenni, h elégedett is lehessek). Ez a karikagyűrűnk, nem igényeltem eljegyzésit, úgysem hordanék kettőt. Január 31-én kb. az 5000-6000. darab után megleltem Őt, ill. Őket. Gábornak is tetszett a férfi része, minden egyéb dimenzió is stimmelt és ez volt az egyetlen a számtalan megtekintett közül, amiből rejtélyes módon 48-as méret is volt (ja, mert ilyen pálcika ujjam van...). A gyártó belement, h legyártsa fehéraranyban, pedig állítólag ők nem igazán hajlanak ilyesmire, de szerencsénk volt. Szóval minden klaffolt, leelőlegeztük, március elején átvettük őket. Nem tehetek fel képet, mert még csak megvannak. Nem tudom, h hol. Még nem vagyok eljegyezve, csak megvannak, majd egyszer előáll vele. Ha már nem vehette meg egyedül és lephetett meg vele, akkor legalább így :). Lehet, h jövő héten, lehet, h jövőre. Esküvő az még messze lesz.

Fotózás

2012. február 6-án egyik barátommal, Márkkal elmentünk fotózni és lefagytak az ujjaim, olyan hideg volt, h a tükörreflex reflexei sem voltak már az igaziak :). Azért jó volt újra találkozni és hódolni a fotózás szenvedélyének. Majd lesz még egy budapesti kör és május közepén egy rokon esküvője, ahol kattogtatni fogok.

Márk és a gőzölgő hideg víz

Kacsákok a Cseke-tavon

Kazinczy ilyen időben nem ült ki...

És készült egy közös kép is, mikor a drágám csatlakozott