Újra Osnabrück

A nyáron volt szerencsém megint visszatérni második otthonomnak érzett városba, azaz Osnabrückbe. Idén a Martin Familie fogadott minket Barbival és a tőlük megszokott hatalmas szeretettel halmoztak el minket.

Az odaút

nem volt valami zökkenőmentes, a repülőt majdnem sikerült lekésnünk, a vonatot meg részben a magunk, részben a DB hibájából elvétettük. Ez van :). Volt egy alapos égszakadás, ami miatt 40 perceket késtek a vonatok. A miénk is. Ugyanarra a vágányra, ugyanannyi késéssel futott be egy IC, egy 3 éve Németországban lakó magyar lánnyal együtt várakoztunk és szerinte is az volt a mi vonatunk. Mi a Hamburg felé tartó IC-vel kellett volna menjünk, ezen az állt, h HAM. Nem is olyan soká kiderült, h igen, de van egy olyan állomás, h Hamm. Na, ez oda ment. Onnan átpattantunk egy másik vonatra és mentünk azzal tovább Münsterig. Ott vártunk egy csomót egy következő megfelelő járatra. A késésünkről nem tudtuk értesíteni Herr Martint, mert nem volt nála a telefonja. ÁÁÁÁáááá! Szegény, háromszor jött ki elénk.

Ottlétünk

na, az valami fantasztikus volt. Barbival nagyon-nagyon sokat nevettünk, és ismét életre szóló élményekkel lettünk gazdagabbak. Először is egy grillpartyval fogadtak minket, ahova az egykori kollegák egy része is hivatalos volt.

Kedélyes és értelmes beszélgetések után késő este kerültünk ágyba. Külön szobát kaptunk! Nem semmi! Szerintem sosem fogjuk tudni kellőképpen kifejezni, sem viszonozni a kedvességüket.

Csütörtök késődélután érkeztünk, másnap voltunk bent az iskolában. Hatalmas élmény volt, h a gyerekek ilyen örömmel fogadtak, nem csak az egykori osztályainkból, hanem nagyon sokan, akikkel volt bármiféle kapcsolatunk. Sajnos az én egykori 7. b-m már nincs, szétszórták őket, mert valakik fognak magasabb fokú bizonyítványt letenni, valakik nem és ennek megfelelően új osztályok képződtek tavaly az akkori 8.-osokból. Ennek ellenére Frau Weßelmann behívott az órájára, süthettem-főzhettem a fiatalokkal.

Mindennap pompás terülj-terülj asztalka mellett költöttük el a reggelinket. Szombaton 10 óra tájban vágtunk neki Dangastnak, ahonnan az Északi-tengerre hajóztunk ki.

Igaz, ez a tenger egyik öbölrésze, de akkor is élmény volt. Az árapály jelenségről tanulni és azt a valóságban megélni több alkalommal is, az valami csoda. 6 óránként eltűnt az a rengeteg víz és visszatért. De gyorsabban, mint gondoltam volna.

Megnéztünk egy Radziwill kiállítást, ahol a tárlatvezető hölgy igen meglepő módon igen bunkó volt, de a végén jót nevettünk rajta. Aztán indultunk hajózni. Persze amilyen a formánk, a verőfényes napsütésnek akkor lett vége, amikor nekiindultunk volna a tengernek. A kikötőben vissza kellett fordulnunk, mert szakadni kezdett az eső. 4en (Herr Martin, Andreas, Barbi és én) ültünk a kis hajócska aljában és vártuk, h elálljon. Aztán másodszorra is elindultunk.

Kint voltunk vagy 2,5 órát a vízen, mire visszaértünk, már majdnem az iszapban csúsztunk, mert elment a víz... érdekes egy beparkolás volt, annyi szent. Előkészítettük a fekhelyeinket, lezártuk a hajót és kimentünk életünk legkedvesebb helyére, a Kurhaus elé. Korábban már írtam erről a helyről, ott gondoltam először azt, h ha most és itt véget érne az élet, akkor nem bánnám azt egy percig sem. Gyönyörű volt akkor és most is!

Ott piknikeztünk egy padon, elfoglalva a járda egy részét, de mindenki kedvesen jó étvágyat kívánt és egy pillanatig sem zsörtölődött, h egy picit szűkebbre kellett húznia magát az áthaladáshoz.

Utána a tengerpartra mentünk és Andreas családjával együtt élveztük a naplementét és egymás társaságát. Ott majdnem 11-ig világos van! De éjfél felé sem volt még vak sötét.

Igazból mi egy ugyanilyenen ültünk eme csapat mögött :)

Életünkben először aludtunk hajóban. Kíváncsian vártuk, h vajon érezni fogjuk-e, ha visszajön a víz. Barbi felkelt egyszer éjjel, így ő találkozott a vízzel, én átaludtam... :).

A Kurhaus teraszán tett reggeli után utunk 1 órás autózást követően már egy nagy komppal folytatódott a kis hajó helyett. A sirályok csakúgy sereglettek felettünk, néhány embert el is trafáltak az ürülékükkel. De sokkal veszélyesebbek voltak azokra nézve, akik valamit enni szerettek volna. Lesben álltak, majd félelmetes sebességgel lecsaptak és kikapták az ételt az áldozat kezéből.

Ezüst sirályok

A Norderney nevű gyönyörű szigetre utaztunk, de ott egy órán belül hatalmas zivatarba kerültünk, ami miatt egész estig egy merő vízben tengődtünk mindhárman. Csöpögött a farmerünkből, mindenünkből a víz, a szeles, hidegecske tengerparton éppen hogy csak nyirkosra száradtunk, mire még egyszer megáztunk. Ez a mi formánk xD, mindig rossz az idő, ha ott vagyunk. Azért ennek ellenére minden szuper volt, a tengeres-tengerpartos élményeink egyszerűen feledhetetlenek.

Hétfőn megnéztük a színdarab próbáját, legalább erre ezt tudtuk látni, ha az éles pénteki előadást nem is. Egészen jó darab volt és aztán az előadás is sikeres lett.

Utolsó délutánunkon még shoppingoltunk kicsit, utána Apoloniával találkoztunk, aki felhívott minket magához és goffryt sütött nekünk. Igazán jól éreztük magunkat.

Ezután már csak Krisztina (Herr Martin felesége) meglátogatása volt hátra. Olyan sokat beszélgettünk már az ékszerboltról, ahol dolgozik, h meg is beszéltük, h beugrunk. Valóban minden tipp-topp és csili-vili volt. Öröm volt látni, h hol tölti a hétköznapjait és olykor a szombatjai egy részét.

Hazasétáltunk és a változatosság kedvéért kicsit csepergett ránk az eső, de mi ezen már csak nevettünk. Ez tuti nem tetszhetett az időjárásnak, mert "abbahagyta az esést".

Közösen vacsoráztunk, beszélgettünk, majd egy-két palack jó bor mellett beszélgettünk későig. Kaptunk Bünting tee-t és Leysieffer csokit. (Most, h írom a blogot és eszembe jut, meg is eszem.)

Elköszönés után még bepakoltunk és előkészítettünk egy igen aprócska búcsúajándékot. Ennél szebb utolsó napot el sem lehetett volna képzelni.

Másnap minden klappolt, elértünk mindent és a repülőút is jól telt. Együtt utaztunk haza Gyulával, a Bárcziban dolgozó ismerősünkkel.Aztán itthon a metrón hátba vágott minket a valóság... szó szerint, hiszen itthon nem divat szólni, ha valaki nem fér el és inkább beléd öklel. Jól van na, én így szeretlek Magyarország :D!

Eljegyzésünk története

Július 1-jén kérte meg a kezemet Gábor. Továbbra sem szeretem leírni ezt a szószerkezetet, mert sérti a feminista elképzeléseimet, de ettől függetlenül örülök, sőt, boldog vagyok. De ami ennél aztán sokkal fontosabb, hogy: boldogok VAGYUNK! Nem gondoltuk volna, h ez a gesztus értékű lépés ennyire mégis érzelmi többletet ad. De adott és az összetartozás újult erejével nézünk a házasság elé, ami jövő augusztus 3-án lesz és ha már mi házasodunk, anyumék is összekötik az életüket. Tök vicces lesz, anya-lánya kettősesküvő :).

A naaaaagy lánykérés

Gábor igazán kreatív tud lenni, és annyira nagyon örültem, h nem valami klisé módot választott (pl. éttermi vacsora, stb.). Ehelyett istentisztelet, Víz,- Zene, -Virág Fesztivál  utolsó séta után lelépett egy délutánra a 40-42 fokban és késődélután tért haza. Mondta, h pakoljak, elmegyünk valahová. Megkérdeztem, h milyen szerkóban menjek és hamarosan el is indultunk. Mentünk autóval amíg lehetett, majd a természetvédelmi terület határától gyalogosan mentünk tovább a szomódi Kőpite irányába. A csúcsról lenézve először egy állatot láttam meg igencsak balra, és mondtam, hogy: "nézd, szarvas!". Mire Gábor kicsit nevetni kezdett, azt hittem, hogy azon, hogy elrontottam, ezért korrigáltam, "na jó, őz". Aztán néztem csak kicsit jobbra és láttam ezt:

És az első közös képeink egyike, mint jegyes pár:

Nekem ez örökre kedves pillanat marad, már soha, senki nem veheti el tőlem, tőlünk ezt. Köszönöm!

És a korábban már ígért gyűrűink képei:

2 apró kővel, ami minket jelképez a kapcsolatban

Végül is csak kicsit kisebb...

19. Víz,- Zene,- Virág Fesztivál

Idén már 19. alkalommal rendezték meg Tatán a Víz, Zene, Virág Fesztivált. A színes, szagos és zenés programok kicsiket és nagyokat egyaránt lázba hoznak és mozgósítanak a helyszínek felé. Jó látni, hogy az "egész város" kint van és jól érzi magát, lazít kicsit. Persze ilyenkor többtízezer látogató is csatlakozik és osztozik a helyiek örömében. Azt kell mondjuk, hogy idén  a szervezők nagyon jól összeállították a programot. 

Tavaly felnőttkorba lépett a rendezvény, idén pedig már 19. alkalommal találkozhatunk június utolsó hétvégéjén a gyönyörű városunkban. Új elemnek számított az egyik támogató által kiálított növénykollekció, amely formabontó formáival zöldellve adott többletet a látványhoz.

A nyitónapon már tömegek lepték el az Öreg-tó partját, a szombati napra pedig ez még fokozottabban igaz. Vasárnap pedig már bizonyára a búcsú csendes hangjai szóltak majd.

A fesztivál logóállatait, a hattyúkat formáló vázak idén is megtalálhatóak voltak a rendezvény több pontján is.

Azért volt egy kis fonák is benne

Tata legnagyobb fesztiválja néhány éve vált fizetőssé, ami végül racionális (és nem is kérnek sokat a három napos belépőért). A parkolás az egykori lengyel piac területén viszont idén vált először költségtényezővé (háromszáz Ft/autó). A művelődési házban a toalett használata száz forintba került, míg a "toi-toi-ok" ugyanezt ingyen biztosították. A programok igényesek voltak, a rendezvény maga jól szervezett. A kánikula idején a frissítő kapuk felállítása hálás ötlet volt.

De akkor is JEEEE!

Sok minden változott az évek során, kibővült, néhány évvel ezelőtt kinőtte magát a Víz, Zene, Virág Fesztivál egészen az Építők Parkjáig. A helyszínek egymástól így távolabb esnek, viszont ezzel a tömeg mérséklődik a művház-vár környékén.

A belépőt harmadik éve szedik, a múvelődési házban a mellékhelyiséghasználatért szintúgy fizetni kellett.

Bátyám barátnője és családja - nagyon kedves emberek

A törökkori átjáróban ismételten a szebbnél-szebb és ötletesebbnél ötletesebb virágkompozíciókat tekinthettük meg.

Bátyám barátnőjének tesója is itt rikít

"Te Gábor, az a póló ott fent pont olyan, mint a tiéd!"

Árusokból 2012-ben sem volt hiány a fesztiválon, a különlegesebbektől a bóvlikig mindenféle termékkel találkozhattunk. Az igen magas helypénzre évek óta panaszkodnak az árusok és több ismerős árus éppen ezért idén már nem is jött el, holott portékájuk valóban értéket képviselt. Persze attól függ, hogy mi fontos(abb) a város és a szervezők számára; az érték vagy a pénz, azaz, hogy jöhet bárki, szinte bármivel, csak a helypénzt fizesse meg. Inog a mérleg erősen. Esetleg létre lehetne hozni egy "mesterségek sarka" területrészletet (pl. az Eszterházy-kastély melletti utcákban.

A sárkányhajós verseny szintén nem maradhatott el ezúttal sem, ami talán extra az előző évekhez, hogy az Öreg-tóban nagyon sokan fürödtek a nemrégiben kialakított fövenyes partszakasznál.

A lovarda előtti területen idén is kint voltak a második éve működő artistaképzősök a Talentum Iskolából (művészképzések indulnak szeptembertől itt). Bárki kipróbálhatta a trapézt, az "anyagkötelet" és az egyéb kihelyezett eszközöket. Természetesen segítséget is kaptak, akik komolyabban próbálgatták magukat.

Ez az Geri :)

Egy szaltó után

 Reméljük, hogy jövőre legalább ilyen színvonalon sikerül.

Kreatívkodom

Rengeteg kreatív energia szorult belém az elmúlt időszakban, amit muszáj volt kiengednek és valamit alkotni végre. Tervben van egy csomó minden: kitűzhető/hajba tehető virágok készítése, fülbevalók fűzése, gyúrása, karkötők zsugorfóliából, mobildíszek, gravírozás és a cukornövényeim szaporítása. Meg versek is elkezdtek újra születni. Igazából van még egy vizsgám, de eltettem egy héttel későbbre, hogy egy kicsit szusszanhassak az utolsó hajrá előtt - no meg maradjon időm jobban felkészülni.

Az elmúlt napok terméseinek egy része

Ma vettem egy hobbi gravírozót. Az első munkám egy tündér lett, nem túl szép, de a másodikkal már elégedettebb vagyok. Nem fogok többet vásárolni ajándékot, amikor sokkal személyesebb ajándékokat is adhatok - ráadásul még olcsóbban is (hehe). Bár ez utóbbi nem feltétlenül igaz, hiszen a befektetett időegység alatt lehetett volna értéket / pénzt termelni, de hagyjuk ezt az ocsmány kapitalista világot és éljünk inkább a szeretetnek és az alkotás nyújtotta élvezetnek. Az egyedi, személyes ajándékok pedig mindenképpen megfizethetetlenek, hiszen azokban az ember szíve-lelke ott van, amikor készíti annak, akire éppen gondol közben.

Az első és a következő termék

Minden óvintézkedés ellenére ettem egy kis üvegport
nyamm-nyamm :)

A második tündér

Egy kis meglepi anyunak, ha már belejöttem

Az első idei paradicsomkáink

Tavaly már bemutattam balkonkertészetemet. Idén sem hagytuk ki, van paradicsomunk, mentánk és snidlingünk. Gábor locsolja, én simogatom-becézem őket, h nagyra nőjenek. És persze én szüretelem is őket :). Hálás növények.

Itt bújik az idei első érett jelentkező :)

És elkaptam...

10. Múzeumok Éjszakája – nekem a 2.

Tavaly sajnos a Víz,- Zene,- Virág Fesztiválra esett a Múzeumok Éjszakája, így fájó szívvel, de ki kellett hagynom. De idén végre pótolhattam. A csajok sajnos nem tudtak jönni, így délután találkoztunk, megleptük Ildit, aki a pár nappal későbbi államvizsgára tanult és csevegtünk pár órát. Nagyon jó volt újra látni, hallani őket!

Az útitársam a nagy eseményen egyik legjobb barátom, Tomi volt. Először a Deák téri földalatti Vasúti Múzeumba mentünk, ahol nagyon meleg volt. De nem csak ez maradt meg, hanem az is, hogy régen sokkal designesebb volt a BKV / BKK. Nagyon hajószerű, esztétikus kivitelezésű villamosaink voltak valaha... A másik pedig a plakátok, ma lehet, hogy sokat közülük meggátolna a Médiahatóság (vagy akik felelősek a plakátok tartalmi engedélyezéséért). Elrettentés magas fokon, mégsem véresen, naturalisztikusan.

A kapaszkodó lemaradt - de azért köszi a képet
(megkértünk valakit a hatalmas tömegből)

Na igen...

Bizony, bizony, és milyen jól végezték, végzik a dolgukat
(ajánlom a képek Sz. Mónikának, aki értékeli szintén)

Majd a Fővárosi Nagycirkuszba mentünk, ahol egy brazil csapat artista showját tekintettük meg. Előttük a végzős artisták is bemutatkoztak. A vacak képek nem adják vissza, de mindegyik produkció fantasztikus volt!!! 

Végzősök

Utána jöttek a bohócok és ezért nagyon gyorsan elmenekültünk. Bár ezt korábban nem tudtuk, de a bohócutálatunkban is megegyezünk. Utáltam gyerekkoromban is, ha hülyének néztek vagy ha amúgy normális emberek hülyének tettették magukat… ez nem változott az évek múlásával.

Onnan a Műcsarnokba vezetett az utunk, ami nem volt olyan jó, de a napozószékeket értékeltem :).

 Jövőre is szeretnék részt venni, jó, hogy ilyen pezsgő a kultúra ezen az éjszakán. És persze sokaknak végre esélye van elérhető áron hozzájutni eme fontos szellemi táplálékhoz.

Néha fotózom, mert szeretek

Régen fotószakkörre jártam, fotótáborban is voltam kétszer. Rendszeresen küldtem be versenyekre képeket - akkor még fekete-fehéreket, egy Zenittel vagy vmi másik orosz csodamasinával készítve. A filmet természetesen akkor még mi hívtuk elő. Aztán jött a digitális korszak. Nagyapám nekem adta tavaly a Canon 350D gépet, meg egy teleobjektívet is. Szerencsés ember vagyok!

Voltam már gyárat fotózni, néha embereket és kimegyek néha a természetet is lencsevégre kapni. Nagyon szeretnék fejlődni a fotózás terén (is). Néhány héttel ezelőtt életem 4. esküvői fotózásán voltam. Nagyon élvezetes, de nagyon fárasztó. Most annyi könnyebbség volt, hogy nem voltam egyedül és megosztottuk mi fotósok a feladatokat. Így is majdnem 2000 db képem lett. Az utómunkálatokat kivéve, amik rengeteg időt vettek igénybe (beforgatás, 18 mappába csoportosítás, néhány kép szerkesztése, stb.). Még ki kell küldenem pár embernek pár darab képet, de a párnál már ott az 5,5 Gb-nyi anyag (2 dvd-n). Szerettem az összes esküvőt, mert nagyon jó embereket ismertem meg és a rokonaimmal is találkozhattam. Mind a 4 alkalommal kb. ugyanazok az arcok voltak meghívva a 100 fő körüli esküvőkre, így viszontlátásra is lehetőséget adtak. A szertartások nagyon meghittek voltak, a lagzi részek meg nagyon eseménydúsak, viccesek. Mindig volta feladatok, vetélkedők, a násznépet és az ifjú párt is megmozgatták. Nagyon jó zenék voltak és még jobb hangulat - ja, mindez alkohol nélkül! Annyira szeretnék én is egy hasonló esküvőt, kár, h ezt a szűk család nem értené meg és szerintük azért a bor alap... anélkül, h alkoholgondjaik lennének. Más a mentalitás.

Semmiképpen sem vagyok profi fotós, inkább egy nagyon lelkes amatőr / negyedprofi csaj, akinek van egy profi gépe (bár ma már régen nem a legprofibbnak számít). Ja, meg persze van egy csodás nagypapám, akinek van még pár polarszűrője, meg objektíve, vakuja, ha kell kölcsönbe még valami :).

Itt van néhány kép, a FB-on van egy nyilvános albumom is, ha vkit érdekel: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.188021884581381.62144.100001207122953&type=3

Őszi erdő a Csekén

A 3. esküvő

A zene képei 1.

A zene képei 2.

1. esküvő

4. esküvő - Oldalkocsis Pannónia, mint a vőlegényt hordozó szekér

4. esküvő - A lánykikérés előtti utolsó percek a lányos házban

1. esküvő - ez a kedvenc képem valamiért

Természetesen alig pár kép ilyen keretes, manipulált, de ezeket már csak azért is szeretem, mert ezekkel behatóbban foglalkoztam.

A Reménység Fesztiválja

2012. június 1-3. között rendezték meg Budapesten a Reménység Fesztiválját a Papp László Budapest Sportarénában. A nyitónapon 19:00-22:30 között mi is részt vettünk (mármint mi is Gáborral meg egy csomó baráttal). Nagyon meghitt pillanatoknak lehettünk résztvevői, olyan pillanatoknak, amelyet az ember nem képes leírni, mert vagy átérezte vagy nem. De valami olyasmi, amiről az ember akkor tudja, h soha többé nem tudja ugyanazt még egyszer átélni, amikor valami nagyságos dolgot érzékel és Kati barátnőm az ilyenekre azt szokta mondani, hogy "áldott" alkalmak. Ez olyan volt. Nagyon örültünk, hogy elmentünk erre.

Talán találkoztatok a plakátjával

A képen Billy Graham látható, aki a világ számos pontján indukál, szervez ilyen evangelizációs összejöveteleket. Ezeknek a célja ismeretátadás, hívogatás, nem a már hívőknek szól első sorban, hanem azoknak, akik keresnek valamit, de még nem tudják, hogy mi az. Ezeken az estéken a világhírű evangélista, Billy Graham, fia beszélt, akinek apja a szocialista időkben is (amikor a hit nem annyira volt menő) elhozta a reménység üzenetét Magyarországra. Az ismertetőben elmondta azt, h a most 93 éves idős úr milyen politikai befolyást is elért pályája során, érdemes utánaolvasni :).

A feszt elnevezéséről azt a hasonlatot mondták el, hogy három lánytestvér egyikéről szól, ők a: Hit, Remény és Szeretet. Kézen fogva mennek, közében a legkisebb, de a legerősebb, a remény - ő vezeti a többit. Jó hasonlat! (Minden esetre én sokkal jobban örülök, h se nem Hit, se nem Szeretet Fesztivál nevet kapott, az egyik túl fanatikusan hangzik számomra, a másik meg túlságosan csöpögősnek :D.)

Még sosem voltam a Papp Lászlóban, ekkora arénában utoljára Németországban voltam (akkor először). Az is zenei rendezvény volt meg ez is, de mindkettőnek teljesen más volt az, amit maga mögött hagyott. Nem jobb vagy rosszabb egyik sem, pusztán más. Itt most nagyon jó zenék, beszédek voltak, az ökomenikus istentisztelet szintúgy. Az 1000 fős kórusban 4 ismerősöm is énekelt, már akikről tudtam és a kivetítőn egy volt osztálytársamat is láttam a hegedűsök között :). 

Gyerekek, hogy ennek a bandából az egyik srácnak (bal 1.)
milyen hangja volt, az valami fantasztikus!!! 

Érdemes meghallgatni:   http://www.youtube.com/watch?v=bKE91aSlRKE&feature=related

Az ilyen események arra döbbentenek rá, h milyen hálátlan, akaratos tudok lenni én is :(. Meg persze feltöltenek csomó erővel és elszántsággal :). Köszönöm, h elmehettem, h elmehettünk együtt erre a nagyszabású rendezvényre!

Elárulom a titkom, hogy honnan is van az energiám

Mikor az idő múlását a fogyitabi fogyása mutatja... rájössz, h már megint eltelt egy csomó idő, amit szinte észre sem vettél. De mit tettél te ezalatt egyáltalán?

(A fogyitabiról: semmi komoly, csak TERMÉSZETES anyag, úgy mint: zöld tea, L-karnitin, garcínia. Ezt egészítem ki a nutella-poharás vákuum-masszázzsal és persze az eddigi mozgással - bár ez utóbbit megnehezíti a vizsgaidőszak.)

Életem 10. vizsgaidőszakát élem (ha az érettségiset nem számolom) és megvallom, hogy baromira unom. Eddig mindig úgy tanultam sikeresen, hogy fellelkesítettem magamat és elhitettem a leguncsibb (nincs is ilyen) tantárgy alkalmával is, h "de ez mennyire érdekes!". Na most ez már nem játszik. A túlélési taktika az, h "nézd mennyit okosodsz, micsoda lehetőség", "csak legyünk már túl ezen", stb. Nem panaszkodom, a mesterképzés átlaga előzőleg 4,6 volt, most még van 3 vizsgám, ha azokat is sikerülne (Isten segedelmével és k-ázsiai munkamorállal) 5-ösre teljesíteni, akkor meglenne az az 5 egészes határ is. Meglátjuk, most még küzdök és rajta vagyok a témán.

Az a bizonyos lista

Sokan kérdezték már tőlem, h honnan van nekem ennyi energiám, meg h hogyan csinálom ezt. Semmivel sem vagyok különlegesebb másoknál, nem vagyok jobb az emberek 70%-ánál, pont ugyanannyira vagyok egyedi, tehetséges és energikus, mint mások. Maximum tanulmányaim és lelki alkatom miatt több olyan eszköz van a birtokomban, amely a hatékonyabb dimenziók felé segít. Ezek közül az eszközök közül elárulok egyet nektek.

Tavaly júniusban még mindig a post-Erasmus depresszióban tengődtem, amiből igencsak szerettem volna kimászni. Az ilyen letargikusabb időszakok egyik megküzdési módja (legalábbis számomra) a számadás. Visszatekintés a múltba és előrenézés a jövőbe. Átgondoltam hát az életemet és igyekeztem minden erőmmel azon lenni, h rendbe szedjem azt. Akkoriban az instabil párkapcsolat összekovácsolási törekvései egészítették ki a visszatérési sokk okozta érzelmeket - tehát minden olyan ingatag, labilis volt. Amiért megosztom veletek egyik leginkább magamnak szóló, intim célleírásaimat, az azért van, mert szeretnék másokat is arra buzdítani, h írják meg saját listájukat - főként, ha kicsit elvesztek és nem találják a céljukat. Ezt írtam akkor:

Az ember életében olyan sok a lehetőség, az elszalasztottak és a megfogottak egyaránt. Szeretném legalább lejegyezni a terveimet, hogy ne felejtsem el soha, h egykoron éltem és virágoztam, hogy hittem és reméltem. Szeretnék ezek közül sokat meg is valósítani… majd ahogy a jó Isten is vezet és erőt ad, meglátjuk, h mennyit sikerül ki is vitelezni. Lesz köztük bagatell és önös cél, de magasztos és társadalmi szintúgy.

1. Blog - folytatni a mindenkinek szóló tudósítgatásokat.

- ezt sikerült, mint látjátok :)

2. Blog - nyitni egyet a kenyereimnek - fotókkal, receptekkel - egészséges életmód népszerűsítése (sport, zöldségek, mit egyen az ember a kenyérhez)

- ez még folyamatban...

3. Blog - a verseim közzététele ismeretlenül. (Jó lenne előtte levédetni az alkotásaimat.)

- a levédetés valószínűleg felesleges, mivégre? 1: mindent ellopnak, ha akarnak, 2: mi is a célom a versekkel, öncélú onanizálás avagy mások megörvendeztetése? Szeretném hinni, h az utóbbi, ezért szerintem belecsapok ebbe a projektbe nemsokára

4. Nyelvtudásaimat csiszolni.

- minimális az eddigi csiszolás... nyári intenzív programként tervezem

5. Programozni, kódolni tanulni.

- nem biztos, h megéri belefektetni energiát, ami matekon is alapszik, az nekem halott ügy :(

6. Lefogyni 5 kg-ot.

- Ez nem fog összejönni sosem, mert edzek és az izom többet nyom. Ugyanakkor a zsírrétegemből tűnt el sok, szóval ez a cél teljesült is, meg nem is.

7. Sokkal többet sportolni.

- Ami TÜRKIZZEL van jelölve, az teljesítve!

8. Elkezdeni / újrakezdeni a bokszot.
9. Ha nem boksz, akkor vmilyen harcművészet.
10. Olyan ruhákat hordani, amelyek stílusosak, csinosak. - Gyerünk, még van jó 6-8 éved, aztán elvirágoztál; ne akkor akard megbánni, hogy nem éltél nőként, mert pasi akartál lenni.
11. Többet ápolni a baráti kapcsolatokat, foglalkozni azokkal, akik igazán megérdemlik.

- valamelyest sikerült, de nem lehetek elégedett és ez igaz a következő pontra is

12. Aktívabb kapcsolattartás a jó ismerősökkel. Belőlük épül ki a szebb jövő, formáld őket, formáljanak ők is téged.
13. Olvass majdnem minden nap valamit! Tájékozódj a világban, az irodalomban, tágítsd a tudásod, az olvasottságodat. Hírekkel, szakirodalommal okosabb leszel, az összefüggések meglátásával bölcsebb, a minőségi szépirodalommal fiktív időben és térben szerzel valós tapasztalatokat.

- Sokkal többet olvastam a cél megfogalmazása óta, de még nem eleget.

14. Elmélkedj többet az élet filozófiai kérdéseiről, de vigyázz, h ne őrülj bele!
15. Tégy minden nap valami jót! Időnként pedig adakozz, szervezz nagyobb karitatív programokat, hiszen a lelkesedéssel vitt pozitív megmozdulások átragadnak másokra és beépülnek a társadalomba. Higgy is ebben rendületlenül, ha megütnek láthatatlan vagy látható öklök, akkor is!
16. Ha valakit fel akarsz hívni, hogy csak annyit mondj neki, hogy gondolok rád, ha nem tudunk találkozni, beszélgetni, akkor ne habozz, tedd meg Pít, hiszen az idő mulandó, az emberek is, soha nem tudhatod, hogy holnap is felhívhatod-e majd azt, akire gondoltál.

- Az első fellelkesüléskor tettem meg - lelkesedésemet némileg lehűtötte az aktuális telefonszámla xD.

17. Gondolkozz kicsit többet, mielőtt hirtelen felindulásból visszavágsz vagy megszólalsz. "Ne szólj szám, nem fáj fejem" - érdemes néha lenyelni a békát. "Ha csöndbe maradtál volna, bölcs maradtál volna" - ez is feltétlen igaz, ha valaki olyan nyughatatlan, mint te.

- Ez személyiségem egy igencsak javítandó pontja. Segít benne az, h sokat tanulunk a k-ázsiai gondolkodásmódról, az arc/homlokzat védelméről, egyfajta olyan kommunikációs és udvariassági stílusról, amit a nem odatartozó túl udvariasnak talál vagy meg sem ért.

18. Oszd be az idődet jobban, ne csússz szét, mostanában oszlik az önfegyelem, ahogy fogy az önmagad értékébe vetett hit és a türelem. Ne feledd, hogy egyedi lénynek alkottak meg, értékesnek. Persze vigyázz magadra és őrizd az értékeid - mostanában hajlamos vagy elkönnyelműsködni ezeket. Több erkölcsi tartást!!!
19. Hallgass arra a vészharangra, ami megszólal, ha játszol a tűzzel! Ha alkalmi siket vagy és megégsz kicsit, akkor pedig nyald le a sebeid és vond le szilárdabban a következtetéseket!

- Háááát, néha meg kell égni, h komolyan vegyük a tüzet... már folyamatban az aktívabb figyelés.

20. Segíts többet másoknak, de figyelj jobban, h ne oszd szét magad - mások életéért nem vállalhatsz felelősséget, NEM TE VAGY A MEGVÁLTÓ, ne képzeld magad annak. Ettől függetlenül tedd meg a tőled telhetőt, akkor is vállalj másokért kockázatot (változó mértékben), ha összetörhetsz benne.
21. Ne adj magadnak ellentétes célokat! :D
22. Létrehozod végre az ötletdobozt!

- Ez kb. a legegyszerűbb cél, mégsem valósítottam meg. A lényege annyi, hogy ezeket és még ehhez hasonló célokat írjak fel cetlikre és dobjak be egy pofás dobozkába. A célok lehetőleg minél rövidebb távúak és gyorsan kivitelezhetőek legyenek, pl. "A hétvégén elmész szórakozni", "Ma felhívod a nagyszüleidet", "Írsz egy képeslapot anyukádnak - meg fog lepődni, amikor megkapja". Ezekből naponta/kétnaponta húzni kell és meg is cselekedni őket. Hiszem, h a befektetett energia kamatostul megtérül és tartós pozitív változást hoz az életbe.

23. Augusztus 1. feléig megszervezed és lebonyolítod a "Cseke-tó egy napja" című fotós minirendezvényt.

- Melyik év augusztusa? :D Sajnos ezt napolom, de nem véglegesen.

24. Részt veszel a Víz,- Zene,- Virág Fesztiválon - szétbulizod magadat!
25. Meglátogatod Margit nénit - laptopot, Németországi képeket és ajándékot vigyél!!!
26. Elviszed Juci mamát a komáromi fürdőbe - vidd magaddal Rillát is, tölts el vele egy csajos félnapot!
27. Virággal napozol együtt!

- Tavaly olyan szeszélyes volt a nyár, h 3 megbeszélt alkalommal 3-szor esett az eső vagy borult be az ég. De reszkess Virág, ami késik, nem múlik! xD

28. Találkozol Anettel, Petiékkel - ez a baráti kapcsolatok ápolása témakörhöz kapcsolódik…

- Anettel találkoztam csak párszor.

29. Papa számítógépét rendbe teszed (képek mappába rendezése, adatok kimentése, felesleg törlése, töredezettség-mentesítés, stb.).
30. Leállamvizsgázol legalább 4-esre, de inkább 5-ösre!
31. Végre teljesíted egy régi, nagy álmod: elmész kipróbálni a pole dance-t.

- Múlt hétfőn megtörtént ennek a teljesítése. Tudok 5-6 figurát és erős izomlázam, meg néhány kék-zöld foltom lett tőle - no meg persze millió endorfin! Ajánlom másoknak is!

Természetesen a célok mellé mindig jönnek újabb és újabb elérendő elemek, de ettől függetlenül nagyon hasznosnak érzem, h készítettem anno egy ilyet, mert egy éve volt lassan, de máig érzem a hatását. Segít a jövőbeli célokra fókuszálni és abban, h ne felejtsek el ember lenni ebben az embertelen világban, h ne felejtsem el a családomat, a barátaimat pusztán azért, "mert nincs időm". Nyilván nem tud mindenki jutni, nyilván nem egyszerre és sajnos valóban lesz, aki egy kedves emlék marad, de nem leszünk képesek tartani a baráti kapcsolatot. Ezt is meg kell tanulni elfogadni és fel kell tudni dolgozni - ha nehéz, akkor is.

Bíztatok mindenkit, h éljen minőségi(bb) életet, ami tudjuk, h nem a pénztől függ csak, sőt, leginkább nem attól függ. Sok sikert! ;)